Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-19 / 214. szám

Szerkesztőségi iroda és Kiadó­hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. f trill. évfolyam. 214. szám, Vasárnap, 1874. Szeptember 20. Kéziratok ■ levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­lektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG : JHTUM JÉTM­ M.­O Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . 1frt 40 kr Negyed évre . 4 n a Fél évre . . .. . 8 Egy évre . . 16n a Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : hat hasábos petit­sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petit­­sor 30 kr. Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk ba­rátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedel­mében igénybe veendi. A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvé­nyek tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminisz­ter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körül­tatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesz­tését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentar­­tása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, a­mi az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomor­ban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasó­közönséget e rövid sorok­kal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének el­veit; őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek, s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e vég­ből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy előfize­tését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Ú­j­s­á­g“-r­a : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. »Közös minisztertanács “ Jobboldali laptársaink ma már észrevették ma­gukat. Hollá! mit beszéltek ? „Közös miniszterta­nácsiról szólt a krónika, mely ős Budavárában tar­­tatik az ur 1874-ik évében szeptember 18-án. Könnyen reá siklott a tolluk, úgy látszik a szellem uralkodik az anyagon. A hol az önállóság szelleme nincs meg, ott annak anyagát se keresd. Kormányunk körében az önállóság érzetének még csak paránya se található föl, hogy és hol volna meg maga a test, az anyag. Nemcsak nem törik és hajlik ott minden, hanem át is gyűratik az osz­trák érdekek szitáján. Pedig nagyon szű­­kek ám e szita apró nyílásai, mégis átfér azon is. Apróra őrölték a közösügy­ malmai, a mi önállósá­gunk érdekeit, s ma már gyúrják belőle a közös minisztertanácsok­at. De, mint említők, észrevették magukat laptár­saink, hogy mint siklott meg a toll kezükben, s mint árulta el legbensőbb meggyőződésük titkos föl­fogását. Csak „közös miniszteri értekez­let“ volt a gabonavám ügyében tegnap, az ural­kodó elnöklete alatt, — mondja a „P. N.“ „Közös értekezlet“ kifejezést szándékosan használtunk, — mondja a „Lloyd“, mert „közös minisztertanácsról“ mit sem tud a kiegyezési törvény. Persze, a „közös értekezletről“ az uralkodó elnöklete alatt, melyben­­ aztán megállapodá­sok vétetnek föl, erről már tud valamit a kiegye­zési törvény. Hogy melyik §-ban írja ezt elő, nem idézi a „Lloyd“, holott a „közös minisztertanács“ czim­zés ellen rögtön fölüté a közös ügy szótárát. Insoldit in scyllam, qui vult vitare charibdim. Cha­­ribdisnak nézte a „közös minisztertanács“ kifeje­zést; a „közös miniszteri értekezlet“ Scyillájába nyakig esett. Ott ül benne, s mennél jobban kapá­lózik az 52-ik §-sal kezében, annál jobban befeni magát. Az 1867. évi XII. tezikk 58. és 59. §-sai igy szólnak: 58. §. „A kereskt­ügyek közössége sem foly a pragmatica sanctióból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi or­szágaitól jogilag külön álló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetné­nek, s vámvonalak által szabályozhatnák kereske­delmi ügyeiket. 59. §: „Miután azonban Magyarország és ő fel­sége többi országai között az érdekeknek kölcsö­nös érintkezései fontosak és számosak, kész az or­szággyűlés arra , hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egy részről a magyar korona országai, más részről ő felségének többi országai között időnként vám- és kereskedelmi szövetség köttessék.