Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-19 / 214. szám
Szerkesztőségi iroda és Kiadóhivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. f trill. évfolyam. 214. szám, Vasárnap, 1874. Szeptember 20. Kéziratok ■ levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kelektől fogadtatnak el.MAGYAR ÚJSÁG : JHTUM JÉTM M.O Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . 1frt 40 kr Negyed évre . 4 n a Fél évre . . .. . 8 Egy évre . . 16n a Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési felhívás! A közelgő új évnegyedre vagyunk bátrak figyelmeztetni a t. olvasó közönséget s lapunk barátait. Az október havában megnyílandó országgyűlés végzetszerű eseményekben nyilvánulhat hazánkra nézve, s a haza polgárai figyelmét egész terjedelmében igénybe veendi. A jövő évi költségvetés az új pénzügyi törvények tárgyalása, melyekkel a mai pénzügyminiszter készül a 7 éves rendszer omladozó falait körültatarozni, nagyszabású politikai működés kifejlesztését várja az összes ellenzéktől, mely az óhajtott egyesülés kiindulási alapjául is szolgálhat. A kormánypárt s többsége rendszere fentartása végett a legvégső eszközökhöz akar nyúlni, ami az ellenzék összes erejének kifejlesztését teszi szükségessé, hogy megmentessék a haza, s nyomorban sínylődő népe. A jövő e nagy érdekű eseményeire kívántuk figyelmeztetni az olvasóközönséget e rövid sorokkal, midőn az új évnegyed előfizetési időszakának közeledését jelezzük. Lapunk mint eddig, úgy ezután is híven fogja szolgálni a haza önállóságának, független állami létének, megoszthatlanságának, s egységének elveit; őrszeme lesz továbbra is a feladott jogok visszaszerzésére irányzott küzdelemnek, ostorozója marad a visszaéléseknek, s e teendői teljesítése mellett ha tükre leend az eseményeknek, s e végből el fogunk követni mindent, hogy t. olvasóink igénye kielégítve legyen. Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy előfizetését mielőbb megtenni szíveskedjék, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Újság“-ra : Október—deczemberi évnegyedre 4 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. »Közös minisztertanács “ Jobboldali laptársaink ma már észrevették magukat. Hollá! mit beszéltek ? „Közös minisztertanácsiról szólt a krónika, mely ős Budavárában tartatik az ur 1874-ik évében szeptember 18-án. Könnyen reá siklott a tolluk, úgy látszik a szellem uralkodik az anyagon. A hol az önállóság szelleme nincs meg, ott annak anyagát se keresd. Kormányunk körében az önállóság érzetének még csak paránya se található föl, hogy és hol volna meg maga a test, az anyag. Nemcsak nem törik és hajlik ott minden, hanem át is gyűratik az osztrák érdekek szitáján. Pedig nagyon szűkek ám e szita apró nyílásai, mégis átfér azon is. Apróra őrölték a közösügy malmai, a mi önállóságunk érdekeit, s ma már gyúrják belőle a közös minisztertanácsokat. De, mint említők, észrevették magukat laptársaink, hogy mint siklott meg a toll kezükben, s mint árulta el legbensőbb meggyőződésük titkos fölfogását. Csak „közös miniszteri értekezlet“ volt a gabonavám ügyében tegnap, az uralkodó elnöklete alatt, — mondja a „P. N.“ „Közös értekezlet“ kifejezést szándékosan használtunk, — mondja a „Lloyd“, mert „közös minisztertanácsról“ mit sem tud a kiegyezési törvény. Persze, a „közös értekezletről“ az uralkodó elnöklete alatt, melyben aztán megállapodások vétetnek föl, erről már tud valamit a kiegyezési törvény. Hogy melyik §-ban írja ezt elő, nem idézi a „Lloyd“, holott a „közös minisztertanács“ czimzés ellen rögtön fölüté a közös ügy szótárát. Insoldit in scyllam, qui vult vitare charibdim. Charibdisnak nézte a „közös minisztertanács“ kifejezést; a „közös miniszteri értekezlet“ Scyillájába nyakig esett. Ott ül benne, s mennél jobban kapálózik az 52-ik §-sal kezében, annál jobban befeni magát. Az 1867. évi XII. tezikk 58. és 59. §-sai igy szólnak: 58. §. „A keresktügyek közössége sem foly a pragmatica sanctióból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének, s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket. 59. §: „Miután azonban Magyarország és ő felsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak, kész az országgyűlés arra , hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egy részről a magyar korona országai, más részről ő felségének többi országai között időnként vám- és kereskedelmi szövetség köttessék.