Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-13 / 235. szám
Láttuk volt épen a határőrségi erdőknél, hogy azok előbb 9, azután 13, azután 20—30 millióra lettek becsülve, s most kiderül hogy megbecsülhetlen kincsek, melyeknek csak egy kis részletét is bajos s káros dolog volna erővel piaczra vinni. Mit ér egy hold, mit ér ezer vagy százezer hold erdő , azt most már csak azért sem határozhatjuk meg, mivel hozzájuk kellő utak nincsenek. — Pedig amely szálfák vagy szállítmányok külföldre vagy a tengerpartra vonszolása most 10—12 frtba kerül, a közlekedési eszközök javulásával 5 vagy 2 frtba sem kerül, mert, ha egy 5—6 száz fontos testnek földön vonszolása 3—4 száz font vonó-erőt kíván, ugyanannak fauton csúsztatása már 80—90, tengelyen tovaszállitása 16—18 font vonó-erőt igényel, s egy ló, mely rész után tengelyen is alig vontat el 3—5 mázsát, jó után 10—15—20, viziuton pedig 100—150 mázsányit szállíthat el. És kinek adhatna el ennyi „tengerfát“ a hadügyér ? ha évenkint Francziaországnak nem kell több mint 25 millió donga, Ausztriának és Németországnak egy millió akóhoz való bodnárfa , vagy 500,000 db slipper. Ez mind könnyen kikerül szakértők szerint magából a péterváradi erdőségből, pedig Horvát-szlavónország, Erdély Marmaros és a felvidék még szintén szeretnék értékesíteni eladható erdőségeiket. Ily viszonyok közt bármily nagy legyen a hadügyérség pénzszomja, épen nem helyeselhetjük a tervbe hozott eladást sem jogi, sem közgazdászati szempontból, melyekre azonban mint látjuk, a hadügyér úr nem sokat ad. Kérjen tehát a delegáczióktól. Eszközöljön bár oly drága kölcsönt, mind a magyar vasúti s csatornázási, vagy a fővárosi, vagy épen mostanában azt sem tudjuk mi végre kötött kölcsönt, ez mind olcsóbb,mind czélszerübb leend,mint az ismeretlen értékek eladása netalán oly consortiumoknak, melyek szintén csak kölcsön utján fedezhetik a hadügyi pénzszomlát s eme drága kamatokon kivül, meg is akarnak gazdagodni, mint szoktak átalában a consortiumok mostanában. —k—. A Csokonai-szobor leleplezése. Debreczen, okt. 11. A „magyarság székvárosának nagy napja“, mely hazafias buzgalmának diadalát látta, ma virradt meg kissé hideg, de különben csendes, kedvező idővel. A város maga már tegnap öltött ünnepi szint s a mindenünnen érkező vendégek lobogókkal díszített házsorokon át vonultak szállásaikra, melyekről a rendező bizottmány gondosdott, a pesti vonatot, melyen az akadémia, a Kisfaludy-társaság és a képzőművészeti társulat képviselőin kívül számos író és művész jött, az indóháznál nagy sokaság és városi küldöttség várta. Estig még pár óra volt hátra, s ezeket a vendégek közül azok,kik először jártak az alföld nagy városában, Debreczen nevezetességeinek s az utolsó napjait élő országos vásárnak megtekintésével töltötték. Kisebb csoportokban fölkeresték Csokonai emléktáblával jelölt házát és sírját is, este nagyobbrészt együtt voltak a színházban,hol „Kékszakáll“ egyöntetű előadása nyújtott szórakozást. Hírlapírót aligha látott Debreczen városa annyit egyszerre, mint most. A legtöbb pesti lap képviselőin kívül a nagyváradi, nemkülönben az erdélyi lapok munkatársai is itt vannak, s az idegenek lajstromának jócska kontingensét képezik. Többnyire ott sürögtek a „Debreczen“ vendégszerető szerkesztőségében, mely ma és tegnap valóságos sürgöny és levélgyárhoz hasonlít. Ma reggel taraczklövések jelentették az ünnepélyes perez közeledtét és mire fél tíz órakor a templomok harangjai is megkondultak, a városház nagy termében összegyűlt vendégek hoszszú sorban vonultak a fellobogózott főpiaczon át a templom téren fekvő úgynevezett „kis emlékkert“-be, hol az ünnepelt költő szobra áll. Közelében honvédőrség volt, körötte pedig ülőhelyeket készítettek a vendégek