Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-01 / 224. szám
regben, mint a tartalékban bizonyos meghatározó mennyiséget és minőséget tartani. Ez — úgy hiszem— tökéletesen meg fogna felelni mindazon jogos igényeknek, melyeket mitőlünk azon népek és nemzetek kívánhatnak, melyek velünk egy fejedelem alatt élnek. De saját hazánk szempontjából, a mi főkívánságunk először az, hogy a törvényhozásnak a védelmi rendszer megállapítása, vagy átalakítása körüli intézkedése érintetlenül hagyassák, hogy a törvényhozásnak tökéletesen szabadságában álljon saját érdekeinek szemmel tartásával legjobb belátása szerint berendezni saját hadügyeit, saját védelmi erejét. Ezt úgy az 1867. XII. t. sz. 13 §-sa szintén fentartja, azt mondván: „Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Íme tehát e tekintetben nem kívánunk semmi újat, hanem csak azt kívánjuk, hogy az, mi itt szó szerint van megírva, valósággá váljék, életbe léptettessék, mert az jelenleg nem valóság, miután a magyar törvényhozásnak a magyar hadsereg megállapítása, átalakítása körüli intézkedése csak annyiból áll, hogy a képviselőház minden discussio nélkül évről évre köteles megszavazni azon összegek fedezetét, melyeket nem maga határoz meg, hanem kénye, kedve, legjobb belátása szerint a delegáczió, melyet az országgyűlés semmi tekintetben felelősségre nem vonhat. Ez sérti a törvényhozásnak legfőbb atributumát és ezen törvényhozói jognak visszaállítása az első tekintet, mely a hadsereg elválasztását és egy külön magyar hadsereg felállítását igényelné. A második tekintet lenne az, hogy miután kétséget nem szenved, hogy minden nemzetnek megvan a maga hadakozási módja, melyen az legjobban tud harczolni, mely szerint a legnagyobb, legtöbb erőt tudja kifejteni, meg kell engedni, hogy a magyar nemzet is csak akkor fejtheti ki mindazon erőt, melyre képes, ha hadserege a nemzet saját geniusa, szokásai és történelmi tradíciói szerint van alakítva, és ha a magyar hadsereg genius szerint átalakíttatik, ez sokkal inkább növelni fogja erejét, mint pusztán számának nagyobbítása, a csapatoknak újonczokkal való betöltése. Ügyelni kell harmadik tekintetben a költségekre. Nem lehet tagadni, hogy a hadi költség Európaszerte oly nagy részét veszi igénybe az ország jövedelmének, hogy az által majdnem lehetetlenné tétetik az országok korszerű haladása. Különösen nálunk — nem szükség hosszasan fejtegetni, mert úgy is látjuk, amíg tömérdek milliót vagyunk kénytelenek megszavazni a haderő föntartására, addig alig néhány százezer forint jut az utak fentartására, alig jut néhány százezer forint a népnevelésre. Kétségkívül tekintbe kell vennünk azt, hogy védelmi erőnk olyan legyen, mely minden eshetőség ellen képes megvédeni az országot, de ennek keretében azután rá kell bízni az országra, hogy ezt legkevésbé költségessé tegye. Én csak egyet említek, én fölöslegesnek tartom vagy a tartaléksereget, vagy a honvédséget. Már vagy honvédségünk, vagy tartalékunk legyen. De minek legyen az állandó hadsereg számára tartalékunk, s a hazai szükség számára honvédségünk különösen ? Ezt én felfogni nem tudom. A két intézménynek vagy egyike vagy másika okvetlenül fölösleges. Mindezen tekinteteknek elég van téve a mi javaslatunk által. A mi javaslatunkban tekintetbe vannak véve a trón és a dynastia érdekei. Tekintetbe vannak véve a velünk egy fejedelem alatt álló népeknek érdekei, s tekintetbe vannak véve a nemzetnek méltányos jogai és követelései. S ha a mai javaslatunk e részben elfogadtatik, én erősen meg vagyok győződve, hogy ezen