Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-12 / 209. szám
adatairól szólván, mondja, hogy az elenzéknek kötelessége a kormánytvédelmezni is, főleg ha az alap, amelyen a kormány áll s az elvek, amelyeket követ, különben kifogástalanok, de leginkább akkor, ha a támadás oly oldalról jön, amelynek diadala nem az elhaladásnak, nem a szabadelvűségnek, hanem a visszaesésnek vagy épen a reactiónak fogna diadala lenni.“ Ez nem egyéb mint az, hogy a balközép feladata védelmezni a mostani kormányt az óconservativek ellen, egy apológia azon bánásmód mellett, melyet a párt a Szlávy-minisztérium irányában tanúsított, ámbár azon dicséretekkel, melyekben Várady Sennyeyt és nemcsak Szlávyt és Deákot részesítette, egy kissé ellentétben áll. Mondja továbbá Várady, hogy feladatai közé tartozik az ellenzéknek a kormányra jutást törvényes uton eszközölni akkor mikor a kormány megbuktatása szükségessé vált s erre nézve kedvező alkalom kínálkozik. Igenis, nemcsak feladatai közé tartozik, hanem mint pártnak főfeladata. Miért ennyi körülírás? Mikor a kormányváltozás egyenesen azt involválja, hogy az „átkos kiegyezés“ helyett a personalunió életbeléptetésére jött meg az esély, akkor nem lehet feladata a magyar ellenzéknek oly nagyon megtatolni az „időt és alkalmat“ még arra is, hogy egy deákpárti minisztériumot megbuktatni akarjon. Az a hang-e ez, amelyen beszélt eddig a baloldal? Erre is mindenki könnyen megtalálhatja a feleletet. Midőn ily hangokat hallunk legkitűnőbb embereink ajkairól, szomorúan mondhatjuk el Berzsenyivel : Óh más magyar kormányköve villogott Atilla véres harczai közt, midőn A félvilággal szembe szállott Nemzeteket tapodó haragja. , Nekünk pedig tessék mondani, hogy mindez nem egyéb mint gyanúsítás és rágalom. Azt mondja Tisza : „egyébiránt aki azt akarja kimutatni, hogy Csernátony elhagyta elveit, azon gyanút ébresztené fel, hogy én is azt tettem vagy akarom tenni, az természetesen nem akadhat fel azon, hogy valótlanságot állítson, mert hiszen, ha fennakadna, úgy meg nem tudna indulni bizonyítgatásaival.“ Mint már megjegyzem fentebb, ne beszéljünk elvekről, elveivel, szándékaival csináljon Tisza Kálmán amit tetszik, de azt, hogy az ő és a balközép egy részének magatartása egy év óta nem volt egyéb mint folytonos programtagadás, azt állítjuk igenis, és hivatkozunk a baloldali kör és az országgyűlés lefolyt ülésszakának aktáira. Azt pedig, hogy milyen baloldali ember lesz ezután, mostani nyilatkozatából láthatja mindenki a ki látni akar , a ki nem fordul el mélyülkedvetlenedőenfil azan példátlan önmegtagadástól, melyet elkövet ama párt, mely hivatva volna mély sülyedéséből kiemelni a haza sorsát. Az országgyűlési baloldali kör meg fogja tartani a maga értekezletét; maga az országos párt nem hivatik föl, hogy a fölmerült nagy kérdésben, úgy mint a múlt évben a választások alkalmával, nyilatkozzék, hanem képviselőitől várja a határozatot azon irányra nézve, melyben a párt ezen országgyűlés alatt működni fog. Tőlük függ az, hogy a baloldali közös programút egyedül a 48-as árnyalat védelmére fog-e szorítkozni, nekik csak feladatuk határozni a fölött, meg akarnak-e maradni azon alapon, melyen nyerték megbízatásukat vagy pedig mennek az idő és a módok a coalitió, fusio, tánckerülés ismeretlen utaira, feltétlen bizalommal és engedelmességgel nem programm és politika, hanem egyeseknek elvei, szándékai és