számára, míg a szemtanuk nagyobb része a kert körüli nagy tért özönlötte el. A leleplezés ünnepélye a megállapított sorrend szerint folyt le. Első pontját a színházi zenekar által előadott templomias nyitány képezte, melyet a főispáni kartól összevágóan énekelt „Hymnus“ követett, mire Búzás Pál olvasta fel az Imre Sándor által írt emlékbeszédet,mely az ünnepély jelentőségének kiemelése után, tömören és híven ismertette Csokonai életrajzát, küzdelmeit és irodalmi értéket s végül a költészet iránt őseinktől ránk származó forró szeretet megerősítésére hívta fel a jelenvoltakat. Nemes hangulattal vitt és tetszésnyilatkozatoktól ismételve félbeszakított beszédét azzal fejezé be, hogy vajba ne némuljon el a dal köztünk, soha a magyar nép ne vonja meg rokonszenvét költőitől és a főiskolák ifjai közül minél többen jöjjenek ki, a kik a város, egyházak, és hazájuk felvirágoztatására sikeresen közreműködnek. Majd a főiskolai kar énekelte Csokonai „Üdvözlégy áldás forrásá“t, miközben a szoborról lehull a lepel, s a szép mű látható lett és lelkesedéssel fogadtatott. Az Izsó által mintázott emlékmű szürke márvány talapzatával együtt 21 láb magas. Arczczal a főiskolára néz, balkeze művészi könnyedséggel érinti ruháját, míg a jobbik a fontoló mozdulatához híven szabadon függ. Az arcz hűsége meglepő, s nem kevésbé a múlt századbeli magyar ruha és redőzetének gyönyörű kivitele is. Maga az ércrszobor a müncheni királyi öntödében készült 4500 frton. Talapzata, mely 900 mázsányi nehéz Wasenburger bécsi kőfaragó műhelyéből került ki, s ára 5500 fit volt. A talapzat homlokzatán „Csokonai 1773—1805“ szavak vannak bevésve. A talapzat harmadik lépcsőjén szép nemzeti szinü koszorú díszelgett, melyet nemes buzgalommal Küzdi Lujza urhölgy küldött Pestről a bizottmánynak. A karének után Szász Károly lépett az emelvényre, és szavalta el pályanyertes költeményét, melynek minden versszakát tapssal és éljenzéssel fogadták. Szép, meleghangú formatökéletes költemény ez s végszavai: „Ki győztél sors, idők, ítélet harczán, — ím szobrod ád, koszorúd örök,“ — hoszantartó éljenzést keltettek. Pedig Szász Károly nem jól olvas fel, s költeményének nagyobb hatása lett volna, ha más szavalja mint eleinte tervezve is volt. Míg a közönség szemei folyvást a leplétől menten, a kibukkant nap fényében ragyogó szép emlékművön csüngtek, az énekkar még a „Szózat“ot adta elő, s befejezésül a színházi zenekar játszott indulót. Az utolsó hangok ellebenésével a jelenvoltak oszladozni kezdtek és a közeli tereket elözönölve szélyedtek el a lelket emelő ünnepélyről. Még két szép mozzanata volt az ünnepélynek, t. i. a délutáni díszebéd s az esti díszelőadás a színházban. A díszebédet a város rendezte a polgári kaszinó tág és díszes helyiségeiben, s mintegy kétszázan vettek részt benne. Kell-e mondanunk, hogy a felköszöntések hosszú sora élénkítette, s hogy Balázs Kálmán zamatos magyar dalai kitűnően fűszerezték ? Első Patay András, városi főispán emelt poharat az uralkodó házért. — Utána Révész Bálint Csokonai emlékezetére s a magyar költőkre, Háry Farkas Révész Bálintra, Kátay Gábor Toldi Ferenczre, ki Atlaskép horda vállain egymaga a magyar irodalom történetét, Toldy a Csokonai szobor előmozdítóira, Révész Szász Károlyra s ez viszont Debreczen városára mondott felköszöntést. Éltették még a nőket, a magyar viseletet, a napisajtót, Arany Jánost, Szigligetit, Gyulait, az „emlékkert társulat“-ot stb úgy, hogy az alkonyat még együtt találta a vidám társaságot. Ebéd közben több üdvözlő távirat érkezett Pestről s Erdélyből, Oláh Károly, a „Debreczen“ derék szerkesztője pedig díszpéldányokat osztatott ki lapjának mai számából, melynek homlokán a lant díszlett. Ugyancsak a mai nap alkalmából jelent meg