Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-04 / 102. szám
JPest, május 3. Politikai szemle. Németországban a strassburgi egyetem megnyitási ünnepélyességével roppant nagy zajt ütöttek, még pedig oly módon, mely kihívó sértést foglal magában Francziaország irányában. Az ünnepélyről május 1-étől a következőket távírják: „Ma, d. e. 11. órakor pompás májusi időjárás mellett, nyittatott meg az itteni egyetem. Az utczák és terek roppant néptömeg által voltak ellepve. Pont 11 órakor lépett a rektor a strassburgi egyetem tanári karának, s vagy 30 egyetem küldöttségének élén a terembe. Möller elnök rövid megnyitó beszédet mondva, igy szólt: „Uraim ő felsége a császár, uralkodó házának hagyományait követve, a német nép legbensőbb óhajának tett eleget, midőn Elsass-Lothringennek, a háború hős tettei által történt visszaszerzése után, ezen tartomány Németországgal való uj egyesítésének beszentelési tényeül, a strassburgi egyetem visszaállítását szemelte ki. Kaphatott volna-e Elsass ennél szebb nászajándékot Németországtól ? Ez a nemzeti élet faiskolája lesz, s Elsasst teljesen visszaszerezi nekünk. A német ifjúság lelkesülten fog ide tolulni, s mint ma Németország Strassburg felé, úgy fog tán egykor Strassburg Németország felé áradni,s szellemi világosságot terjeszteni. A császár nevében és a herczeg-kanczellár megbízásából az egyetemet megnyitottnak jelentem ki.“ Erre Möller az alapitó okmányt olvasta, melyet azután Brück rektornak átnyújtott. Ezután fölolvasá a koronaherczeg üdvözlő táviratait és éltesé a császárt. Brück rektor meleg szavakban köszönetet mondott a császárnak, a birodalmi kanczellárnak, Roggenbach elnöknek, a város mairejének és felolvasá azután a német birodalmi gyűlés elnökségének üdvözlő iratát Egy kardal eléneklése után Springer tanár az ünnepi beszédet mondotta. Ennek befejezése után az idegen küldöttségek három képviselőjének beszéde következett, mire Brück rektor rövid választ mondott. Az ünnepi terem résztvevőkkel zsúfolásig megtelt. Május 2-ról ezeket távírják: A díszlakomán Hartmann várparancsnok a császárért, a kormányzó az egyetemért, Braun bajor elnök Bismarck herczegért, Brück rektor Roggenbachért, ez Elsassért emeltek poharat. Dürkheim-Montmartin igen német érzelmű beszédben válaszolt. Az utolsó hivatalos toastot Renaud mondta Strassburg városra. A császárhoz és Bismarck herczeghez sürgönyök intéztettek. Az ünnepély igen méltó módon folyt le. Az elsassi közönség részvétele igen tisztességes volt. A székesegyház kivilágítása igen sikerült volt. Az ünnepély nem folyt le zavar nélkül. Este verekedés volt tanulók és polgárok között; a dzsidások fegyveresen közbeléptek , több sebesülés történt. A franczia nemzetgyűlés hétfőn az államtanács felállítására vonatkozó javaslat tárgyalását kezdte meg. A vita elején Torget a javaslat tárgyalásának elnapolását indítványozta, mi azonban az igazságügyminiszter felhívására elvettetett. A javaslatnak egyetlen kiváló érdekű pontja az, hogy az államtanács tagjait a kamrabizottság indítványa szerint ne a kormány, hanem maga a kamra nevezze ki. Ez indítványnak nagy elvi jelentősége van. Aki az államtanács tagjait kinevezi, az gyakorol befolyást az egész közigazgatás gépezetére. Azért a kormány igen erélyesen védte az eredeti