Magyar Ujság, 1898. április (7. évfolyam, 91-119. szám)
1898-04-01 / 91. szám
r sadalmi előítélettel és szűkkeblűséggel, a kiváltságaikhoz konokul ragaszkodó kasztokkal. A nagyváradi bíboros beszéde különben igen mérsékelt volt. Elismeréssel szólt az emberi tudomány vívmányairól és azt fejtegette, hogy ezen kívül még a vallásosságra is szüksége van az embernek. Ez igaz is. Csak a vallást, illetve a vallási szempontokat nem kell erőszakolni sehol. Ekkor a vallás sem a politikában, sem a tudományban nem fog szembekerülni egymással, hanem szépen megférnek egymás mellett és az emberiség erkölcsi és értelmi igényeinek összhangzatos kielégítésére szolgálnak. Az egész beszédből tulajdonképen az a bizalmatlansági célzat nem tetszett nekünk, melyet a tudományos haladással szemben tanúsít a nagyváradi püspök, mert mi igenis bízunk, reménylünk és hiszünk a haladásban és a tudomány és felvilágosodás végleges győzelmében. Az emberiség múltja, történelme fényesen bizonyítja, hogy a haladás törvénye állandó és örökké való. Az emberiség az ő evolúciója során sohasem tért vissza többé arra a pontra, ahonnét kiindult, avagy hol azelőtt állott. A haladás ellenségei ugyan fékezhetik, kerékkötőkkel korlátozhatják az emberiség haladási, fejlődési törekvéseit, de a haladás rudját soha vissza nem fordíthatják. Ennek az iránya folyton azt mutatja: »Előre! és Előre!« Budapest, márczius 31. — Minisztertanács. Tegnap délután minisztertanács volt, melyben a kabinet összes tagjai részt vettek és melyben számos folyóügy nyert elintézést. A képviselőház pénzügyi bizottsága április hó 1-én délután öt órakor a képviselőházban szokott helyiségében ülést tart. Tárgy: A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. (388. sz.) A bizottság ugyancsak április hó 2-án délután öt órakor a képviselőházban, szokott betátó, szikrát lövellő szemekkel, az egész idő alatt, hogy gépies egyhangúsággal, szinte önfeledten felolvasta az elbeszélését. Szomorú história volt az, illett hozzá a merev el-elcsukló hang. Bevilágított egy modern házasság titkaiba, a léha férj és a hiú asszony lelki világába, akiket léhaságuk szülte lelki szomorúságuk összehoz. E közben, szinte magánkívül odaszegezte a tekintetét a papírlapokra, érezve magán a szőke asszony éles" pillantását, mely hol a vizsgálóbírónak kutató, hol a közvádlónak megvető, hol a védőnek mentegető szavait dobta feléje. Ilyenkor fel akart pillantani, de nem volt hozzá ereje. Kezei remegtek, érezte, amikor forgatnia kellett a papirost, az ajkaiba harapott, hogy a fájdalom magához térítse, nem használt, az a két villogó tekintet odatapadt az arczára s szinte megigézte. Gyáva volt ahhoz, hogy kiállja ezt a tekintetet. Csak olvasott tovább, merev, el-elcsukló hangon, a keze remegett, egy arczizma se rándult meg, ahhoz se volt ereje, de ha lett volna is, nem volt hozzá meg a bátorsága, — olyan gyávának érezte magát, de olyan gyávának. Egyszerre csak hallotta a felharsanó tapsot, már ott ült a nagy zöld asztal mellett, egy magas támlájú karszékben, hallotta, amint egy úr verseket deklamál, ám nem tudta, hogy mit, behunyt szemekkel, remegő ajakkal ült, ült a magas támlájú karszékben s nem volt ereje, hogy felnyissa a szemeit. Érezte, hogy az a villogó szempár odatapadt az arczára. Csak azt hallotta, hogy megint tapsolnak, mire mozgás támad körülötte, a közönség megindul és egy éles kaczaj cseng föl. Erre a kaczajra fölrezzent. Ott állott mellette a szépséges szép asszony. Elindultak együtt. Az után — az asszony ol-dalán — alig-alig lépett egy-egy biztosat, szinte szlynolygott, mire kiértek az Uri-utczán a kor- 1 MAGYAR ÚJSÁG. 1898. április I lyiségében is tart ülést. Tárgy: Az 1895. évi XLVIII. t.