Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1874-12-03 / 277. szám
A pénzügyi bizottság. A pénzügyi bizottság üléseiből röviden érintettük már azt a felfordult világot, mely abban áll, hogy ugyanazok, kik évek során át mindent megszavaztak derűre-borára a kormánynak, nem keresve, van-e szükség rá vagy nincs; akik évek során példátlan bátorsággal vették vállaikra a felelősséget — a meddő s meg nem gondolt kiadásokért: most nekimennek az ország vitális érdekeit képező tételeknek is, s csupa financiális szempontokból — készek törölni mindent. Felfordult világ ez. S mint jeleztük is már, a bizottság ellenzéki tagjai vannak kényszerülve sokszor védelem alá venni a megtámadott tételt — nemzetgazdáázati szempontokból, az eddig mindent megszavazók , meggondolatlanul mindent törlési dühe ellen. Íme itt ismét bebizonyul annak igazsága , hogy a végletek találkoznak. Egyik szélsőségből a másikba rohannak. Egyik szélsőséggel, a mindent megszavazással feldöntötték államháztatásunk egyensúlyát; másik szélsőséggel, a mindent törléssel: készek feldönteni nemzetgazdászati s állami érdekeink egyensúlyát. Szerencsétlen kezek gazdálkodása ez. Meggondolatlanságuk ép úgy kitűnik most minden tettükből, mint kitűnt eddig. E szerencsétlen kezek gazdálkodásával elérhetjük azt, hogy államháztartásunk egyensúlya helyre lesz állítva, — papíron, csakhogy — tönkre tették vele a hazát. Az egyensúlyt visszaszerzik — de elvesztik a hazát. Körülbelől hasonlítanak ők azon hajósokhoz, kik a hajó korhadt részein betóduló viz láttára, a helyett, hogy a tolakodó habokat hánynák ki s a rozzant részeket befednék az ár tolakodása előtt: nosza, hajrá zűrzavarokban kihánynak minden értéket a hajóból — még házi istenük képét sem kimélve. Azt hiszik, hogy ezzel megmentették drága bőrüket. Pedig azt érik el ezzel, hogy házi istenük képe előbb, önmaguk később lesznek a hullámok áldozatai. Évek hosszú során át például az ellenzék annyi gúnyjával szembe, könnyedén szavazták meg a ménesekre a százezreket. Midőn most pár milliót már már belefektettek, hajrá, egynéhány ezer frt megtakarításért túl kell adni az egészen, el kell fecsérelni — hiszen male parta male dilabuntur. Ez aztán gazdálkodás. Millióiba került az államnak a távírdák berendezése. Most okvetlen meg kell takarítani néhány ezret — s nem csak fejlődését állítják be, hanem még jelen fennállhatását is kétségessé teszik. • Így megy ez sorba, állami s nemzetgazdászati érdekeink legvitálisabb részeivel. Valóságos mánia —~ a megtakarításra. Az egész honvédségi intézmény — egyetlen a mely a 67-es keretben, némi nemzeti rokonszenvet költött, — illusoriussá tétetik a megtakarítással. Jól van. Vessünk határt legszeb s legjogosabb aspiratióinknak a haza bajaival szembe. Mondjunk le ábrándjainkról, ha valósítani nem tudjuk e pillanatban; tegyük el a szebb jövendőnek. Meghajlunk a szörnyű takarékosok érvei előtt. Oh! azt hiszed drága olvasó, hogy ezen urak, kik nem bánják most ha összedől is valamennyi távirda oszlopod, — de a haza terhét nem növelik a kiadási összeg megszavazásával — talán, lelkiismeretes következetességgel haladnak, minden irányban, a takarékosság útján? Nevetséges egy tettetés. Szintett dolog az egész. A te ajkadról, drága olvasó, elexequáltatják az utolsó falatot , mert kell az államnak, belefuthatsz a sárba , de most utat nem csináltatnak , mert nincs az államnak, hanem ha megszólal közös ügy , s a dicső közös hadügyminiszter előáll póthitel követelésével 1874-re , mert tetszett neki többet költeni, mint ahogy a delegátió megszavazta . . . egyet sem látsz a takarékos urak közül. Ha arról van szó, hogy a honvédség lovassági osztályát fel kellene tartani az eddigi létszámban : olyan lármával törnek ki a sok kiadás felett azon pár száz ezerért, melyet ez igénybe vesz, hogy szinte megesik az ember szíve komolyan, s törülni kész még az utolsó honvédet is. Hanem ha a közös hadügyminiszter úr szavát hallják, hogy a delegációk által megszavazott összegen felül elköltött még potom 7 száz ezer frtot s azt tessék most póthitelképen megadni : — no már akkor papír vékonyságra lapultak meg a liliputiak. Az még semmi sem volna, ha a lármás takarékos urak, megnémulnának takarékossági hajlamukkal a közös kiadásuk költségeivel