Magyar Ujság, 1897. november (6. évfolyam, 303-331. szám)
1897-11-02 / 303. szám
a parlamentbe be ne jusson, politikája képmutatás. Végül pedig a tendencziózus hírnek a cáfolatául, amelynek nem lehet egyéb czélja, mint a szenzáczió hajhászása, elég, ha még csak annyit említek, hogy november 4-dikére ülésre hívom össze az Ugron-pártot. Igen érdekes ez a nyilatkozat. Úgy akar bennünket feltüntetni, mintha mi szenzáczióhajhászásból merő valótlanságot állítottunk volna s hírünk valótlanságának illusztrálásául felemlíti, hogy november 4-ikére ülésre hívta össze az Ugron-pártot. Ezzel szemben egész határozottan állítjuk, hogy Bartha Miklós több politikai barátja előtt nyilatkoztatta ki, hogy ott hagyja az Tigránpártban viselt elnöki székét s kilép a pártból. Lehet, hogy a mi leleplezésünk kissé korai volt. Nehogy a bomlás ily hirtelen következzék be, látta jónak Bartha — talán barátainak rábeszélésére — e hírt dementálni. Hogy azonban el van keseredve Polónyi és Sima viselkedése miatt, hogy ezek tényleg megérlelték benne a kilépés gondolatát s hogy erre ma is kész, erről mélységesen hallgat. Pedig a kollízió megvan, a pártban oly élesen ellentétes áramlatok dúlnak, hogy a pártszakadás elkerülhetetlen. Amit Bartha a mi hírünk valótlanságának bizonyítékául hoz fel, hogy november 4-ikére ülésre hívta össze az Ugron-pártot, éppen mi mellettünk és Bartha ellen bizonyít. Mert ezen az ülésen fog nyílt kitörésre kerülni a lappangó válság; itt kell azoknak a részben személyes jellegű kérdéseknek egymással döntő harczba kerülniöt, melyek a pártot válságba, talán a teljes elzüllésbe, elnökét pedig kilépésre kényszeríthetik. Az ügy csak el van odázva, de megoldva nincs s november 4-ike után nemcsak a Bartha kilépése, hanem a párt teljes katasztrófája is bekövetkezhetik. Lehet, hogy végső erőfeszítéssel sikerülni fog a teljes szétzüllést ideig-óráig megakadályozni, de az iránt senki sincs kétségben, hogy az Ugron-párt tökéletes katasztrófáját megakadályozni nem lehet. Egy azonban föltétlenül bizonyos, hogy a november 4-iki ülés után senki sem nevezheti többé az Ugron-pártot a hetek, — legjobb esetben a hatok pártjának. Budapest, nov. 1.-A miniszterelnök Bécsben. Bánffy Dezső. miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett, a délelőtt folyamán — mint nekünk Bécsből sürgönyzik — Badeni gróf osztrák miniszterelnökkel értekezett s ezúttal valószínűleg megállapították a delegácziók egybelű vásárnak határidejét. A helyzet Ausztriában. Ő felsége tegnap délelőtt Badeni gróf miniszterelnököt egy óránál tovább tartó kihallgatásod fogadta. Mint nekünk Bécsből jelentik, a helyzet még mindig bizonytalan, a döntő elhatározást a ma tartandó kabinettanácstól várják. Az új pécsi püspök. A hivatalos lap okt. 30-án a következő kinevezést közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére Hetyey Sámuel déghi czimzetes apátot, Esztergom főegyházmegyei kanonokot és a primás-érseki iroda igazgatóját, pécsi püspökké ki-, nevezem. Kelt Budapesten, 1897. évi október hó 28-án. somhoz és akkor jött el hozzám, am mikor akart. Figyelmeztettem ugyan, hogy a világ majd észreveszi, de Robinet asszony elszántan, önfeláldozón felelte : —, Mit nekem a világ, ha szeretjük egymást. Egy ízben — pedig igazán nem adtam okot féltékenységre! — kijelentette, hogy ha valaha más asszonyt lelne nálam, megölné ezt az asszonyt, s önmagát is. Persze én tudtam, hogy mint vélekedtem az ilyen fenyegetésekről, de mégis feszélyezni kezdett ez az asszony. Megpróbáltam hát minden eszközt, hogy szakíthassak vele, de hiába! Betegséget színleltem: azt felelte rá, hogy ő akar ápolni; azt mondtam, hogy el kell utaznom, ő velem jön. Alaposan meguntam már ezt a dolgot. Pedig