Magyar Vadász, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-10 / 1. szám
MI LESZ 1967-BEN a bérbeadott vadászterületekkelI r- IteiJS Marnár '70 I szám VLI.• Az utóbbi időben egyre sűrűbben vetődik fel a fenti kérdés a vadászok húszezres táborában. Vadászatokon, vadászösszejöveteleiken, járási, megyei, sőt országos szintű vadászati-vadgazdasági értekezleten hangzik el ismételten a kérdés és ugyanakkor sokféle feltevést, találgatást, „jóslást” hallunk a kérdéssel kapcsolatosan. Soka tudni vélik, hogy 1967. augusztus 1-ével az állam „területi okupációra” készül és sok, jelenleg bérbe adott vadászterületen állami kezelésben kíván vadgazdálkodást folytatni. Úton-útfélen felteszik a kérdést, hogy ez vagy az az állami gazdaság, vagy állami erdőgazdaság valóban át kívánja-e venni ennek, vagy annak a jelenleg bérbe adott vadászterületnek a kezelését? Mi lesz az érintett vadásztársaságokkal? Igaz, hogy 1967-től nagyvadat már legfeljebb „bérkilövő vadásztársaság” tagjaiként lehet vadászni? Igaz, hogy a jelenleg bérbe adott nagyvadas vadászterületek zöme 1967. augusztusában állami kezelésbe kerül? Akad mindig pár „jól értesült”, aki ezzel kapcsolatosan biztos tényként súgja fülbe a legképtelenebb feltevéseket és híresztelésével zavart, bizonytalanságot kelt a vadásztársaságok tagjai között. Az ilyen felelőtlen híresztelések semmiképpen sem szolgálják vadgazdálkodásunk érdekeit és nem segítik elő hasznos vadállományunk fejlődését, sőt megingatják a vadgazdálkodás biztonságát és esetleg káros rablógazdálkodáshoz is vezetnek. Ideje tehát, hogy „tiszta vizet öntsünk a pohárba” és határozott válasszal — hivatalos állásfoglalással — oszlassuk el a fenti kérdés körül felburjánzó káros bizonytalanságot. Kezdjük tehát azzal, hogy 1967. év július 31-ével valóban lejárnak a vadászterületekre kötött haszonbérleti szerződések és valamennyi bérbe adott vadászterületen ismét az államé lesz a vadászati jog. Tévesek azonban a szerteszéjjel szállongó „okupációs” híresztelések, melyeknek valójában semmi alapjuk sincs. Azok a vadásztársaságok ugyanis, akik eddig jól gazdálkodtak és működésük semmiféle tekintetben nem volt kifogásolható, ismét bérbe vehetik eddig használt területeiket. Az apróvadas vadászterületeket ismét a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai, a nagyvadas vadászterületeket pedig — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — újra a területileg illetékes állami erdőgazdaságok adják majd haszonbérbe. Hogy kinek? Erre teljes határozottsággal azt válaszolhatjuk: akik eddigi működésükkel rászolgáltak arra, hogy a vadászterületeken ismét vadgazdálkodást folytassanak, azok részére kerülnek bérbeadásra a vadászterületek. Felesleges tehát a nyugtalankodás, az aggodalom! Minden vadásztársaság érzi, tudja, hogy eddigi gazdálkodása során vétett-e súlyosabb hibát, kifogásolták-e működését. Ha úgy érzi, hogy eddig nem volt baj, ezután sem kell nyugtalankodnia. És ha az 1967 augusztus 1-ig még hátralevő 2 és fél éven át is a jó vadgazda gondosságával kezeli területét, ha jól sáfárkodik a rábízott vadállománnyal, úgy nincs mitől félnie a jövőre nézve sem. Azok a vadásztársaságok azonban, melyeknek működésében az elmúlt évek során — vagy a bérleti ciklus még hátralevő idején — súlyosabb hibák merültek fel, jogosan tarthatnak tőle, hogy bérelt területüket 1967 augusztus 1-ével nem kapják ismét haszonbérbe. Ezeket a vadásztársaságokat azonban akkor sem érheti meglepetés, ha bérleményeiket még a haszonbérleti szerződés lejárta előtt elveszik, ha szerződésüket — szerződésbontó ok fennforgása esetén — azonnali hatállyal felbontják. A fentiek alapján tehát semmiféle aggodalomra nincsen okuk a jól gazdálkodó vadásztársaságoknak és magukra vessenek azok, akiknek a szerződését akár a bérleti idő lejárta előtt mondják fel, akár a jövőben