Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-06 / 229. szám
mutatta, hogy az állítás csak a liga ellensúlyozására koholtatott. A jövőkor államainak alapelvei s az örökbékéhez vezető útnak kijelölése volt elsősorban körvonalazandó s ennek folytán a liga ezéljául az európai népek köztársasági federatiójának alakítását tűzte ki, vagyis, hogy az európai föderatív köztársaság alapján a béke miként volna erős időkre megállapítható. Szép és nagyszerű eszme , de viszonyaink jelen helyzetében kivihetetlen. Erről a liga tagjai szintúgy meg vannak győződve, mint bárki más, ki a politikai mérleg jelenkori emelkedését s alászállását figyelemmel kiséri. Ezért mondá az elnök, mintegy buzdítva a kitartásra, megnyitó beszédében, hogy a liga munkálkodása sokáig fog tartani, látszólag sok ideig nem fog haladást föltüntetni, végre azonban mégis győzedelmeskedni fog. Bármennyire méltányoljuk is a liga törekvését s a mennyiben általában a béke s a népek boldogsága érdekében kíván működni, rokonszenvünkkel kisérjük követett útjában; de nem lehet, hogy kételyünket ne fejezzük ki a siker iránt azon nagy feladat megvalósításánál fogva, mely a liga programjának főpontját képezi, miszerint új intézményeket akar teremteni, melyek a jövőben a népek közti háborút lehetetlenné tegyék. Hogy e tekintetben győzelmet vívhasson ki, már most a világnak tudomására kellett volna hoznia, ha csak körvonalazva is, az eredményt biztosító eszközöket. Oly iszonyú nehézségek tornyosulnak fel előtte minden lépten-nyomon, hogy azokhoz még csak nem is közelíthet, ha évenkint egy kongressust tart, amelyen az elmondott szónoklatok az ügynek vajmi keveset használnak. A liga törekvéseivel szemben álló roppant hatalmat a jó szándék nem fogja megtörni. Ez lehetetlen. Ba mi a kongressusnak 1869-ben volt elnöke, megnyitó beszédében ama figyelemre méltó szavakat mondá: „A háború barbárság, czélunk a béke. Ki békét akar, az szabadsággal fegyverkezzék föl. Mig királyok fognak uralkodni, háború is fog leírni; rabszolga népek nem lehetnek tesvérnépek.“ Lehet-e tehát reméllem, hogy a liga az eddig követett után akár csak a távol jövőben czért fog érni? Nem, íme, csak a közelmúltban láttuk, hogy két nagy nemzet csupán csak monarchikus indokból mily pusztítást vitt véghez egymás közt s idézett elő oly nagy nyomort, melyet még az unokáknak is lesz dolguk helyrehozni. Mit tett s általában tehetett volna-e a liga valamit ama népeket pusztító háború megakadályozására? Semmit. Míg tehát a hatalmak csakis azon vannak, hogy minél nagyobb számú fegyveresek fölött rendelkezhessenek, mig a társadalmi viszonyok eredménye az emberek közti súrlódást fokozza, mig a népek összessége a szabadság valódi érzetétől nem leend oly mértékben áthatva, hogy a haszonlesés s más az önzésből eredő viszályok kiegyenlítve nem lesznek s mig a szabadság mint szükség nem lép előtérbe, addig az örök békére gondolni sem lehet. Hogy a béke s szabadság eszméje megvalósuljon, a népek mivelődését kell előmozdítani. Nagyon helyesen kelt ki Busson gyújtó beszédében a jelenkori nevelési rendszer zsarnoksága ellen. A nevelés az, mely a béké s szabad-ság ügyét előre fogja mozdítani. A liga tagjai kongressusaikon mondhatnak szép az emberiség javát előmozdítani czélzó beszédeket, de mig azok minden egyesben nem fogamzottak meg s azok horderejét nem tudja fölfogni, a tömeg nem fog segédkezet nyújtani e mű valósításában