egyelőre nem segíthettem rajta. Ekkor új ötletem támadt, majd más szerelemmel vigasztalom meg magamat. De ezt az ötletet nem csak a kétségbeesés szülte. Néhány nap előtt megláttam egy boltban egy bájos leánykát: szegények egész nap ott dolgozott, az irodában ülve s csak este nyolcz után mehetett haza. Szegényke, egy kopott ház ötödik emeletén lakott. Mindezt a bolti szolgától tudtam meg, kit egyszer az utczasarkon elfogtam. Eljártam tehát gyakran a boltba s Angélique — mert ez volt a leányka neve — észre is vett: nyilván gondolta, hogy ő miatta járok be annyiszor a boltba. Higgyék el, nem csak azért tetszett nekem ez a lányka, mert Robinet asszony untatott ; ha egészen szabad lettem volna is, akkor is Budapest, nov. 1. Goluchovszki gróf külügyminiszter szerdán visszaérkezik Galicziából Bécsbe s másnap útra kel Olaszországba. November 6-án érkezik Monzába, az olasz királyi pár meglátogatására. A Popolo Stomano jelenti, hogy Umberto király Rudini miniszterelnököt és Visconti Venossa külügyminisztert meghívta, hogy nov. 6-ikán, Galuchowski gróf megérkezte alkalmával Monzába jöjjenek. i külföldi sajtó természetes nagyon élénken foglalkozik e látogatás jelentőségével. Az Itália ismételten foglalkozik Goluchowski gróf monzai utazásával és azt Umbertó király iránti hódolatnak mondja és biztos jelenségnek tartja az Ausztria-Magyarország és Olaszország közt fennálló kitűnő viszonyra nézve. Az Esercito ugyanez alkalomból azt mondja, hogy a hármas szövetség teljesen megfelel Olaszország politikai és katonai helyzetének és hogy annak megváltoztatása hiba volna. Goluchowski gróf látogatása megerősíti e felfogás helyességét. A párisi Temps Goluchowski gróf monzai utazását nagyon természetesnek találja. Egy uj miniszternek kell, hogy uralkodója szövetségeseit üdvözölje. A Kreuzzeitung Goluchowski gróf monzai beleszerettem volna ebbe a bájos leányba. Mert igazán bájos volt; ő is szőke, a haja szendén fölfésülve a homlokán, nagy kék szemei édesek, nyugtalanok, de bizalmasak; az arcza rózsás, s egész valója finom, egyszerű. Közben csak jártam egyre a boltba. Tucatszámra vittem már haza a gallérokat, kézelőket, nyakkendőket. De nem drágálottam, nem sokalottam semmit, mert módom jutott így Angéliquevel beszélgetni. A boltos szemet hunyt, hogy el ne riaszsza a jó vevőt s én bevásárlásaim révén bizalmas barátságot köthettem a bájos leánynyal. Most már reményleni kezdtem. S ha Robinet asszony olyan gyakran ki nem zavar vala az illúzióból, rózsásnak látom az életet, akár a májusi hajnal. Reményeim valósulásának tán még Robinet asszonynál is jobban útját állotta a kis város ezer meg ezer szeme. Különösen abban a kis utczában, ahol Angélique lakott, feltűnt az én két smockingom. Ami nagy baj volt, mert Angélique tisztességes leány volt és féltette a jó hírét. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy Angéliqueversenyre kelhetett volna az orleansi hős leányzóval, sőt valószínű, hogy néhány regényfejezetet alár átélt a bájos Angélique, de ezeket a fejezeteket a szomszédság nem olvasta, nem ismerte s Angéliquenek volt oka félni, hogy az esetleges újabb fejezetekbe — melyekben új hősként én lépnék fel — a szomszédság belepillanthatna. Nos egy este Angélique megkért, hogy ne jöjjek el többé a boltba , hanem találkozzunk a város egyik távol eső utczáján, lesz módja eljönni, mert gyakran visz el csipkét egy távollakó Vevőjüknek, így azután gyakran találkoztunk. Tudta, hogy megszerettem s ő is megvallotta, hogy tetszem neki. Megesketett, hogy más senkivel sincs viszonyom s én bizony, ha hamisan is, megesküdtem. Bűnömet azzal mentegettem önmagam előtt, hogy ha esküm nem is való, de mindenesetre bő óhajom. Erre aztán azzal az elragadó