szembe. Majd elbánna ezekkel az ellenzék. Hanem oly magas hangon discurálnak, a rendkívüli póthitel követelést bíráló ellenzékiekkel szemben, mintha ők találták volna fel a puskaport. Micsoda? szerintük azt még kritizálni sem lehet, hogy mi jogon állíttatik elő ez százezer frtos póthitelkövetelés, a közös hadügyminiszter részére. Széll Kálmán egymaga, vagy 4-szer beszélt minden felszólaló ellenzéki után, vitatva azt, hogy ezt a törvény parancsolja, és fizess. Az szent. Amit a közös ügyre parancsol a törvény, az szent: fizess, ha kitörik is bele a nyakad. A közösügy törvénye felül áll a „salus reipublicae“-n. Hanem a haza szent érdeke, az állam polgárainak java, jóléte, jövendője, boldogsága, az bliktri. Ez a jelen takarékossági urak logikája; ez az egész működésük vezérfonala, mely előtt a haza érdeke — semmi, csak a közös ügy érdeke — minden. Ezek előrebocsátása után lássuk magát a mai ülést.* * * A pénzügyi bizottságban déli 10 órától délután 1/2 óráig rengeteg takarékossági bőbeszédűséggel vitattatott az állami ménesügy. A hosszas — s mondhatjuk meddő szóáradat után, melynek lényege oda ment ki, hogy az állami ménes kiadása reducáltassék annyira, hogy 3 év alatt minden teher nélkül önmagát fizesse ki, és 1/2 órakor G h y czy pénzügyér állott elő, a bizottsághoz utalt három rendbeli törvényjavaslatával. Megjegyezzük még a ménes ügyről, hogy a bizottság körülbelől most, midőn már millióig fektetett bele — jött oda, hogy az eddigi gazdálkodás e nemben — valódi pazarlás. Azt azonban, hogy az egész állami ménes, most mintegy semmivé szórassék széjjel — mint ezt a szörnyű takarékosok vitatták, az ellenzék ott levő tagjai nem pártolhatták. Körülbelül 170 írt törlés éretett el itt is. 5 percznyi szünet után Ghyczy Kálmán terjesztő elő, ide utasított három rendbeli törvényjavaslatot az indemnitiről, az adók megszavazásáról, s 7 száz ezer írt rendkívüli közös póthitelről. Ez utóbbi vétetett mindenek előtt tárgyalás alá. Széll Kálmán fejtegeti e törvényjavaslat indokolását. 1871-ben a közös hadügyér többet adott ki 7 száz ezer s néhány forinttal, mint a mire meghatalmazása volt. A zárszámadások megvizsgálásánál tűnt ki a több kiadás. A delegátió azonban felmentette a minisztert, s helybehagyta a kiadást. Ghyczy most bemutatja, hogy az országgyűlés 1874-re póthitelképen szavazza meg a közös hadügyi kiadások részére. Péchy Tamás nem fogadja el a törvényjavaslatot, az 1867-iki XII. törvény értelmében sem. Az országgyűlés nevezett kiegyezési törvény szerint felveszi budgetébe a delegátiók által megszavazott összeget, de hogy a miniszter póthitelképen hozhatna be közösügyi kiadást, a törvénynyel nem tudja megegyeztetni. Zseményi felemlíti, hogy a legutolsó delegátiók alkalmával ő már ott felszólalt az ellen, hogy a delegációk a szárszámadások megvizsgálásából engedhetnének a megszavazott budget határán kívül ilyen póthitelt. Most is azon nézetben van, hogy ezt tenni nem lehet. Wahrmann azt magyarázza, hogy ily póthitel már szavaztatott meg a képviselőház által, s ezzel cáfolja Zsedényi felfogását. Ugyan e körül forog Széll Kálmán, másodszori felszólalásával. Zsedényi megmagyarázza Wahrmannak, hogy ily póthitel még soha nem szavaztatott meg. Olyan eset történt, hogy a megszavazott költségvetés közös bevételi forrása, a számított összeget nem adván meg,ez egészíttetett ki , de itt nem ezen eset forog fenn, hanem az, hogy a közös hadügyére többet adott ki, mint amennyire joga terjedt. Simonyi elvileg sem szavaz meg semmiféle közös kiadást. Ezt még a közösügyi törvény értelmében sem szavazhatná meg, mert nem foglaltatik a delegátiók törvényesített budgetében. Ghyczy Kálmán az 1867. évi XII. t. czikk szakaszainak felolvasásával kivánja meggyőzni a bizottságot, hogy a zárszámadások megvizsgálása folytán felmerült költségtöbbletet is köteles megadni a képviselőház. Széll Kálmán harmadszor ugyanazt magyarázza amit Ghyczy mondott. Móricz Pál Péchy Tamás véleményét elfogadja. Azután Széll Kálmán és Móricz Pál között ismét vita fejült ki a zárszámadások milyenségéről. Horn Ede azt magyarázza, hogy a közös költségeket a ház nem szavazza meg, csak egyszerűen beilleszti budgetébe. Elvetni joga nincs a törvények szerint, így megszavazni sincs joga. Ha ezen