szöveget, mely a kinevezés jogát az executivának adja. Noha Gambetta s a baloldal a kormányt támogatta, a kamra többsége a kinevezés jogát megvonta a kormánytól s magának A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. május 3. — A kovács leánya. — Angol beszély. — (Folytatás). A feszülten várakozó hallgató vánkosára hanyatlott. Grace, gondolataival elfoglalva, barátnéja izgatottságát nem vette észre s rövid hallgatás után folytatá: — Magamról mit sem szóltam, mert az oly önzően hangzik, ha az ember saját csalódásáról beszél; de az őrnagy hirtelen halála által én is vesztettem. Midőn még kis gyermek voltam, kegyét az által nyertem meg, hogy egy rózsabokrot, melyet nagyon szerettem, kivonatára kihagytam vágatni. Néhány könyembe került, de az őrnagy megígérte, hogy ez arany gyümölcsöt fog teremni. Ezt én tréfás nyilatkozatnak vettem s még most is annak tartanám, ha az őrnagy komornikja nem mondja nekem, hogy urának egy vászon zacskója volt, a melyben e szavak voltak: „Grace rózsafájának gyümölcse“ s a melybe időről időre —■ mi lelte, Anna ? ' Ön elalél! Oh én gondatlan, fecsegésemmel csak betegségét növelem ! Anna rebegve nyilvánitá kívánságát, hogy szeretne egyedül lenni, mire Grace, miután beteg barátnéját a háziak ápolására bízta, távozott. Ki tudná Anna kedély hangulatát leírni ? Az Aylmer család meg nem érdemlett szenvedése, mely atyja gonosz tettének követtartotta fen, vagy más szóval a befolyás, melyet eddig Thiers mérsékelt kormánya a közigazgatásra gyakorolt, most a reactionarius kamratöbbségre ment át. E nagy horderejű határozatot a kamra 31 szónyi többséggel hozta. Blanqui elitéltetése — az 1870. okt. 31- iki és 1871. jan. 22-iki összeesküvésben való részvétel miatt formahiba folytán megsemmisittetett. Most új per indíttatott ellene s az ítélet az elsővel — egy erődített helyre való deportátióval — azonos. Gissey tábornok értesítette a capitulatiobizottságot, hogy a kormány Bazaine tábornagyot haditörvényszék elé fogja állítani, és biztosítja, hogy Wimpffen tábornok tekintetében hasonló határozat fog hozatni. A „Univers“ egy sürgönyt közöl Rómából, mely Hohenlohe bibornoknak római nagykövetté való kineveztetését megcáfolja. Az „Univers“ kijelenti, hogy Hohenlohet nem lehet kinevezni, mert választása Rómában nem fogadtatnék kedvezően. A carlista lázadás végvonaglásban van. Serrano tábornok már Estelláig nyomult s csapatai három oszlopban működnek a hegyek közt. April 27-én proclamatiót intézett a fellázadt vidékek lakóihoz, melyben a tévútra vezetetteket a fegyverek lerakására, a jó hazafiakat pedig a nemzet, a király és a szabadság zászlaja körüli csoportosulásra felhívja. A makacsok ellen kérlelhetlen szigort helyez kilátásba. „Egyesüljünk mindnyájan az alkotmány és a törvények védelmére s legyen egyetértés és testvériség a nép és a hadsereg közt“ — mondja a többek közt a proclamátió. A tutelai nagy ütközetről, melyben 300 carlista esett volna el, még mindig hallgat a krónika. De hogy a carlisták ügye roszul áll, bizonyítja azon körülmény, mikép a nagyszájú Don Carlos megugrott a veszély színhelyéről és drága bőrét Génfben már biztonságba hozta. Egy madridi távirat szerint a felkelők főereje Rada alatt egy kormánycsapat-dandár által üldöztetik és a franczia határ felé