s ezután is mint eddig, nem saját akarata, hanem mások parancsszava után fog indulni. A népet neveljük tehát s adjunk neki alkalmat, hogy a helyzetről tiszta fogalma legyen s midőn a gunyhó lakója át fogja érezni tudni emberi hivatását, a béke s szabadság meg leend teremtve. Agustich 1.mények folytán. A dohiai hódítás, t. i., a következő helyzetet hozta volt elő Laconiában: egyfelől kilencz ezer gőgös és szigorú uralkodó család volt, másfelől száz húsz ezer földmivelő és kétszáz ezer rabszolga , azaz állandó tábor tízszer számosabb ellenségnek közepette. Minek következése ez volt, a spártaiakra nézve életkérdéssé vált, hogy mindegyik közülök tíz helótával megbirkózhassék ; tehát náluk a nemzeti nevelés arra kellett, hogy törekedjék, hogy minél ügyesebb és erősebb gladiátorokat képezzen ; e két tulajdon ugyanis adta azon időben a győzelmet. A testnek tudományos fejlesztése: ez volt a spártai nevelés fő tárgya, s minthogy ez által Spárta csakhamar Görögország legtekintélyesebb állama lett, nevelési intézményeit lassan lassan egész Görögország magáévá tette. Ekkor kapnak új életre, vagy épen megalapittatnak az olympiai, pytho-i, isthma-i, nemeus-i játékok ; idővel nem maradt egy görög város, melynek ne lett volna gymnasiuma (test gyakoroldása.) így támadt a görög társaságban a test kiképezése körüli gond, mely a szépen kifejlett tagok és alakok iránt komoly bámulássá vált.Szeretnők folytatni Taine könyvének átszemlélését, minden lapon fokozódik és változik az érdek. De végeznünk kell. Csak még egy észrevételt hozunk fel, mely váratlan fényt vett a Phidiasok és Alcamenesek magasztos ihletének forrásaira. Ami kiválóképen tette lehetségessé, hogy a görög nép kebelében nagy szobrászok fejlődjenek, az hogy egy népnél sem volt olyan szép az emberi alak mint a görögnél. A faj eredeti szépségén kívül ez a nemzeti szokások eredménye volt, melyek a görög ifjúnak két fő foglalatosságot szabtak: tizenhat éves koráig a táncz tanulását, később pedig a testgyakorlást. Nem mondhatjuk el itt, mily fontos szerepe volt a táncznak a görögök magán és nyilvános életében ; majd nem volt alkalom, melybe ne lett volna elegyítve; csak az eredményt jegyezzük meg: a tánc, s az ezt kiegészítő művészetek gyakorlása, úgy a mint a nemzeti szokások megkívánták, minden görögnek megadta azon különös tulajdonokat, melyek nálunk a színészeket, énekeseket, képmintákat teszik; a szobrászathoz méltó állásokra és mozdulatokra tanította, és azt tette, hogy az athenei szobrász, a közünnepekkor, a különféle tánczok tanúja lévén, száz oly állást, mozdulatot, redőzetet, csoportozatot szemlélt, melyet tökéletes művészi szépségénél fogva remekművei előképéül vehetett. Mennyire tökéletesítette, másfelől, az emberi alakot a görögöknél szokásos testgyakorlat! A bőr egészséges szép színű volt; minden izom hajlékony és erős. Az egész testben összhang uralkodott. A kar felső része, mely nálunk oly sovány, a hát, mely oly csúf, ki voltak töltve és arányban a csipők és combokkal. A sark szép teljes kanyarulatot képezett; a talp horgos és ruganyos volt; az izmok és csontok nem állottak ki dísztelenül, csak épen fejdíttetni hagyták magukat. A vállak ehelyett hogy egyenes és kemény vonalt képeztek volna, lágyan lehajlottak; a test minden része egymásba folyt, a a legszebb összhanggal. Egy ilyen ifjú, kiben nem csak az erő, de a szépség is művészileg ki volt fejlesztve, mindig