kérdés véglegesen meg lesz oldva. Meg lesz oldva minden feleknek kielégítésére. Sőt én többet mondok. Én meg vagyok győződve, hogy ez az egyetlen mód, amely lehetségessé teszi, hogy ezen kérdés minden illető felek megelégedésére megoldassák. S ha nem most, később, néhány év múlva, tán sok év múlva fog megoldatni ezen kérdés. De ha megoldatni fog, csakis ezen alapon fog megoldatni, és kell, hogy megoldassák. De talán egy új Solferinora, egy új Sadovára van szükség, hogy ezt belássuk. Ne várjuk be ezen szomorú eseményeket, ne várjuk be azt, hogy a kénytelenség vezessen bennünket ismét arra, hogy tegyünk egy változtatást. Midőn 1860-ban, a solferinoi szomorú tapasztalás után ő Felsége önszántából kötelezte magát arra, hogy alkotmányt ad népeinek, akkor czélja nem lehetett más, mint az, hogy trónjának, hogy országának hatalmát és biztonságát erősítse. Midőn 1866-ban látta, hogy az 1860—61-ki félszegrendszer nem elegendő ezen biztonság megalapítására, tovább ment, s megalapította, azon dualismust, mely 1867-ben jött létre. Igen, nincs is szükség egyébre, minthogy bemutassuk azt, hogy ezen 1867-ki alap sem elegendő, hogy ezen 67-ki alap sem idézi elő azon megnyugvást, azon megelégedést a nemzetekben, mely szükséges arra, hogy azoknak védereje, hogy azoknak harczképessége a lehető legnagyobb mértékben fokoztassék, hogy azok a trón és az országnak biztonságát a legjobb garantiákkal vehessék körül. Akkor nincsen semmi ok arra, mert ne tegye ő felsége most is ép úgy, mint tett 1861-ben, mint tett 1866-ban és megvalósítsa czélját, mely egyedül lebeghetett előtte, mert hiszen semmi erőszak által nem volt kényszerítve, s Magyarországban nem volt semmi forradalom, semmi nem is mozdult, midőn ő felsége akár az atoberi, akár a februári diplomát, akár pedig az 1867-iki kiegyezkedést aláírta, nem volt semmi mozgalom sehol, tehát nem kényszerűség vitte rá, hanem rávitte azon meggyőződés, hogy a a trón és országnak biztonsága csak úgy lehet szilárd, ha a nép megelégedett. Ha önök uraim, daczára ezen tapasztalatoknak, amelyeket lehetetlen, hogy ne tettek volna, és amelyekből látják, hogy az ország igen nagy, túlnyomó része ezen állapottal megelégedve nincsen, ezen állapot fentartását mégis erőszakolják, önök lerontják azon czélt, melyet ő felsége elérni óhajtott, midőn az alkotmányos állapotot, alkotmányos kormányzatot országaiban helyreállította. Ugyan mire vezettek már azon törekvések, melyek ezen állapotnak, fentartására voltak irányozva ? A kormány és azon párt, mely magát ezen állapottal azonosította, igen jól látja, hogy a nemzet legnagyobb része kiirthatlan ellenszenvvel viseltetik ez állapot iránt, hogy neki nem kell delegatív és közös minisztérium, hanem kell külön hadsereg. Mindezek azon javaslat szerint, melyet szerencsés voltam beterjeszteni, elesnének, mert elválva a közös hadsereg, nem volna szükség delegáczióra, melynek kiváló foglalatosságát a hadsereg költségeinek megszavazása képezi. Különválva a külügyek kezelésére nem volna szükség közös külügyminisztériumra és delegációra, és orvosolva lenne azon állapot, mely ellen a nemzet leghatározottabb ellenszenvvel viseltetik. Önök uraim látják, hogy a nemzet saját maga meggyőződéséből és hajlamából ez állapotot elfogadni soha nem fogja. Önök egész kormányzati politikájuk és tevékenységök nem volt egyéb a kormányra lépések óta, mint arra irányzott törekvés, hogy az állapotot mesterségesen, erőszakosan fentarttsák. Önök uraim a múlt országgyűlés kezdetén már az első javaslattal, melyet benyújtottak, nem czéloztak