Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-11 / 207. szám
Szerda, &merhe**tői ir o tt ttt Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap sze 11 emi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hindu-hii'utatt Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. mammmmmmmmmamamm Team POLITIKAI ES NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ... ■ na ■ ■ VI. évadjaiB. - — ~ ■ ----------1872. szept 11. Kiöltetést tist Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . 20 frt — kr. Fél évre . . . . 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy’hónapra . • 1 „ 7# „ Egyes számoló kr. Bérnetéti t0r , * 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hirdetései- külön 30 kr N g i 111 ér, 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szsept. 10. Politikai szemle. A berlini fejedelmi találkozásra vonatkozólag ma a külföldi lapokban több nyilatkozat olvasható. Így a félhivatalos „P. C.“Berlinből jól értesült forrásból következő távirati közleményt vesz: „A berlini császári napok megkoronázzák a gasteii-salzburgi találkozás épületét- ném annyiban, hogy nemzetközi szerződésekre vezetnek, melyekre nincs szükség, mert a három császári állam nem akar egy negyedik államot fenyegetni, s nem is fenyeget, hanem amennyiben Ausztria Magyarország békés viszonyait Németországgal szemben szilárdítják. Az entente már magában véve akadályt képez orosz tendentiák követésére a keleten, ne fokozza az általános békebiztosítékokat az, hogy Oroszország tényleg beleegyezik a keleti kérdések elnapolásába. Ily éstelemben Andrássy csak üdvözölhette a császári találkozást, mig Bismarck ép oly készséggel vállalja el a közvetítő szerepet s mi sem gátolja többé a három hatalom szövetséget, ha ez concret szükségletté válnék.“ A „Krzig“ több lap abbeli hírét, mely szerint tegnap a három császár és a külügyminiszterek értekezletet lettek volna tartandók, valamint minden erre vonatkozó conjuncturát teljesen alaptalannak jelent ki. A „open. org" jelenti. A három miniszter sem ősz, sem a legközelebbi napokban nem fog közös énekezletőt tartani; a találkozás megtartja a túlnyomóan katonai ünnepély jelleget, melylyel tulajdonképen a politikai tárgyalások össze nem függnek. Erősítik, hogy az „internationale“ congressusának amerikai, belgiai, svájczi, spanyol, franczia osztályai tiltakoztak a congressus azon határozata ellen, miszerint a congressusnak politikai jelleget akart kölcsönözni, és kijelentették, hogy ezen elv érvényesülése esetén elszakadnak a főtanácstól. Mainzból sürgönyzik a „R. Fr. Pr“-nek. Az itteni socialdemocrata congressus tárgyalásai tárt ajtók mellett tartatnak meg , a rendőrség ellenőrzi a résztvevők belépti jegyeit; holnap a congressus befejeztetik. Dagestanból, mint az „Ostsee Zig“-nak oroszországi levelezője írja, jelentik Pietuchoff ezredes meggyilkoltatását, mi az azzal összefüggő körülményeknél fogva komoly aggodalmakra ad okot egy új cserkesz fölkelés miatt. Már két hónap óta hírek keringtek a kaukázusi népség között uralkodó izgatottságról, sőt összeesküvésről is beszéltek. Az napon, melyen a gyilkosság végrehajtatott, salatovici lakosok jönek Pieruchon ezredeshez engedélyt kérni tőle, hogy Törökországba vándorolhassanak, mivel a kormány az adót fölemeli s a cserkeszek vagyonát elvenni szándékozik. Az ezredes igyekezett az embereket erről lebeszélni s azután eltávozott Jurbaschefi kapitánynyal és tizenkét csendőrrel, hogy néhány telepet megtekintsen. Útközben egy cserjésből több lövés történt, melyek az ezredest azonnal megölték s a kapitányt súlyosan megsebesítették. A cserjést csendőrök átkutatták, de senkit sem találtak. Azt hiszik, hogy Pietuchoff meggyilkoltatása jeladás volt a felkelésre. A franczia belügyminisztérium legújabban betiltotta azon ünnepélyeket, melyekkel a köztársasági párt szeptember 22-én az 1792-ik évi köztársaság születésének évfordulóját megölni akarta. Ez alkalommal is ugyanazon indokok vezették a kormányt, mint a szept. 