helyesen használta tagjait ; mikor hajlott, vagy állott, vagy oszlophoz támaszkodott, mindig olyan szép volt, mint egy szobor. Csoda-e hogy ilyen minták szemlélése, a legmüvészibb népnél, mely valaha létezett, remek műveket teremtett? Gerando Teleki Attila. OKTÓBER 6. Vérpiros színben nyugodott le a nap Magyarország láthatárán, temetés volt Világosnál 1849. aug. 13-án. Temetés, melyet a magyar Ephialtes mesterségesen szőtt egy nemzet számára. Sirt maga az igazságos isten is, — látva, hogy 15 millió magyar szabadsága, függetlensége, melyért 300 éven át bámulatos kitartással küzdött, s melyért annyi hőse vérzett el a halál különböző nemeivel, egy áruló gőgjének gyilka által szivendötte, sírba döntetett. A szabadsági zászló földre tiporva, dicső bajnokai, a névtelen félistenek földönfutók, s a haza drága földén, — melyen száz csatán néztek szembe a halállal, — üldözöttek levének. Minden, minden elveszett. A nemzeti nagyságról készült diadalivek ledőltek, jobbjaink bilincsre verettek, s a rémuralom poroszlói kíméletét nem ismerő kegyetlenséggel fűzték rablánczra mindazokat, kik ezredéves hazájuk függetlenségéért a vérszomjú zsarnokság ellen síkra szállni elég bátrak voltak. A számtalan áldozat közt ott van 13 hős, a 13 magyar tábornok, s mint mindannyi vaskalitba zárt oroszlán, várják, hogy a hitszegő zsarnokság bérencz hada, kiknek gyávaságuk miatt szemébe soha nem nézhettek, mondjon felettök tajtékzó dühében ítéletet. És eljött 1849 október 6. A magyar nemzet történetének leggyászosabb napja. Igen! mert e napon oly bűnt követtek el a rémuralom poroszlói, melyet nem moshat le kezükről: „Neptun összes óczeánja“ s melyet a megtérő bűnösnek kegyelmet igérő isten sem bocsáthat meg, soha ! soha! Megrendül az ész, megfagy a szívben a vér, midőn a múltak emlékeit visszavarázsolva eszébe jut, hogy e napon, ma 22 éve, a haza leghűbb gyermekei, szent ügyének legjobb harczosai, mintha rablók, utonállók lettek volna, a gyalázat vesztőhelyén hullottak el. Pest és Arad 1849 október 6-ka. Te örök időkig vérbetlikkel leszel bejegyezve a magyar nemzet szivében és történelmében, s onnét még az időnek mindent romboló hatalma sem törölhet ki soha. És hogy is ne ? hiszen e napon az ártatlanok vére hullásán sirni bűn, kaczagni erény, védelmekre szállni halál, gyalázni vagy épen vádolni őket, rangjutalom, kitüntetés volt. A nemzet nem ékesítheté felszeretete hervadatlan virágával vértanúi dísztelen sírdombjait, s nem gyujthatá meg azokon a nemzet hála és kegyelet örökké égő szövétnekét. A szuronyerdő zárta el tőle, és mert mint a költő oly találóan írja: „A megsebzett vad a rengetegben Kinjának hangot ad. De az elnyomott magyarnak magát kisírni sem szabad!“ magát kisírni sem volt szabad, ha azt akarta, hogy a kurta vas legott viszhangot ne adjon. Némaság, s vak engedelmesség; ez volt feladata. Kétségbeejtő kor, még kétségbeejtőbb nép. De ne rajzoljuk tovább e kort, e napot, hisz oly undok vonásai vannak, hogy megborzadunk tőle. De bármint igyekezett is elzárni a rémuralom az utat, hogy vértanúink sirhalmához zarándokolhassunk, nem nyomhatta el lelkünkben a gondolatot, s felvéve az Aradon, az újépületben, sőt túl a tengeren is elvérzetteket vértanúink sorai közzé, mindig megültük azt, ha nem nyilvánosan : sziveinkben. És ha hosszú ideig ezt titkon tenni honfiúi kötelességünknek ismertük, ma midőn már a rémuralom bosszúja lecsillapult, s