húzódik. A Francziaországba való átlépés meggátlása végett csapatok rendeltettek Ponteverába. Navarrai levelek a felkelést meghiúsultnak tekintik. Angliában az ó-katholikusok szintén életjelt adnak. Az Anglo-Countinental Society egy legközelebb megtartott ülésében három határozat fogadtatott el, melynek elseje — a lincolni anglicán püspök által indítványozva — azon élénk reménynek, s meleg rokonszenvnek ad kifejezést melyet az angol egyház e mozgalom láttára az iránt, s vezetői iránt érez. A második határozatban azon komoly reménynek adnak kifejezést, hogy a mozgalom Spanyolországra, Olaszországra, Francziaországra és Ausztriára is ki fog terjedni. Itt különös elismeréssel említtetnek meg azon franczia papok, kik a római szentszéknek való ellenállás miatt máris üldöztetést és szegénységet tűrtek. A harmadik határozat által a jelenlevők a társulat czélját — az ó-katholikus mozgalom terjesztését — újra és egyhangúlag magukénak ismerték el. Az alsóházban jelenté Gladstone, hogy a brit kormány f. hó 1-én megkapta az amerikai választ. A válasz tartalma e két országra nézve kielégítő megoldást enged remélni. A kormány reméli, hogy az erre vonatkozó levelezést legközelebb elő fogja terjeszthetni. kezménye volt, lesújtották s hasztalan gondolkozók a felől, hogy mily ellenlépéseket kellene tenni. Hogy Arthur még továbbra is hátrányt szenvedjen, lehetetlen volt megengednie, de mily után módon eszközölje a papírok visszaadatását, melyek közt nyilván a végrendelet is föltalálható volt ? A szegény Grace vagyona kétségkívül már el volt költve s az ékszerek eladva. Erről bizonyos tudomást kellett szereznie. De hogyan ? Levél által nem csak hogy czélt nem ér, hanem még a bűnösök elillanását is maga után vonhatta volna. — Innen távoznom kell — kiáltá a lány. Haza kell mennem! Atyám még nincs egészen elrontva s engem szeret is; kérésemet meg fogja hallgatni s a mennyire teheti, a szekrény tartalmát vissza fogja adni. Ki tudja, tettét már eddig nem bánta-e meg s nem örülne-e, ha a nyomasztó titoktól megszabadulhatna. E gondolattól erőt nyerve, Anna fölkelt, gyorsan fölöltözék s a menekvésre a tervet rögtön eldönté. A csekély pénzösszeget, a melyet Grace tanítása folytán a kosár fonásból szerzett s megtakarított, most előveve. Épen elég volt arra, hogy a vasúti dijt Londonig kifizesse, s ha egyszer oda ért, semmitől sem tarthatott. A szabadség után vágyva, nagy kendőjét felölte, kalapját fölteve s a csodálkozó házinőnek kijelenté, hogy főfájását enyhítse, a tengerparton akar sétát tenni. Aylmer-ék háza mellett észrevétlenül haladt el s nem sokára a város kapuit látta maga előtt. Nyugtalan remegéssel várt a leghamarabb megérkező vonat jöttére s végre könnyebbülve érezte magát, a mint Londonban a pályaudvarban kiszállt. Pénze már nem vett, de akaratát a reirányában saját érdeke megóvása mellett lehető kímélettel jár el; a hitelezők például dij és jutalék nélkül nélkül törleszthetnek kisebb nagyobb összeget amint tetszik stb. Ezen intézet üzlete a keletkezésétől lefolyt 9 év alatt következetesen emelkedett. S fokozódott vele együtt azon segély, melyet az intézet a földbirtoknak, a földművelési üzletnek, a birtok adásvevés s örökülés forgalmának nyújtott. Mostanában több jelzálogintézet keletkezett fővárosunkban