Magyar Vasutas, 1979 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-07-14 / 14. szám

1971. JÚLIUS 14. MAGYAR VASUTAS Tisztavatás Győrben Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet A hagyományos tisztavató ünnepséget július 7-én szom­baton délelőtt Győrött ren­dezték meg. A vasútállomás előtti téren tartott díszünnep­ségen részt vett Korom­ Mi­hály, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára; Szekér Gyu­la, a Minisztertanács elnök­­helyettese; Pallai Árpád köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter; Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője; Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára; Urbán Lajos államtitkár; Ko­szorús Ferenc, a Vasutasok Szakszerveze­t­ének főtitkára; valamint a vasút, Győr-Sop­ron megye és Győr város sok vezető személyisége. A vendégek megérkezése után a vasútállomás indulási csarnokában felavatták az egykori közlekedési miniszter — Baross Gábor — mellszob­rát. A szobrot Győr állo­más vasutas helytörténészei kutatták fel és a városi ta­nács restauráltatta. Baross Gábor munkásságát Módos Dezsőné, Győr város tanácsá­nak elnökhelyettese méltatta, majd átadta a szobrot a vas­­utasságnak. Az alkotást Kiss Károly, a MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője vet­te át. Ezt követően az elnökség el­foglalta a helyét az állomás előtti téren felállított dísz­emelvényen, majd a katonaze­nekar hangjaira felvonultak az avatásra váró vasúti tisztek, elhelyezkedtek a családtagok és Győr város lakosai, hogy tanúi legyenek a díszünnep­ségnek és a tisztavatásnak. Sokan az ország keleti felé­ből érkeztek — feleségek, fér­jek, szülők és más hozzátar­tozók —, hogy az ünnepélyes pillanatokban együtt lehesse­nek a MÁV új vasúti tisztjei­vel. Dr. Kun Dezső, a MÁV Tisztképző Intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket, az avatásra váró tiszteket ,az ün­nepség valamennyi résztvevő­jét. Elmondta, hogy az intézet 240 magasabb szaktudással rendelkező hallgató újrabocsá­­tásával járul hozzá a vasúti szállítási feladatok maradékta­lan ellátásához. A felépítmé­nyi és híd, a mozdonyszolgá­lati, a műszaki kocsiszolgálati, a forgalmi és a kereskedelmi tagozatokon most végzett tisz­tek összevont tanulmányi át­lageredménye 3,54 volt. A si­keres vizsgák alapján a MÁV vezérigazgatója 47 hallgatót tisztté, 104-et főtisztté, 60-at intézővé, 21-et főintézővé és 3-at felügyelővé nevezett ki. A Győr-Sopron—Ebenfurti Vasút vezérigazgatójának uta­sítása alapján egy hallgató tisz­ti, négy pedig főtiszti kineve­zést kapott. Az intézet igaz­gatójának üdvözlő szavai után Szűcs Zoltán, a MÁV vezér­­igazgatója mondott beszédet. — Köszöntöm Győr városá­ból az ország közel 8 ezer ki­lométeres vasúthálózatának többezer szolgálati helyén dol­gozó vasutasainkat, akik nagy felelősséggel látják el felada­taikat. Ma is, mint mindennap sokszáz vonat szállítja az uta­sok ezreit, a népgazdaság mű­ködéséhez szükséges áruk százezer tonnáit — mondotta többek között a vezérigazgató. Köszöntöm a vasutasok hoz­zátartozóit, a feleségeket, a szülőket, akik vasutast ne­veltek gyermekeikből. Köszön­töm a vasutasnap alkalmából a több mint 100 ezer