nyíltan is tehetjük : tegyük nyíltan. Keljen a nemzet kicsinye és nagyja, kiben a drága hon iránti szeretetnek csak legkisebb szikrája is van, keresse fel az emlékezet szárnyain a jeltelen sírokat, s küldje el szive dobogásától lángoló imáját, gondolatban az elhagyott puszta sírhalmokra, megkoszorúzván azokat a hála, szeretet tisztelet és emlékezet hervadhatlan virágaival. De midőn ezt teszi, egyszersmind tanuljon tőlük honszerelmet, s fogadja fel az egész nemzet, vértanúink gyászravatalánál, hogy jöjjön bár aminek jönni kell, seperjen el bár a föld színéről a vihar, törölje le bár az ezredéves nevet, míg egy szál lesz belőle bárhol a föld tehén az eszmét, melyért vértanúi martyr halált haltanak, fel nem adja, s osztrák magyarrá nem leend soha. És te igazságos isten! nemzetünk istene! ébreszd fel e nemzetet dermesztő álmából, dörögd fülébe világokat rázó szózatoddal az ébredés eljöttét, dörögd fülébe ama szent igét: „Itt élned, halnod kell!“ mert csak igy van reményünk, hogy megmutatja, hogy senkinek sincs semmi köze hozzánk, s vértanúink szabadságért kiomló vére termő földre hullt, s ők nem haltanak légyen hiába. Cs. 1. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. OCTOBER 6. Mi a kereskedelmi akadémiák czélja?1) A felelet ezen kérdésre csaknem minden ilynemű intézet szabályaiban meglehetősen egyenlő. „A pesti kereskedelmi akadémia szervezési alaprajzából“ veszem a következő szöveget. „............czéljai azon ifjakat, akik kereskedelemre szánják magukat, az általános műveltség alapján a kereskedelmi pályára alaposan előkészíteni és azokat még az üzleti életbe léptek előtt gyakorlati tekintetben is oly tökéletesen kiképezni, mennyire ezt az iskola csak teheti.“ Ezen és hasonló definitiók azon hiányban szenvednek, hogy nagyon is tágak, és hogy ennélfogva a fogalmakat közelebbi ismérvek kijelölésével pontosabban kell körülírni, ha helyesen akarunk következtetni. „A kereskedelemre szánják magukat.“ Mi mindent nem foglal magában ezen szó : kereskedelem ! Pontosabb volna: „A kereskedelem felsőbb ágaira. „A kereskedelmi pályára.“ Itt nézetem szerint hiányzik ezen toldalék : „— akár mint irodatisztek, akár mint önálló kereskedők.“ A két utóbbi szó egyszersmind az általános műveltség mértékéül szolgálhat. „Gyakorlati tekintetben kiképezni.“ Világosabb volna e kitétel ezen toldalékkal: „Úgy hogy az iskolából való kiléptek után azonnal alkalmaztathassanak mint irodatisztek.“ Ha a czélnak ezen pontosabban körülírt szövegezésével megegyezünk, netáni kételyek a már mondottak által talán el vannak oszlatva — könnyen elősorolhatók azon követelmények, melyeket a végzett növendékek iránt támaszthatunk, és kijelölhetők azon szakmák, melyekben jártasaknak kell lenniük. Erre nézve önként kínálkozik a szakmák következő logikai felosztása: 1) olyanok, melyek az irodatisztnek okvetlenül szükségesek; 2) olyanok, melyekre — az előbbiekkel együtt — az üzlet vezetője vagy főnökének van szüksége, részint üzletének gondos vezetésére, részint mint osztályának derék képviselője; 3) általános műveltségre vonatkozó szakmák. 