a Hamar László által szerkesztett „Csokonai emlény“, jeles tartalommal és Csokonai emlékszobrának, lakházának és sírkövének díszes kőnyomatú képeivel. Ebéd után többen még a most épülő új főiskola helyiségeit nézték meg, amikor is az ifjúsági énekkar azzal lepte meg őket, hogy Csokonai dalaiból adott elő néhányat, rögtönözve bár de szabatosan. Esti hét órakor vette kezdetét a színházi díszelőadás, mely a nézőtér minden zugát ünnepi közönséggel töltötte meg. Kisfaludi „Hűség próbájá“-t s „A toll hatalmá“-t mutatták be allegóriás képek mellett. Az ünnepély e záradékáról azonban csak holnap, Pestre visszatértem után fogok bővebben írni, mert a posta, a lelketlen zsarnok, a kinek ünnepnap hétköznap mindegy s nem tesz kivételt sem a kegyelet sem a tudósító kedvéért, sietteti soraim befejezését. A szívélyes fogadtatás s a valóban ősi vendégszeretet, melyben részesültünk, különben is jó kezes arra nézve, hogy az itt töltött napok emléke a főváros zajában sem fog egy könnyen halványodni. M. Megyei élet. — Pest megye 96-os szervező küldöttsége d. e. 11 órakor folytatólagosan teljes ülést tartott. Mindenekelőtt a tegnapi kétrendbeli ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik, ami megtörténvén, a tegnap kiküldött bizottság (Halász Boldizsár, Szilassy alispán, b. Lipthay és a szakértők, mint a pénztárnok, főszámvevő) jelentése kerül tárgyalás alá. Halász Boldizsár, mint a bizottság előadója, sajnálkozással vallja be, hogy minden levonás mellett is 12,607 frt deficit mutatkozik. Most már csak két út van ennek a deficitnek elodázására : vagy ismét neki menni a levonásoknak, vagy a házi adóhoz folyamodni. A bizottság előadójának ezen enunciatiója után élénk vita támadt: Földváry Mihály nem lévén barátja azon divatos szójárásnak, hogy jó és olcsó igazságszolgáltatást kell létesíteni,mert ez lehetetlen, s azon erős meggyőződésben lévén, hogy az olcsóságnak rendesen roszeredménye van, kéri a küldöttséget: állapítson meg illő fizetést a hivatalnokok számára. Fáy Béla hasonló értelemben szól. Beöthy alispán következetlenségének tartja azon eljárást, hogy ma megváltoztassa a bizottság azt, amit tegnap határozott. Halász Boldizsár kifejti, hogy a tegnapi határozat csak föltételesen hozatott, s hogy ez a bizottság csak véleményt mond, mely a közgyűlés informatiójára szolgál. Gullner Gyula Beöthy nézetéhez járul. Dalmady két költségvetést ajánl a közgyűléshez benyújtandónak: egyik a legszűkebbre számított kiadásokkal, a másik pedig legyen olyan, melyben elég legyen téve minden igénynek. Gr. Keglevich Béla azt kívánja, hogy a deficit a reductiók által teljesen devalváltassék. A vita kezd elmérgesedni. Halász Boldizsár vehementet kérdi Beöthy és társaitól: „compromittálni akarnak-e bennünket a közgyűlés előtt?“ Gullner hosszasan védi Beöthy álláspontját. Gr. Keglevich Béla nem bánja, terjesztessék elő egy kisebbségi vélemény is, csakhogy legyen valami eredmény. Végre is abban történt megállapodás, hogy a reductióhoz kell fogni. Az alispáni fizetésnél levonás 500 frt, főjegyzőnél 400 frt, tiszti főügyésznél 300 frt, árvaszéki elnöknél 400 frt, s így tovább. Nem folytatjuk tovább, hanem kifejezést kell adnunk azon kedvetlen benyomásnak, melyet ez a találomra eszközölt reductionális műtét mindazokra gyakorolt, kik a megye ügyét szívükön hordozzák. „Hiszen tréfa az egész“ hangzott több felől. S csakugyan ha nem is „tréfa“, de csupán „próba“ volt ez az eljárás, mert a bizottság végre is meggyőződött, hogy ilyen után nem lehet a megyét szervezni. Elővéletett tehát a tegnapi munkálat és revideáltatott. Több tegnap cassult hivatal, mint az allevéltárnoki, ismét visszaállíttatott. A fizetések jobbára a tegnapi megállapodás szerint lettek előirányozva. Nevezetes