Magyar Vasutas, 1979 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-09-08 / 18. szám
1979. SZEPTEMBER 8. Tisztképző után Vörös sapkában Zsitek Józsefet, Szombathely állomás szolgálattevőjét a vasutas napon avatták tisztté. — 1965. szeptember 13-án kerültem a vasúthoz. Szombathely állomáson dolgoztam raktári munkásként, havi 1800 forint volt akkor a keresetem — mondja. — Közben fékező és vonatkísérő lettem, majd huszonhét hónapot a határőrségnél szolgáltam. A leszerelés után ismét visszajöttem a vasi megyeszékhelyre. Először kocsifelíróként, később vonatvezetőként dolgoztam. 1969-ben Sárvárra került a vonatkísérethez, öt évvel később Győrben segédtiszti képesítést szerez, Porpácon és környékén állomási tartalékos lett. Ebben a térségben minden vasúti munkakört betöltött, ami a forgalomnál létezik. Tavaly októberben került a tisztképzőre. Ezt három hónapos üzemi gyakorlat előzte meg Ferencvárosban. Azok a hónapok voltak számomra a legemlékezetesebbek — mondja. — Engedélykérő távírászként megismertem ennek a lüktető, hatalmas csomópontnak az életét. Zsitek József intéző ismerkedik új munkahelyével. Járt már Szombathelyen a tornyokban, dolgozott a rendező pályaudvaron és most a személyforgalmat tanulmányozza. A közelmúltban dr. Kövér István, az igazgatóság III. osztályának a vezetője a vasútigazgatóság többi újdonsült forgalmi tisztjével együtt fogadta és elbeszélgetett velük terveikről. A szolgálatok után felesége és ötéves kislánya várják. A lakást munkáslakás akció keretében vásárolták. Három esztendeje Szombathely egyik lakótelepén levő otthonuk vásárlásához a MÁV-tól ötvenezer forintot kaptak. A fiatal vasúti tiszt tizennégy éve tagja a szakszervezetnek és nyolc esztendeje párttag. A tisztképzőn pártcsoport bizalmi volt. — Mik a tervei? — Felvételiztem a marxista—leninista egyetemen. Még nem tudom, hogy felvettek-e? Mindenesetre szeretném, ha az ősszel megkezdhetném a tanulást. Sz. J. I. TAKARÉKOSABB ÜZEMVITELT! Debrecenben a kezdő lépéseket Csak így lehet versenyben maradni a „kiváló” címért Az első félévben is a fejlődés jellemezte a debreceni vontatási főnökség munkáját, bár 100 etkm-tervüket csak 98,9 százalékra tudták teljesíteni. Ez a teljesítményük azonban a múlt év azonos időszakához viszonyítva 103,3 százaléknak felel meg. A szállítási teljesítményekben mutatkozó kis mértékű lemaradást — amely még bőven behozható —, az okozta, hogy a nyár kezdete óta a főnökség tíz gépe „frakciónál”, turistavonatokat továbbít a püspökladányi térségben. Ezek a teljesítmények, bár az utazó személyzet többet dolgozott, hiszen a felhasznált túlórák száma is több mint 4000 órával emelkedett, kedvezőtlenül hatottak a 100 etkm-teljesítések alakulására. A főnökség dolgozói kiváló csomóponti pályázatukban egyszázalékos energiamegtakarítást vállaltak, a teljesítmények növelése mellett. Ilevesebb üzemanyaggal — Hogyan sikerült megvalósítani ezt a célkitűzést az első félévben? — kérdeztük Lédeczi Lászlótól, a főnökség vezető mérnökétől. — A dízelvontatás részaránya a tervezett 14,6-ról 15,6 százalékra növekedett, a fajlagos fogyasztás pedig 1,17 szá-Az elért üzemanyag-megtakarításunk értéke 1 millió 930 ezer forint volt. — Milyen eredményt értek el a villamosenergia-felhasználásban? — A villamos vontatási energiafelhasználás 1,4 százalékkal kevesebb volt a tervezettnél — válaszolta Ledeczi László. — Takarékossági eredményről azonban itt nem beszélhetünk, hiszen ez annak a következménye volt, hogy villamosmozdonyainkkal csak 97,9 százalékra tudtuk teljesíteni a 100 etkm tervünket. Elmondta a vezetőmérnök, hogy a villamosenergia takarékos felhasználásához ennek ellenére igyekeztek hozzájárulni. Többek között azzal is, hogy a vontatási telepen felülvizsgálták az áramfogyasztó berendezéseket, a vízmelegítőket, a rezsókat. S amelyek használata nem feltétlenül szükséges, azokat „kivonták a forgalomból”. Fokozott figyelmet tanúsítanak a szénszerelő alatt