is, mely záloglevelek kibocsátásával foglalkozik és mindinkább hajlandók a magyar földbirtokot segélyezni, mert pénzüket jobb helyre nem tehetik a bécsi intézetek is. S átalában nem tagadható, hogy azon pénzáramlat, mely a franczia nemzeten sarczolt kincsekkel Berlint s a német pénzpiaczokat elözönlötte kihatott Bécsre s Bécsen át Pestre s a vidéki fiókintézetek s takarékpénztárak nyomán egész Magyarországra, ennek majd minden vidékeire. De mily áron ? S mily mérvben ? A magyar pénzintézetek legjobb szándékuk mellett sem adhatják olcsóbban kölcsöneiket mint a bécsiek, mert hiszen Magyarországnak törvényes pénzjegye nem lévén az osztrák nemzeti bank jegyeivel, kell táplálkoznia. Ezek pedig sokkal drágábbak, a bécsi pénzpiacon a kamatlábak sokkal magasabbak, mint mennyit Magyarországon a földbirtok évi tiszta haszonképen felmutathat. Ehhez nem kell kommentár. Köztudomású dolog, hogy a mostani szokásos „legméltányosabb“ kamatláb is sokkal magasabb, mintsem azt birtokvásárlásra lehetne használni, ha csak a birtok jelentékenyen alább nem adatik becs- vagy forgalmi értékénél, s ha csak rendkívüli jó idők nem járnak Magyarországon a termelésre és egyszersmind rendkívüli hiányok nem állnak be Nyugateurópában — mire pedig együttesen számítni merészség volna. Mi a kölcsönzött összegek mérvét illeti: Felgondolva, hogy külföldi kereskedelmünkre nézve mindig a legkedvezőbb conjuncturok közt élünk, s hogy a fagy, az árvíz és az aszály egymást felváltva gyakran megtizedelgeti Magyarország terméseit; hogy a birtok adásvevés nem mindig méltányos árakon történik, s hogy a munkabér három évtizeden át több mint háromszoros magasságot ért el, ha egy pillanatot vetünk a földhitelintézet kimutatásának legjelentékenyebb pontjára, miszerint: kölcsön folyamodvány érkezett 279 folyamodó részéről 7,126,200 frt erejéig s megszavaztatott 177 folyamodó részére 4,460,500 frt, holott csak 40 folyamodótól 516,700 frt értékig tagadtatott meg a hitel, s ezen kívül „a kért összegek lejebb szállítása sem ritka eset,“ azonnal tisztában leszünk az iránt, hogy ezen jeles intémény táplált, noha ennek az alapja nagyon is gyönge volt. Az est közelgett, s miután rá nézve lehetetlen volt az utat Holsbyba gyalog tovább folytatni, végre hosszú benső küzdelem után útját nagynénje háza felé vette, hol legalább barátságos fogadtatásba remélt részesülni. De keserű csalódás várt reá. A jó szív, kinek minden bánatát elmondhatni hitte, már nem dobogott, gyermekkorának anyja már nem élt, s a szomszédok csodálkozása ez esemény nem tudása miatt, amely atyjának bizonyosan tudtára jön adva, kétszeres bánattal tölte el. Egy jószivű asszony végre házába fogadta, hol Anna a következő reggelig maradt.. A holsbyi kovácsmühelyben a tűz égett s sziporkaesőt szórt a téli est sötétjébe, mialatt a hazatérő munkások a hívogató tűz melegénél időztek s a kormos kovácscsal az üllőnél beszélgettek, a mint egy fáradtnak látszó 8 porral födött nő kémlelő tekintetet vetett a kovácsműhelybe s végre bent az öreg szolgát Mártont fölismeré, ki a nő láttára csodálkozva fölkiáltott s hozzá kisietett. — Istenem, ön az ? —■ kiáltá. Hisz azt mondták, hogy a tengeren túlra ment. — Hol vannak ? — kérdé gyorsan Anna. Hol van atyám, hol van John ? — Itt mind idegeneket látok. — Hogyan, azt