eltérések a tegnapi munkálattól: árvaszéki elnök 2000 frt és lakás, 6 ülnök 1500 frt és 300 frt lakás, 12 szolgabíró egyenkint 1500 forint, központi közgyám 1000 forint. Ülés vége 2 órakor. * A d. u. 4 órakor folytatott ülésben a főszámvevő fölolvassa a délelőtti számítás eredményét. E szeriint a fizetések összege tesz 158,220 frtot. Ehez járul még 37987 frt különféle kiadásokra (fűtés, világítás, csatornázás, pandúrok lovainak tartása, hajdúk és csendőrök egyipirozása stb.) Ennél fogva a kiadási főösszeg 196,207 font. — Tornavármegye 2. orszgg. képviselőt küld, 23,176 lakóval bir és területe 100 mfld; a 8 választó kerületben összeirt választók 60 bizottsági tagot választanak. E megye két közigazgatási szolgabiró járásra osztatik. A tisztikar hatásköre s munkafelosztása szabályoztatik. A tisztikar fizetései ekként javasoltatnak: alispán 1600 frt, főjegyző 1000 frt, tiszti ügyész 1000 frt, szolgabiró 1000 frt. Az 1872-ik évi költségvetés 18,600 frtban állapíttatott. Minthogy pedig az egyenes államadók 7760/0-kos leütése csak 5747 frtot tesz és az 1870-ik évre 19,496 frt volt engedélyezve; minthogy továbbá a megye lakossága magasabb adóval nem terheltethetik, és a megyei hatóság nem csupán belügyei rendezésével foglalkozik, hanem teendői nagy részét az állami közigazgatás közvetítése képezi, méltányos és igazságosnak véli a megye, hogy az állam azon arányban járuljon a kiadások fedezéséhez, amely arányban a megyei hatóság az állami közigazgatás közvetítését teljesíti; ennélfogva felkéretni határoztatott arra, hogy a 776/106-nál nagyobb — az állami közigazgatás közvetítésének megfelelő összeg bocsáttassák a megye rendelkezésére. Az állandó választmány 18 tagból fog állani és a szakosztályok számát maga határozza meg. Az árvaszék szervezetére nézve megfelelő javaslat készíttetett. A legmagasabb adóösszeg 3233 frt, a legkisebb 47 frtot teszen. — Árva megye területe 36 négysz. mértföldnyi, lakosságának száma 82,364 és két országos képviselőt küld. A 28 választási kerületben 8085 választó van, kik 85 bizottsági tagot választanak, és így minden 95 választóra egy bizottsági tag esik. E megye, tekintettel a megye határbeli érintkezésére Lengyelországgal, továbbá hegyes vidékének és a népnek általánosan ismert szegénységére úgy mint eddig, négy közigazgatási szolgabirói járás állandósítását hozza javaslatba, külön-külön állandó székhelyeikkel; minden járásban alszolgabirói állomást szervez oly értelemben, hogy azok mindenben a járási szolgabirónak legyenek alárendelve és ez utóbbiak felelősségére járjanak el. A tisztikar hatásköre és munkafelosztása körvonalaztatik. A megye azon tudatban, hogy hazánk sanyarú pénzügyi helyzete a jelen szervezésre szintén befolyást gyakorol, ezen körülmény hatása alatt a legnagyobb készséggel kész némely oly hivatalok megszüntetését, vagy korlátozását eszközölni, melyeket jövőben öszpontosítva, vagy helyettesítve más tisztviselők viselhetnek, igy p. o. a járási gyámok teendőit a főszolgabirákra ruházza, az eddigi önálló tótjegyzőséget megszünteti és annak teendőit a közigazgatási jegyzőség hatáskörébe osztja be; továbbá az eddigi négy csendbiztosi és két számvevői állomások helyett csak kettőt, illetőleg csak egyet szervez. Ezen korlátozások daczára a tiszti fizetéseknek felemelése által 42.000 frtot meghaladó jövő évi költségvetése felette eltér azon előirányzattól, mely a m. k. pénzügyminisztérium leiratában körülbelől 12,887 frt, és esetleg 23889 írtban kilátásba helyeztetett. Ennélfogva a megyeegyrészt az állami és községi adónak terhes voltára, másrészt a nép kimerített adóképességére, amely okból külön pótadót kivetni, és ekkér a közigazgatási költségeket fedezni egyáltalában kivihetlennek tartja) kijelenti, hogy