Magyar Vadász, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-10 / 1. szám
I !ffCMINYCK AZ ELMÚLT ÉV UTOLSÓ NAPJAIBAN ELINDULT A MAGYAR VADÁSZEXPEDICIO AFRIKAIA. Múlt számunkban Dénes István beszámolt már arról, mi az expedíció célja. Képeinken elsősorban az utolsó megbeszélést örökítjük meg. (Dénes István, az expedíció vezetője, Schuller Imre filmoperatőr, dr. Szunyoghy János zoológus, Széchenyi Zsigmond Afrika-szakértő és Böröcki Kornél vadgazdaság-vezető). Az expedíció tagjait a biztosítótársaság orvosa megvizsgálta elutazásuk előtt. — Dénes István mégegyszer számbaveszi fegyvereit. — Széchenyi Zsigmond régebbi expedícióiról írt feljegyzéseit tanulmányozza. (MTI. — Bojár S. felv.) „ÚJ MUNKAHELYEMEN IS MINDENT MEGTESZEK MAJD, HOGY MINÉL TÖBB PARASZT ÉLHESSEN A NÉPI DE VADÁLLATOK PUSZTULÓ PARADICSOMA A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadássorozatában az Urániában ezzel a címmel tartott vetített képekkel színesített előadást dr. Anghy Csaba professzor, az Állatkert igazgatója. Röviden összegezzük az előadás gondolatmenetét. Minden állatnak szüksége van meghatározott területre, ahol takarmányt talál, ahol elrejtőzhet s ahol párját megtalálja. Eöldünk új földművelésügyi miniszter a barcsi „Vörös csillag” tsz tagságától. A búcsú nem volt könnyű, hiszen tizennégy év munkája kovácsolta össze ezt a közösséget, amely olyan remek eredményeket harcolt ki a „közös"-ben. Losonczi Pál, a barcsi szövetkezet megszervezője arra kérte a tagságot, ne tekintsék eltávozottnak, hanem csak távollevőnek. Most, amikor a Kossuth-díjas tsz-elnök egy tsz helyett az egész ország mezőgazdaságának irányítását veszi kezébe, azt kívánjuk, végezze munkáját olyan eredményesen, mint eddig. Ugyanakkor a magyar vadászok népes tábora nevében szeretettel köszöntjük új munkakörében, s egyben ígérjük, hogy a vadgazdálkodás vonalán mindenben segítjük , munkáját népességének állandó gyarapodásával a természetes életszínterek csökkennek. Ennek az a következménye, hogy értékes, már ma is ritka, de különösen érdekes fajok pusztulásra vannak ítélve. Amíg a természeti népek szerezték csak be élelmüket, bőrruházati anyagukat a vadállományból, addig kipusztulásuktól nem kellett tartani. A kalandorvadászatok azonban mértéktelenül pusztították az állományt, mert ezek nem törődtek a vadgazdálkodással, a biológiai harcek jól megállják helyüket a megyék vadgazdálkodásának és vadászéletének irányításában. Az értekezletet, amelyről lapunk 5. oldalán bővebben beszámolunk, dr. Pongrácz Kálmán, mánia (helytelenül: egyensúly) fenntartásával. Idegen világrészeken is már régen bevezették a vadvédelmet — de nem mindig eredményesen. Nehéz probléma előtt állanak a most megalakult új államok, amelyek a gyarmati sorból kiemelkedtek, a lakosság húsellátása azonban még megoldatlan. De vannak már törekvések az ott eddig vadon élt fajok háziasítására. Ez a törekvés, valamint a szigorú vadvédelem bizonyosan gátat szab a pusztításnak. Ehhez azonban nemzetközi együttműködés szükséges. Ennek egyik kulturális tényezője, mint ismeretterjesztés, az állatkertben bemutatott pusztuló fajok, ezáltal is felhívni a figyelmet fenntartásuk jelentőségére. Másik kulturális tényező a múzeumok kiállítása. Ennek érdekében indult nemrégiben Afrikába Dénes István és Széchenyi Zsigmond vezetésével magyar expedíció. Reméljük, gyűjtőútjuk eredményes lesz. A MAVOSZ MEGYEI VÁLASZTMÁNYAINAK titkárai decemberben TARTOTTAK UTOLSÓ NEGYEDÉVI ÉRTEKEZLETEKET. A mindvégig érdekes, problémafelvetésekben gazdag és a kialakult vitákból levont ló a MAVOSZ elnöke nyitotta eredményekkel zárult érte meg, a tájékoztató beszákezlet azt bizonyítja, hogy melót pedig Török Sándor a választmányok helyi hiányosságtól eltekintnéhány főtitkár tartotta. MOKRÁCIA Által ADOTT LEHETŐSÉGEKKEL’* — ezekkel a szavakkal búcsúzott Losonczi Pál Kossuth-díjas tsz-elnök, az —------------ ,