“ Az 52-ik §, melyet a „Lloyd“ forgat, csak átalános bevezetés a következő szakaszokhoz, hogy lehetnek ügyek, melyek a két fél között czélszerűebben intézhetők el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve. A vámügyre nézve az idézett §-sok, világosan határoznak. Nos , micsoda alapon nyugszik, micsoda incidensből indult ki a „közös minisztertanács“, vagy ha úgy tetszik „közös miniszteri értekezletnek“ eszméje, épen a gabonavám határideje leteltével? pláne még úgy, hogy ott „közös megállapodások“ hozassanak létre. Hát a „Napló“ következő sorai, mit árulnak a zsákban : „A mai miniszteri értekezlet csak elnapolta e kérdések érdemleges tárgyalását, s mert törvény intézkedvén, el kellett napolnia“, „ füge ez, vagy valami közös ügyes macska? Az érdemleges tárgyalás a közös miniszteri értekezleten, majd következni fog ? s mert törvény intézkedvén, most az „érdemleges“ tárgyalást csak el „kellett“ napolni ? Szinte kaczagni kell felette, hogy mint vágnak jó pofát, a rosz tréfához, ezek a mi lapjaink, s mint mosogatják a szerecsent, a bámuló közönség előtt. Vagy már nem is bámul többé. Megszokja. „Közös miniszteri értekezlet Buda-Pesten, holnap Bécsben“ — e czím alatti rovat már fel sem fog tűnni. Az uralkodó elnöklete alatt tárgyal a két fél minisztériuma, egy birodalom különféle nevű miniszterei tanácskoznak, ma még „értekezlet“ czímen, hogy szokjék hozzá a közönség, majd később lesz belőle „közös miniszteri tanács“, mely dönteni fog országok élete s halála felett. Az 58. §-ban mégis az önállóság keretébe fentartott kereskedelmi érdekek, így vesznek majd el apródonként előbb közös minisztertanács, később majd más úton-módon. Magyarország fontos érdekei nyugszanak a vámügyben. Részben anyagi tételünk nagy kérdése összpontosul itt. A vám- és kereskedelmi ügynek kizsákmányolása osztrák részről, ott hagyott bennünket nyomorúságunk faképénél. Az 1867. XII. törv.czikk 58. §-ra, annyit a mennyit, megőrzött javunkra, országunk előnyére, midőn a vám és kereskedelmi ügyet fentartotta hazánk külön önálló ügyének. Ezen fordul meg minden. A vám- és kereskedelmi ügy, az osztrák kapzsiság Achilles sarka. Valamint az önálló bank ügyet ellenzik, úgy halálig fognak ők küzdeni, az önálló magyar vám s kereskedelmi politika ellen is. Első lépésük volt tehát ezen netaláni önálló magyar vámpolitikának ez idő szerint útját bevágni — az, hogy közös miniszteri értekezletet kívántak az uralkodó elnöklete alatt, mindjárt az első lépésnél. E közös miniszteri értekezlet belekapaszkodott már az önálló magyar vám- s kereskedelmi politikába, — vége annak, mozgása többé nem szabad, a mi együgyüen jóságos kormányunk, belekerült a csapdába, s keresztet vethet a mindenekfelett álló magyar érdekeknek. Vonszolni fogjuk továbbá is az osztrák érdekek igáját, — mert a rosz törvényekhez, még ügyetlen kezelés is járul. Szederkényi Nándor. — Az 1848-49-ki honvédegyletek központi bizottsága Földváry Albert alelnök elnöklete alatt ma délután a lovarda iroda helyiségében ülést tartott. Legelsőben is Kühner Ignácz jegyző bemutatja az aradi ünnepély rendező bizottság levelét, mely némi eltérést mutat attól, melyet a központi bizottság kiadott. Miután az eltérés lényegtelen, az iránt nem történik intézkedés. Ezután Krivácsy József szólal föl s aggályát fejezi ki, hogy az aradi ünnepély a nap emlékéhez méltóan nem fog megtartathatni, mert szerinte az előkészületek nem lettek kellően megtéve, így a 7-es bizottság, mely a czélból választatott, hogy magát az aradi rendező bizottsággal összeköttetésbe tegye, nem csak azt mulasztá el, hanem az egyletek sem lettek értesítve, mi fog történni