taktikája iránt. Mocsáry Lajos: A reichsrath. A bécsi hivatalos lap tegnapi száma mozgásba hozta az osztrák honfiakat, kik meg akarják mutatni, hogy ők tetemes kisebbségük daczára zébubbal felől foglaltak helyet, elragadtatással nézve Sigognac lakomáját, és néhány jó falatot várva. E különös jelenet, a füstölgő fenyőfa fáklya által megvilágítva, melyet Péter a kandallóba helyezett vas rúdra, úgy annyira hasonlított ahoz, melyet e történet kezdetén leirtunk, hogy a bárónak az feltűnt, azt képzelte, hogy mind az, mi azóta történt vele, csak álom volt, és soha sem hagyta el e kastélyt. Az idő, mely Párisban oly hamar eltelt és oly eseménydús volt, itt mintha megszűnt volna folyni. Minden régi helyén volt. A pókok épen úgy szunyadoztak szürke hálóikban. A kandallóban ott volt a parázs, mely a báró távozta óta talán nem is volt izzó, és kis vékony füstfelleget eresztett fel, — mint egy alvó félben levő pipa; — csak a csalán és bürök nőtt meg az udvaron ; egy ág, mely csak a konyha ablakáig ért, felnőtt most és egy tört üvegen át be is hajlott a konyhába, ez volt az egyetlen változás. Sigognac akarata ellen, régi helyzetébe visszaesni érze magát. Elmerült régi gondolataiba, se Péter, se Miraut, se Belzabult nem merték megzavarni álmodozásában. Mind az mi vele történt, csak valamely könyvben olvasott eseménynek tetszett előtte. Fracasse kapitány már csak homályos álom volt, Vallombreus-el való párbaja különös összekocczanás, melyhez akarata épen nem járult. Távollétében tett cselekedetei közt egy se tetszék neki az övének. Minden szál elszakadt újra, mely őt az élethez kötötte. Csupán Izabella iránti szerelme nem repült el szivéből, de ez inkább kiolthatatlan vágy volt nála, mint szenvedély. Izabella távol volt és soha övé nem lehetett. Érezte, hogy élete szekere, mely egy perczre eltért előbbi útjából, ismét visszaesett régi kerékvágásába. Csendesen megadta magát sorsának. Csak vádolta magát, miért hagyta nehány perczre elragadtatni a remény által. Miért is akarnak a szerencsétlenek boldogok lenni, mily balgaság ! (Folytatása következik.) MAGYAR ÚJSÁG 1873. SZEPTEMBER 12. is képesek látszatos többséget mutatni a reichsrathban és pedig oly képviseleti rendszer mellett, mely alkotmányosnak mondatik, melynek feladata azonban szintén csak az, hogy biztosítsa az uralmat az osztrák-németek részére, Ausztria királyságai és tartományai lakosságának valódi többsége ellenében. A hivatalos rendelet, mely e mozgalmat megindította, vagyis Ausztria számára Pandora szelenczéjét megnyitandja, következőleg hangzik : „A birodalmi tanács képviselőháza feloszlattatik. II. czikk. Az általános uj képviselőválasztások az 1873. ápril 2 ki törvény határozatai szerint azonnal meginditandók és keresztül viendők. III. czikk. A birodalmi tanács 1873. november 4-ére Bécs birodalmi fő- és székvárosunkba hivatik össze.“ Az „uj képviselők“ választásának időpontja tehát elérkezett s a reichsrath nov. 4-én megkezdi működését. Ez utóbbi, készülőben lévő eseményből megérthetjük egyszersmind azt is, miért nem lehet, miért nem szabad a magyar országgyűlésnek a tavaszkor kitűzött napok előtt megkezdeni működését? Egyszerűen azért, mert amidőn a siami ikrek egyike alszik, a másiknak nem illenék mozognia, ha mindjárt az éhhalál környezné is. Ausztria és Magyarország sokkal inkább öszsze van már fűzve, mintsem egyikének törvényhozása a másik nélkül működésbe