nyíltsággal, melyhez a szerelmes nők úgy értenek, igy szólt: — Jöjjön el hát ma este tizenegy órakor hozzám. Január volt. Az estét egy barátomnál töltöttem. Féltizenegykor búcsút vettem tőle s bundámba burkolózva, elindultam Angélique utczája felé. El kellett haladom a Saját lakásom előtt is. Ni, az ablakaimon világosság árad ki. Önkéntelenül elmosolyodtam. Robinet asszony van odafenn, én pedig Angéliquehez megyek! Megboszulom tehát magamat! Holnap aztán egyszers mindenkorra otthagyom! Elérkeztem a kopott házhoz. Csöngetek. Nemsokára kinyílik a kapu s a házmester haragosan rámszól: — Mit akar! Csak nem mondhattam meg neki, hogy mit akarok. — Be akarok menni! — Hát itt lakik? — Nem, de . . . — s magyarázatul néhány ötfrankost akarok a kezébe csúsztatni. — Nem, nem! A háziasszony nagyon szi- MAGYAR ÚJSÁG. 1 897. november 2 Fekencz József, s. k. Wlassics Gyula, s. k. Golucovszki gr. az olasz királynál. " -----------r *----------------.... . ....-I—— utazásáról ezt mondja: Teljesen igazuk van azoknak, kik ez utazásnak a csupán udvariassági tény keretén messze túlmenő politikai jelentőséget tulajdonítanak. E jelentőség már magában a látogatás tényében rejlik, mely magától értetőelőleg alkalmat fog adni arra, hogy Umbertó király és Goluchowski gróf minden irányban behatóan tárgyalhassák a politikai helyzetet. Goluchovszki gr. monzai látogatásától teljesen független ugyan, de a hármas szövetség históriájának epizódjaként nagyon aktuális az a polémia, amelyet a Nuova Anthologiájában megjelent u. n. Robilant-leleplezések keltettek. Tudvalevőleg ezek a leleplezések azt lettek volna hivatva bizonyítani, hogy Robilant nem akarta fentartani a hármas szövetséget. Most illetékes cáfolatát olvassuk az említett folyóiratban a sok mendemondának. A Nuova Anthologica ugyanis Cappelli képviselőnek, Robilant külügyminiszteri államtitkárának a »Nuovo Anthologica« igazgatójához, Matteorino Ferrarishoz intézett levelét teszi közzé, melyben Cappelli kijelenti, hogy Robilant a hármasszövetséget még annak megkötése előtt óhajtotta, mivel súlyos hibának tartotta, hogy Olaszország állandóan izolálva maradjon. Midőn Robilant gróf külügyminiszter lett, első gondolata volt a hármasszövetséget megújítani és javítani, hogy garancziákat teremtsen nem csupán Olaszország területi épségének, hanem ez állam Olaszországon kívüli nagy érdekeinek is. A nagy titokban folytatott tárgyalások néhány hónapig tartottak és czélra vezettek. Időközben Robilant Olaszország tengeri helyzetével foglalkozott, melyet a hármas szövetség kellően megvédeni nem látszott képesnek. Bismarck herczegtől és más fenkölt személyiségektől támogatva, Robilant gróf azon volt, hogy Angliával nem talán valami konvencziót vagy szerződést, hanem csupán barátságos megállapodást hozzon létre a két állam pozíciójának a Földközi-tengeren való kölcsönös védelmére, még pedig a status quo alapján. Midőn Robilant terveinek megvalósítása a lehetőség körébe jutott, közölte azokat a kamarával és négy hónappal viszszalépése előtt a tervei megvalósultak. Robilant gróf akkor azt mondotta Capellinek: »Mi Olaszországot a külföldön védve és biztosítva hagyjuk hátra, akárcsak egy vas tornában.« Capelli levele továbbá a következőket tartalmazza : A hármas szövetség egyszerűen oly államok barátsága, amelyek senkinek békéjét és nyugalmát nem zavarják, de maguk sem akarnak zavartatni belső fejlődésükben és nagy külföldi érdekeikben. Ha ma, a hármas szövetség egyidejűleg egy kettős szövetség is fennáll, ez mit sem változtatott és ha egyáltalában történt változás, az javulást jelent. A kettős szövetség megállapodásainak alapját nem képezhették más érzelmek, mint azok, melyek a hármas szövetség megteremtésénél mérvadók voltak.