nem újítják meg. Minden egyéb felelőtlen híreszteléssel ellentétben a fentiekkel lehet és kell is számolni. A találgatásokra, különféle’ léltulmokra pedig ne hallgasson senki, mert azok teljesen alaptalanok. A fentiekkel kapcsolatosan azonban még rá kell térnünk egy-két problémára, melyeket nem „okupációs” szándék, hanem a fejlődés hoz természetszerűleg magával. A vadászterületek jelenlegi — még évekkel ezelőtt megállapított — határai ma már nem minden tekintetben megfelelőek. Az elmúlt évek során ugyanis igen sok változás történt a vadászterületeken. Változtak a mezőgazdaság művelési ágai, megváltozott az erdőművelés és helyenként a táj is. Utak épültek, községek, városok határai bővültek, nagyarányú építkezés folyt, melynek eredményeként helyenként megváltozott a terület jellege. Ezek és még sok hasonló változás következményeként egyes vadászterületeken megváltozott a vad és tartó-képesség, megváltoztak az okszerű vadgazdálkodás lehetőségei és mindezek alapján illuzórikussá váltak az eddigi határok is. Számolni kell tehát azzal, hogy egyes vadászterületeken — a vadászati jog gyakorlójának kilététől függetlenül — új határokat kell megállapítani. Az új határmegállapításnál minden esetben a szakszempontok , elsősorban a vadeltartó-képesség, valamint a mező- és erdőgazdasági érdekek kerülnek tekintetbe és ezek alapján kell módosítani a határokat. Lehet, hogy a határmódosítások során az egyik vadászterület pár száz holddal nagyobb lesz, míg a másik ugyanannyival csökken. Lehet az is, hogy a beépülések, települések stb. következtében egyes területek már nem képeznek önálló vadgazdasági egységet és így azokat másik területhez kell csatolni. A fenti esetekben azonban ezúttal sem éri károsodás a vadászterület eddig jól gazdálkodó bérlőjét, használóját, mert a szükségszerű határmódosításoknál mindenkor figyelembe kell venni a vadásztársaság eddigi jó működésével kiérdemelt jogát és az esetleges bérleményegyesítések vagy megosztások során ezeknek a vadásztársaságoknak érdekeit mindig szem előtt fogják tartani. Az aggodalomra tehát nincsen ok. Nem kell hinni a felelőtlen híreszteléseknek, nem kell felülni az „okupációs” rémhíreknek, hanem a bérleti idő hátralevő részében is úgy kell vadgazdálkodni, ahogy azt népgazdaságunk és egyúttal a vadásztársaságok érdekei is megkívánják. Még néhány szót a „bérkilövő” vadásztársaságok helyzetéről. Új vadászati jogszabályunk lehetőséget nyújt arra is, hogy az olyan vadászkollektívák, melyek tagjainak a vadgazdálkodáshoz idejük, vagy anyagi lehetőségük nincs, „bérkilövő vadásztársaságot” alakítsanak, melynek nincsenek gazdálkodási feladatai, melyet nem terhelnek gazdálkodási kiadások, hanem egyszerűen „bérkilövésre” vásárolhatnak bizonyos számú, nemű és minőségű vadat állami erdőgazdaságoktól vagy állami gazdaságoktól, az azok kezelésében levő üzemi területről. A fenti lehetőség tehát megkönnyíti a vadászatot az olyan vadásztársaságok részére is, melyeknek idejük és anyagi lehetőségük nincs a vadgazdálkodásra és csupán csak vadászni akarnak az írott és íratlan törvények betartásával. Ez a lehetőség a vadászok kedvtelését szolgálja és semmiképpen sem hátrányos a részükre. Az 1967. évi augusztus 1-ével esedékes új bérbeadási ciklusról ennyit mondhatunk, ennyit kell tudnunk és ennek alapján kell a leghatározottabban visszautasítani minden olyan híresztelést, suttogást, árra a vadásztársaságokat, vadászokat aggodalommal, kétségekkel töltené el, és feltétlenül egész vadgazdálkodásunkra káros volna. DR. BERTÓTI ISTVÁN, az Országos Erdészeti Főigazgatóság Vadgazdálkodási és Vadászati Főosztályának osztályvezetője . A Magyar Vadász Szerkesztőbizottsága kéréssel fordult az illetékesekhez, hogy a bérleti szerződések lejárta után, milyen szempontok érvényesülnek 1967-ben. A hivatalos választ szó szerint közöljük.