1-hez. Mit követelnek az irodatiszttől? Bizonyosan nem akadok ellenmondásra, ha a következőket sorolom elő: a) szép kéziratot és újabb időben lehető jártasságot a gyorsirászatban ; b) a képességet az országos nyelven — lehetőleg egy vagy több idegen nyelven is — levelezhetni ; c) biztosságot és jártasságot mindazon számolási feladványokban, melyek a kereskedelmi gyakorlatban, a felsőbben is, előfordulhatnak; d) a könyvvezetés megértését és más irodai munkák teljesítésében való járatosságot; e) némely esetben az áruisme átnézetét. Azon terjedelem, melyben ezen szakmák taníttassanak, majdnem önkényt kiviláglik a követelmények formulázásából. Minden egyesnek részletes tanmenete ismétlések kikerülése végett a pesti kereskedelmi akadémia szervezésénél fog előadatni. — Épen ezen szakmák ellenében teszik azon szemrehányást, hogy nem igényelhetik a tudomány nevezetét. Megengedjük. Nagyobbrészt ügyességek azok. De következik-e ebből, hogy azokat nem lehet és nem kell tanítani ? Ellenkezőleg: sok időt kell rájuk fordítani, ha azt akarjuk, hogy az iskolavégzett növendékeket azonnal használhassuk az irodában. Ez igazolja egyszersmind az úgynevezett mintairodák fölállítását. — Ezen szakmákhoz sorolandó a módszeres oktatás szempontjából — t. i. mint azokra való előkészület — az általános kereskedelemisme, mely a kereskedelem, ennek nemei, segédszereinek stb. természetrajzát és leírását tanítja, és mely, — hogy röviden jellemezzük — úgy viszonylik a nemzetgazdászathoz, mint a boncztan az élettanhoz. — Az idegen nyelvekre nézve megjegyzendő még, hogy többnek egy idejű tanulmányozása részint túlterheltetésre vezet, részint zavart okoz; hogy tehát mindig csak egy idegen nyelv vétessék föl kötelezett tantárgynak. 2-hoz. Azon ismeretek, melyek mai nap nagyobb ház mivelt főnökének az előbbiek mellett még okvetlenül szükségesek, hogy nemcsak saját, valamint osztálya érdekeinek megóvására képesíttessék, hanem tágabb látkört is nyerjen a közjó szükségletei iránt, a következő szakokra terjednek ki: a) Nemzetgazdaságtan, b) Pénzügytan, c) A jogi szakmák egy csoportja, melyekhez előkészítésül és bevezetésül szolgál az átalános polgárjog fogalmainak rövid előadása, és melyek elsősorban magukban foglalják: a kereskedelmi jogot, váltójogot, ipartörvény ismét, a *) A pesti kereskedelmi akadémia jövő szervezete s tantervéről irt igazgatói munkálatból, vámügyet és egyedáruságot; továbbá második sorban a nemzetközi jogot, tengeri jogot és konsulságügyet; d) Kereskedelmi földrajz és statistika, e) A kereskedelem története; f) Áruisme, vegyészeti és erőművi technológia , különösen áruüzletek és ipartelepzetek vezetői számára. Igen messze vezetne, ha ezen csoport minden egyes szakmájára nézve a kiterjedést,melyben taníttassék és a tánszést akarnám megjelölni. E tekintetben ismét a pesti kereskedelmi akadémiának alább következő részletes tantervére utalok. — Átalános jellemzésül szolgáljon, hogy ezen szakmák tanulmányozása a leendő kereskedőt arra képesítse, hogy üzletét észszerűen és magasabb szempontokból vezethesse, soknemű kártól, melyet törvényes intézkedések nem ismerése miatt magára vonhatna, óvakodhassék, hogy képes legyen a forgalmi élet bonyolódott viszonyait helyes és tágabb látkörű pillantással fölfogni, a törvényszerűt bennük felismerni és szűkkeblűség nélkül hasznára fordítani, hogy végre további önképzésére alapul szolgáljon, miszerint folytonosan a kornak és feladatának színvonalán maradhasson. 