4-ki ünnepélyek betiltásakor. Mig feladatunknak ismerendjük a legközelebbi számokban Ghiczy programmművét úgy egészben, mint részleteiben tüzetes vizsgálat alá venni. Ma csak a balközépnek jobb és bal felé tett nyilatkozataira akarunk néhány rövid észrevételt tenni. Hogy a balközép nem tartja lehetőnek a 48-as párttal, mint ez ajánlotta „az állami függetlenségnek alkotmányos utón helyreállítása, a tiszta personal unió „alapján“ egyesülni, ez felette sajnos ugyan, de meglepő ránk nézve nem lehetett, miután hasonló kísérlet már a múlt országgyűlés folyama alatt is, és több ízben hasonló sorsban részesült. De súlyosbítja a balközép ebbeli elhatározását azon körülmény, hogy amíg a 48-as párt által nyújtott békejobbot oly határozottan visszautasítja, addig megértetni igyekszik a jobboldallal, miszerint csak tőle függ, hogy a Ghyczy által indítványozott közeledés megtörténjék , ha i, oly ajánlatokat tesz, melyek a balközép elvei legalább egy részének valósítását kilátásba helyezik. Ami világosan annyit jelent, hogy a balközép,mely éveken át, de különösen az utolsó választásoknál fennen hangoztató, miszerint „az ellenzék két árnyalata“ közt elvi különbség nem is létezik, csupán csak az eljárási módra nézve van némi eltérés — most, alig néhány héttel a választások után országvilág előtt bevallja, hogy sokkal közelebb áll a jobboldalhoz, melylyel még az egyesülési lehetőséget sem zárja ki, mint azon párthoz, mely a haza önállóságit 11170 pánpinjára, amelyre m»v* határozottan kijelenti, hogy vele „közös programm felállítását lehetőnek nem tartja.“ Ez eredmény ránk nézve valóban meglepő s hiszszük, hogy meglepő lesz a balközép legnagyobb részének választóira nézve is. De várjuk be a tényeket. Vajha sikerülne ezeknek meggyőzni bennünket a felől, hogy balul értelmezzük a balközép nyilatkozatait! Íme a balközép válasza: Az országgyűlési 48-as kor tagjainak Pesten. Tisztelt képviselőtársak, kedves barátunk! Az országgyűlési 48-as kör összes tagjainak megbízásából Iványi Dániel és Kállay Ödön tisztelt képviselőtársaink által, az országgyűlési balközép párthoz egy fölszólítás intéztetett, mely szerint az ellenzéki két párt egyesülése szempontjából, és ennek elérésére mindkét párt kebeléből bizottság küldessék ki, melyek együttes tanácskozásban egy közös programmot készítsenek, és ezen munkálatokat helybenhagyás végett mindenik a maga küldőivel közölje. Ezen fölszólítás a baloldali körnek, egyedül alakulás végett egybehívott első értekezletében adatott át, ez okból ez rögtön tárgyalható nem lévén, az értekezlet a legnagyobb készséggel elhatározá, hogy eme fölszántást a legközelebbi, e czélra is egybehívott értekezletben fogja tárgyalás alá venni. Ezen értekezlet f. hó 7-én megtartatván, a 48-as kör országgyűlési képviselőinek nagybecsű és bizalomteljes fölszólítására egyhangúlag elhatároztatott, hogy minekutána a balközép párt már 1867-ben kiadott programmjában kifejtette elveit, kijelölte a czélt, amely felé törekedni kötelességének ismeri, kifejezte azt, hogy megválasztva az időt, a körülményeket és eszközöket, fog elvei megvalósítására működni. Most is ezen elveket tartván helyeseknek, ezen czél felé törekedni ismervén kötelességének, s előbbi eljárási útját tartván követendőnek, a 48-as párttal közös programm fölállítását lehetőnek nem tartja. Ez okból a hozzá intézett nagybecsű fölhívásnak nem felelhet meg, és erről a 48-as párt tisztelt tagjait küldöttségileg értesíteni rendelte. A baloldali pártértekezlet megbízásából, tisztelt képviselőtársainknak, kedves barátainknak, Pest, szeptember 9-én 1872. Őszinte tisztelői Simonyi Lajos, Csernátony Lajos: A balközép a várponton. Előttünk fekszik a balközép egyik vezérének, Ghyczy Kálmánnak nagyfontosságú nyilatkozata, úgyszintén a határozat, melyben a párt e nyilatkozatra nézve megállapodott, s végre a válasz, melyet a balközép a 48-as párt lapunk szept. 