a szervezési előmunkálatokat csak azon reményben foganatosította, hogy az azokkal felmerülendő összes költségek az állam által fognak fedeztetni. A tisztikar fizetményei ekként terveztetnek : alispán 2000 frt és 400 frt utazási átalány, főjegyző 1700 frt, főügyész 1200 frt, árvaszéki elnök 1500 frt, főszolgabiró 1200 frt, 300 frt utazási átalány, alszolgabiró 800 forint stb. Az állandó választmány 28 tagból állandó három szakosztályban fog működni, u. m. a közigazgatási, a pénzügyi és a közlekedésiben. Az árvaszék hatásköre és az árvaügyek átvétele tárgyában megfelelő javaslat dolgoztatott ki, megjegyezvén, hogy miután e megyében az árvaügy, a gyakori ínség, kivándorlások és a gyakoribb halálozások miatt főfontossággal bír, és igen kiterjedt, külön árvaszéki elnöki állomás szervezése mellőzhetlen; az árva vagyon biztosabb és jövedelmezőbb kezelése tekintetéből egy központi árvapénztár állandósíttatik, és az árva tőkéknek, 1874-ik évtől kezdve 7 ° C-ok kamatoztatása kimondatik. A virilis szavazattal bírók lajstroma szerint a legtöbb egyenes állami adó 504 frt, a legkisebb 67 írtra rúg. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. OCTOBER 13. A kényes tárgy be lévén fejezve, a harmadik bizottság munkálata kerül tárgyalás alá az árva- és gyámhatóság gyakorlatáról. A munkálatot annak készítője Dalmady Győző olvassa. A javaslat minden §-a oly tüzetes vitatás alá került, hogy az esti 1/1 óráig tartó ülésben csak a 30-ik §-ig haladtak. Áll pedig a javaslat 168 §-ból. KÜLFÖLD. A német protestánsgyűlés. Darmstadt, okt. 7. Bluntschli a csalatkozhatatlansági dogmát illető tételét kifejtvén, azon határozatra tért át, mely által a protestánsgyűlés a német kormányhatalmat a jezsuita rend elűzésére akarja felszólítani. Beszédét azzal kezdé, hogy a jezsuitarend létrejöttének évét, 1540, mint oly időszakot ecsetelje, midőn a protestáns mozgalom megakadt. Spanyolország a 16-dik században a jezsuiták által az általuk végbe vitt inquisitióval teljesen tönkre tétetett, s százados munkálkodása által sem tudta magát helyrehozni. Olaszország nem kevésbé lett a jezsuiták által sújtva s a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott szabad s hatalmas állammá fejlődni. A jezsuiták — folytatá tovább Bluntschli — okai a népek történetében felmutatható legborzasztóbb gyalázatosságnak, a hugenották üldözésében s legyilkolásában, úgyszintén Németországban a 30 éves háborúban nagy részük van. A múlt század megkisérté ez igát lerázni, s az akkor valószínűleg még nem csalatkozhatatlan XIV. Kelemen 1773-ban a jezsuita-rendet feloszlató s átok alá helyezéssel fenyegette azt, ki a jezsuita-rendet ismét helyreállítani merészelné. Amaz okmányokban a jezsuitáknak bűnül rótta fel, hogy a világon viszályt hintenek s határtalan gazdagság után törekszenek. Daczára ennek VII. Pius a jezsuita-rendet régi szervezetével visszaállító, ki a dolgokat oda fejleszté, hogy bajos egy katholikus s jezsuita egyház közt különbséget tenni. A jezsuita-rendet más egyletekkel egy polczra helyezték, de jogtalanul; az nem áll, mint más egyletek oly, egyénekből, kik önkényt egyesültek, kiknek van hazájuk, hivatásuk, községük s hazájuk. A jezsuitarend ily embereket nem ismer. Annak, ki jezsuita akar lenni, előbb ily esküt kell letennie: „Nincsenek szüleim s nincs családom, atyám s anyám meghaltak , nincs szülőföldem, nincs hazám, a szeretet s tisztelet tárgyával nem birok.