nyugdí­jas vasutast, akik a tisztessé­ges munka után megérdemelt pihenésük közben is féltő gonddal, vasutas szívvel kí­sérik figyelemmel az utódok munkáját, akik velünk örül­nek, ha sikereket érünk el és akik gondjainkat is ma­gukénak érzik. A következőkben arról szólt, hogy a vasúti közlekedés je­lentőségének és a vasutasok munkájának társadalmi elis­merése jutott kifejezésre a párt és népköztársaságunk kor­mányának abban a határoza­tában, amely minden év jú­liusának második vasárnap­ját a vasutasok napjává nyil­vánította. Ezt követően a vas­út eredményeiről, gondjairól és az előttünk álló feladatokról beszélt. — Az elmúlt esztendőben és ez év első felében — mint azt pártunk Központi Bizottsága a legutóbbi ülésén is megálla­pította — a közlekedés „nagy erőfeszítések árán alapvetően teljesítette feladatát.” Ez vo­natkozik a vasútra is, hiszen a népgazdaság szállítási tel­jesítményeinek több mint fe­le a vasút munkájából szár­mazik. Naponta közel 850 ezer utast szállítottunk, kielégítve a munkábajárással, az örven­detesen növekvő belföldi és külföldi turizmussal kapcsola­tos utazási szükségleteket. Saj­nos, nem tudtunk minden te­kintetben eleget tenni a pon­tosság, a kényelem és a tisz­taság jogos igényének. Áru­fuvarozási feladatainkat nem minden zökkenő nélkül, sőt időközönként csak nagy ne­hézségek leküzdésével tudtuk teljesíteni. Ebben — a vasúti munkában is meglévő hiá­nyosságok mellett — minde­nekelőtt a vasút szűkös szállí­tóképessége játszik szerepet. Nem tudtuk kielégíteni az idő­szakonként — főleg a negyed­évek és az év végén jelentke­ző csúcsigényeket. A vasút a műszaki felszereltség és a technológia fejlesztése révén csak bizonyos mértékben tud­ja növelni a szállítóképességét. Ahol még tartalékok vannak — és nem is jelentéktelenek — az a fuvaroztató partnere­ink és a vasút szervezettebb, az igények és lehetőségek jobb összhangját biztosító együttműködés.­ Ezután arról beszélt a ve­zérigazgató, hogy az utóbbi években végbement változás, nagyarányú fejlődés követ­keztében ismét megnövekedett a vasút jelentősége. A mo­dern, villamos üzemre átállí­tott vasút gazdaságos energia­hasznosítása, az olajbázistól való függetlensége, a kedvező környezetvédelmi sajátosságai, a teljesítményekhez viszonyí­tott alacsony munkaerő-igé­nyessége, nagyfokú biztonsága és szállítóképessége hosszú év­tizedekre biztosítják a jövőjét itthon és nemzetközi vonatko­zásban egyaránt. Rátérve az előttünk álló feladatokra, így folytatta: — Ebben az esztendőben mintegy 135—136 millió ton­na áru elszállítását kell biz­tosítanunk — és mint az már látható — igen nehéz őszi for­galomra kell felkészülnünk. A legnagyobb gondossággal kell teljesítenünk a mezőgaz­daság szállítási igényeit is, hogy a kedvezőtlen időjárás miatti veszteségeket ne sú­lyosbítsák a késedelmes szál­lítások. A mezőgazdasági be­takarítási munkákkal, az ipar és a kereskedelem, külkeres­­delem éves terveinek teljesí­tésével kapcsolatos szállítá­sok olyan igényeket támasz­tanak, amelyek csak céltuda­tos üzem- és munkaszerve­zéssel, nem egyszer berende­zéseink túlzott igénybevételé­vel, és a vasutasok még inten­zívebb munkájával elégíthetők ki. Beszéde befejező