mást, mint azt, hogy a kormánynak a jövő választásnál hatalmát és befolyását nagyobbítsák. Ezen czélból és nem egyedüli okból fosztották önök meg a nemzetet a bíróválasztás jogától és újra rendezték az igazságszolgáltatást. De van e önök közt egy is aki egész komolysággal meri azt állítani, hogy az igazságszolgáltatás ma jobb, mint volt annak előtte; pedig az igazságszolgáltatás Magyarországban ma több mint két annyiba kerül mint annak előtte. Elvették a nemzet kezéből az ezredéves jogot, mely szerint saját bíráit maga válaszsza; nagy költségbe verték az országot és mit értek el vele ? Azt, hogy törvénybe iktatták a bíró függetlenségét és e tekintetben eltiltották minden politikában való részvételtől. De mikor a választás bekövetkezik, akkor utasítják közrendelet útján, hogy korteskednie szabad. (Elénk derültség balfölül. Természetesen csak a kormány részére, mert hisz az osztó igazság azt kívánja, hogy ha történetesen valamely bíró a baloldal részére korteskedik, akkor a törvényt szigorúan magyaráztassék és ellene a fegyelmi eljárás megindítassék. Önök uraim lerontották a megye autonómiáját. A megyei intézmény oly intézmény, melyhez a nemzet századokon át a legnagyobb kegyelettel ragaszkodott. Lerontották mondom a megyéket, amelyek századokon át kedves intézményei, századokon át védpajzsai voltak az alkotmánynak és kérdem a belügyminiszter urat, állítja azt komolyan, hogy a közigazgatás most jobb mint volt azelőtt, tehát miért rontották el, mit akartak vele? Azt, amit miniszter úr nekünk az ő választási törvényjavaslata által fenyegetőleg mondott, hogy majd meg fogja bánni az ellenzék, hogy leszavazta. Azt akarták elérni, hogy oly megyék jöjjenek létre, melyek elfogadják azt is ami nem törvényes. Ez pártszempontból lehet igen kényelmes helyzet, de alkotmányos fogalommal egyátalában meg nem fér. Önök uraim óriásilag szaporították a hivatalnokok seregét, a budget rendkívüli nagy terhére, évenként több a minisztérium kiadása, a személyi járandóságokat illetőleg. Ugyan több munkát végeznek-e ? — ha több munkát végeznek egyes minisztériumokban lehetséges — végeztetnek — de átalában véve ugyan kérem micsoda munkát végeznek ? Azt, amit az egykori helytartótanács és kamara 150 hivatalnokkal végzett, és önöknek erre uraim 30.000 hivatalnok kell. (Derültség). De önöknek uraim szükségük van ezen hivatalnokokra, mert önök igénybe veszik az ő munkálataikat a választások alkalmával. Mindegyiknek van vagy maga magának vagy egyik rokonának befolyása egyik vagy másik vidéken, és ezen befolyás az, amit önök hivatalnokká tesznek, s nem azon egyén, ki hivatalban van. Ez legtöbb esetben így van; nem akarom mondani, hogy nincs kivétel, azért kell önöknek szaporítani a hivatalnokokat is, kik munkát végezni ugyan nem akarnak, de kik maguk vagy rokonaiknak egyik vagy másik vidéken van befolyásuk a választásokra nézve. Hogy önök uraim nemcsak kénytelen voltak a hivatalnokokat szaporítani, hanem önök kénytelenek voltak sokszor úgy a kormányhivataloknál, mint szintén a törvényhatósági tisztviselőknél a legnagyobb visszaéléseket elnézni vagy a maguk közegeik által a főispán által elnézetni, mivel ezen közegek oly emberekből állottak, kiknek befolyásuk volt egyik vagy másik vidéken a választások alkalmával. Innét történt az, hogy az adminisztráczió az országban oly rész, a közigazgatás oly rész, az igazságszolgáltatás oly pártos és részrehajló, hogy azon állapot állt elő, hogy a magyar nemzet idegen uralom, az önkény korszakára sóhajtozik vissza és mindenki átalában bevallja, hogy Bach