7-iki számában közzétett felszólítására adott. Bajos lenne elhatározni, e három nyilatkozat közül melyik bír nagyobb fontossággal : Ghyczyé, mely határozott közeledést jelez a deákpárthoz; vagy a balközép azon nyilatkozata, miszerint e közeledésről csak akkor lehetne szó, ha a jobboldal részéről oly ajánlatok jönnének, melyek „elvei legalább egy részének“ azonnal valósítására nyújtanának, „bizonyos feltételek mellett“ kilátást, vagy végre azon határozottsága, melylyel alább olvasható válaszában a balközép kijelenti, miszerint: „a 48-as párttal közös programm fölállítását lehetőnek nem tartja.“ Annyi bizonyos, hogy mind a három nyilatkozat rendkívüli nagy horderejű s hogy a küszöbön álló országgyűlési vitákra nem csekély befolyással lesznek. Alkalmunk lesz tehát e tárgygyal többször foglalkoznunk, különösen pe di a választ ma reggel. Simonyi Lajos és Csernátony Lajos hozták a 48-as körbe, hol épen értekezlet tartatott. Simonyi Lajos előbb élőszóval adá elő pártja üzenetét, s csak azután nyújta át a kéziratot. A beszéd végeztével a kör nevében Irányi Dániel azt felelte a küldöttségnek, hogy „a 48-as kör sajnálattal veszi tudomásul e választ.“ Ghyczy Kálmánnak a baloldali kör szombati délutáni értekezletében tartott nyilatkozatát a „Hon“ és „Ellenőr“ mai számaikban közük, s mely szó szerint a következően hangzik: Ghyczy Kálmán nyilatkozata, a baloldali kör sept. 7-iki értekezletén: Tisztelt értekezlet! Mindenek előtt engedelmet kérek arra, hogy hosszabb ideig vehessem igénybe becses figyelmüket , mert ez szükséges a végett, hogy nézeteimet kellően kifejthessem. Kérem azt is, hogy legyenek szívesek végig meghallgatni beszédemet, s csak azután törjenek, ha jónak látják, palctát felettem, mert előre látom, hogy mondani fogok némely oly eszméket, melyeket sokan. barátaim közül nem helyeslendenek, részint elvi meggyőződésből, részint kizárólagos pártszempontból, részint a változott körülmények között mindig fenn nem tartható politikai következetesség túlbecsüléséből. Őszintén bevallom azt is, hogy a mai nap hosszú nyilvános pályám legnehezebb napjainak egyike; nem azért, mert mondani fogok népszerűtlen dolgokat is, amit mindig nehéz tenni annak, ki úgy, mint én is, a jogosultságot felszólalni a ház közi ügyeiben, csupán polgártársai rokonszenvének, népszerűségének köszönheti , hanem fájdalmas nekem e pillanat főképen azért, mert eltérő nézeteket kell némelyekben kijelentenem azon t. barátaim véleményétől, kikkel évegik együtt küzdöttem, kiket szivem mélyéből szeretek, s tisztelek, s a kik becs belátásának sokszor, s azon tárgyban is, a melyről szólandok, alárendeltem nézeteimet : alárendeltem mind addig, mig eljárásunkhoz a siker reményét köthettem, most e reményem meghiúsult, s azért ugyanazon okból, amelyből eddig hallgattam,most nyilatkoznom kell. Ezeknek előrebocsátása után egyenesen bemegyek a médiás rés, s még csak azt jegyzem meg, habár ez által le is szállítom mondandóimnak értékét, hogy azokat, amiket mondani fogok, nekem senki nem sugalmazta, azok nem eredményei köztem és a kormány vagy kormánypárt férfijai között, e tárgyban soha nem folytatott értekezéseknek, hanem csupán saját, lehet téves de igaz meggyőződésemnek kifolyásai. Ha nem is általános, mégis igen elterjedett saját pártunk köreiben is azon temény, hogy a mostani országgyűlési pártállás sok tekintetben káros a haza közügyeinek elintézésére nézve. Ha ez így van, kötelességünk vizsgálni, hogy helyese ezen vélemény? s ha helyes,gondolkodni a bajnak orvoslásáról. A választó vonalat az országgyülési pártok között a vélemény különbség képezi az 1867. észt. kiegyezés becse és ertéke felett. Többen t. barátim közül tudják, hogy én régóta nem osztom azon általános rászólását az 