elcsurgatott szén összeszedésére és további hasznosítására. A motorműhelyben gondosan összegyűjtik a fáradtolajat. Ezt a szertárnak adják le, hogy regenerálás után az olaj újra hasznosítható legyen. A Sahts járadék nem szemét Még a kocsimosón összegyűlt fahulladékot se dobják a szemétbe. Bár ez a fahulladék nem sok, arra elég, hogy begyújtsák vele a még üzemelő gőzmozdonyaikat, így erre a célra nem kell külön fát vételezniük a szertártól. Anyagtakarékosságban számottevő intézkedés volt — miután csökkent a gőzmozdonyállag —, hogy felülvizsgálták a tartalékalkatrészkészletet. A náluk szükségtelenné vált, használható anyagokat felajánlották a szertárnak, hogy átirányíthassák azokat olyan vontatási főnökséghez, ahol még több gőzmozdonyt üzmeltetnek. — Hogyan érvényesül a takarékosság a műhelyek munkájában? — A műhelyi dolgozók jelszava, hogy a legjobb takarékosság a kifogástalan minőségű munka — mondotta erről a vezető mérnök. — Ennél megvalósítása érdekében persze, még vannak teendőink mert műhelyünknek öt esetben volt visszatérő javítása az első félévben. Műszaki intézkedésekkel és az ellenőrzés fokozásával igyekszünk elősegíteni a jobb minőségű munkát. A dízelmozdony-javító műhelyben két függetlenített csoportvezetőt állítottunk be, akik két műszakban dolgoznak és feladatuk, hogy fokozottan ellenőrizzék a javítások színvonalasabb elvégzését. A megnövekedett feladatok szükségessé teszik a különböző segédműhelyek, így a porlasztás, a levegős- és a szerszámműhely kialakítását. Ehhez a munkánkhoz is sok segítséget várunk más igazgatóságok vontatási főnökségeitől, így a szombathelyiektől és a dombóváriaktól átvehető jó tapasztalatoktól... Együtt a forgalommal — Miben látja a főnökség az anyag- és energiatakarékosság további feladatait, lehetőségeit? — Amit eddig elértünk, csak kezdeti eredménynek tekinthető — felelte Lédeczi László. — Még többet kell törődnünk az energiahordozók ésszerűbb, takarékosabb felhasználásával. Igyekszünk minden fórumot felhasználni arra, hogy a fokozott takarékosságra irányítsuk az itt dolgozók figyelmét, s ehhez kérjük a társadalmi szervek segítségét is. A takarékosság további eredményeihez, a hatékonyabb mozdonyfelhasználáshoz, a felesleges ácsorgások megszüntetéséhez a forgalmi szakszolgálattól is támogatást várunk, mert meggyőződésünk, hogy a takarékosabb közlekedés megvalósítása közös feladatunk. L. J. Üzemkész dízelmozdonyok a debreceni vontatási javítóműhelye előtt (A szerző felvétele) Rakodás Záhonyban A záhonyi átrakókörzetben egyre több gép segíti a vasutasok munkáját. A speciális daru könnyedén emeli a magasba a nehéz rönkfákat (MTI-fotó) MAGYAR VASUTAS Ne irigyeljék az éveket! A nyugdíjasok foglalkoztatása társadalmi érdek. A vasúthoz is hívni kell, hívni érdemes a nyugdíjasokat, hiszen a létszámhiány itt is égető. Ha munkát vállalnak régi szolgálati helyükön, akkor könnyebb kiadni a ténylegesek szabadságát, illetve a pihenőnapokat... Kérdés ezek után, hogy sok nyugdíjasunk miért megy szívesebben más vállalathoz dolgozni. Talán azért, mert ott a nyugdíjas munkavállalókra ugyanúgy vonatkozik az évi bérfejlesztés, mint a tényleges dolgozókra. Ezzel szemben a MÁV-nál az öt-hat évvel ezelőtt megállapított nyugdíjas órabérek máig se változtak, amit tapasztalataim birtokában állíthatok. Még ennél is kedvezőtlenebb helyzetet teremt nálunk a nyugdíjasok számára sok fiatalabb kolléga csípős megjegyzése, élcelődése. Legtöbbször az öltözőben vagy a személyzeti tartózkodóban hangzik el: — Mit akar még, öreg?! Nem szolgált eleget? Meg akar gazdagodni a nyugdíja mellé kapott fizetésből? Vén zsugori... stb. Igaz, látva, hogy ki mondja, figyelmen kívül kellene hagyni az efféle megjegyzéseket, mégis ide kívánkozik, hogy jó lenne mindenütt olyan, légkört kialakítani, amelyben nem fordulhatnak elő a sértegetések. Nyugdíjasként én se azért vállaltam munkát, mert nem tudok megélni a nyugdíjamból. S természetesen a „külön