részében a vezérigazgató a felavatandó tiszteket köszöntötte: — Az elmúlt másfél esz­tendő alatt Önök szorgalmas munkával elsajátították azo­kat az ismereteket, tudnivaló­kat, amelyeket képességeikkel, akaraterejükkel ötvözve ered­ményesen fognak gyümölcsöz­­tetni országunk, társadalmunk, a vasút javára és természetesen a maguk hasznára. Bízunk ab­ban, hogy a vasutasok nagy családjában megtalálják he­lyüket, s idősebb munkatár­saikkal vállvetve a jó vasutas hagyományokhoz méltó, ered­ményes munkát végeznek. Megköszönöm eddigi munká­jukat, tanáraik fáradozását és a további feladataik elvégzésé­hez jó egészséget és sok sikert kívánok! Ezennel államvasúti tisztekké avatom Önöket. A beszédet követően a vas­úti tisztek fogadalmat tettek, majd díszmenetben vonultak el a dísztribün előtt. Az el­nökség tagjai felállva, tapssal köszöntötték — csakúgy, mint az ünnepség közönsége — a vasút új tisztjeit. Kőhidi László : » A győri pályaudvaron ünnepélyesen leleplezték Baross Gábor mellszobrát A fogadalomtétel ünnepélyes pillanata (Tóth Gyula felvétele, MTI) Ha elérkezik a pihenés ideje A vasutat nehéz lesz elfelejteni A ceglédi vasútállomás for­galmi irodája mellett izgatott utasok toporognak. Egy fér­fi hangosan zúgolódik, mert a családjával együtt lekésték a csatlakozó vonatot. Marton Mihály külsős forgalmi szol­gálattevő higgadtan válaszol­­gat a kérdésekre, de az uta­sokat láthatóan ez nem vi­gasztalja. — Sajnos a pályakorszerű­sítések miatt sok a vágányzár, emiatt késnek a vonatok. Hiá­ba magyarázzuk ezt az uta­soknak — ők pontos szolgál­tatást várnak. Nekik van iga­zuk — mondja Marton Mihály az irodában. 1947. óta vasutas. A csa­ládban már hagyománynak számított ez a foglalkozás. Kocsifelíró, majd térmester lett Cegléden. Az állomás kor­szerűsítése után ktg-s tisztként dolgozott tovább. — Szolgálatba lépésem óta tagja vagyok a szakszervezet­nek — folytatja. — Fiatal koromban a ceglédi vasutas­ban­­futballoztam, ezért első­sorban a tömegsport szervezé­se terén vállaltam társadalmi munkát. Marton Mihály hamarosan nyugdíjba vonul. — Gondolt-e már arra, mi lesz a vasút nélkül? — Szabad időmben most is szívesen kertészkedem, a ceg­lédi családi házánál. Ha nyugdíjas leszek, több idő jut az unokákra is. A vasutat nem lesz könnyű elfelejteni. Foglal­koztat az a gondolat, hogy nyugdíjasként munkát vállalok itt, ha az állomás vezetői is egyetértenek ezzel. O. K. BARTÓK MARGIT: A Rákóczi brigád mindenese Amikor Vámosgyörkön a MÁV Kiváló Brigádja címmel kitüntetett szocia­lista brigádot kerestem, az állomásfőnök Bartók Mar­githoz küldött a kereske­delmi főnökségre: — Ő a brigád mindene­se, a legpontosabb infor­mációt tőle kaphatja a Rá­kóczi brigádról. Nála van a brigádnapló is. Bartók Margit körzeti visszkereső az állomáson. A Rákóczi brigád helyet­tes vezetője. Mivel nappa­los beosztása van, hozzá fut be minden kérés, ész­revétel a brigádtagoktól. Még a főnökök is csak neki szólnak, ha baj van valamelyik brigádtaggal, hogy beszéljen vele és bír­ja jobb belátásra. A szobájában gyakran cseng a telefon. Ezúttal a brigádvezető, Fodor Sán­dor árupénztáros hívta a körzeti ipartelepről, hogy megérdeklődje, mikor lesz a