-czikk egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. (302. sz.) Zsctty Modor bukása. Budapest, márczius 31. Csúfos kudarcz érte ma Zichy Nándor grófot és társát Esterházy Miklós grófot. A kudarcz nem a főrendiházban érte őket, amihez már rég hozzászoktak, hanem ott, ahol feltétlen uraknak, parancsolóknak és vezetőknek képzelték magukat, ott, ahol elnökök, a szent István-társulat mai közgyűlésében. A társulatnál, melynek választmányában egykor Deák Ferencz ült, ugyanis megüresedett az igazgatói állás, mely dr. Kiss Jánosnak egyetemi tanárrá történt kineveztetése folytán üresedett meg. Zichy Nándor grófnak és Molnár apátnak Miller volt a jelöltjük ez állásra, az Alkotmány volt kiadó főnöke. Zichy Nándor gróf még ma is külön kortes nyilatkozatot tett közzé saját neve alatt az Alkotmányban Miller érdekében. A közgyűlésen soha nem látott számban jelentek meg a tagok. De a püspöki kar szokatlanul gyér számmal (épen csak két taggal) volt képviselve. Már a közgyűlésen is látnivaló volt, hogy Zichy Nándor gróf jelöltjével megbukik. El sem jött a gyűlésre, úgy, hogy helyette Esterházy Miklós Móricz gróf nyitotta meg a közgyűlést, még nála is feltűnő idegességgel, mely annyira erőt vett rajta, hogy minden elnöki szokás ellenére, nem is üdvözölte a megjelenteket, nem is mondta, hogy megnyitja a közgyűlést, hanem mikor indítványára kiküldtek egy bizottságot az elnökségre felkért Császka érsekért — Esterházy Miklós gróf azzal fejezte be rövid beszédét, hogy — mig a küldöttség Császka érsekkel megérkezik, a közgyűlést — berekesztem. Még a néppártiak sem bírták elfojtani csendes nevetésüket e különös berekesztő beszéden. Végre mikor a szavazásra került a sor, s felolvasták a kandidáltak neveit, Kaposi József nevénél zugó éljenzésben tört ki a nagy többség. Miller nevénél alig hallható éljenzés volt. Mire újból felhangzott a többség részéről: — »Kaposit közfelkiáltással választjuk meg !* Erre idegesen pattant fel Esterházy Miklós gróf és titkos szavazást követelt. A titkos szavazást meg is kezdették. Első szavazó volt Timon Ákos dr. min. tanácsos, utána Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő kik nyíltan zára. Az asszony a városról beszélt, az emberekről, az időről, a barátnőiről, a felolvasásról, a bálokról, melyeket nem láthatott, mire hazaértek. — Jöjjön be. Ettől, ó igen, ettől a szótól félt az egész után. Mialatt gépiesen faragta a banális mondatokat, egyre az járt az eszébe, hogy haza fognak érni. Az a kis utcza még mindig a régi, az első házban, de az utolsóban is, még mindig az a lakó lakik, aki hat hónappal azelőtt. Nem változott meg semmi, csak nő. A szép szőke asszony, abban a csodás fekete ruhában, mely sokkal szebb, sokkal karcsúbb, sokkal pirosabb az ajka, sokkal ragyogóbb a búzavirágszinű szeme, — csak ő lett más. Neki kötelességei vannak, nincsen joga az érzéseihez. Azokat el kell fojtania, mert így kívánja azt . . . mi, nem tudja, de mondják; de hát higgye, hát elfojtsa a szíve sugalmait, de miért, kinek van joga ahhoz, hogy az érzelmeinek parancsoljon ? Hátha oda fognak érni ahhoz a zöld zsalukáteres házhoz, a legjobb beszélgetésben, aztán úgy odavetve, alig ajábigygyesztve, egyszerre csak azt mondja neki az asszony, amint hazaérnek . . . Igen, azt fogja neki mondani . . . Mit fog neki mondani? S ha mondja? Ekkor delet harangoztak, ugyanaz a harang, amelynek zúgása mellett, egy vasárnap délelőtt azt súgta a vörös krétaszínhajú feleségének a fülébe: Szeretsz ? . . . mert én szeretlek. . . Csakugyan hazaértek. Az asszony a bálokról beszélt, amelyeket nem láthatott. Aztán úgy odavetve, alig alábigyesztve, egyszerre csak azt mondja neki az asszony: — Jöjjön be . . . A déli harangszó pedig búgott, egyre, hullámosan. — Bocsánat, de ebédre vagyok hiva, nagyságos asszonyom. Kaposira adták be szavazatukat. Az eredmény Zichy Nándor gróf bukását jelezte, mert Kaposit — mint más helyen közöljük — óriási többséggel választották