idejében, hogy Schmerling és a provisorium alatt jobb volt. Ez uraim igen szomorú állapot, a legrosszabb állapot, amelybe eshet egy ország, mert midőn egy ország ily állapotban van, akkor már nincs mit megvédelmezni a kültámadások ellenében, mert hiszen mit fog veszíteni ha ismét idegen kormány alá jön, mikor maga bevallja, hogy jobb állapotban volt az idegen kormány alatt; tehát ki fogja bírni arra, hogy áldozatkész legyen, hogy vagyonával, életével védelmezze meg a hazát, melyben hazai kormánya alatt rosszabbul él, mint élt akkor, midőn önkény absolut idegen kormány volt. Ez volt akut forrása annak is, hogy a corruptió, mely itt a centrumban kezdeményeztetett, mely itt vette eredetét, amelynek sem a kormány, sem az országgyűlés útját nem állotta, elterjedt szerteszét, mert sem a kormány a maga hivatalnokait, a maga közegeit fékezni, zabolázni nem merte, sem a főispánok megyéjükben nem merték egész szigorúsággal felelősségre vonni a tisztviselőket, mert attól féltek, hogy ezt vagy azt megtámadván, ezen vagy azon kerületet fogják veszteni. Pedig a kormánynak, a minisztériumnak mindenek fölött az volt szeme előtt, hogy ezen vagy azon kerületet elveszteni nem szabad. Hiszen látták uraim — én a jelen alkalommal egyes esetek fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, kimondtam már, hogy ez nem tartozik ide, majd a budget tárgyalása alkalmával hamarább lesz alkalom egyes esetek felemlítésére, de lehetetlen elhallgatnom, fel is említetett már e házban; interpelláczió történt ez év elején, nemcsak a bal, hanem a jobboldalról, mely a miskolczi kiházasító egylet visszaéléseire törvényellenes és botrányos működésére figyelmeztette a kormányt. Ugyan mit tett a kormány? semmit, míg az új választások be nem végződtek, mert ha azokat bántja, elvesztheti azok befolyását, és azért, hogy Miskolczon két képviselőt el ne veszítsen, elmulasztotta annak ügyeibe beleszólni. (Tóth Vilmos közbeszól: Majd hétfőn előadom!) Ha méltóztatik válaszolni igen szívesen veszem felvilágosításait. örültem volna, ha ezt már holnapok előtt hallottam volna, ha nem is itten a miniszter úr szájából, hanem más orgánumai útján értesített volna azon ügyről, mely által tudtomra húsz — harminczezer ember vesztette el vagyonának nagyobb részét. Azon korrupczió mely elharapódzott országszerte, tönkre tette az országnak pénzügyeit, tönkre tette azon mérleget, melylyel az önkényuralom kezéből a jelenlegi kormány az ország pénzügyeit átvette. A magyar kormány 67-ben activ budgetet vett át az önkény kormánytól. Az 1867-ből kimutatott rövid számadásokból az tűnik ki, hogy activ volt. Hogy valósággal úgy volt-e, azt nem tudom, hanem a képviselőháznak bemutatott számadások azt mutatják, hogy activ budgetet vett át az önkény kormány kezéből. És most hol vagyunk ? A pénzügyminiszter úr a múlt alkalommal tartott beszédében előterjesztvén a budgetet, valami 28—30.000.000 millió deficitet maga is beismert. De ha a jelenleg benyújtott budget úgy , mint kell nem mindenféle artificiális burok által elfedve, hanem meztelenül terjesztetik az ország elé, kitűnik, hogy 70—80 millió deficit lesz. Ennek következtében az, hogy Magyarország hitele megingott, meg fog ingattatni hitele különösen a külföld előtt, ennek következtében igen természetes az, hogy mindig nehezebben és nagyobb nagyobb áldozattal leszünk kénytelenek kölcsönöket felvenni, mert, hogy mi a kormányzatban kölcsön nélkül egy lépést sem tehetünk többé, legalább hosszú ideig nem, ezt maga a pénzügyminiszter sem tagadja. Ily állapotba hozták önök