3-hoz. Minden általános műveltségű férfiútól, tehát a kereskedőtől is, ki ezen névre igényt tart, követelhető a következő tudományok ismerete, melyek ezenfelül minden alapos szakképzettség alapjául szolgálnak, úgymint: a) Az anyanyelv pontos és tudományos ismerete, annak biztos és könnyű kezelése szóval és írásban, irodalma remekeinek ismerete, irodalomtörténetének átnézete, b) Egyetemes világtörténelem, c) Egyetemes földrajz, d) A mennyiségtan elemei, e) Természetrajz, f) Kísérleti természettan, g) Vegytan elemei, h) Idegen nyelvek és azok irodalmának tudományos ismerete. Alaki képző eszközök gyanánt említendők még a rajz, zene stb. Azon terjedelmet és módszert illetőleg, melyben és mely szerint ezen szakmák a szakiskolában taníttassanak, néhány az egész csoportra vonatkozó észrevételre kell szorítkoznom, míg a részleteket illetőleg alább következő tantervemre utalok. Véleményem szerint itt nagyon is gyakran azon végletbe esnek, miszerint az iskolák e szakmákat csak a tulajdonképeni szaktárgyak előkészítő tanulmányaiként tekintik, sőt a tiszta tudományt annak alkalmazásával, például a természetrajzot az áruismével zagyválják össze. Az ily eljárást elhibázottnak tartom. Az előadás folyamatában sokat kiemelhetni ugyan és élesebben hangsúlyozhatni, mi a tanuló jövő hivatására fontossággal bír; tekintetbe vehetni ezen hivatást a tananyag és nevezetesen a példák megválasztásánál. De sohasem szabad a tanuló előtt az egyik tudományt a másik szolgálójaként földüvntetni ; a tudomány mindig önállósággal és önczéllal bírjon; nem szabad megzavarni a rendszer áttekinthetőségét, sem pedig az elmélet módszeres menetét a gyakorlat terére történő hosszabb kitérésekkel félbeszakítani. Mert nem egyedül az anyagi tudás, a tudományos adatok és tények mennyiségéről van itt szó; ki kell tüntetni amaz anyagilag képző elemet is, mely mindegyik tantárgyban foglaltatik. Képezze a mennyiségtan a lehozó (deductiv), a természettudomány pedig a behozó (inductiv) logika gyakorlati tanfolyamát; a természetrajz tüntesse fel példáját a logikai beosztásnak és rendszernek ; a történelmet pragmatikai összefüggésben kell tartani, az okozati összefüggést ki kell emelni, a cselekvő személyek jellemzése a gyakorlati lélektan részét nyújtsa a növendéknek: az anyanyelv s az idegen nyelvek irodalmán tanuljon az ifjú lelkesedni a nemes, szép és magasztos iránt, itt képzelődésére és kedélyére kell hatni, szépészeti és erkölcsi érzékét kell fölkelteni és emelni. — Ily módon minden tehetséget, különösen az önálló gondolkozás és nyomozás tehetségét fejlesztjük és alapját vetjük a továbbképzésnek ; ily módon teljesíti az iskola feladatát, mely nem a miveltség befejezésében, hanem csak föltárásában áll; csak így fogja igazán azt nyújtani, mit tőle követelünk: általános miveltséget. Rövidség okáért az utóbbinak mérvéül azt tekinthetjük, mi jó gymnasium sikeres elvégzése által eléretik, csak azon különbséggel, hogy a modern szakiskola ugyanazon képzettséget nem a klassikus, hanem a modern nyelvek alapján nyújtja. KÜLFÖLD. A béke- és szabadságliga kongressusa. Lausanne, sept. 30. Ezen ülés az idei ülések között a zárülést képezte. Elnök megnyitván az ülést, a kilépett communisták átiratát olvasó fel. (Gaillard, Marchand Párisból stb.) kik még egyszer megkisérték bebizonyítani, hogy Chaudey a népre lövetett, miután ő, mint a kormánynak egyetlen tagja volt jelen a városházán. (Felkiáltások:, „Napirendre“.) Ezután L. Simon az elsass-lothringeni kérdésről tartott értekezést: „Az általános szavazatjog — úgymond — „alapja a modern népjognak, de annak gyakorlása csak ott lehetséges, hol a köztársaság és törvény előtti egyenlőség léteznek“. A