hozathatnék, anélkül, hogy meg ne zavarja az úgynevezett „paritás“ vagyis a „birodalmi egység“ eszméjét, mely nagyon is erősbödni fog most, ha az új reichsrath létrejön, s működését a landtagok többé nem korlátolhatják. Lesz tehát „paritás“ az osztrák reichsrath és a magyar országgyűlés közt, ha t. i. az uj választások az osztrák centralisták óhaja szerint fognak sikerülni. Már hogy sikerülni fog az „új képviselők“ egyenes választása, az kétséget sem szenved, mert hiszen a centralistáké az ország, a hatalom és dicsőség s a mostoha ipar s kereskedelmi viszonyok eléggé megpuhították az „államjogi ellenzéket“, hogy ez érje be az egyszerű tiltakozással vagy távolmaradással. A népek, a választópolgárok általában le vannak hangolva ott is, mint nálunk. Számos osztrák gyáros és iparos beállította vagy összébb vonta már üzletét, számos kereskedő felhagyott üzletével, amiatt, hogy Magyarország termése hiányos, nem adhat kellő mennyiségű gyártási s kereskedelmi czikket és hiányos egyszersmind fogyasztása is, mert közel sem képes bevásárolni annyi haszontalan luxus iparczikket , mint boldogabb időkben. Az osztrák centralisták működésének tere kellőleg el van készítve, meg van puhítva, s minthogy náluk a „nervus rerum gerendarum“ még most sem hiányzik — biztosan számíthatnak a „kellő sikerre“. Hanem mi áron? Ez már kérdés, melyre majd csak a tények fognak kielégítőleg megfelelni. Lehet, hogy a küzdelem gyengébb leend mint mi véljük, de lehet, hogy sokkal erősebb leend, mint minőre a centralisták számítanak. Ausztria alkotmányának mondhatjuk gyökeres átalakítása, a nemzetiségi elemek, a közjogi ellenzék teljesen háttérbe szorítása s az elégedetlenségnek a landtagokból a polgárság közzé szétszórása nem oly csekély dolog, hogy egy oly romlott viszonyok közt sínylődő államot, minő Auszria, válságokkal ne fenyegethetne. S ez minket, az összefűzött ikrek egyikét, természetesen hogy közelről érdekel. —..— — A„Pesti Napó“ tegnapi számában hoszszasabban nyilatkozik Helfy képviselő úrnak az országgyűlés összehívására vonatkozó felszólalásáról. Nem szándékozunk most a kormánylap nyilatkozatának elemezésébe bocsátkozni; megteendi ezt, ha szükségesnek látandja Helfy képviselő úr maga. Jegyzékbe veszszük azonban a „P. N.“ azon vallomását, hogy ezúttal a prorogálás kir. leirattal rendeltetett el épen azon czélból, hogy a képviselők ne kívánhassák időközben az országgyűlés összehívását. Jó ezt tudni. A „P. N.“ czikkének végszavaira pedig, melyekben Madarász József képviselő úrra hivatkozik, legjobb válasz a következő nyilatkozat, melyet az említett képviselő úr épen ma küldött be hozzánk : Nyilatkozat. Somogymegye, Alsó-Uzd, 1873. szept. 9. Helfy Ignácz képviselő társam felhivását, a „Magyar Újság“ szept. 6-iki számában, hogy a képviselők minél többen sürgessék az országgyűlés ülésének legfeljebb október hó 15-ikén megkezdését, kötelességszerüleg osztom, s mivel a lapokáltali nyilatkozás a közvélemény ítélőszéke elé is viszi az ügyet, felkérem a t. szerkesztőséget e soraim, s csatlakozásom közzétételére. Mint csekély földmiveléssel foglalkozó polgár, a szünidőt nem én választókerületemben, de itt Somogyban töltöm, melynek több kerületében fordulván meg, a polgároknak véleménykülönbség nélküli nézetük az, miszerint a kormány hanyagságot követ el, ha az átalános országos nyomorban mielőbb össze nem hívja az országgyűlést, a képviselők