az ország pénzügyi helyzetét a pénzpiaci és kereskedelem tekintetében is. Most hét hónapja, hogy az akkor képviselő, most miniszter Trefort indítványára a ház felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a felállítandó bank, s egyátalán a bankügyben valami intézkedést tegyen, hét hónapja múlt annak és mit tett eddig a kormány ? Annyi bizonyos, hogy a pénzválság újra beállt hazánkban, annyi bizonyos, hogy 8 — 9 hét óta csak a legnagyobb nehézséggel lehet pénzt kapni és csak oly házaknak, melyek kiváltságosak, első rendű kereskedelmi üzletet folytatnak , s ezek is 10—12—15 százalékot kénytelenek fizetni, mert a bécsi osztrák nemzeti bank nem ad pénzt, hanem kijelenti, hogy addig, míg kiváltságát Magyaroszág el nem ismeri, Magyarország ügyeivel nem törődik, ad annyit, amennyit akar. Ily állapotban hagyni az ország pénzügyét egy percig sem szabad, ezen állapot pedig hónapok óta tart, hét hónapja, hogy a ház e határozatot, melyre oly nagy súlyt fektetett hozzá. E határozat egészen a kormánynak adta át az ügyet, teljesen szabad kezet adott a pénzügyminiszternek, a pénzügyminiszter alkudozhatot volna akár kivel, akár az osztrák nemzeti bankkal, akár bármely más bankkal, de kötelessége lett volna, Magyarország kereskedelme érdekében rendezni ez ügyet. Itt vagyunk a pénzválság közepette s nem tudjuk, hogy mit akarunk tenni, s nem tudjuk hogy miképen fogunk kimenekülni ezen pénzválságból. A közös ügyek fentartási szándéka s törekvése vitte önöket azon retrográd irányban, melyben önök eddig haladtak. Az iránt, hogy valaki gyorsabban vagy lassabban menjen előre, az iránt szabadon lehet vitatkozni, az iránt meg lehet egyezni is, hanem arra nézve nem lehet kétség, hogy az, aki nem előre, hanem hátra megy az a legnagyobb veszélyeket idézi elő, mert aki hátra megy, mindig jogfosztást követ el, azokon, kiknek niveausáig eljutott már az alkotmány kiterjesztése ,azok kik az alkotmányos jogokban nem előre mennek, hanem hátra, mindig sértik az érdekeket, sértik az egyesek jogait, nevelik az elégületlenek számát, azon irány, mely nem előre megy, hanem hátra, mindig veszélyeket idéz elő. Ezen irányban szervezték önök a bíróságokat, megyéket és ezen irányban terjesztették önök elé a múlt ülésszak alatt a választási törvényt. Önök tagadják, hogy ezen választási törvény retrograd lenne, és azt valljták, hogy nem foszt meg senkit a választási jog jogából. De minden provocatio dacára, hogy adjanak önök kimutatást, menynyi lesz a választó az önök törvénye szerint, ezt nem tették, bár ez lehetséges volt, miért mulasztottak el önök beterjeszteni e kimutatásokat, melyek egyedül lennének képesek minket megcáfolni ? Annyi bizonyos, hogy történtek azon törvényjavaslatban oly kizáratások a szavazati jogból, amelyek senki által a világon kétségbe nem vonhatók. Igaz, hogy be is vettek megint másokat; igen, de kiket? Bevették például a miniszteri hivatalnokokat. Én uraim az átalános szavazat embere vagyok, ki a szavazati jog kiterjedését soha sem gáncsolom, de nem egy irányban, nem egyenesen és csupán azon elemre, amely legkevésbé független, s így legkevésbé alkalmas ezen alkotmányos jog gyakorlására. Mikor uraim csak ily irányban akarják kiterjeszteni a jogokat, akkor nem mondhatják, hogy terjeszteni akarják a szabadság érdekében, hanem terjeszteni akarják pártczélból, önök pártja iránti tiszteletből. Ez nem alkotmányos, ez nem haladás alkotmányos értelemben véve, hanem erőszak, pártszenvedély. Azonban olyan amilyen volt ezen törvényjavaslat, önök beterjesztették, az országgyűlés