1867. észt. kiegyezésnek, mely oly sok oldalról hangsúlyoztatik, de alárendeltem nézeteimet barátaim véleményének több más fontos okok között föképen azért, mert az akkori körülmények között azon nem alaptalan véleményben voltam, hogy elfoglalt pártállásunkban sikeresen fogunk közreműködhetni az említett kiegyezés azon hibáinak kijavítására, melyeket én is létezőknek tartok, a reformkérdésekben pedig, a Deákpártnak legalább egy részével egyetértve, épen kedvező eredményeket vívhatunk ki. E reményem nem valósult, sőt ellenkezőleg az események folyama azon meggyőződést érlelte meg bennem, hogy a mostani országgyűlési pártállás mellett, nemcsak a kiegyezés létező hiányai nem javíthatók s a reformkérdések helyesen meg nem oldhatók, hanem e helyett a közjog terén inkább újabb megszorításoknak nézhetünk elébe, a reform terén pedig mindinkább a reactió ösvényére fogunk tereltetn. És ez nagyon természetes. — A Deákpárt ugyanis az 1867. észt. kiegyezési létének feltételéül, sőt nem csak saját létének, hanem az ország jólétének, és fennállásának feltételéül is tekinti, s ezen párt legértelmesebb, legjellemesebb férfiai is, úgy itt a központon, mint az ország minden vidékein őszintén meg vannak győződve arról, hogy a kiegyezés megdőltével egyszersmind a haza jóléte és fennállása is veszélyezve van. Én nem vélem azt, hogy a kiegyezés megszűnte szükségképen maga után vonandja hazánk akár jólétének, akár fennállásának megszűnését, mert tudom képzelni magamnak, tudom reményeni az európai események oly csoportosulását, melyben a kiegyezésnek megszűnése mellett hazánknak úgy jóléte, mint függetlensége sokkal magasabb fokra emeltethetnék , de kénytelen vagyok azt is bevallani, hogy a sokszor említett kiegyezés rögtön, s egészbeni megsemmisítésének esetében, hazánk, nézetem szerint, hasonlítana a hajóhoz, mely egy nem egészen biztos, de némi biztosságot mégis nyújtó révpartból iránytű nélkül kiindulva a síktengerre, bejuthat kedvező körülmények közt más biztosabb révpartba, de igen könnyen, s valószínűleg el is merülhet a tenger hullámai között. Az lévén, amit említettem, a Deákpárt legjobbjainak is meggyőződése az 1867. észt. kiegyezésről : igen természetes, hogy ezen párt megtesz mindent, ami tehetségében van, ezen kiegyezésnek fentartására; s mivel e végre mindenek felett a pártnak az országgyűlésen többségben léte szükséges, erejének teljes megfeszítésével törekszik arra, hogy ezen töbséget magának megszerezze, biztosítsa. Szövetkezik e végre, tekintet nélkül egyébkénti politikai színezetükre, mindazon elemekkel, melyek a kiegyezés feltételeinek pártolására hajlandók, szövetkezik, minden reactions nus párttöredékkel igyekszik a kormányhivatalnokai s más,érdekeiknél fogva a kormánytól többé, vagy kevésbé függésben lévő polgári osztályok ferdai közül minél több oly szavazatot szerezni magának, melyekre feltétlenül számíthat , nem utasíthatja vissza azokat sem,kik a kormánynyal kötött, vagy más üzletekben és vállalatokban oly módon vannak érdekelve, mely nem szolgál mindig az ország pénzügyének előnyére. De ezen szövetkezés nem ingyen történik, annak nagy ára van, melyet a Deákpárt a reform kérdéseiben fizet meg, melyekben nem egyszer, sőt igen gyakran a visszalépés, a reactio terére kénytelen magát sodortatni, vagy legalább nem haladhat szabadelvű, demokratiai irányban csupán azért, hogy azokat, kik a főkérdésben szövetségesei, ne idegenítse el magától. Alig van pedig valamely némi fontosságú reformkérdés, mely az országgyűlési választások, a címer zaga az országgyűlési majoritás kérdésével viszonylatban nem állana. Nincs például igazságtalanabb választási törvény az erdélyinél, s azok után ítélve, amiket hallani, igen hiányos lehet az erdélyi közigazgatás is , úgy de azon 60—70 szavazatra, mely a kiegyezés feltételeinek pártolására kikerülhet Erdélyből, az országgyűlésen szükség van, s én