kereset”-re se azért számítok, mert abból akarok meggazdagodni. Feltételezem, hogy a sértegetők is nyugdíjba mennek valamikor, s rájönnek majd, hogy az otthonülés unalmassá válik azok számára, akik egész életükben dolgoztak. A nyugdíjas azért vágyódik a munkára és kívánkozik az emberek közé, mert tudja, hogy ezzel meghoszszabbítja az életét. Földi József nyugdíjas, Szolnok Jokses a géplánc! Rákos állomáson az idén kezdték meg a fővágányok felépítménycseréjét. Ebben az évben a III. és a IV., jövőre pedig a II. és az V. vágányokat korszerűsítik. A munkálatokat a budapesti építési főnökség dolgozói végzik. Részt vesznek ebben a néphadsereg építő alakulatai is. Jobb oldalon, mielőtt a felépítmény-karbantartó géplánc, megkezdi a munkát, az egyik katona szintező műszerrel ellenőrzi a pályát. Lenti képünkön : Kiss Ernő művezető a III. vágány tengelyét méri be. (Óvári Árpád felvételei) 5 ...és akik betoppantak a társadalmi ellenőrök szilágyi István, a nagykanizsai pályafenntartási főnökség vonalgondozója tizenöt éve a kereskedelmi hálózat társadalmi ellenőre. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa a fogyasztók érdekében végzett példamutató munkájáért már többször részesítette dicséretben. Húsz éve vasutas. Naponta — sokszor esőben, hóban — több mint tíz kilométeres vonalszakaszt kell bejárnia, ellenőriznie. A szolgálat után, amikor hazatér a családi körbe, bizony jólesik a pihenés. Próbavásárlás — Mikor jut idő a társadalmi munkára, a kereskedelmi ellenőrzésre? — Általában az esti órákban, szabadnapokon és a hétvégeken. Ilyenkor az ellenőrző csoport tagjaival kocsiba ülünk, és járjuk a környék üzleteit, vendéglőit. — Mit szól ehhez a család? — Nem panaszkodnak. Gyakran előfordul, hogy egyegy családtagunkat is magunkkal visszük, ha olyan üzletbe megyünk, ahol felismerhetnek bennünket. Ilyenkor a próbavásárlást a családtagok végzik, mi csak utána toppanunk az üzletbe, és rögzítjük az eredményt. — A tizenöt év alatt bizonyára sok érdekes esemény történt? — Valóban sok. Egy alkalommal például bejelentés érkezett a központba, hogy az egyik vendéglőben megrövidítik a vendégeket, kevesebb italt szolgálnak ki, mint amennyit fizettek. Hamarosan megjelentek a társadalmi ellenőrök, és próbavásárlást végeztek. Három féldeci röviditalt kértek, majd hivatták az üzletvezetőt. Hosszas várakozás után végre előkerült a raktárból, majd a pulthoz lépett, és szó nélkül felhörpintette az egyik pohár italt, mert szemre is kevesebb volt fél decinél. Természetesen ez a cselekedete nem nyerte meg a tetszésünket. Az illetékes hatóság több mint tízezer forintra büntette a mohó vendéglőst. Garázdák balgasága Szilágyi Istvánnak volt része izgalmakban is. — Ugyancsak bejelentés alapján kerestük fel az egyik község szövetkezeti vegyesboltját. A bolt raktárában — záróra után — éneklő, italozó csoportot találtunk. Felszólításunkra távoztak ugyan a boltból, de szitkozódtak és fenyegetőztek. Teljesen besötétedett, mire befejeztük az adminisztrációt. Amikor kiléptünk az utcára, láttuk, hogy az ittas társaság még nem ment haza, ránk vártak. Gyorsan beültünk a gépkocsiba, de az nem indult, mert mind a négy kerékből kiengedték a levegőt ... Csak a késő éjszakai órákban jutottunk haza. A boltos később méltó büntetésben részesült, mert a további vizsgálat során megállapították, hogy nagyobb forgalmat bonyolított le szeszesitalból (engedély nélkül), mint a szomszédos vendéglő. Ellenőrzési körzetükhöz tartozik a dél-balatoni üdülőterület is. — Milyen tapasztalatokat szereztek eddig? Kevesebb visszaélés — Nagyon sok elárusító egy szezonban akar meggazdagodni. Ezért a társadalmi ellenőrök a nyári hónapokban — a központ tervei szerint — gyakrabban ellenőrzik a balatoni kereskedelmi és vendéglátó egységeket. A harácsolók nemcsak a vendégeket károsítják, hanem rontják a magyar kereskedelem és vendéglátás hírét is. Szerencsére egyre ritkább a nagyarányú viszszaélés... Nagy Antal Gáza