nem fogadta el, mert az ellenzék egész erejével ellene szegült annak keresztülvitelének. Sok mondatott az ellenzék ezen eljárásáról. Én most is meg vagyok győződve, hogy az ellenzék legkorrektebben járt el, hogy mást nem tett, mint hogy kötelességét teljesíti, midőn ezen törvény keresztülvitelét megakadályozta. Mert uraim, oly törvényt alkotni, mely megbízóit megfosztja jogaitól, magának a törvényhozó testületnek sincs jogában, önök töbé kevésbbé kiterjeszthetik a jogot kisebb vagy nagyobb számra vagy épen nem terjeszthetik ki, hanem megmaradhatnak a réginél, de hogy megfoszszák azokat, kik önöket ide küldték, az az önök megbízásából nem folyhat.Azonban mint előbb említem, ezen törvényjavaslatot a belügyminiszter úr nyújtotta be a maga felelősségére, ámbár azt a felelősséget vele az egész kabinet osztotta. A törvényjavaslat keresztül nem ment. Más országban minden kormány visszavonult volna ily vereség után, nálunk nem. Nálunk következése csak az lett, hogy a kormány a törvényhatóságok által, amelyeknél magának a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény által már előre is utat készített,azon törvényt mégis életbe léptette, ámbár ez még nem volt törvény ; ez az, amit én az országgyűlés törvényes alapja meghamisításának nevezek. Azért nem tartom ezen országgyűlést törvényesen választott országgyűlésnek, mert nem a törvény szerint, hanem azon törvényjavaslat szerint választatott, melyet a minisztérium a múlt országgyűlés végén benyújtott, de amely törvénynyé soha sem vált. Márpedig felolvashatnám azon egy pár sort, melyet feliratunkban is idéztünk, amelyet Deák Ferencz mondott, kinek autoritását önök legalább talán nem fogják kétségbe vonni, amidőn azt mondja: „Az egyes törvények czélszerűsége felett sokfélekép elágazhatnak a vélemények; a kormányformák az alkotmány, a közjog elvei“— tehát a közösügyi törvények is — „a törvényhozásban uralkodó eszmék változhatnak és változtak időnként minden nemzetnél; de van egy örök és változhatlan elv,melynek mindenütt, hol a törvény uralkodik szigorúan kell mindig fennállni, és ezen elv az, hogy a törvények szigorúan megtartandók és hogy azok kötelező erejét csak a jogos törvényhozás törölheti el.“ Ezen elv nélkül nincs erkölcsi kapocs, mely az államot összetartja, a fejedelmek és a népek jogainak ez legbiztosabb alapja. Íme uraim, ha önök a törvényhozás mellőzésével megváltoztatják a törvényt, megváltoztatják különösen magát a törvényhozást megalapító törvényt, a választási törvényt, és mégis azt kívánják, hogy az ily törvénytelen alapon választott gyülekezetet mi törvényes alapon választottnak ismerjük el, — méltóztassanak megengedni, de ez az igazság és méltányossággal egyátalában össze nem egyeztethető. — De nézzük röviden, mi volt a kormány eljárása a választások alkalmával. Azt belátták, hogy ha csupán lélekvásárlás, — hivatalos presszió és viszszaélések, itt-ott erőszak alkalmazása által fognak hatni, az mind nem elegendő arra, hogy maguknak többséget biztosítsanak. Elhatározták tehát, hogy miután a megyei bizottságokban a többség legnagyobb részben az övék volt, magukat az összeírásokat fogják meghamisítani, és ott, ahol a kormány többségben nem volt,elkövettek mindent, hogy kitöröltessék annyi választó, amennyi szükséges volt arra, hogy ők a többséget megnyerjék. A kitörlések változtak, volt egyik helyen tíz, másikon húsz, volt száz is, és a legmagasabb fokot Bars megye Léva kerületében érték el, hol a legnagyobb kényelemmel 1400 választót töröltek ki. Ily eljárást nem lehet qualificálni. Méltóztassanak