meg Zichy Nándor gróf jelöltje ellenében. A Szent-István-társulat közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márczius 31. A papnövelde dísztermében ma délelőtt tartotta évi közgyűlését a Szent-István-társulat. E közgyűlést rendesen a herczegprimás megnyitó beszéde szokta kiválóan érdekessé tenni. Ma nem hallottuk a herczegprimás okos szavait, mert a bíboros főpap gyöngélkedik. Helyette Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros püspököt kérte fel a társulat megnyitó beszéd tartására. Tegnap azonban ő is hirtelen megbetegedett és igy, bár beszéde felolvasásra került, jelenlétét a közgyűlésnek nélkülöznie kellett. A díszteremben előkelő közönség gyülekezett. Ott voltak többek között: Csekonics Endre gróf, Zichy Aladár gróf, Hunyady Kálmán gróf, Zichy János gróf, Esterházy Miklós Móricz gróf, Szapáry István gróf, Bogisich Mihály czímz. püspök, Gerlóczy Károly nyug. alpolgármester, Komlóssy Ferencz, Várossy Gyula, Fenyvessy Ferencz és Ruffy Pál orsz. képviselők, Kisfaludy A. Béla, Timon Ákos, Reiner János, Kiss János egyetemi tanárok, Herczegh Mihály az egyetem rektora, Németh Péter kúriai biró, Czobor Béla apát, Kanócz István osztálytanácsos, Borszékig Soma nyug. min. tanácsos, Reiner Ignácz dr., Reiner Zsigmond, Ruschek Antal apátplébános, Kalmár Endre, a piaristák volt tartományfőnöke, Stiéber Vincze plébános, Pintér Kálmán, a hát. kör alelnöke és mások. Az ülés elején Esterházy Miklós Móricz gróf bejelentette, hogy Schlauch Lőrincz bíboros püspök, valamint Zichy Nándor gróf is gyengélkedik. Indítványozza, kérjék fel a közgyűlés vezetésére Császka György kalocsai érseket. Császka György Steiner Fülöp székesfehérvári püspök és Szmrecsányi Pál szepesi püspök kíséretében jelent meg a teremben harsogó éljenzés között s mindjárt megnyitotta a Szent István-társulat 45-ik nagygyűlését. Schlauch püspök beszédét Kisfaludy A. Béla társulati alelnök olvasta fel. Schlauch Lőrincz beszéde. Tisztelt közgyűlés! Isteni Mesterünk, Jézus Krisztus nevében üdvözlöm a Szent István-társulat tisztelt tagjait, akik ma a szeretet és tudomány ezen szent hajlékában egybegyűltek, hogy a magyar katoliczizmus szolgálatában kötelességét teljesítvén, tudomást vegyenek a társulat munkálkodásáról, igazolván azon bizalmat, melyet a katolikus közönség e legszentebb ügyben annak előlegezett. Nehéz viszonyok közt működik ma társulatunk. Mert lehetetlen, hogy a társadalmi viszonyok hullámzásának zaja be ne hasson azon csendülte magányba is, melyben a szellemi munkások teljesítik fárasztó feladatukat. Lehetetlen, hogy társulatunk tudomást ne vegyen azon nagyszerű mozgalomról, mely e század végén egész Európát és vele édes hazánkat is magával ragadni készül egy ismeretlen czél felé. Lehetetlen, hogy azon irodalmi termékeket, melyekkel ma úgy a magasabb körök, mint az alsóbb osztályok elárasztatnak, figyelemmel ne kisérje azon czélból, hogy üdvös szorgalommal a tévedéseket helyreigazítsa, a sebeket gyógyítsa, az egészségtelen törekvéseket ellensúlyozza, mindenben pedig híven nagy és szent királyunk szelleméhez, Szent István országát az azt fenyegető veszélytől megóvni segítsen. Legyen szabad ez alkalmat felhasználnom arra, hogy bár csak aforisztikus vonásokkal jellemezzem e mozgalmat, odamutassak annak veszélyes oldalaira; de épen isteni vallásunk örökké változatlan elveiből menthessem azon reményt, hogy a katoliczizmus e rázkódtatások közepette is szilárdan fog állani, mint a kőszikla, melyen szent Péter nagy utóda, dicsőségesen uralkodó XIII. Leó pápa ül. * Az európai társadalom nagyszerű átalakulás küszöbén áll, hogy miként fogaz átalakulás történni és végződni, senki sem tudja. Ma tudjuk, hogy a bizonytalanság önsúlya nehezedik a keblekre. A problémák egész halmaza foglalkoztatja az elméket. Érezzük, hogy az emberiség ismét a