valódi alkotmányos monarchiák is biztosítékul szolgálnak bizonyos tekintetben a közszabadságra, de valódi szabadság és tartós béke a köztársaságokban lehetséges. A franczia-német háborúra vonatkozólag kijelenti előadó, hogy nem minden franczia kívánta a háborút. (Tetszés.) „No jól van, de aztán azt sem kell ám hinni, hogy minden német barbár volt. (Derültség.) Elsass-Lothringen annectálása igazságtalanság és az is fog maradni, mert ezáltal tekinteten kívül hagyatott az önelhatározás alaptétele. Az ily erőszakos eljárás erkölcstelenítőleg hat a tömegre.“ Poroszország és Ausztria közeledése nyugpontot képez a nemzetiségi elv keresztülvitelében és Ausztriának időt enged a foederatió elvének megkísérlésére. Francziaország szövetségeseinek a szabadságnak és haladásnak kell lenni, haladásnak decentralisatió tekintetében is. Például hozza fel Schweitzot,hol a nemzet és rendi tanács mellett a cantonoknak bizonyos önállósága is létezik. Szégyen fegyvert ragadni, ha az embernek kezében van a szavazójegy. (A communistáknak néhány jelenlevő tisztelője e nyilatkozatot rosz néven vevén, nagy zajt csapnak.) A csend helyre állván szónok ezzel végzi beszédét: „Poroszország a Mephistó, mely roszat akar és jót hoz létre.“ Goegg nem ért egyet az előadó beszédének egy részével, mert akkor a monarchiák örökké felállanának. Az általános szavazatjog nem czél, hanem csak eszköz azon czél elérésére, mely nem ismer állandó hadseregeket és a zsoldos bureaukraták millióit. Marchand (Bern) respublikát akar és gáncsolja Thiers mondását, mely szerint ő köztársaságot akar alapítni republikánusok nélkül. Ne akarjanak a francziák ágyukkal és Chassepotokkal Berlinbe menni, hanem a köztársasággal (Nagy tetszés.) Hudgen Pratt társulati szabadságot kíván a nép politikai nevelésére, továbbá egy nemzetközi bíróságot, mely kiegyenlítse a nemzetek közt koronként felmerülő egyenetlenségeket. Miután még Simon indítványainak védelmére kelt, melyek aztán el is fogadtattak, elnök eloszlata a kongressus utolsó ülését. Kivonat a hivatalos lapból. Kimutatás. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság Bécsben, 1871. évi October 3-ik napján tartott ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1871. évi sept. végével következőnek találta: A bizottság saját följegyzései alapján a tulajdonképeni államjegyek összege: 1 fitosokban 89,618.282 frt, 5 fitosokban 128,266.615 frt, 50 frtosokban 143,468.950 frt, 361,353.847 frt. Hivatalos közlés folytán az államjegyekül nyilvánított bankjegyek összege: 1 frtosokban 1,451.450 frt, 5 frtosokban 396.155 frt, 1,847.605 frt. Összesen: 363,201.452 frt. * A közös pénzügyminiszter hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekebelezett és forgalomban levő zálogjegyek összege....................... 48.797.784 frt 50 kr. Kelt a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság Bécsben, 1871. évi szept. 