“ E szerint a jezsuiták nem ismernek családi köteléket, polgári kötelességet, csupán feltétlen engedelmességet a jezsuita főnök irányában. Minden jezsuita rend zárt hadtest s ennek mindegyik tagja szigorúbb fegyelem alatt áll, mint a hadseregben a katona, mert a katona legalább hazát ismer. A főnök rendesen soha sem küld ki egyet, hanem kettőt vagy hármat együtt, hogy kölcsönösen egymás felett őrködjenek s kikémleljék. Továbbá azt mondják, hogy e hazátlan rend mégis csupán papi eszközökkel hat, nem pedig a karddal. Hogy ez mennyire téves felfogás, bizonyítja a történet, mert hogy ha e jezsuiták uralomra jutottak, az ország fejedelmét nem egyszer a kard kihúzására késztették. Ha nem lehetne az emberiség szellemének egyik oldalára utalni, nem volna megmagyarázható, hogy a jezsuiták tagjai mily nehezen tudják megtalálni saját eszméjüknek feláldozását. A jezsuitáknál saját szellemük legyőzése nem mehetne oly messze, ha egyesek a világuralom elérését az összes test által nem remélnék. E czélból a jezsuiták látszólag a legnagyobb önzéssel a pápát használják czimerül. Németország szabadelvű emberei nagyon is gyakran hibáztak abban, hogy a jezsuita rend hatalmát semmibe sem vették, amennyiben figyelmen kívül hagyták, hogy az idegen test saját lélekkel, mely a német testbe fúródott, mely az egészséges vért elmérgesiti, ha azt önél nem távolitjuk. Itt csak egy műtét segíthet, csupán az segíthet, az idegen testet húsúnkból kimetszeni s elhárítani. Nézzük az eszközöket, mikkel a jezsuita rend működik, úgy ezek részben a régiek, részben pedig újak. Még mindig legelsőben s legfőképen az udvaroknál működnek s még ma is nem egy állam van, melynek kormányára nagy befolyást gyakorolnak. Harmadik személy által is hatnak, miniszterek, tanácsosok, sőt még alsóbb rendű hivatalnokok által is kiknek a hatalmasoknál némi befolyásuk van. A szabadelvűségnek nagy oka van a jezsuiták ellenében más húrokat pengetni, ha látja, hogy az Németországban mily hatalmas lett. 50 év előtt alig sejtették, hogy a jezsuita rend oly hatalmas befolyásra teend szert, a minővel ma kbr. 100 év előtt még a püspökök voltak a német szellem s a nép jólétének képviselői, 50 év előtt csupán egy püspök volt, kinek székhelyén egy jezsuita volt, s ma, hol lehet még egy püspököt találni, ki az egyház önállóságát merészelné képviselni? Figyelmeztessük őket a fuldai gyűlés s a római zsinaton tanúsított eljárásukra. Tudjuk, hogy Ketteler akkoriban a pápa előtt térdre borult s megesküdött előtte, hogy a csalatkozhatatlansági dogmát nem fogja kihirdetni. Hogy őt s a többi német püspököket figyelembe sem vették, azért történt, mert Rómában tudták, hogy mily erős jellemek. Nem csalódtak, midőn föltették, hogy ez emberek, ellenzékeskedésük daczára némi kényszer mellett, Róma leghívebb fegyverhordozói lesznek. Soha sem volt csúfosabb egy szerep, mint aminőt a német püspökök játszottak. Róma absolutismusa még soha sem emelkedett oly magasra. A jezsuiták még mai is nagy számban kiválólag a nemesi rétegekben mozognak s oly egyéneknél, kik gazdag örökséget hagyhatnak hátra. Jelmondatuk: „Boldogok a szegények, mert övék menyeknek országa“, erre változott át: „Boldogok a gazdagok, mert pénzükért elzárjuk őket a menyországtól“. Gazdagság utáni vágyuk fékezhetlen ; újabb eszközeik közé tartoznak a legényegyletek s a sociális kérdés, a mennyiben a nép alsóbb rétegei közt a nemteljesíthető remény magvát hintik el-Vallásos érzelmeket színlelne, nagyon gyakran az érzékiségre igyekeznek hatni. Legveszedelmesebb hatásuk azonban mindig az iskolában van, mert ott ez a jelszavuk. Minden szabadságszeretet megsemmisítése s az egyházi tekintély föltétlen alávetésére való kiképzés. Ne hozza fel senki, hogy gyakran jezsuita növendékek a legszabadelyűbb emberekké lettek, mint például Voltaire, mert ez száz közül alig történik meg egygyel. Elég az ahhoz, hogy nemzetünk jövője e kérdésben sokkal jobban veszélyeztetve van, mint hogy komolyan és szilárdan ne kívánjuk a jezsuitáknak Németországból való kiűzetését. A szabadság s az egyesülési