raktárfestés. — Már minden itt van. A lányok beszerezték Gyöngyösön a festéket, csak létrát kell hozni. A brigád mindenese el­mondta, hogy társadalmi munkában igyekeznek szeb­bé tenni a munkahelyüket. Ők végezték el a parkosí­tást és a rakodóterület sár­­talanítását is a Béke brigád­dal. Náluk szinte minden­napos a társadalmi mun­ka. A községi óvodát is se­gítik. Játékokat, focikapu­kat, kis ping-pong asztalt csináltak a kicsiknek, akik egy-egy ünnepi alkalommal műsort adnak a vasuta­soknak. Nemrég például az egyik brigádtag —Rai Kál­mán raktárnok — nyugdí­jasbúcsúztatására készültek. Megérdemelte, hogy szép ünnepséget rendezzenek a tiszteletére, hiszen 40 évet dolgozott a vasútnál. A brigád 1960-ban ala­kult a kereskedelmi főnök­ségen. Nyolc raktárnok, há­rom árupénztáros és egy kereskedelmi hivatalnok alkotja a kollektívát, amely 1976-ban lett „aranykoszo­rús”. A következő évben elnyerték a MÁV Kiváló Brigádja címet. — Huszonöt éve vagyok a vasútnál, de csak négy éve dolgozom szocialista brigádban — mondja. — Először csak a naplót ve­zettem, majd én lettem a brigádvezető helyettese, sőt a közösség mindenese, mert reggeltől estig itt vagyok a munkahelyemen, s engem mindenki megtalálhat. A brigád 1979-re vállalta, hogy a szállítási tornater­vet 102 százalékra teljesí­tik. A kocsitartózkodási időt 8,2 százalékra csökken­tik és munkájuk hibaszá­zaléka nem lehet több 0,75 százaléknál. Bartók Margit nemcsak brigádvezető-helyettes, ha­nem szakszervezeti szemi­náriumot is vezet. A Tár­sadalmunk időszerű kérdé­sei tanfolyamra a brigádjá­nak tagságán kívül rend­szeresen eljárt a Zrínyi Ilona és az Előre kocsita­­karító brigád is. A politikai oktatáson kí­vül az időszakos kereske­delmi vizsgákon is jól sze­repeltek a Rákóczi brigád tagjai. Az átlageredményük kereken 4-es. Igyekszenek szakmai tudásukat mások­nak is átadni. A Béke bri­gádból például Farkas Lászlóné árupénztárosi tan­folyamra jár, s a Rákóczi brigád vállalta, hogy segít neki a vizsgára való felké­szülésben. Margitka szervezi a be­teglátogatást is. Többek kö­zött rendszeresen látogat­ják Bernáth Lászlónét, aki váltótisztító volt és néhány évvel ezelőtt mindkét lá­bát elvágta a vonat. Most tíz mázsa fát küldött neki a brigád. K. L. Megállják a helyüket bármilyen poszton Hatvan állomás József At­tila forgalmi szocialista bri­gádjára — Tóth János, a szakszervezeti bizottság titká­ra szerint — mindig lehet számítani. Bizonyítja ezt a nemrég átadott MÁV Kiváló brigádja kitüntetés is. Nagy Imre 1976 óta vezeti a brigá­dot. A XXII-es őrhelyen ta­lálkozunk a fiatal váltókeze­lővel. Ő és a brigád néhány tagja kocsi­mesteri, tolatásve­zetői, kocsirendezői és veze­tő váltókezelői munkát is el­láthat. Univerzális emberek. — Nagy gond a munkaerő­­hiány — magyarázza Nagy Imre. — Nekem például az elmúlt hónapban 62 túlórám volt, de tavaly még főbb volt a gondunk. A pályakor­szerűsítés miatt ugyanis gya­kori volt a vágányzár. Ez kü­lönösen a tehervonatok me­netrendszerűségét akadályoz­ta. A brigád tagjai többnyire vidékről járnak dolgozni. Iga­zolatlan távollét, késés miatt tavaly senkit sem kellett fi­gyelmeztetni. Pár évvel ez­előtt még nem lehetett el­mondani ugyanezt, mert elő­fordult, hogy néhányan egy­két nappal megtoldották a szabadságukat. A kollektíva fegyelmező, nevelő munkája azonban eredményes volt.