mindaddig, mig az országgyűlési többségnek oka van félthetni a kiégyezési alapot, nem merek, Erdély előnyére lényeges javításokat reményleni. A kis házak birtokosai, a kisebb iparok nagy számmal vannak az országgyűlési szavazati joggal felruházott városokban, s miután épen ezekből kerülnek ki leginkább az ellenzéki képviselők, én ugyanazon okból, amelyből Erdély részére nem reménytem viszonyainak javítását, igen féltem a kis házak birtokosainak , a kisebb iparosoknak országgyűlési szavazati jogát is. Mit reményetetünk továbbá a főrendi háznak már kilátásba helyezett rendezésére, vagy épen a vallási és közoktatási törvényekre nézve mindaddig, míg a Deákpártnak a főrendek, a püspökök, s más egyházi férfiak pénzére, és közreműködésére a választásoknál szüksége van? Valamelyik miniszter egy vagy más tárgyban törvénytelenséget követ el; a miniszter bukásával veszélybe jön a kiegyezés, és a világos törvény sértésre is fátyol bonttatik. Visszaélések történnek a közigazgatásban,a vállalatok kezelésében rendellenségek harapódzanak be; új vállalatok engedélyezendők , de oly férfiak vannak mindezekben érdekelve, kik tagjai a kiegyezést védő pártnak, befolyással bírtak, vagy bírhatnak a választásoknál, s tökéletlen marad a rendetlenségek iránti a vamomon engedélyezésénél pedig szem előtt nem csupán az ország érdeke tartatik, így van ez sok más esetekben is, terjedni fog ezek folytán mindinkább, már csak a választási mozgalmak következtében is a demoralisatió a nép között; ifjúságnak neveltetni fog továbbá is a servilismus, és önzés tanaiban : a rendetlenség, és visszaélések mindinkább el fognak terjedni a közigazgatás minden ágaiban, az ország pénzügye mindinkább, és inkább süljedni fog, és az ellenséges visszavonás az ország polgárai között, mely máris nagy tért foglal a sociális életben, a szenvedélyek felingerlésével még inkább fokozódván,ha ezeknek hullámait valamely módon lecsillapítanunk nem sikerül, utóvégre is sajnálatos összeütközésekre fajuland el. És mi mindezeken, jelen pártállásunkban, nem segíthetünk, mert a többség uralkodik mindig, övé a kormány, a hatalom, jövőre is folyvast azon törvényes, s ha kell, törvénytelen eszközökkel is fogja védeni állását, melyeket eddig alkalmazott, s az urakodó párt jobbérzésű emberei saját maguk előtt védelmet és megnyugtatást találandnak mindezekért abban, hogy az ország jólétének, fenállásának megmentése teszi mindezen jó, s rész eszközöknek használatát szükségessé. Mi azt szoktuk ezek ellenében mondani hogy hiszen csak igen ritkán, s akkor is jobbára csak alkalmilag pendítettük meg a közelebb befejezett országgyűlés alatt a közjogi kérdéseket, s a csekély idő, melyet ezen felszólalásaink igénybe vettek, nem gátolható a reform kérdéseinek általunk is mindig támogatott czélszerű megoldását: ez igaz, de a kérdés súlypontja nem itt, hanem abban rejlik, hogy zászlónkra a közjogi kiegyezésnek egyenes és határozott megtámadása lévén kitűzve, közöttünk, s a Deákpárt között folyvást status belli létezik, mely azt — akkor is midőn ideiglenes fegyverszünetek esete állt be, álláspontjának szakadatlan védelmére, védelme eszközeinek állandó biztosítására kényszeríti. Ha nem téves a rajz, melyet jelen állapotainkról festeni megkísértettem, a fenálló országgyűlési pártállás csakugyan sok tekintetben káros a hazára nézve; javításról, más pártállásról kell tehát gondoskodni, s ezt mondani könnyű, de nehéz közleni. Mondatott, hogy coalitiot kell létrehozni a Deákpárt egy részével a Lónyay-minisztérium megbuktatására, melyet a nemzet nagy része kívánatosnak tart. Ez előlépés lenne kétségen kívül, de nézetem szerint nem kivihető ,mert a legjobb esetben nem csatlakoznék hozzánk a Deákpártból annyi tag, mely e czélra a többség megnyerésére kívántatik, sőt valószínűleg csupán eczélból a Deakpannak egy tagja sem fogna csatlakozni hozzánk, mert nj csatlakozás esetében