Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-01 / 198. szám
meg. Minden dalegylet jelen volt, s Erke majd Richter vezényelt. Maga a verseny, egy e czélra állított alkotmányban tartatott, mely 700 dalár befogadására, elégséges helylyel rendelkezett, s mintegy 4 ezer hallgatóságnak tért adott. A verseny 28-án fél 8 órakor vette kezdetét. 11 dalárda versenyzett, saját tetszésére választott darabbal mindegyik. Az első előadó a sz.-udvarhelyi dalárda volt, Petőfi „csatadalát“ énekelve kitűnően volt előadva, a közönség számtalanszor kitapsolta. A váczi dalkör szintén sikerülten adá elő részletét. A pesti nemzeti dalkör meghódítá a közönséget. Huber szerzeménye volt mit előadott.— A kecskeméti dalkör ezután már gyengébb volt. — A pécsi dalárda, egészen elbűvöld a közönséget Engesser „szerettelek“ czímű dala előadásával. A művészi kivitel elragadá a közönséget, s a dala 11 elnyeré. A pécsi dalárda lett a győztes. A hódmezővásárhelyi, szentesi, nagyváradi, szegedi, ungvári dalárdák bár szabatosan adták elő dalaikat, de a pécsit egyik sem közelíte meg. A pécsi dalárdának ítéltetett az 1-ső díj, a 2-ik díjt a budapesti nemzeti dalkör nyeré meg, a 3-ik a nagyváradi dalárdáé lett, a 4 ik a szegedié. 29-én délelőtt közgyűlés volt, melyen az országos halárünnepély megtartási helyéül a jövő évre, Szeged városa meghívása folytán Szegedre tűzetett. Ugyanaznap nagy közebéd volt a lövöldében, melyen 1000 ember vett részt. A toaszt folyt mint az áradat. .. A történelmi társulat Bors-Szt.-Kereszten bevégzé pályáját, mint a fő jelentés szól, páratlan eredménynyel. A történet búvárok mindent átkutattak a vidéken, hogy felleljék a levéltárak porában, s a könyvtárak molyos romja között a régiség kincseit. Érdekes okmányokat fedeztek fel. Rákóczy Ferencz korára vonatkozó leveleit Radvánszky János volt erdélyi biztosnak Thaly kutatta fel. Balassa Bálint mintegy 50 szerelmi dala sem maradhatott titokban, felturkálták a romok közül búvár uraimék. Thököly végrendeletének codicillusa is lett, napfényre került. A beszterczebányai levéltárban Bél Mátyástól levelet találtak, a stravnyicskai levéltárból pedig mintegy 77 árpádkori okmányt másoltak le. Egyszóval nagy halmaz adatokkal megrakodva távoztak onnan el történetbúváraink, megrakodva mint a méh mézzel, hogy majd a csendes otthonban kiegészítsék a talált adatokkal, múltúnk hiányzó részleteit. A történetkedvelők gyűlésén az elnök constatálta a kutatás nagy eredményét, s re bene gesta, Ipolyi püspök dús asztala mellett áldomásozták meg a nem hiába tett fáradságot. Egyről-másról. Évek során át jegyezgettük a közös hadsereg fölszerelési műveleteit, s reform-fejlődését. Majd megrepedt szívünk örömében, midőn olvassuk, hogy most a csákó gombja tűnt ki czélszerűtlennek: segítettek is rajta rögtön, fölcserélték mással. Majd a fehér posztóruha czélszerütlensége fedeztetett föl, kékest rendeltek meg, majd meg az tűnt ki, hogy a patrontás táska csatja nem jó — átidomították ...se csekélység igénybe vett néhány százezret, s legtöbbje, midőn készen volt, csak úgy tátongott ismét a czélszerütlenségben, úgy, hogy ismét át kellett idomítani, s ez ördög-táncz járta körben a vállalkozók örömére s dicsőségére. Könnyen ment minden. Kikiáltották a delegációkban a birodalom nagyhatalmi állásának kérdését, s kész lett a szavazat. Ki mert volna ennek a nagy argumentumnak ellene szólni. Aztán bölcsen volt ott minden összeszervezve. A katona mindent tud a maga dolgában. Mit akar a czivil a katona-fachban, ért is ő hozzá. Ő tudja milyen gomba jó, s milyen csatt a czélszerü. Ő tudja melyik ágyú jobb, s melyik hátultöltő a czélszerübb. Mit avatja magát a czivil az ilyen dolgokba ? Talán okosabb akar lenni annál a gépnél, melyet úgy hívnak, hogy táborkari törzstiszt, s 50 év hosszú folyamán emelkedett föl a kadettségből, úgy lépésről-lépésre, s minden lépésnél egy évtizedig tartott pihenőt. A reglama mindent előír. Ez írja elő, hogy kell lépni, hogy