nem is tudja ? De hát hol is volt oly sok ideig ? — Oh kérlek, mond meg, hol van atyám ? — Most ott fent a Rickleysfarmban lakik. Ön tehát nem hallotta, hogy a kovács műhely eladatott? Igen, ön már rég eltávozot minden más intézettársaival s a kegyesebb bécsi intézetekkel egyetemesen sem képes fedezni a kért, a szükséges hitelt. Hogy is lehetne ez ? Midőn a közlekedési vállalatok s az állami hitelműveletek igénybe vesznek minden tőkét, mint igénybe vesz minden forgópénzt az államadó s a drága közlekedés oly mérvben, hogy ennek a kincstárban több ízben meg kell fordulnia éven át, a vasutak pedig mint óriási szivattyúk naponta százezreket hoznak s visznek a vállalkozó társulatok, a tanácsnokok s alapítók pénztáraiba, mig a részvényesek jó ha 5— 6°/0-ot kapnak viszsza a forgalomba. Több száz millióra megy az évi adó, több száz milliót emésztenek fel az „alapítók“ s a kormány és törvényhozás ugyancsak megkönnyítette az ipari kereskedelem hitelét, önmaga is ugyancsak bő nyereményeket ígérve lép fel mint legnagyobb hitelező, s nem csekélység-e ezekhez képest az említett 41/2 millió? Nem csekély-e a Magyarországon előforduló birtokváltozásokra, felszerelésekre, kezelésekre stb. nem A1/2, hanem tegyük fel, hogy a több hitelintézetek alapján nyújtott 40—50 milliónyi hitel is ? Mennyire csekély azon segélyöszszeg, mit nálunk a földhitelintézetek a mezőgazdasági területnek nyújthatnak, a terület értékéhez, a birtok adásvevéshez, a kellő befektetésekhez, a nélkülözhetlen forgalmi, üzleti tőkékhez és a régibb terhek lerovásához, adatok hiányában nem tudjuk számokban kifejezni, de megközelítőleg kimutathatjuk, ha egy pillantást vetünk Ausztria hasonló viszonyaira. Az osztrák császárság mezőgazdasági területének forgalmi értéke 17,381,479,000 írt; a birtokváltozások összege a múlt évben 337 millió 446,579 frtot tett. Csupán adásvevés utján 254.189,815 frt érték, perbeli végrehajtás utján 12.962,408 frt s örökségkép 70.294,556 frt érték jött forgalomba stb. stb. Már hogy Magyarország területe legalább nekünk magyaroknak sokkal többet ér mint az osztrák császárságé, azt felesleg volna indokolnunk, bár az osztrák területnek, mert jobban van felszerelve, kezelve s háziállatokkal benépesítve, jelenlegi forgalmi értéke jóval többre vehető. De épen azért, mert Magyarország talajművelése századok óta el van hanyagolva, kétséget sem szenved, hogy sokkal több befektetést igényel, nagyobb befektetést hálásabban volna képes visszafizetni, mint az osztrák császárság. Mit mondjunk már most, mennyi befektetést igényel a 3—4 ezer millióra becsült terület értéke, hogy a 7—8 ezer milliót meghaladja. Menynyi felszerelési tőke, mennyi forgalmi tőke s törlesztési folyó pénz kell ennek eszközléséhez ? És mennyivel meghaladja csupán az adásvevést a végrehajtás utján eladott birtok változott innen, de mikor rá került a sor, mégsem örömest ment el. — Hol van a farm, a mit emlitél ? —■ Hisz a Rickleys farmot csak ismeri, May Hillnél ? Ki hitte volna, hogy mesterünk pénzes erszénye oly tele legyen. A birtok sok pénzbe kerülhetett. De hol is volt hát oly sokáig, hogy még csak a lakodalomra sem jött el ? — John tehát megnősült — gondolá Anna. Milyen messze van ide a farm ? — — kérdé azután sürgetőleg, kérdésére nem is