“ Az 52-ik §, melyet a „Lloyd“ forgat, csak áta­­lános bevezetés a következő szakaszokhoz, hogy le­hetnek ügyek, melyek a két fél között czélszerűeb­­ben intézhetők el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve. A vámügyre nézve az idézett §-sok, világosan határoznak. Nos , micsoda alapon nyugszik, micsoda in­cidensből indult ki a „közös minisztertanács“, vagy ha úgy tetszik „közös miniszteri értekezletnek“ esz­méje, épen a gabonavám határideje leteltével? pláne még úgy, hogy ott „közös megállapodások“ hozassanak létre. Hát a „Napló“ következő sorai, mit árulnak a zsákban : „A mai miniszteri értekezlet csak elna­polta e kérdések érdemleges tárgyalását, s mert törvény intézkedvén, el kellett napolnia“, „ füge ez, vagy valami közös ügyes macska? Az érdemle­ges tárgyalás a közös miniszteri értekezleten, majd következni fog ? s mert törvény intézkedvén, most az „érdemleges“ tárgyalást csak el „kellett“ na­polni ? Szinte kaczagni kell felette, hogy mint vágnak jó pofát, a rosz tréfához, ezek a mi lapjaink, s mint mosogatják a szerecsent, a bámuló közönség előtt. Vagy már nem is bámul többé. Megszokja. „Közös miniszteri értekezlet Buda-Pesten, holnap Bécsben“ — e czím alatti rovat már fel sem fog tűnni. Az uralkodó elnöklete alatt tárgyal a két fél minisztériuma, egy birodalom különféle nevű mi­niszterei tanácskoznak, ma még „értekezlet“ czí­­men, hogy szokjék hozzá a közönség, majd később lesz belőle „közös miniszteri tanács“, mely dön­teni fog országok élete s halála felett. Az 58. §-ban még­is az önállóság keretébe fentartott kereskedelmi érdekek, így vesznek majd el apródonként előbb közös minisztertanács, később majd más úton-módon. Magyarország fontos érdekei nyugszanak a vámügyben. Részben anyagi tételünk nagy kérdése összpontosul itt. A vám- és kereskedelmi ügynek kizsákmányolása osztrák részről, ott hagyott ben­nünket nyomorúságunk faképénél. Az 1867. XII. törv.­czikk 58. §-ra, annyit a mennyit, megőrzött javunkra, országunk előnyére, midőn a vám és kereskedelmi ügyet fentartotta ha­zánk külön önálló ügyének. Ezen fordul meg min­den. A vám- és kereskedelmi ügy, az osztrák kap­zsiság Achilles sarka. Valamint az önálló bank ügyet ellenzik, úgy halálig fognak ők küzdeni, az önálló magyar vám s kereskedelmi politika ellen is. Első lépésük volt tehát ezen netaláni önálló magyar vámpolitikának ez idő szerint útját bevágni — az, hogy közös miniszteri értekezletet kívántak az uralkodó elnöklete alatt, mindjárt az első lépés­nél. E közös miniszteri értekezlet belekapaszkodott már az önálló magyar vám- s kereskedelmi politi­kába, — vége annak, mozgása többé nem szabad, a mi együgyüen jóságos kormányunk, belekerült a csapdába, s keresztet vethet a mindenekfelett álló magyar érdekeknek. Vonszolni fogjuk továbbá is az osztrák érdekek igáját, — mert a rosz törvények­hez, még ügyetlen kezelés is járul. Szederkényi Nándor. — Az 1848-49-ki honvédegyletek központi bizott­sága Földváry Albert alelnök elnöklete alatt ma délután a lovarda iroda helyiségében ülést tartott. Legelsőben is K­ü­h­n­e­r Ignácz jegyző bemutatja az aradi ünnepély rendező bizottság levelét, mely némi eltérést mutat attól, melyet a központi bizottság kiadott. Miután az eltérés lényegtelen, az iránt nem történik in­tézkedés. Ezután K­r­i­v­á­c­s­y József szólal föl s aggályát fejezi ki, hogy az aradi ünnepély a nap emlékéhez mél­tóan nem fog megtartathatni, mert szerinte az előkészü­letek nem lettek kellően megtéve, így a 7-es bizottság, mely a czélból választatott, hogy magát az aradi rendező bizottsággal összeköttetésbe tegye, nem csak azt mulasz­­tá el, hanem az egyletek sem lettek értesítve, mi fog történni s ezt a hibát, állítása szerint, központi jegyző követte volna el. Kéri a bizottságot, hob' ■? iránt intéz­kedjék. Erre