s ezt a hibát, állítása szerint, központi jegyző követte volna el. Kéri a bizottságot, hob' ■? iránt intézkedjék. Erre Kühner Ignácz azt válalta, hogy őt azért nem lehet felelősségre vonni, ha bizottság nem tett semmit, a 7-es bizottság az oka, melyben Krivácsy is benne van, ha nem tett semmi intézkedést. E tárgyban szóltak még F elek, ki forma hibát lát a dologban s Sebestyén ki azt constatálja, hogy bizony nem történt semmi, a mit erélytelenségnek s rész intézkedésnek tulajdonit. Kühner Ignácz e szavakat zokon veszi s lemond a jegyzői teendők viteléről, de e szándékát nem valósítja, miután a történtekért őt magát nem lehet felelősé tenni. Fölolvastatott Várady Gábor levele, melyben válaszol a fölhívásra, hogy az aradi ünnepélyen megrongált egészsége miatt aligha fog beszédet tartani, de ha egészsége engedi, el fog menni Aradra, jó lesz azonban, írja, ha a bizottság egy másik szónokról is gondoskodik. Szónoknak Németh Albert fog fölkéretni. Jókai Mór pedig 3 tag által prolog írására fog fölkéretni. Miután az egyletek közül még többen nem jelentkeztek, ezek hírlapok utján föl fognak szólittatni, hogy e hó 25-ig jelentkezzenek, hogy a szállás iránt intézkedni lehessen. Krivácsy a honvédmenház pénztárának megvizsgálását kéri, minek teljesítésére Sebestyén, Komáromy és Miszlóczy kérettek föl. Az Aradra utazó igazolványnyal ellátott honvédek, a vasutaknál árleengedésben részesültek. Erre nézve azonban még a tiszai, osztrák és magyar államvasutak igazgatóságai nem nyilatkoztak. Végül elhatároztatott, hogy a törvényszék előtt nemrégiben véget ért Lisznyféle ügy, nehogy ez által a honvédmenház rész hírbe jöjjön, a tényállás hű előadása által fog a nyilvánosságra hozatni, igazolásául annak is, hogy a honvédmenház bizottsága correct járt. A menházból elbocsájtott Liszynek irományai átadattak s ezzel az ülés véget ért. _____ _ A gabonavám ügyében a tegnapi miniszteri tanácsban az osztrák miniszterek czélszerüségi szempontból azt sürgették, hogy a magyar kormány egyeznék meg abban, hogy a gabnavámok csakis a magyar határon léptettessenek ismét életbe; az osztrák határon azonban nem. Ez a terv az, mely a bécsi lapokban s különösen a „Presserben már korábban fölmerült s melynek elfogadása természetesen teljesen hatálytalanná tenné a gabnavámokat. A magyar kormány tagjai mondja a „P. N.“ e terv ellenében, azon állásponthoz ragaszkodtak, melynek a f. é. aug. 19-ről ő felségéhez intézett s általunk már szintén említett fölterjesztésben kifejezést adtak. A magyar kormányférfiak kijelenték, hogy a törvény szigorú alkalmazásához kell ragaszkodniok, s kijelenték azt is, hogy a gabnavámok revisiójának kérdését, akkor vélik a legcélszerűbben tárgyalhatónak, midőn a vámszövetség megújításának kérdése és a fennálló vámtarifának átalános revisiója kerülend országgyűlési tárgyalás alá. A magyar kormányférfiak által felhozott okok, melyek döntő volta mindenki által könnyen felismerhető, méltánylatra találtak, s azon fontos jelentést tehetjük mondja „P. N.“ hogy a gabnavámok a törvényben kitűzött határnap lejártával, vagyis okt. 1-jén ismét életbe léptettetnek és pedig nemcsak a magyar határszéleken, hanem az osztrák határon is. Ez volt a mai min. értekezlet eredménye. A vámok szedésére vonatkozó hivatalos rendelet legközelebb megjelenik. A bankügyről.*) Ezen munkálat a fináncz tudomány több becses theóriáival és szabályaival ismerteti meg az olvasót, melyek főleg azon kritikából merülnek fel, melyet szerző Weninger Vincze úr állításainak megczáfolására alkalmaz. Ellenállásaiból gyakorlati indítványait következkezteti, melyeket, ha Ghyczy Kálmán ur magáévá teend, az országnak több hasznot tett volna, mint igy, s reputatióját is, mint financziális kapacitás, igazolandja; de mivel Taray ur csak „módját“ mondja meg, miképen * I ' *) F. év julius havában jelent meg, Taray ur jobboldali kép-s viselőtől: „A bankügyről“ Írott pénzügyi értekezlete, röpirat, formában, árat írt és megrendelhető Pesten a szerzőnél, Reáltanoda I utcza 14. szám.