felelve. Az öreg ember végre hosszadalmas fecsegéssel közlé vele a szükséges utasítást, a mire azután Anna, noha fáradt s át volt ázva, útját azonnal oda folytatá. A hegy lejtőjén fekvő szép farm, fehér falaival s számos gazdasági épületeivel a hold fényénél már messziről látható volt, mielőtt Anna oda ért volna. Látva a falusi gazdaság mintaképét, hallva a tehenek bőgését, a számos juh mekegését, mindez füleiben most nem csengett jóltevőleg, sőt inkább bosszúsággal tölté el, s határozott lépéssel s majdnem daczos arczczal lépett a jól bútorozott szobába, hol a család épen a thea asztalnál együtt ült. Az öreg Ralph, a kandallónál ülve, megjelenését legutóján vette észre. Görnyedt alakja s ősz haja Annában a szánalom érzetét kelte föl, s bátyja kérdését, hogy miért jött haza, nem hallva, atyjához ment és karjával nyakát át fogta. Ralph fiának fiatal neje, a közel fekvő város egyik gazdag korcsmáros lánya, férjéhez közelebb húzódott, s halkan kérdé, ha ez-e lelkibeteg nővére, Anna bátyjának ép oly suttogva mondott Jaonkolt Violu aszáshoz kellő készpénz azon sommát, mit a hitelintézetek nyújtanak? Nem is kísértjük meg számokban kifejezni, a szegénységi bizonyíték azon óriási tételeit. Legyen elég csak annyit megjegyeznünk , hogy Ausztria népei, a földbirtokosok, bérlők, birtokvásárlók stb., daczára az említett összegek folyóvá tételének, még mindig háttérbe szorítva látják a mezőgazdaságot az ipar s kereskedelem és közlekedési vállalatok kedvéért. Ezek ügyében a kormány ott mint nálunk is, mindent áldozólag szorgalmatoskodik: ipar s kereskedelmi testületeket, kamarákat alakít s milliókat dob ki oly vasutak kamatbiztosítására, melyeket biztosíték nélkül ki lehetett volna építeni, míg a mezőgazdasági társulás, az erők öszpontosítása, a testületi tevékenység felelevenítése iránt lehetően hanyag. Nemhogy lépést tarthatna tehát földhitelünk, hanem a jelentéktelenség sokáig sülyed azon igényekhez képest, melyeket a birtokváltozás, a talajművelés, a felszerelés, szóval gazdasági üzlet méltó követeléseinek tekinthetünk. A sok száz meg száz millió másra kell. Meddő czélokra fordittatik s a termő föld saját tőkéjének rovására aknáztatik ki. Kubinyi Lajos. — Ha nem lenne oly szörnyen nevetséges, érdekesnek mondanék a „Reform“ hányavetiségét, melylyel mai czikkében parádéroz olvasó közönsége előtt, midőn a horvát leleplezésről szól. Ezúttal ismét ugyancsak kitesz magáért a „Reform“, lehetetlen rá nem ismerni, csak hogy nagyon is emlékeztet arra a csillagászra, ki azt hirdette, hogy a holdban már egeret is lödözött föl; arra a jámbor nem is gondolt, hogy az a messzelátóban szaladgál. Ma ismét ugyanazon a hangon, melyen annak idejében a munkások ügyében szólt, azt hirdeti, hogy azon „okiratok valódiak, tényleg fölérkeztek Budára, ahol még több hasonló okmány őriztetik.“ Valóban? És a „Reform“ bizonyosan tudja, hogy kormányunknak más és nem a báni hivatalból eredő bizonyítékai is vannak kezei között.