elhinni, hogy azon szó, melylyel ezt qualificálni lehet, nem parlamentáris. Hanem, miután önök a dolgot ily szépen berendezték, hogy a választásoknál tulajdonkép a súlyt arra fektették, hogy már az összeírásnál gondoskodva legyen arról, hogy a jobboldal legyen többségben, akkor aztán a képviselőház színe előtt esküt tett képviselőházi sürynek még azt az utasítást adják, vagy legalább valami különös összműködés által mind a IX osztály határozatot hozott, hogy az összeírásokba nem bocsátkozik, és azon kérdést, hogy az összeírások tévesek- e, vagy nem, nem tárgyalja; a törvény szerint nem hozzájuk, hanem előbb a központi bizottsághoz, azután a miniszterhez tartozik. Ebben ők azonban bíráskodni nem fognak. Már engedelmet kérek, a törvény egyenesen azt mondja, hogy ha a választások törvényessége bármi tekintetben is kérdésbe vétetnék, a felett a ház intézkedik. Azonban a bíróságok kényelmesebbnek találták az összeírásba nem bocsátkozni, hanem azt mondták, hogy az a miniszter és központi bizottság feladata. Az ily eljárás igen kényelmes, így akár kinek számára lehet többséget szerezni, de azt várni, hogy a nemzet az ily módon létrejött törvényhozás irányában azon erkölcsi tisztelettel viseltessék, mert hiszen engedelmeskedni fog erőszakkal ellenállani nem fog, — ennek legalább semmi jele eddig nem mutatkozott, — hanem hogy erkölcsi tisztelettel és azon erkölcsi engedelmességgel legyen oly törvényhozás irányában, — mely egyedül képes a törvényeknek is megadni azon erkölcsi erőt, mely azok fentartására szükséges, ezt nem hiszem. A nemzet, mely látja, hogy azok, kik a törvények őrei, kik a törvények pontos megtartására vannak hivatva, a törvényeket mellőzve azokat megváltoztatják, a törvényhozás beleegyezése és befolyása nélkül azért, hogy saját pártérdekeiket előmozdítsák; a nép látva, hogy ez történik, lerontjuk benne a törvények iránti tiszteletet. Azon államban pedig, melyben a törvény iránt tisztelet nem létezik, a társadalmi rend a leggyengébb alapon áll, a társadalmi rend végfelbomlásától minden pillanatban félni lehet. A mi feliratunk másik czélja az, hogy a fejedelmet, kinek nem pártérdeke, hanem sokkal magasabb érdeke van, az ország és az uralkodása alatt levő országok s az azokban lakó népek jólétében és biztonságában, belássa azon állapotot, melyben az ország jelenleg van és mert annak csak egy orvossága van, az, hogy ezen országgyűlés eloszlattatván, a nemzetnek alkalom nyújtassék meghamisítatlan akaratát kinyilvánítani az új választásnál, e meghamisítatlan akarat kinyilvánításából ki fog tűnni, váljon a 67. törvényeket a nemzet szívesen elfogadja-e vagy nem. Ha egy szabad választás útján a nemzet elfogadja, a nemzet többségben küldi ide a kiegyezés pártelvit,merem részemről ígérni, hogy soha e törvények ellenében egy szót sem fogok szólani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Helyeslésemet bírni nem fogják akkor sem, de ellenzéket ellenök egy percig sem fogok képezni. De mikor azon meggyőződésben vagyok, hogy a nemzet aki e ellenszenvvel viseltetik e törvények iránt, s önök e törvényeket így erőszakosan mesterségesen egy törvénytelenül alkotott többség által akarják a nemzetre erőszakolni, akkor az erőszak ellenében más alkotmányos módot nem találok, mint, hogy ő felségéhez forduljak, sőt felszólítsam, hogy azon nagy érdekek szempontjából lépjen közbe és óvja meg a törvényt, a dynastiát, az országot, ezen veszedelemtől. Ajánlom a t. háznak válaszfeliratomat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) MAGYARÚJSÁG 