jog barátai ez elnyomást nyugton aláírhatják, mert a jezsuita rend túl ment a korláton, melyet az egyesülési jog megenged; szabadság utáni vágyuk annyira terjed, hogy tőlünk minden szabadságot megakarnak vonni. Oly rend, mely államunk ellen harczol, jogtalanul mondja magát, a szabadság után törenek. Ép oly kevéssé, amint irányainkon nem tűrtük meg a franczia hadsereget, ép oly kevéssé szabad Németországban egy római hadsereget megtűrnünk. E kívánságot a szabadság nevében teszszük. Az az eszköz, mivel a római hadat elűzhetjük, ugyanaz, amit a Svájcz a különválási háború után teremtett. A német alkotmány a Dél-Németországnak csatlakozása óta szerencséjére egy kis új szakaszt vett föl, mely a birodalmi törvényhozást a birodalom tekintélyével ruházta föl,s e szakaszszal Bluntschli kívánságát megnyugtatni véli. Szóló beszédét befejezvén, az általa indítványozott határozat fölött vita fejlődött, melynek folytán a szólók többsége föltétlen hozzájárásukat fejezték ki. Kivonat a hivatalos lapból. Ő felsége Somossy Lajos magyar országos pénzügyminiszteri titkárnak, sok évi sikeres működése elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Ő felsége megengedte, hogy Faller Gusztáv m. k. bányatanácsos- és bányaügyi előadónak, állandó nyugalomba helyezése alkalmából, a bányaüzem, valamint a bányászati tan és irodalom terén szerzett érdemei felett a legmagasabb megelégedés kifejeztessék. Ő felsége Krempler Miksa és Jakomini Bódog, a horvát-slavon-dalmát országos kormány építészeti osztályánál alkalmazott I. osztályú mérnöksegédnek a királyi mérnöki czimet díjmentesen adományozta. Ő felsége gróf Salm-Reifferscheid Ehrich követségi titkárt tiszteletbeli követségi tanácsossá kinevezte. Pályázatok. A beszterczebányai pénzügyigazgatóság számvevő osztályánál egy III. oszt. 600 fizetéssel díjazott számtiszti állomásra ; folyamodások benyújtandók okt. végéig. — A temesvári pénzügyigazgatóság területén 345 írttal díjazott segédtiszti állomásra. Folyamodások okt. 23-ig benyújtandók. KRÓNIKA. Pest, October 12. — Szigeti József ma, midőn e sorok megjelennek, fogja ünnepelni a nemzeti színházban 25-ik évfordulóját annak, hogy a színészet rögös pályájára lépett. Kicsoda ő, nem szükséges nekünk elmondani, valamint nem kell magyarázgatnunk azt sem, miért tekintjük e napot örömünnep gyanánt. Szigethi úgyis mint író, úgyis mint előadó művész ismeretes a hazának minden táján, s akár mint ilyen, akár mint amolyan a tiszteletnek tárgya. Ezért emelkedik ki ez ünnepély, melyet sajátlag csupán pályatársai rendeznek, a közönségesebbek sorából, s ezért csatlakozik annak emeléséhez oly szívesen sajtó és közönség egyaránt. Szigethi egyetlen élő tagja annak a sokat emlegetett „régi gárdának“, s ha már akkor jelen volt a jelesek közt, művészete annál magasabb vonalon áll ma. Mint „Menenius Agrippa“, mint „Courtley“, mint „Sas István“, vagy mit legelül kellett volna említenünk, mint „Falstaff“ oly alakokat teremtett meg, melyeknek valaha épannyi lesz az utánzójuk, amily kevés a megközelítőjük. Aki őt egyszer látta mint „Kentet“, „Zubolyt“ vagy „Dromist“, — az méltányolni fogja azt az elismerést, melylyel jubileuma alkalmából neki adózunk. Egyaránt jeles ő mint ábrázoló művész, conservatoriumi tanár és mint szinműíró. E téren is 14 szinmű igazolja munkásságát, melyek közt nem egy fogja a repertorion messze túlélni íróját. Ezek közt mint sikerültebbeket kiemeljük: a „Falusiak“-at,„A vén bakancsost“,a„Kisértetet“ és legutolsó művét „Toldy Miklóst“ — melyet holnap adnak először. „Szigeti 1822. máj. 11-én született Veszprémben. A jogi pályára készült s egy évig turistáskodott itt Pesten, de aztán beszegődött Baki Gábor társulatához. Bartal 1844 ápr. 1-én szerződtette a nemzeti