“ — No, amit a „Reform“ bizonyosan tud, az bizonyára gyanús. Hiszen, ha a „Reform“ ezt olyan bizonyosan tudta volna, meg nem tudja állni, hogy már rég nagy hangon ki ne kürtölje az egész dolgot a világnak. A mi kormányunk az ily iratokat, ha kezei közt vannak, bizonyosan föl tudta volna használni. Már most az a kérdés, hogy mit fog felelni Vukanovics, mert ha hallgat, ezzel maga ellen bizonyít, s ha szólni fog, kérdés, mily bizonyítékokkal fog előállani. Ezt be kell várni, de a feleletet a közönségnek joga van követelni, s ha az nem kielégítő, a kormány tartozik egy mindkét pártból álló bizottságot választatni, mely ez ügyet pártatlanul megvizsgálja. Akkor majd meglássuk, kinek van igaza. ő nem azért jött, hogy a maga jogát védelmezze, hanem Arthur igényét követelje s övéinek keblében, ha lehetséges, jobb érzelmeket kelteni. De e remény már az első pillanatban eltűnt, amint mindkettőjök, hideg szigorú vonásaiba tekintett. — Nos ? — kezdé el végre az öreg Ralph, ki Anna nyugalmából bátorságot merített. Mi hozott ide? Hisz én megmondtam, hogy érted jövök. — Dolgom van veled s Johnnal, mely nem tűr halasztást — viszonzá Anna. A férfiak tekintetükkel egymásnak lopva intettek, mialatt mindkettőjük azt gondolá, hogy Anna az egyhangú életet megunva, eljött békülési ajánlatát tudtukra adni, hogy kellemetlen jelenlétüktől örökre megszabaduljon. Eme föltevésben John nejét szokatlanul barátságos hangon fölkérte, nővérének egy csésze beát önteni s ezután az utóbbit kérdezé, hogy az utat micsoda alkalmatosságon tette meg. — Londonból gyalog jöttem — felesé Anna. — Oh akkor nagyon fáradt lehetsz s az éjjel itt kell maradnod — mond John. — Szívesen, de csak ha lehet — viszonzá Anna szerényen. A fiatal nő nagyon jelentékenyen köhögött, de férje nem figyelt rá, s hosszabb szünet állt be, ez alatt a félénk lány atyja arczán a ránczokat szemlélgeté, míg végre kérdezé, ha várjon nem esett-e nehezére, régi fáradtságos, de mégis kellemes munkáját abba hagyni. Az öreg Ralph mélyen sóhajtott s helyette a fiatal nő sietett felelni. — Igen — mondá — az öreg számára e L-1- - • — Kétségkívül osztrák-magyar alkotmányos jogfogalom, hogy a kormány argumentum hiányában hajtóvadászatot indít egyes hírlapok ellen. Hiában, ettől nem tudnak elszokni. A bécsi „Wanderer“ s „Vaterland“ lapok a horvát okmányok közlése miatt Bécsben lefoglaltattak. A cseh lapok Pestre érkezett számaiból látjuk, hogy ezek is köztik azokat a famosus okmányokat. Nyilván ezeket is lefoglalták. A horvát lapok pedig épen nem kerülik el az osztrák-magyar eljárást, ha amaz okmányokat közölni merészült. — Ezt nevezik nálunk sajtószabadságnak. — Tóth Vilmos belügyminiszter egyet gondolt s a vesztegetés, etetés s itatás ellen nem fog rendeletet kiadni, mert hova tovább mindinkább arról győződik meg,hogy a jobboldalnak arra nagy szüksége van. — Nem örömest teszszük, de kénytelenek vagyunk ismét Görgey Arthurról szólni. úgy látszik, hogy ez urat minden áron föl akarják halottaiból támasztani s mint annak idejében jól sejtettük, képviselőjelöltsége valósulni kezd. A „Nagyvárad“ jobboldali lap szerint Bercsey Györgynél egy fiatalember 42 darab zászlót rendelt meg „Éljen Görgey Arthur“ felirással. Ha ez csakugyan megtörténik, ennél egyhamar nagyobb gyalázatosságot nem látott országvilág. Mi minden fog még történni ? — A gömörmegyei jolsvai választókerület ellenzéki választóit van szerencsém Jolsva városában i. é. május 11-ikén délelőtti 10 órakor tartandó pártgyülésre összehívni. Gyűlési tárgy: a követjelölt feletti tanácskozás s esetleg más pártkérdések elintézése. Kun-Taploczán, 