1872. OKTOBER 1. A képviselőház ülése szeptember 30 dikán. Délelőtt 10 órakor. Bittó István elnök az ülést fél tizenegykor meg nyilván Várady Gábor indítványára elhatároztatik, hogy az ülés ezentúl ha lehetséges legkésőbb öt perccel a kitűzött idő után nyittassák meg. Elnök ezután bejelenti, hogy a király névnapja tiszteletére okt. 4-én isteni tisztelet fog tartatni. Jelenti továbbá, hogy a jász-kun kerületek a virilis intézmény megszüntetését kérik. (Élénk éljenzés balról.) Vidacs János Zámory 48-iki honvéd huszárhadnagy nyugdíj iránti kérvényét nyújtja be. Paczolay János bemutatja az I. igazoló bizottság jelentését, amely szerint Tassy Miklós zalamegyei bakén kerületi képviselő választása — a választó jegyzőköny a törvény erejű szükséges kellékeket nélkülözvén — megsemmisittetett. A költségekben az illető kerületbeli választási elnök marasztaltatott el. Zalamegye illető kerülete uj választásra utasittatik. Simonyi Lajos b. ez eset folytán Zalamegye központi bizottságának azt a tanácsot kivánja adatni, hogy oly egyént küldjön ki választási elnökül, ki ehez ért. Az oly elnök, ki mint a szóban levő Nagy Pál ily mandátumot állít ki,amelyet senki e világon nem igazolhat a ki a jelöltek neveit a mandátumban nem említi meg, az, ha a legnagyobb mérvben nem részlelkű, mindenesetre oly szűklátkörű egyéniség, hogy a választási elnök fontos functiójára egyátalán képtelen. A megye bizottmányának kötelessége lesz — a belügyminiszter felelőssége mellett — gondoskodni arról, hogy egy választási elnök akár tudatlanságból, akár impertinentiából a házzal paczkázni ne merészeljen. (Élénk helyeslés.) Lónyay János beadja a IV. bíráló bizottság jelentését, mely szerint Batta Andor választása ellen vizsgálat rendeltetett el, Podmaniczky Frigyes választása igazoltatott, Apponyi Albert gr. szintén igazoltatott. Igazoltatott Bittó Kálmán, Csillagh László ; megsemmisíttetett Csaba Gyula választása; vizsgálat rendeltetett el Majthényi Dezső ellen, Molnár Antalt küldve ki. Ez az igazoló bizottság mai jelentése szerint az ebben említett minden jobboldali választást rendben talált, baloldalit ellenben egyet sem. Botos Kálmán, az V. bíráló bizottság jelentését adja be. Érdekesebben Schreiber Frigyes mandátumára nézve tett azon nyilatkozat, hogy a választás — a mandátum német nyelven kelte daczára — „a hiteles magyar fordítás a választás rendben lefolytét igazolvány — helyesnek és jogérvényesnek tekintetett. — Vizsgálatot rendelt el a bizottság Hets Károly tolnamegyei képviselő választása ellen, a vizsgálattal Szomjas Józsefet és Buzinkayt bizván meg. —Ezek, valamint Mocsonyi Sándor és Brogyányi Vincze igazoló bizottsági tagok leteszik az esküt. Tóth Vilmos belügyminiszter Degré Alajosnak a borsodmiskolczi kiházasitó egylet ügyében tett interpellácziójára felel. Elmondja az ügy származását és pedig következőkép. Legelőször ez ügy elém 1871. jul. 7-én került, midőn a kereskedelmi minisztérium átküldte azt hozzám, csak azon megjegyzéssel, hogy nem lévén ez részvénytársulat, a czímben levő részvényes szó helyett más tétessék. A belügyminisztériumban kiadatott a számvevőségnek, s az közhasznú egyletnek tekintvén és találván ez egyletet, némi módosításokkal elfogadta azt, amiért nála 4000 tag aláírással az egylet kérelmezett is. Nem sokára ezután 4700-ra emelkedett az egylet tagjainak száma, s eziránt az egylet módosításokat terjesztett föl, melyek állítólag igen előnyére válnak a tagoknak. Ez alapszabályokat azonban visszaküldte a minisztérium, minthogy azoknak számadatai nem voltak tiszták.