póthitel, ilyen alakban áll előttünk, akkor ő azt nem szavazza meg, mert erre joga sincs, miután a ház elébe nem megszavazás végett kerül az, hanem a budgetbe beillesztés végett. Horváth Lajost a pénzügyminiszter s Széll Kálmán t. barátja teljesen kapacitálták, hogy ez is oly nenyult hozzám virág, mely előtt a mamelukoknak csak meghajolni lehet, de szembenézni nem. Ő tehát meghajlik előtte. Végre Csengery elnök felteszi a kérdést, hogy megadatik e a 7 száz egynéhány ezer frt a közösügyi kiadások részére. A többség megadja.Megbénítják összes nemzetgazdászati érdekeinket, lefaragják közéletünknek kezét-lábát, hogy csak pár száz ezer frt megtakarítást tehessenek, — jön a közös hadügyér, e moloch, s egyszerre elnyeli a nagy áldozatok útján megtakarított filléreket. Ez is a mai gyönyörűséges gazdálkodáshoz tartozik. Aztán haladjon elő ez ország!) Az ülés 2 órakor oszlott el. Holnap fog tárgyaltatni az indemniti ügye. — A képviselőház csütörtökön, mint az előre jelezve volt — ülést nem tart. Az adóügyi bizottság is felfüggesztette munkálatát, miután Ghyczy pénzügyér a pénzügyi bizottságban van elfoglalva. / • • . P. Vill. évfolyam. Csütörtök, 1874. Deczember 3 271f. szám. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben háshol küldve Egy hónapra .1frt. 40 kr Hegyed évre . 4 » V Fél évre . . . . 8n ““ » Egy évre . 16 ■ n Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit* sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön SOkr.— SZgIsztér : három hasábos petit* sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ lovalek vissza nem adatnak. — Hérmentatlan levelek csak ismerős ke- Bektől fogadtatnak el. — Erdélyben dulakodik a jobboldali párt. Értekezletet tartanak, s czifra frásisokkal írják körül, ki a „nemzeti párt.“ „Osztrák-magyarok“ vagytok mindnyájan, s kár kicsúfolni e szép czimet „nemzeti.“ Különben is érdemleges czimek lévén, osztrák-magyar párt, az is marad mindig, bármilyen gúnyát húzzanak rá. ” A fővárosi főispánságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat az osztályok tanácskozása folytán, következő szövegben állapíttatott meg: „Az 1870-ik évi XLII. törvényczikk. 52. §-a akként módosíttatik, hogy a vármegye főispánja (szék, vidék, kerület főkirálybirája vagy főkapitánya) egyszersmind szab. királyi vagy törvényhatósági joggal felruházott városok főispánja, illetőleg kerületi grófja is lehet.“ — Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék bizottságát a főispán, minthogy az uj választási törvény már decz. 16-án hatályba lép, a központi választmány megválasztása végett 21-ére rendkívüli közgyűlésre hívja egybe, amikor egyúttal néhány, de sürgős ínségi és (a megyei állandó választmány által előterjesztett) községi ügy is el fog intézkedni.E közgyűlést megeőzőleg (decz. 20-án, vasárnapon) d. u. 3 órakor a megyeház nagy termében értekezlet fog tartatni. A pusztulás jelei, okai s következményei. Az átalános közgazdasági devalvatio s vele együtt a társadalmi demoralisatio, mely két év előtt felütötte fejét, most is tart, sőt mindinkább pusztít s oly következményekkel ijesztget, melyek végveszélybe dönthetik hazánkat. A pusztulás újabb jelei kiterjedtek már a leghatalmasabb vasúti vállalatokra; kiterjednek az osztrák pályákra is, melyek főkép Magyarországból táplálkoznak. A hivatalos (német) kimutatás szerint Ausztria és Magyarország legjelentékenyebb pályáinak üzleti eredménye vagyis deficitje a jelen év 10 havára a múlt év hasonló időszakához képest következő : Déli pályahálózat 9.% Osztrák állampálya 15 -200 Erzsébet cs. pálya 19.61% Ferencz J. cs. p. 11.73% Magy. kir. államp, 11,67%. A bevételek hiánya Ausztria s Magyarország területén ezen időszak alatt több mint 7 millió forintra megy s ha felgondoljuk, hogy ily forgalomhiány több száz millió frt érték hiányát jelzi, elképzelhetjük, mily mérvet öltött a közgazdasági pusztulás, kivált nálunk, honnan nem egy bécsi s külföldi lap és sok más jóakarónk (?) ki az adófokozás politikáját követi, nagymérvű kivitelt, jótermést s átalános lendületet híresztelt. A pusztulás, mely a politikai és tőzsdei ígérvényekre alapított reményeket (ezek együtt jártak) megsemmisítette,a név szerinti értékeket valódi értékükre, a valódi értékeket ennél is alább szállította.