1872. május 1-én. Czékus Mihály, pártelnök. — A fejedelem folyó évi márczius hó 29-én kelt elhatározással elrendeli, hogy az 1869. évi ápril hó 24-én kelt elhatározással Karloviczra egybehívott, — jelenleg elpuszta. Ha mestersége nem lett volna oly annyira lealázó s mocskos, úgy nem lettünk volna azon, hogy hagyja abba, de az én rokonaim mind tisztességes osztályhoz tartoznak. Oh, itt ez egyedüllét borzasztó, s mi eleget csodálkozunk, hogy atyánk, akinek London környékén oly szép házai vannak, hogy mért nem megy oda s mért nem telepedik ott le. Ránk nézve nagy megnyugtatás lenne, ha ott nagyobb kényelemben élne. Az öreg tehát már a fiatalok útjában volt. Különben ezt már ő is tudta, mert a fiatal nő utolsó szavainál komor tekintetet vetett rá s vállát megránta. Midőn a fiatal nő az asztalról a thea edényt leszedé, férjének intett, hogy kövesse őt, mire Anna, kinek hallérzéke mindenre kiterjedt, jól hallá, amint a nő szenvedélyes hangon mondá férjének, hogy őrülttel nem fog egy födél alatt aludni, hogy atyja jelenléte által úgyis eleget kell szenvednie, s hogy minden bizonynyal szüleihez fog visszatérni, ha még e terhet is el kellene viselnie. Ama hideg felelet után, hogy ha akarja, mindazt megteheti, s hogy ha szüksége lesz rá majd érte fog menni, John távozott, a szenvedélyes nő azonban rögtön hozzáfogott fenyegetése teljesítéséhez. A házi szolgák egyikének a lovat be kellett fogni, a kocsi előállt, s mire John ismét hazajött, már útban volt, de nem sejté, hogy épen távozása volt az, amit óhajtott, mert félt, hogy Anna jelenléte által az egész titok fölfedöztethetik. (Folyt, köv.) Földhitelünk. Alább közöljük a magyar földhitelintézet múlt évi mozgalmainak kimutatását. Az első legtekintélyesbb földhitelintézetünk, melytől senki sem tagadhatja, hogy czéljának minden erejével megfelelni igyekszik s hitelezői iDO. Szombat, Szorkolaltai Iroda Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilete minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hindó,hivatal 3 Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1892. május 4. XVollzottal Art Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...............................20 frt — kr. Félévre................... ...............10 „ — „ Negyedévre .... .........10 „ „ Egy hónapra .... ...............1 .. 70 „ Egyes"szám ára 10 kr. Hirdetési díj : 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 20 kr . A „Hon“ a horvát leleplezésről ezeke írja: „Vagy tudatával birt a kormány ezen külföldi agitatiókra utaló okmányok hamisságának , és ekkor örökösévé vált az osztrák kormány régi, testvérgyűlöletet keltő politikájának, illetőleg Szt.István birodalma békéje háborításának, vagy nem tudta ezen okmányok költött voltát, s akkor bámulatos jelét adta kormányképtelenségének és ügyetlenségének. A megtorlásnak azonban még akkor sem szabad elmaradnia. Igaz, lehet még egy harmadik eset is. Hogy t. i. sejtette, de kényelmesebbnek tartotta végére nem járni a dolognak, miután e kérdések igen alkalmasak voltak ijesztő mumusoknak a magyar ellenzékkel és azon nemzeti önbizalommal szemben, mely annyi reclam daczára sem akarja elhinni, hogy csakugyan ne tudna gyámbot nélkül járni. Elvárjuk a kormány felvilágosításait e fontos kérdésben.“