pedig bűnt, ha ez összehívást nem követelik. Azon képviselőtársaink tehát, akik Pesten vagy közel hozzá vannak, szólítsák fel a ház elnökét, hogy a kormánynál — azon országgyűlés összehívását eszközölje ki — melyet elég helytelenül a kormány vélt jónak elnapolni. — S ha a kormány tenni vonakodnék, teljesítse a képviselőház elnöke a képviselők összehívásának kötelmét. Még ha alakilag megtámadnák is érte a ház elnökét, vélem a haza összes népének nemcsak jóléte , de megélhetése kérdésében teljesítni kötelességét minden képviselőnek mulaszthatlan hivatása. Részemről csatlakozván Helfy Ignácz képviselőtársam nyilatkozatához, a nyilvánosság útján felkérem én is képviselőházunk tisztelt elnökét, hogy eszközölje miként a képviselőház legfeljebb október hó 15-ikén megkezdhesse üléseit. Madarász József s. k. : A szerb határszéli vasúti összeköttetés kérdésében július hó folytán egy részről a magyar kormány s más részről a szerb kormány küldöttjei közt Pesten beható tárgyalások folytak. A tanácskozásokat állítólag a közlekedési miniszter nyitotta meg s vezette személyesen. A megállapított összeköttetési pontok állítólag mindkét állam óhajainak s érdekeinek teljesen megfelelők. Az átkelési hidak nemzetközi semleges területeknek lennének megállapítandók. A kötendő szerződés még a jövő ülésszakban a törvényhozás elé fog terjesztetni. A budapesti gőzmalmok képviselői több héttel ezelőtt küldöttséget menesztettek a kereskedelmi miniszterhez, azon kérelemmel, hogy a gabnára vetett behozatali vám, tekintettel az idei rész termésre s a lisztipar válságos helyzetére, töröltetnék el, illetőleg egyelőre függesztessék föl. Előadtuk annak idején,hogy a kereskedelmi miniszter méltányolta e kérelmet és kijelentette, hogy értekezni fog ez iránt a pénzügyminiszterrel, úgyszintén, mivel a vámbevétel közös, a Lajthán túli kormánynyal is. Ezen tárgyalások még mai napig sincsenek befejezve; az okok pedig, melyek a gabnavám felfüggesztését ajánlják, azóta még inkább súlyosbultak nyomatékosságukban. A magyarországi termés hiányossága időközben nagy mérvűnek bizonyult, a gaboaárak rendkívüli magasságot értek el. Meglehet, hogy a kormányt azon tekintet is tartóztatta a behozatali vám felfüggesztésében, mert féltette a belföldi terményeket a hirtelen árcsökkenéstől. De ezen tekintet megszűnt már a legnagyobb részben. A termelők fölhasználták a nagy árakat, túladtak termésükön és mondhatni, hogy az eladásra s elszállításra szánt összes szemesélet jóformán el is adatott, mégpedig jó áron. *) Ezt, ha másból nem, legalább azon külső jelből is következtethetni, miszerint a vasutak és gőzhajók teljességgel képtelenek a mindenünnen egyszerre megindított rakományokat elszállítani,s e tömegek oly nagyok, hogy a termés silánysága folytán föl kell tenni, hogy minden eladható gabna már forgalomba is jutott. Ezen túl tehát az orosz, oláh vagy szerb gabna vámmentes behozatala olcsóbbá teheti a gabnát, anélkül, hogy a termelők az árcsökkenésben kárt szenvednének. És e behozatal most annál inkább meg van könnyítve, mert az utóbbi esőzések folytán biztosabban följuthatni a vaskapun, mint a megelőző hetekben. Nem kétkedünk tehát, hogy a kereskedelmi miniszter sürgetni fogja úgy a magyar pénzügyminiszternél, mint az osztrák kormánynál a gabnavám fölfüggesztése iránti elhatározást és bizton hiszük, hogy az eldöntés a vám ideiglenes fölhagyása mellett fog szólni, miután a behozható gabna iránti vámbevétel számba sem jöhet azon nagy előnynyel szemben, mely az ország minél olcsóbb élelmezésében és a lisztipar fölsegélésében kínálkozik. (P. N.) Eredeti levelek. Losoncz, szept. 