kell mozogni, hogy kell gondolkodni. No bizony. Mit tud a czivil a katona dolgokhoz, aki még azt sem tudja, mi az a reglama. Az írja elő, hogy melyik ágyú jobb, s melyik hátultöltő a czélszerűbb. Aki ez ellen okoskodni mer, az vét a reglama ellen, ez pedig nagy merénylet, főbenjáró bűn. Aztán a felsőbbség úgy akarja, hát úgy legyen. A czivil nem ért ehhez, fogja be a száját, ő csak szántson-vessen, s fizesse az adót, mert arra szüksége van az államnak, s a katonai felszerelést ki kell egészíteni. Ez a katona-logika. A philosophia itt a reglamáig terjed. Ez a korán. Ha nincs benne megírva, hasztalan kiabál Krupp, nem igaz, az ő ágyúja nem olyan jó. Ha olyan jó volna, megírná a reglama. * * * A delegátiók élhetetlensége s tehetetlensége miben sem culminál olyannyira, mint midőn a hadsereg reformja jó kérdésben. Itt az egész delegátió megáll s bámul az uj kapu előtt, melynél gondolkodik, hogy bemenjen-e ? vagy csak kint ácsorogjon; végre is jobbnak találja a kint maradást, mert az ujkapu czimeréül ott áll a reglama, amihez a cz iv i 1 nem ért. Soha egy árva szót se hallunk ott valami életképes eszméről. Vagy nem is tudnak, mernek szólani. Igen, mert a hadsereg „szervezetes vezénylete“ ne nyúlj hozzám virág, melyet katonásan őriz a reglama czopfja, a czivil orra előtt. A hadsereg szervezete s vezényletének kérdése a közös ügy bölcs logikája folytán, még a delegátiók orra elől is el van vonva, s igy a hadsereg szervezetében a „kolossális“ tévedések, hibák, hanyagságoknak soha ura nincs, nem is leszen, s a legkaczagtatóbb mulasztások gazda nélkül úsznak el. Így hozta ezt magával a küzösügy áldásos bölcsesége . . mit ért a czivita reglamához, ő csak fizesse az adót, s ha az soha nem bírja, annál inkább fizesse; panaszkodni pedig épen ne merjen, mert ezért majd kikapja a magáét a legelterjedtebb ellenzéki laptól a „Hontól.“ * jJC jj: Kolossális egy vereség az osztrák tüzérségre. Nem kellett ide porosz ármádia, csak egy polgára, egy ágyúöntője is demolírozta minden lövegét. Ezen egy polgár Krupp. Évek óta készíti ágyúit. A porosz ezzel verte meg a francziát. Hatalmas tüzérsége dönté el csatáit Krupp ágyúival, de nálunk a reglama még nem szólt erről, így tehát „nulla fiat mentió“. * ** Azt vagyunk bátrak kérdezni, hogy ki vezérli tulajdonképen a hadsereg szervezetét? A porosz-franczia háború óta alszik ezen szervezet vezénylő, s csak most tudja, hogy milyen ágyukat készít Krupp, melylyel a szomszéd állam már el is látta magát ? Hát csak azért exequálják rajtunk az adót, hogy álomport vegyenek azon a katona-szopronnyugvó kitünőségek részére? Hát biztos kezekben van itt a birodalom nagy (!) hatalmi állása, melyért 1867-ben feláldozott a többség mindent, hazát, nemzetet, jogot? * * * Igen, a többség áldozatul adta a hazát a birodalom nagy (!) hatalmi állásának; s most sül ki egy reggelre, hogy a birodalom nagy (!) hatalmi állásának ügye, a közös hadsereg szervezetének összesége oly kezekben van, hogy csata nélkül is porba van verve óriási pénzünkben kerülő hadseregünk, s annyi milliót tevő tüzérségi készletünket fölrakhatják a bécsi arsenál padjára. No ez maga elég lehet arra, hogy menten tépjünk széjjel minden köteléket az osztrák közös hadsereggel. Ilyen szervezet alatt találhatja-e jövő biztonságát hazánk? Gazdálkodjanak Bécsben amint tetszik, hagyjanak minket is magunk kedve szerint boldogulni. Hanem hát a „Hon“ mindennek daczára, védeni fogja a közös ügyet, s kardoskodik ha kell, az adófölemelés mellett. * * # MAGYAR ÚJSÁG 1874. SZEPTEMBER 1. A dualismus szépségei külföldön. Alexandria, (Egyptom) aug. hó 18-án. Múlt levelemben felemlitem, hogy a közös ügyes új aerában, hogy értik és alkalmazzák szemben a magyar polgárokkal, a külföldön levő külügyérségi megbízottak, vagyis vezér- és önálló ügynökök (consulok) a törvényt! Most a dualismus szépségeit is megismertetem. Némely laikus vagy deákpárti osztrák-magyar polgár, valószínűen azt hiszi, hogy a magyar