Magyar Vadász, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-10 / 1. szám
A növényvédőszerek alkalmazásából eredő ártalmak a vadállományra és egyéb hasznos gerincesekre Hazánkban a növényvédő szerek alkalmazása az erdőgazdaság területén eléggé szűk körre és csupán néhány szerre korlátozódik. Erdeink nagyobbrészt őshonos, lombos fafajokból tevődnek össze, a fenyőfélék mindössze 6,7u0-tkal képviseltek. A nemesnyárak kereken 35 000 hektár kiterjedéssel az egész erdőterület 50 %,-át foglalják el. A vegyszeres rovarirtás éppen ezért kevésbé terjedt még el az erdőgazdaságokban és elsősorban csak a csemetekertekben, valamint az erdősítésekben, erdőtelepítésekben és némely fenyőkultúrában kerül sor különböző HCH és DDT tartalmú vegyszerek alkalmazására. Az őshonos fafajokból álló, többnyire elegyes, lombos erdeinkben a károsítók ritkán szaporodnak el olyan mértékben, hogy kiterjedt vegyszeres védekezéshez kellene folyamodnunk. Erdeink életközösségi rendje eléggé stabilnak mondható, éppen ezért mindezideig még az erdővédelmi állomások nem végeztek repülőgépről vegyszeres rovarirtást. Ennek tudható be, hogy az erdőgazdálkodás területén a vegyszeres rovarirtás és gyomirtás következtében számottevő kár a vadállományban, vagy egyéb hasznos emlős és madárvilágban nem keletkezett. Annál inkább aggasztó mértéket öltött a mezőgazdaság területén alkalmazott vegyszerekből keletkezett kár az apróvadállományban, de részben az őzekben is. Különösen a tavalyi rendkívül száraz esztendőben a szinte elemi csapásként elszaporodott mezei pocok ellen alkalmazott cinkfoszfid (Arvalin) és a Dieldrin okozott egyes helyeken súlyos veszteséget. Ezt néhány példával kívánom alátámasztani. Az egyik Baranya megyei állami gazdaság területén az őszi vetésekben 1961. év márciusában cinkfoszfid (ZnPj) tartalmú pocokirtó szert alkalmaztak. A mérgezett csalétekből a föld felszínén is maradt, amit a fácánok felszedtek és jóllakva, teleszedett beggyel még a helyszínen elpusztultak. A fővadász 26 fácánt és 1 foglyot talált elpusztulva. Három elhullott fácánt beküldött az Állatorvostudományi Főiskolának, ahol a mérgezés tényét megállapították. Ugyanitt folyó év szeptember havában lucernatáblákat permeteztek be Dieldrines emulzióval. Ennek következtében szeptember 28-ig a fővadász 19 db őzet és 60 db nyulat talált elhullva. Az elpusztult őzekből 13 gida volt, 4 db kifejlett bak és 2 db suta. Az egyik Dieldrinnel kezelt lucernatábla közelében 12 vörösvércsét és 30 vetési varjút találtak. De találtak kuvikot, menyétet (Mustela vulgaris Erxl.), sőt pacsirtát (Alauda arvensis L.) is. Egy szarvas elpusztulását is jelezték.A Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának Igazgatósága ugyancsak Baranya megyében (1961. évi szeptember 30-ig) Dieldrin alkalmazása következtében 9 db őz és 400 db mezei nyúl elhullásáról tájékoztatott. Ugyanitt több fácán és fogoly elhullását is jelezte. Paratiiom tartalmú szerekkel történő védekezés során különösen a nyúlállományban következett be kár Szolnok, Hajdú, Borsod, Békés, Komárom, Vas és Nógrád megyékben. A Dieldrinnel mérgezett vad, pl.: a mezei nyúl remeg, szemei kimerednek, hol megáll, hol leül, az embert kezeire bevárja, de ha felé nyúl, akkor prüsszög és odább ugrik. Később a levegőbe dobálja magát és ilyenkor hamarosan vége is van. Az egyik említett fővadász ugyancsak megfigyeli a Dieldrinnel kezelt lucernatábla közelében félénkségüket teljesen elvesztett mezei nyulakat, amelyek nem remegnek, csak bágyadtnak látszanak. Feltehető, hogy ezek túlélik a mérgezést. Somogy megyében, az ottani Növényvédő Állomástól kapott tájékoztatás szerint a parathion-tartalmú Wolatox-os permetezés következtében — amelyet répalevéltetű (Doralis fabae Scop.), répabolha (Chaitocnem tibialis III.) és lisztes répabarkó (Bothynoderes punctivantris Germ.) ellen alkalmaztak 10 kg/kh mennyiségben — láttak a táblákból szédelegve kijövő nyulakat, sőt nyúlhullával is találkoztak. Ugyanitt a hormonhatású Dikanirt gyomirtó lapos oldata a pulykák között okozott elhullást. Heves megyében (Gyöngyösön) nagyobb cukorrépa táblán Parathion tartalmú permetezőszert használtak répalevéltetű ellen. A hajnali órákban erős párolgás volt észlelhető, különösen 20 cm magasságig. A répatábla mellett elhullott nyulakat találtak, amit a Parathion hatásának tulajdonítottak. A lekezelt tábláról a vad elvonult. Ugyancsak Heves megyében cinkfoszfid (Arvalin) alkalmazása következtében több helyen észlelték a fácán és a fogoly pusztulását. Sterbetz István megfigyelte, hogy a DDT hatóanyag tartalmú rovarölő idegmérgektől közvetve melegvérű állatok is elpusztultak, így pl. a Tisza folyó árterében végzett szúnyogirtás következtében elhullott apróbb halakat a szürke gémek és bakcsók felszedték. Egy fiatal, bakcsót talált ott, amelyre 5—10 percenként görcsök jöttek, majd három, bomlóban levő halat kiöklendezett és a megtalálás időpontjától számított 3 órán belül kimúlt. Egy másik alkalommal 10%-os DDT-vel kezelt lucernatáblából egy rángásos, görcsös tünetek között kimúló fácánkakast kapott. A vizsgálat kiderítette, hogy a nagy mennyiségben fogyasztott leporozott rovarok okozták pusztulását. Vas megyében Metasystex (Diethyl-ethylmarcapto-ethylhiophosphat tartalmú) növényvédőszerrel védekeztek tűzormányos (Cryptorrhynchus lapithi L.) ellen, 1 kg/kh adaggal, 40 kh-on. A megyei növényvédő állomás dolgozóinak megfigyelése szerint 2 vörös róka (Vulpes vulpes L.) és 5 db vetési varjú (Corvus frugilegus L.) elpusztult. A HCH preparátumok riasztó (repelens) hatását több ízben megfigyeltük. Így pld. a szarvas és az őz egy időre elhagyja a kezelt területet, váltóját is átmenetileg megváltoztatja. Észleltük azt is, hogy a fácántyúk otthagyta fészkét egy HCH-val fésűs fenyődarázs (Diprion pimi L.) ellen kezelt erdeifenyő kultúrában. Másutt pedig egy csemetekertben kölykezett nyulat nem lehetett az átiskolázott gyertyán csemeték közül kizavarni. HCH preparátummal történt leszórás után elhagyták helyüket, de amint a szag elillant, ismét visszatértek. A gyomirtó szerek, mint pl. a Limazin, Dikonirt, Atracin nem annyira közvetlen hatásukkal veszélyeztetik az apróvadat, mint inkább az alkalmazási módjuk okoz általában sok kárt a vad szaporulatában. Az alkalmazott gépek a vetésekben sok fácán és fogoly fészekaljat, valamint nyúlfiókát taposnak el. Olykor pedig a gyomnövények pusztulása után a fedetlenül maradt fészekaljat az anyamadár elhagyja. A dúvadirtásra használt mérgek közül a sztrichnin és a foszfor alkalmazásából kifolyólag közvetlen és láncolt károk gyakoriak egyrészt a védett ragadozó madarak, másrészt a háziállatok és egyéb állatvilág körében, így pl. az Alsóduna ártéren (Gemenc környékén) észlelték rétisas (Haliaaetus albicilla L.) elhullását. Számuk az utóbbi évben erősen megcsappant. A háziállatok közül évente több kutya, sertés, de főleg baromfi pusztul el láncolt mérgezés következtében. A kutya a háztájon kiöklendezi a felszedett mérgezett falatot, a disznó és a baromfi felszedi, elhullanak. A sertésólak körül elhullott varjakat a disznók felfalják és mérgezésben elpusztulnak stb. Megemlítem még, hogy az Állategészségügyi Kutató Intézet toxikológiai osztályára évente elég csekély számban érkezik be mérgezés következtében elhullott állat, mint vizsgálati anyag, így cinkfoszfidos (Arvalin) mérgezésből eredő elhullásból — nyúlból, fácánból, fogolyból — évente átlag 5—6 esetet tartanak nyilván. (Dr. Juhász Balázs és Dr. Miklovich Miklós.) Dieldrines mérgezésből f. 4