8. Katonai elszállásolás ügye az, mely által az absolut rendszer, úgy alkotmányos önkormányzatunk alatt egyformán folyvást emelkedő mérvben sanyargattatunk. Igaz, hogy ezt mindeddig birka türelem s rabszolgai alárendeltséggel viseltük. Nem jajdultunk fel a nyilvánosság előtt, mert 1865-ig a kényszerűség vas járma alatt nyögve vas engedelmességre kárhoztattunk, — azóta pedig azon édes remény álmában ringatóztunk, hogy önkormányunk számos felfolyamodásunkat méltányolván, kínos helyzetünknek véget vetend. — Azonban annyi évi várakozásunkból iszonyú csalódásra ébredünk, nemhogy könnyebbittetett volna a kényelmetlen teher, sőt napról napra sulyosbittatók. A katonai elszállásolás városunkban az 50 es években vette kezdetét a Bachkorban, akkor midőn a földig lerombolt város koldusbotra jutott, lakossága alig annyi helyiséget birt fedél alá hozni, mely alatt családjával legszűkebben kimért menhelyét találja ; de azért a szűk lyukakban százanként zsufoltatott be katona, s e drákói szigor éveken át mindaddig folytattatot, mig a város elöljárósága a legnyomorultabb pénzügyi helyzet közepette, már nem nézhető tovább el a lakosság nyomasztó helyzetét. — Kényszerült tehát módokról gondoskodni, — melyek által polgárságát ez üldöztetéstől megmenthesse. — Városunkban azonban nem találkozott helyiség; tehát a szomszéd városban Tugáron bérelt ki helyiséget laktanyának, hova a katonai parancsnokság — nagy kérelmünkre mintegy kegyelmi tényt tüntetve — szállíttatta át katonáit; sőt kegyelmesen megigérte, hogy Losoncz állandó beszállásolással többé nem terheltetik. —A l laktanyabért lakosságunk aránylagos kivetés mellett fizette, igen szegények valánk, egy naptól a másikig alig bírtuk tengetni életünket ; de bár nagy megerőltetésünkbe került, az a nélkül is túlságos nagy terhek mellett az adónak ez új neme, öröm-hálát rebegett mindenki, hogy a házanként beszállásolás terhétől megmenekültünk. Örömünk azonban nem soká tartott. Az itt állandósított Mamulaezred, tartalékszázadai is csakhamar berendeltetvén, ehez még a Weimár ezred két százada is ide parancsoltatok. Ezek elhelyezése máskép nem eszközöltethetvén, ismét beállt a régi baj, a házanként való elszállásolás. Hogy ezt kikerüljük, bár mi nehezére esett nyomorgatott közpénztárunknak, kénytelen volt a város elöljárósága egy nagyobbszerű laktanya létesítését eszközlésbe venni. Mielőtt e terhet foganatosító, jobbra balra folyamodott az elöljáróság, de kérelme mindenütt süket fülekre talált. E kényszerűségnek engedve, tehát megvette a városi közkórház épületét s azt laktanyául rendezvén be, majd 20,000 frt terhet hozott a közpénztár nyakára, mely alatt még folyvást nyög. Számtalanszor folyamodott már városunk a jelen alkotmányos kormányhoz is, elébe terjesztvén nyomorult anyagi helyzetét, kérelme azonban mindannyiszor sikerületlenül hangzott el , sőt ezen ügy mindinkább nyugtalanítóbbá válik. Egy pár év óta ugyanis a tisztikar természetbeni kiszolgáltatása követeltetik s noha eddigelé ezt még csak néhány főbbrangu tiszt igényelte, máris vagy kétezer forintot kellet pótolni a város közpénztárának. Állandó tisztikar létszáma vagy 50 főre megy, ha ez mindnyája