lobogó a világ minden részében, ahol csak a közös osztrák-magyar állam (talán álom ?!) képviselve van, mindenütt leng! Na épen mindenütt még sem! De ahol a zászló valóban ki is van tűzve, bizonyos alkalomkor elég-e az?! Nem e fő kérdés, az államok hivatalos czime ?! És hivatalos pecsétje ?! Mindenütt a régi czimtáblák és pecsétek,a kétfejűsas szörnynyel díszlenek máig is, például Egyptomban mindenütt következő feliratú czimtábla látható az ügynökség kapuja felett: J. R. Consolato d‘Austria in Cairo — Port Said — Alessandria stb. — olasz felirattal, lévén a hivatalos nyelv az olasz , és a pecsét szintén a következő körirattal van: J. R. Consolato Generale d‘Austria per l‘Egitto, itt Alexandriában, mint a vezérügynökség székhelyén, Cairóban pedig és más városokban: J. R. Consolato d‘Austria. Ellenben az ügyiratok homlokán a nyomtatványi példányoknál a következő fölirat: J. R. Consolato Austro-Ungarico — s az aláírás szintén L. J. és R. Console N. N. az ügynök neve és nyomban következik a fent leirt pecsét. Hogy ez igy van, ide mellékelve küldök helyből és a cairói ügynökségtől elévült okmány részekből bizonyítványt. *) A zászlóhoz, van ugyan egy darab zöld szín hozzá toldva, de oly formán, mintha szégyenlené ottlétét és készülne onnan elrepülni a végéről. Mert megfoghatatlan, hogy a bölcs jobboldaliak között nem találkozott egy Heraldikus, aki a két egyesített állam zászlója közé egy fehér vonalat, például a Lajta folyót ábrázoló vonalat nem indítványozta közbefesteni,, hogy a két külön állam zászlója tűnt volna fel általa, és úgy a két egyesült állam tisztességesen lett volna egymás mellett jelezve. Tehát más czimtábla más pecsét és érthetetlen vagy tökéletlen zászló egyesítés és ismét más czim irat az állami okiratok felett. Nemde gyönyörűséges! És e nevetséges zagyvalék összevisszaság ; mi volna más, mint valóságos farsangi bukfencz bohóság. És amely formában, nem pirulnak más külállamnak hivatalába komoly tartalmú s néha ránczba szedett homlokkal s felhúzott szemeiddel irt diplomatikai okmányt megküldeni ? Valóban nagyon nevetséges ha egyúttal szomorú is, nem *) Láttuk, meggyőződtünk a szomorú valóságról, s kívánsága szerint cselekedtünk. Sze r k. volna ! De azért osztrák-magyar kormány nagyhatalmiság! És ki lenne e megbocsáthatlan absurdumért, zagyvalék összevisszaságért felelős? mint egyedül a „mindent megkaptunk“ közös külügyér ? bizony ideje volna, hogy a nemes gróf e végett valahára intézkednék, mert különben a már rebesgetett hit beteljesedik, t. i., hogy az egész komédia csak ideiglenes mézes madzag volt a magyarok jóhiszeműségének! Az 1868—70-es években közlöm a „Magyar Ujság“ban, hogy midőn Poroszország az északi szövetség czimét vette föl, a külföldi képviselők mindenütt megváltoztatták a zászlót, czimtáblát és pecsétet. 1871. évben, midőn a német császári czim lett fölvéve, például jelenben, a czimtábla és pecsét, „kaiserlich deutsches General- Consulat für Egypten“ mindenütt. No de a német császárnak nincs Beust és Andrássy-ja! Ma reggel ágyúzáshoz hasonló dörgésü mozsarazás volt, a r. kath. főtéren, (hol lakom) az osztrák császár tiszteletére hivatalos mise volt. A hivatalnokokon kívül a szenteskedő asszony-sereg volt jelen, az ügynökségi teremben hivatalos beszéd tartatott (olaszul.) Hát szent István napját megtartják-e? dehogy, eszükben sincs!! Ma egy úr azt kérde tőlem, hogy miért nem láthatni soha magyarokat az ünnepélyen ?! válaszolom, hogy nincs ott helyünk ! a mi ünnepünk augusztus 25 -e! hogyhogy ? ! hát akkor van Kossuth névnapja ! ! ! nem kívánt több felvilágosítást. Mindezeket elsorolva, nemde nincs különbség tényleg az 1864. és 1874-diki képviselet közt külföldön ? Bevégzésül elmondom a hasonlatosságot. Még az osztrák Lloyd hajózási társulat a magyar czimét fel nem vette, az ideig a postahivatal is közös zászlót használt. Azóta azonban fekete-sárga zászlót visel: megjegyzendő, hogy a posta személyzet a bécsi kereskedelmi