­­ A sok túlóra és a nehéz szolgálat ellenére azért sza­kítunk időt a társadalmi munkára is — folytatja. — Tavaly 525 órát dolgoztunk így, általában az éjszakai szolgálatok után. Parkosítot­tunk, terepet egyengettünk, hulladékot gyűjtöttünk. Az idén vállaltuk, hogy segítjük a vasutasok Liszt Ferenc Mű­velődési Házának rendbeho­zatalát. A vasutas brigádok társadalmi munkája révén 60 —80 ezer forintot lehet meg­takarítani. A brigád 17 tagja részt vesz a különböző szintű poli­tikai oktatásokon, van, aki se­gédtiszti és tiszti tanfolyam­ra jár. Nagy Imre például eb­ben az évben érettségizett, és ő is a segédtiszti tanfolyam­ra pályázik. — A József Attila brigád­ba nem könnyű új tagként bejutni — mondja Balázs Jó­zsef belső ellenőr, aki a bri­gád patrónusa. — Ha újonc kerül a kollektívába, segítik a munkáját. Három hónap a próbaidő. Előfordult már olyan eset is, hogy egy évig mérlegelték, a jelentkező méltó-e a kollektíva bizal­mára. kőhidi Főnök, nem akar ebédelni? Rákoshegy mind a személy, mind a te­herforgalomban nagy­­fontosságú, naponta mintegy 170—180 vo­nat megy keresztül az állomáson. László Mihály állomásfőnök­höz ragyogóan tiszta várótermeken, forgal­mi irodán át jutok be. — Húsz emberrel dolgozom — mondja a 48. évében járó, Páterin lakó állomás­főnök. — Mindnyájan szakszervezeti tagok vagyunk; Deák Fe­rencné személyében agilis főbizalmit vá­lasztottunk. Állomá­sunkon rendszeresek a gépcserék, a vonat­­feloszlatások ; a rá­koshegyi TÜZÉP na­pi kocsiforgalma át­lagosan 6—7, s a Kéz­műipar, a Rákosme­zeje MTSZ kocsifor­galma ugyancsak nagy. Minden tekin­tetben szoros a kap­csolatunk, egymást megbecsüljük, s elé­gedettek vagyunk a vagonok kirakásával. Bármilyen probléma van, ha telefonon át­szólnak, minden se­gítséget megadunk, ami tőlünk telik. Problémánk, hogy a IV. csoportba va­gyunk sorolva, noha kértem az igazgató­ság szociális és mun­kaügyi osztályától a III. csoportba sorolá­sunkat. Bízom abban, hogy kiérdemeljük. A szakszervezettel közösen, jó szervező munkával megbirkóz­nak a feladatokkal. Kevés a váltókezelő, de egymást segítve ezt is orvosolják. Ha valaki távol van, gyakran az állomás­főnök helyettesíti munkatársát. Ugyan­akkor a váltókezelő­ket a fékpróbára is kioktatták, s ha kell, ők meg ott segítenek. — Főnök, nem akar ebédelni? Menjen már! — Délidőben a vasutasok gyakran szólnak be az irodá­ba. Általában együtt ebédelnek, s ha kés­lekedik, hívják. Rá­koshegyen a főnök munkatárs, a kollek­tíva egyik tagja, aki irányít, akinek pa­rancsát el kell fogad­ni, s aki mindnyáju­kért felel. Vagyis nem „főnökösködő”, ha­nem önmagát is szi­gorúan beosztja szol­gálatba: hétfőn, szerdán 15-től 23-ig, a többi napokon 7-től 13 óráig forgalmi szolgálattevő felada­tot is ellát. — Ezt az utolsó, két pénteki napra eső szolgálatot nagyon szeretem — mondja. — Ugyanis 27 évig forgalmi szolgálattevő voltam. Nincs annál szebb munkakör. Pe­dig mekkorát fejlőd­tünk azóta: mechani­kusan működő sorom­pónk, meg Integra do­minó berendezésünk is van ... Dénes Géza s

Next