követelendő, ami könnyen bekövetkezhetik úgy elkészülhet a város legkisebb számítással 6000 forintnyi felül fizetésre. Ily mérvű teherről nem volt fogalmunk eddigelé. Épen e hó 4-én érkezett ismét szigorú rendelet a kormánytól, miszerint a katonai létszám felszaporítása miatt már laktanyákban nem lévén elegendő tér, az elhelyezendő létszám kellő kényelmes helyiségéről késedelem nélkül gondoskodni szigorú kötelmének tartja. De hát hol és mikor ér véget már ezen örökös követelés? Hány kaszárnyát épitsünk még, s hol vegyük erre a pénzt, vagy kénytelenitetünk magunkat a kaszárnya építés miatt végkép kipusztitni s azonkivül még a házanként beszállásoltatást tűrni ? Városunk közpénztárának összes jövedelme mintegy 24,000 frt, számoljunk le ebből laktanyai költségre a tiszti elszállásolásra évenkint körülbelől 10,000 frtot, a város 80,000 forintnyi adóssága után 6% majd 5000 forintot, s az adót s ekkor miből fizessük tisztviselőinket? miből fedezzük száz meg száz egyéb szükségeit községünknek ? Ezen állapot továbbra igy már elviselhetetlen, — mert ez a város és illető községeknek anyagilag tönkrejutását hova elébb idézendi elő. — Közpénztárunk már is folyvást mostoha helyzetben sínylődik, hogy napi szükségeit fedezni képtelen. — Városunk minden időben igyekezett a haladó korral lépést tartani, hanem igy szárnyszegetten tehetlenségre kárhoztatván, bizonyos visszaesésnek néz elébe. Már a folyó évben kényszerült 10% pótadóval terhelni az a nélkül is kimerült lakosságát, daczára ennek, semmiféle javításra és újításokra nem gondolhat, mert majdnem összes jövedelmét a katonai czélok nyelik el. Tudjuk, hogy a jogok élvezete kötelességeket von maga után. De tudjuk azt is, hogy a közös teherviselés alapján a terheknek aránylagos megosztását méltán s jogosan követelhetjük! Vidékünkön pedig e teher egyedül vállainkra nehezül, mit maga e megye alispánja s bizottsága is elismert, midőn évi költségelőirányzatában Losonczvárosnak megtéritendő 600 forintot vett fel, melyet azonban a minisztérium kitörlött és megfizetni nem engedett! E miatt feljajdulnunk kell. Nem vonakodunk mi a megillető teher viselésétől, de másoknak terhét elviselni nem akarjuk. Meggyőződvén városunk képviselete arról, hogy a kormány e nyommasztó helyzetünkön segíteni vagy— nem akar, — vagy segíteni hatalmában nem áll, e folyó henki képviselő közgyűlésén elhatározó magát egy végső kísérletre, miszerint megkísérli: sérelmes ügyét a legközelebbi törvényhozás elé terjeszteni. Azonban attól tartván, hogy egyes kérelme ott is figyelmen kívül hagyatik, miután hírlapok útján értesülve vagyunk, hogy más városok hasonló sanyargattatásoknak vannak kitéve, végzésileg azt is elrendeli, hogy hazánk mindazon városa, ahol katonaság állandóan beszállásolva van, hivatalosan kerestessék meg beterjesztendő kérelmének pártolása, vagy egy időben leendő folyamodása érdekében. Hallomás szerint egy új elszállásolási törvényjavaslat az illető miniszter tárczájában már készen áll, mely a törvényhozás elébe terjesztendő, s ha jól értesültünk, annyiban lenne hivatva az eddigi súlyos terheket könnyebitni, mennyiben a tiszti lakbér valamint a hálódíjt feljebb emeltetni javasolja. Ez már némi előny, mert legalább némi pénzbeli megkárosítástól óvná meg a községek pénztárait, h nem ezen intézkedés mégis csak egyike részét hárítná el az eddigi sérelemnek. A pénzbeli fizetés ugyanis még tán könnyebben