2-án tartott XXXVIII. üléséből. Gróf Barkóczy János s. k., mint elnök. Gróf Zichy Jenő s. k., h. elnök. Huszár István, s. k., Wodianer Béla s. k., Szüló Géza, s. k., Gróf Zichy Henrik a. k. bizotts. tagok, KRÓNIKA, Pest, October 5. — Október hatodikára, tehát azon gyásznap évfordulójára virradunk holnap, melyet kegyeletes fájdalommal ünnepel meg a magyar nép, míg csak lesz. Ez valódi nagy péntek arra a nemzetre nézve, mely legdicsőbbjeit látta e napon bakó kéz alatt elvérzeni. Nincs is oly vastag szövetű fátyol, mely képes legyen az emlékezet előtt e meg-megújuló vérnyomokat elfedezni. A gyászisteni tisztelet rendes szokás szerint az idén is megtartatik a ferencziek templomában reggeli 9 órakor. A jó magyar embert nem szükség figyelmeztetnünk, hogy ebben részt vegyen. Hiszen ez minden, amit emlékükért teszünk! Legyen áldás és béke kiszenvedett poraikon ! — A Csokonai-szobor leleplezési ünnepélyének sorrendje következő: 1. Összegyülekezés a városház nagyteremében délelőtt 972 órára. Elindulás onnan a kis emlékkertbe 93/* órakor.. 2. A bevonulás alatt a harangok meghuzatnak. 3. Templomias nyitány a színházi zenekar által. 4. Isten áldd meg a magyart, a Collegium énekkara által. 5. Emlékbeszéd, Imre Sándor tanártól. 6. Ének Csokonaitól. „Üdvöz légy áldás forrása“, a Collegium énekkara által. — Ezen ének alatt a szobor lelepleztetik. 7. A pályadijat nyert dicsköltemény elszavalása Könyves Tóth Mihály által. 8. „Hazádnak rendületlenül“ az énekkar által. 9. Zene a színház zenekara által. Kedvezőtlen idő esetében, az egész ünnepély a nagytemplomban tartatik, s ezalatt a szobor lelepleztetik. 10. A pályaudvarban a főkapitány várja a meghívottakat. Délután 2 órakor társas diszebéd a polgári Casino nagyteremében. Esti 7 órakor díszelőadás a színházban. — A pesti „Népkor” jövő vasárnap, folyó hó 8kán délelőtt pontban 10 órakor közgyűlést tart saját helyiségében (sip-utcza 9-dik szám). Napirend: fővárosi kérdések és érdekek. — Kéretnek a kört. tagjai minél számosabban megjelenni. Természetes, hogy a kormány minden áron képviselői széket akar keresni Tisza Lajosnak, akit mandátum nélkül ültetett a miniszteri karosszékbe. Kiszemelték Erdélyt, a jobboldali bukott jelöltek Mekkáját, mégpedig a kézdivásárhelyi kerületet. A királybirák, dulók és segéddulók hatalmas parancsot kaptak, hogy mindent megtegyenek a jelölt érdekében. A főkirálybiró faluról falura jár hódítani. Hanem ha már ez is sajnos, még ennél sajnosabb, hogy az ellenzék ez izgatásokkal szemben nem tömörült mindeddig és jelöltje iránt nem jutott megállapodásra. Egy s más nevet emlegetnek, de még tétlenül nézik a történeket. Attól lehet tartani, hogy itt is a jó ügy sziks meg. — Desjardins tanár visszatért Pestre a múzeum régiségtárát tanulmányozni. Egyszersmindkét felolvasást is szándékozik tartani a magyar nemzeti történetről és régiségeinkről. — Az iparmúzeum ügyében az orsz. iparegyesülete és a képzőművészeti társulat kiküldött bizottmánya ülést tartott s a közgyűlés összehívását novelejére határozta. — Rónay Jáczint, a koronaherczeg történettanára tegnap felköltözött Bécsbe s hír szerint csak egy évig marad ott. A képzőművészeti társulat nagyváradi tárlatát tegnapelőtt zárta be. A busz napi kiállítás alatt összesen 826-an látogatták. A társulat rendes tagjainak sorába lépett 40 új aláíró, és igy az összes bevétel a 15 nap alatt 647 frt 80 krt tett. Eladatott két kép, egyik 200 frt, másik 350 frtért. Műsorozatért befolyt körülbelül 70 frt. Eredménynek ez épen nem mondható ugyan nagynak, de a kezdet nehézségein már most túl lévén, esztendőre a társulat törekvése is bizonyára fényesebb sikert fog hozni. A vaáli szüret (Fehér megyében) az idén nagyobb körben fog érdekeltséget kelteni, mint rendesen. E hó 23-án ugyanis Ürményi Pálnak e czélra átengedett szőlőjében Terrel E. jeles franczia borász a franczia szüretelésmódot, borerjesztési és borkezelési eljárást fogja