K­ü­h­n­e­r Ignácz azt válal­ta, hogy őt azért nem lehet felelősségre vonni, ha bizottság nem tett semmit, a 7-es bizottság az oka, melyben Krivá­­csy is benne van, ha nem tett semmi intézkedést. E tárgyban szóltak még F e­l­e­k­­, ki forma hibát lát a dologban s Sebestyén ki azt constatálja, hogy bi­zony nem történt semmi, a mit erélytelenségnek s rész intézkedésnek tulajdonit. K­ü­h­n­e­r Ignácz e szavakat zokon veszi s lemond a jegyzői teendők viteléről, de e szándékát nem való­sítja, miután a történtekért őt magát nem lehet felelősé tenni. Fölolvastatott V­á­r­a­d­y Gábor levele, melyben válaszol a fölhívásra, hogy az aradi ünnepélyen megron­gált egészsége miatt aligha fog beszédet tartani, de ha egészsége engedi, el fog menni Aradra, jó lesz azonban, írja, ha a bizottság egy másik szónokról is gondoskodik. Szónoknak Németh Albert fog fölkéretni. Jókai Mór pedig 3 tag által prolog írására fog fölkéretni. Miután az egyletek közül még többen nem jelent­keztek, ezek hírlapok utján föl fognak szólittatni, hogy e hó 25-ig jelentkezzenek, hogy a szállás iránt intéz­kedni lehessen. Krivácsy a honvédmenház pénztárának megvizsgá­lását kéri, minek teljesítésére Sebestyén, Komáromy és Miszlóczy kérettek föl. Az Aradra utazó igazolványnyal ellátott honvédek, a vasutaknál árleengedésben részesültek. Erre nézve azonban még a tiszai, osztrák és magyar államvasutak igazgatóságai nem nyilatkoztak. Végül elhatároztatott, hogy a törvényszék előtt nem­régiben véget ért Lisznyféle ügy, nehogy ez által a honvédmenház rész hírbe jöjjön, a tényállás hű előadása által fog a nyilvánosságra hozatni, igazolásául annak is, hogy a honvédmenház bizottsága correct járt. A men­­házból elbocsájtott Liszynek irományai átadattak s ez­zel az ülés véget ért. _____ _ A gabonavám ügyében a tegnapi miniszteri tanács­ban az osztrák miniszterek czélszerüségi szempontból azt sürgették, hogy a magyar kormány egyeznék meg abban, hogy a gabnavámok csakis a magyar határon léptettessenek ismét életbe; az osztrák határon azonban nem. Ez a terv az, mely a bécsi lapokban s különösen a „Presserben már korábban fölmerült s melynek elfoga­dása természetesen teljesen hatálytalanná tenné a gabna­­vámokat. A magyar kormány tagjai mondja a „P. N.“ e terv ellenében, azon állásponthoz ragaszkodtak, melynek a f. é. aug. 19-ről ő felségéhez intézett s általunk már szin­tén említett fölterjesztésben kifejezést adtak. A magyar kormányférfiak kijelenték, hogy a törvény szigorú al­kalmazásához kell ragaszkodniok, s kijelenték azt is, hogy a gabnavámok revisiójának kérdését, akkor vélik a legc­élszerűbben tárgyalhatónak, midőn a vámszö­vetség megújításának kérdése és a fennálló vámta­rifának átalános revisiója kerülend országgyűlési tár­gyalás alá. A magyar kormányférfiak által felhozott okok, me­lyek döntő volta mindenki által könnyen felismerhető, méltánylatra találtak, s azon fontos jelentést tehetjük mondja „P. N.“ hogy a gabnavámok a törvényben kitű­zött határnap lejártával, vagyis okt. 1-jén ismét életbe léptettetnek és pedig nemcsak a magyar határszéleken, hanem az osztrák határon is. Ez volt a mai min. értekezlet eredménye. A vá­mok szedésére vonatkozó hivatalos rendelet legközelebb megjelenik. A bankügyről.*) Ezen munkálat a fináncz tudomány több becses theóriáival és szabályaival ismerteti meg az olvasót, me­lyek főleg azon kritikából merülnek fel, melyet szerző Weninger Vincze úr állításainak megczáfolására alkal­maz. Ellenállásaiból gyakorlati indítványait következ­­kezteti, melyeket, ha Ghyczy Kálmán ur magáévá teend, az országnak több hasznot tett volna, mint igy, s reputatióját is, mint financziális kapacitás, igazolandja; de mivel T­a­r­a­y ur csak „módját“ mondja meg, miképen * I ' *) F. év julius havában jelent meg, Taray ur jobboldali kép-s viselőtől: „A bankügyről“ Írott pénzügyi értekezlete, röpirat, for­­­­mában, ára­t írt és megrendelhető Pesten a szerzőnél, Reáltanoda I utcza 14. szám.

Next