ügyérségtől és a Lloyd társulattól fizettetik és tartatik fenn, ez azután a valóságos dualismus vagy paritás!! Erre nagyon illik az egyiptomi arabs népmonda. Volt a régi időben egy igen kegyetlen basa,ki nemcsak az emberiséget, de az állatokat is nagyon kínozta. Lévén pedig, sőt még jelenben is a legátalánosabb közlekedés a főuraktól egész a legszegényebbig a szamárhátom szamaragolás. Történt pedig, hogy a basa a szabadban vadászott és igen elfárasztó szamarát, a midőn este egy mocsáros vízálláson kellett volna haladnia, de a szamárban felgerjedvén a visszatorlás érzete, és nem akarta átvinni kegyetlen urát, az pedig dühében ütötte, verte, a mire a szamár meg épen lefeküdt! Végre a hasa lecsendesedvén, a kényszerhelyzetben elkezd szépen beszélni és simogatja szamarát, hogy csak még ez alkalommal vigye őt át a mocsáron, azután bársony kantárt és nyerget arany rojttal fog kapni, s nem fogja többé használni terhet hordani! és hogy az okosabb enged! Végre a szamár nagy bölcsen hitelt adva, átvitte kegyetlen gazdáját. Igaz, hogy megkapta a bársony-nyerget és kantárt, de rajta ült ám a terjedelmes testű basa ! hogy csak úgy nyögött alatta ! és akkor vette csak észre, hogy a teher-bársony nyereg alatt is csak teher marad!! Én tökéletes ilyennek képzelem a 67-es egyezségből eredő bársonyszékeket, amelyek nem ugyan a bölcs, hanem a magyar nép vállait nyomják! És nemsokára kidőlnek a teher alatt! Óváry Pető: Szemle. Oroszország czárja a „T. Pr.“ szerint aug. 19-én már határozottan válaszolt a spanyol kormány el nem ismerése iránt, mely válasza augusztus 21-én érkezett Bécsbe s Berlinbe az orosz nagykövetekhez. Eme diplomatiai jegyzék tartalma, nevezett lap szerint következő : „Oroszország, mely sajnálatára, újabb megfontolás után sem képes magát olyan kormány elismerésére elhatározni, mely saját hazájában sincs elismerve, melyet még barátai is csak átmeneti dictaturának tekintenek. Oroszország a spanyol ügyekbe való minden beavatkozást perhorrescál s sem az egyik, sem a másik pártot nem támogatja. A pétervári kabinet minden spanyol kormánynyal hivatalos viszonyba fog lépni, mely az országban valamely jogi alapon nyugszik, legális tekintéllyel bir s állandónak ígérkezik. Mindezen feltételek hiányzanak a Serrano-kormányban, ennélfogva Oroszország el nem zárkózhatik azon nézet elől, hogy a Serranokormányzat elismerése Spanyolország belügyeibe való beavatkozáshoz hasonlít, mert egy olyan fractiónak támogatását képezi, mely minden többi párttal szemben jelentéktelen kisebbségnek látszik. A jegyzék nem akarja azon nézetet megcáfolni, mely e kérdésben a bécsi és berlini kormányokat vezette: arra szorítkozik, hogy az orosz kormány fölfogását kifejtse, s különben a másik két kabinetnek belátására bízza, hogy meggyőződésük és érdekeik szerint járjanak el, de azon határozott nyilatkozattal végződik, hogy Oroszország sem változtathatja meggyőződését, melynek ez ügyben többszörösen kifejezést adott.“ Oroszország népei méltán sajnálhatják, hogy így beszél nevekben az orosz kormány, ha ugyan az egész jegyzék nem épen koholmány, s valószínű, hogy nevezett lap eme közleménye minden alapot nélkülöz. Madridból Párisba érkezett tudósítások szerint ugyanis az orosz czár Serrano kormányának jogosultságát elismerte. Spanyolországban még mindig makacsan küzdenek a trónkövetelő hívei, bár nem egy helyen jelentékeny vereséget szenvedett e napokban is. A madridi hivatalos lap szerint Zabala, az északi hadsereg főparancsnoka, 28-án hat carlista zászlóaljat Tuys faluból Meranda mellett kivert s az ellenség holtakban és sebesültekben nagy veszteségeket szenvedett. Puycerda városát a trónkövetelők a múlt hó végén több ízben megrohanták s átcsaptak a franczia határokra is, honnan egy franczia zászlóalj őket visszakergette. A sánczokat a nők javítgatták, a falakon ütött réseket homokos zacskókkal tömik be stb. A védelem azonban aug. 29-én jobb fordulatot vett, a védők Madridból a kor