a Deákpárt kettelé szakadna, és én nem képzelhetem lehetőségét annak, hogy a Deákpárt bármely része, mnmanyig, míg pártja lettnek alapjai, a kiegyezést leli beli, el taszítsa magától annak, és kinövésének is fötamaszát a miniszterelnököt, s e térem biztos szövetégeseit velünk, elveinek elleneivel, minden alkalommal kész megtámadóival akarhassa felcserélni. Az én véleményem szerint a Lónyay minisztériumnak legerősebb támasza a jelen országgyűlési pártállás, s én meg dentesenek kulcsát nem a jelen pártállás fenntartásában, hanem a pártok között netalán eszközölhető kiegyezésben találom. Érzik ezt, úgy látszik, némelyek azon körökben is, melyek a pártok közötti kiegyezésről legtöbbet írnak és beszélnek, s nem lehet e tekintetben nem reflectálnom azon köztudomásra vevő czikékre, melyek legközelebb a kormánynyal és annak elnökével ismert összeköttetésben s érintkezésben álló lapokban jelentek meg; oly igen alkalmasak azok a bizalmatlanság, félreértés és meghasonlás magjainak a mi pártünk tagjai között elhintésére, hogy az ember legjobb akarata mellett is kétségben maradt az iránt, hogy várjon ezen czikkek a pártok közötti kiegyezésnek előmozdítására, vagy megakadályozására hattak-e? Ha az említett párt-koalitió nem lehetséges, másról kell gondoskodni. Erős meggyőződésem szerint állandó és biztos pártalakulás csak közösen elfogadott elvek alapján történhetik, s csak úgy eszközölhető, ha egyszersmind kilátást nyújt az alakulandó pártnak többségre jutásához, mely nélkül minden pártalakulás különben is sikertelen lenne. Mi kisebbségben vagyunk; ha többséget akarunk az új pártalakulás által aktuál, lehetségessé kell tennünk, hogy más pártok tagjai velünk csatlakozhassanak s ez csak oly compromissum által érhető el, amelyhez becsülettel hozzájárulhat úgy az egyik, mint a másik fél, és ez sem az egyik, sem a másik részről némi elv áldozat nélkül nem történhetik meg. Sokat foglalkozván e tárgygyal, annak vizsgálatára fordítottam figyelmemet, hogy várjon az 1867. évi kiegyezésre vonatkozó követeléseink között vannak , amelyeknek érvényesítésétől a haza javának veszélyeztetése nélkül elállhatnánk, s mik azok, amiknek követelésétől egyátalában nem állhatunk el? Sorban szemügyre vettem ennélfogva követeléseinket, melyek főbb pontjai rövid szavakban következőkbe foglalhatók. Rém kell delegátió — nem kell közös minisztérium. Kell magyar hadsereg, kell pénz és kereskedelmi ügypillanok reggellenézge, kell hazánk törvényes függetlenségének diplomatiai elismerése. Sorban meg fogom ezekre nézve mondani véleményeimet. Ami a deliegatiot illeti: nézetem szerint nem lehet tagadni, hogy a pragmatica sanctio elfogadása által ő felsége többi országaival, melyeknek azon időbeni absolut fejedelmével alapítottuk meg a pragmatika sanctiót, bizonyos szövetségre léptünk, s ezen szövetségnek három kérdésbem vonható pontja mindenesetre van: az egyik az, hogy immár közös, egy és ugyanazon fejedelmünk legyen; a másik, ha nem is az együttes, nem is a közös, de bizonyosan a kölcsönös védelem; a harmadik, az elválhatatlanság az uralkodó ház kihaltáig. A szövetség ezen pontjainak bizonyos elutasíthatlan következményei vannak. Az egyik az, hogy közös külügyi politikánknak kell lenni ő felsége többi országaival, mert lehetetlen, hogy egy és ugyanazon fejedelem egyik országa részéről valamely külhatalommal jó viszonyban és békében, másik országa részéről peddig ugyanazon hatalommal harczban és háborúban legyen ; s a kölcsönös védelmi kötelezettség maga is, birtokaink minden külellenség elleni kölcsönös garantiájának eszméjét fejezvén ki,különböző külügyi politika lehetőségét kizárja, ellenben . Sem az együttes, sem a közös, sem a kölcsönös védelmi kötelezettség eszméjéből nem következik, hogy Magyarországnak ő felsége többi országaival egységes hadseregének kell lenni, mert a védelmi kötelezettség az illető .■£- $