színházhoz,honnan egy évet kivéve nem is távozott mind máig. Érdemeiért úgyis mint művészt, úgyis mint írót 1865-ban tagjai közé választotta a Kisfaludytársaság. Tiszta szivünkből kívánjuk, hogy a gondviselés ajándékozza meg minél hosszabb élettel és minél több munkakedvvel! — Carl Louis Posner úr dicsősége tehát teljes. Márvány mellszobra, melyet — bizonyosan csak a veleszületett szerénységnél fogva — kiküldött a londoni nemzetközi kiállításra, melynek pedig épen ő volt magyarországi biztosa — dicséretet nyert. Az angolok elég udvariasak voltak és érmet nem adtak a „genialis“ művész Komornernek. — Egyébiránt megjegyezhetjük, hogy a Jury Kuglernek Liszt Ferenczet is „különös figyelemre méltó“ műnek találta. Természetes, kinek-kinek a maga gusztusa szerint ! — Vidats Jánosnak a honvédmenház alapköve elhelyezésekor tartott ünnepi szónoklata magyar eredetiben és német fordításban a honvédmenház rajzával ékesítve önállólag is megjelent, és az elárusításából befolyó jövedelem, mint halljuk, a honvédmenház alaptőkéjéhez fog csatoltatni. — Egy hófehér szakállú meggörnyedt aggastyánt látni néha-néha Pest utczáin, amint botjára támaszkodva ballag és apró vesszőkosárkákat kinálgat a járókelőknek. Sokan vesznek tőle s az árnál sokszor többet is a kosárkába téve visszaadják az öregnek, ki hálás „merci monsieur“-vel felel. Érdekes tudni, hogy ez az öregember 110 éves, nyugdijazott franczia katona, ki saját szemeivel látta a csaták viharában fölkelő egykori franczia „gloiret“ és hatalmas legény volt már akkor, midőn az „egyesültek“ megcsinálták a lipcsei nagy napot. A város pedig jól tenné, ha e szép tiszta öreg embert, ki csekély nyugdijából és oly kevéssé tud megélni, mint nem tud dolgozni s ma is kézimunkájából él, hátralevő kevés napjaira elhelyezné valamelyik jótékony intézetben. — Egy öreg néptanító halt meg közelebb Szepesmegyében. Neve Kupeczky József, 66 éves volt s ebből 45-öt a népnevelés tövises munkájában töltött el. Hobgárd községében tanitóskodott, hova nagy számmal gyűltek tisztelői és tanítványai, hogy porainak megadják a végtisztességet. A honvédtisztek valamelyikének szálláspénzét minap a bíróság adósságtörlesztés fejében lefoglaltatta. Ez az eset arra szolgáltatott alkalmat, hogy a honvédelmi minisztérium felkérje az igazságügyminisztériumot, miszerint egy novellával segítsen a bajon és az államhivatalnokok szálláspénzeire mondassa ki, hogy azt bíróilag lefoglalni nem lehet, mert ezek mintegy helyettesítői a természetben kiadatni kellő kasoknak. A pesti polgári lövöldében tegnap délután ment végbe az u. m. királydijlövészet, melynek hőse Schuck Náthán volt. Mindjárt az első nap oly praecis szeglövést csinált, melyhez hasonló a pesti polgári lövöldében szakértők tanúsága szerint ekkorig még nem fordult elő. Az „Elisabethineum“ nevű terézvárosi árvaház elöljárói a téli idő közeledtével azon kéréssel fordulnak az emberbarátokhoz, hogy az intézetben elhelyezett árvaleánykák sorsát figyelembe véve járuljanak pénzzel, vagy anyagiakkal e közhasznú intézett felsegélyezéséhez. E kérelem bizonyára nem fog elhangozni nyomtalanul. — A hatvani utczának asphalt munkák tanai igen sietve dolgoznak, mert szerződésszerüleg tartoznak azt a vállalkozók e hó végéig tökéletesen elkészíteni és a közhasználatnak átadni. E nagyon járt útvonalon azonban a munka igen meg van nehezítve. A közönség, melynek számát rendkívül megnövelik a kiváncsiak is, türelmetlen és szinte lehetetlen a munkásoknak itt-amott elzárni az utat, pedig a betontalaj természete azt kívánná, hogy a frisen lerakott rész legalább 24 óráig pihenhetne. Érdekes tudni, hogy e vállalkozók, kik pedig csak próbára, tehát risikóra építik ez utczát, abba már eddig többet befektettek 100.000 írtnál. Hanem