eltűrhető, mint ama örökös kiszolgálati követelem, melynek tisztviselőink, sőt közgyűléseink is szünet nélkül kitéve vannak, valóságos úrbéri zaklatásként tűnik fel ez. E bajon gyökeresen csak úgy lehet megitni, ha mindenütt, hol állandó katonaság van, olyan térséget laktanyák építtetnek, melyben a tisztikar is elhelyezhető, s ekkor laktanyai összes szükségeiről a katonaság maga gondoskodik; miután pedig a birodalmi katonaság közös, az eddig fenálló laktanyák szerint a birodalmi közös pénztár költségén építessenek fel a még hiányzók is, mig a magyar honvédség laktanyái állami költségen! Ezt kérjük, hogy igy rabszolgai alárendetségünk valahára véget érj ! ! Ezt addig is, mig városunk felhivatkozott hivatalos megkeresése szétküldetnék a t. város testületek figyelmébe ajánlani bátorkodom. Az ügy érdekében jó volna ha e czikk tartalmát többi napilapjaink is átvenni kegyeskednének. Basbak Ádám. *) A tél folytán kötött több millió mázsára menő u. n. „Usance“-ok az eladott gabonák nagyobb részére nézve ellenkezőt tanúsitnak. Pest város közgyűlése. — Szeptember 10-én. — Elnök Kada Mihály polgármester megnyitja az ülést fél 5 órakor. Gr. Szapáry Gyula belügyér leiratában tudatja a várossal, hogy ő felsége örömmel vette születésnapja alkalmával a város üdvkivonatát. A kisajátítási bizottságba Wimmer Antal lemondása folytán Seregi Józsa választatott meg. Stefani Lajos, mint a gázgyári társulat képviselője folyamodót a várostól általa megvett telek iránt előadott ellentétek megszüntetése iránt. A gázgyári társulat évek előtt a várostól egy telket vett meg az új vásártéren, mely alkalommal a vevési szerződésben kikötötte a város, hogy a társulat e telekre csak lakházat építsen. A második ellentét, mely a társulat és a város közt felmerült az, hogy a város egy darab részt a telekből csak ideiglenesen engedett át, azon kikötéssel, hogy azt azonnal átveheti, mikor akarja, miután a város azon telken át utczát akar nyitni. A társulat felfolyamodott tehát, hogy a város álljon el a szerződés első pontjától, s engedje meg, hogy telkén gyárt építhessen, s az utczának szánt telekrészt szintén telkéhez csatolhassa. A közgyűlés fentartotta a szerződés mindkét pontját s nem ad helyt a társulat kérelmének. Gr. Széchenyi Ödön tűzoltóparancsnok folyamodott a tanácshoz és közgyűléshez, hogy egy segédtiszti állomást évi 800 frt fizetéssel, 200 frt lakbér - általánynyal és 100 frt ruhapénz mellett azonnal szervezzen, a jövő évre pedig a tűzoltók létszámát 12 köztűzoltóval szaporítsa. A közgyűlés az előterjesztést, tekintettel a növekvő szükségletre, elfogadta, s egyszersmind a tűzoltás ügyében részletes tervezet készítésére egy bizottságot küldött ki Weisz Bernát elnöklete alatt. A pestvárosi főreáltanodában a jövő évre 9 ideiglenes rendkívüli tanári állomásnak évi 600 frt fizetés mellett való rendszeresítését hozván javaslatba a tanügyi bizottság, a közgyűlés az előterjesztést elfogadta. Úgyszintén egy ideiglenes franczia nyelvtanár állomás rendszeresítését is elfogadta. Ney Ferencz igazgató betegeskedése folytán a tanítástól a jövő évre is felmentetett, a magyar nyelv és irodalom tanszékét egy segédtanárral évi 700 frt fizetés mellett fogja betölteni. Árvay Károly rendes tanár állásában végleg megerősíttetik. A közgyűlés több nyugdíjazási és végkielégítési előterjesztést elfogadott A pestvárosi csatornázási rendszer megállapítása