Magyar Vasutas, 1979 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-09-08 / 18. szám

1979. SZEPTEMBER 8. Tisztképző után Vörös sapkában Zsitek Józsefet, Szombathely állomás szolgálattevőjét a vas­utas napon avatták tisztté. — 1965. szeptember 13-án kerültem a vasúthoz. Szom­bathely állomáson dolgoztam raktári munkásként, havi 1800 forint volt akkor a keresetem — mondja. — Közben fékező és vonatkísérő lettem, majd huszonhét hónapot a határőr­ségnél szolgáltam. A leszere­lés után ismét visszajöttem a vasi megyeszékhelyre. Először kocsifelíróként, később vonat­vezetőként dolgoztam. 1969-ben Sárvárra került a vonatkísérethez, öt évvel ké­sőbb Győrben segédtiszti ké­pesítést szerez, Porpácon és környékén állomási tartalékos lett. Ebben a térségben min­den vasúti munkakört betöl­tött, ami a forgalomnál léte­zik. Tavaly októberben került a tisztképzőre. Ezt három hóna­pos üzemi gyakorlat előzte meg Ferencvárosban.­­ Azok a hónapok voltak számomra a legemlékezete­sebbek — mondja. — Enge­délykérő távírászként megis­mertem ennek a lüktető, ha­talmas csomópontnak az éle­tét. Zsitek József intéző ismer­kedik új munkahelyével. Járt már Szombathelyen a tor­nyokban, dolgozott a rendező pályaudvaron és most a sze­mélyforgalmat tanulmányozza. A közelmúltban dr. Kövér István, az igazgatóság III. osz­tályának a vezetője a vasút­­igazgatóság többi újdonsült forgalmi tisztjével együtt fo­gadta és elbeszélgetett velük terveikről. A szolgálatok után felesége és ötéves kislánya várják. A lakást munkáslakás akció ke­retében vásárolták. Három esztendeje Szombathely egyik lakótelepén levő otthonuk vá­sárlásához a MÁV-tól ötven­ezer forintot kaptak. A fiatal vasúti tiszt tizen­négy éve tagja a szakszerve­zetnek és nyolc esztendeje párttag. A tisztképzőn párt­csoport bizalmi volt. — Mik a tervei? — Felvételiztem a marxis­ta—leninista egyetemen. Még nem tudom, hogy felvettek-e? Mindenesetre szeretném, ha az ősszel megkezdhetném a tanulást. Sz. J. I. TAKARÉKOSABB ÜZEMVITELT! Debrecenben a kezdő lépéseket Csak így lehet versenyben maradni a „kiváló” címért Az első félévben is a fejlő­­­­dés jellemezte a debreceni vontatási főnökség munkáját, bár 100 etkm-tervüket csak 98,9 százalékra tudták teljesí­teni. Ez a teljesítményük azonban a múlt év azonos időszakához viszonyítva 103,3 százaléknak felel meg. A szál­lítási teljesítményekben mu­tatkozó kis mértékű lemara­dást — amely még bőven be­hozható —, az okozta, hogy a nyár kezdete óta a főnök­ség tíz gépe „frakciónál”, tu­ristavonatokat továbbít a püs­pökladányi térségben. Ezek a teljesítmények, bár az utazó személyzet többet dolgozott, hiszen a felhasznált túlórák száma is több mint 4000 órá­val emelkedett, kedvezőtlenül hatottak a 100 etkm-teljesíté­­sek alakulására. A főnökség dolgozói kiváló csomóponti pályázatukban egy­százal­ékos en­erg­iamegta­k­arí­­tást vállaltak, a teljesítmé­nyek növelése mellett. Ileveseb­b üzemanyaggal — Hogyan sikerült megva­lósítani ezt a célkitűzést az el­ső félévben? — kérdeztük Lé­­deczi Lászlótól, a főnökség vezető mérnökétől. — A dízelvontatás részará­nya a tervezett 14,6-ról 15,6 százalékra növekedett, a faj­lagos fogyasztás pedig 1,17 szá-Az elért üzemanyag-megtak­a­­rításunk értéke 1 millió 930 ezer forint volt. — Milyen eredményt értek el a villamosenergia-felhasz­­nálásban? — A villamos vontatási energiafelhasználás 1,4 száza­lékkal kevesebb volt a terve­zettnél — válaszolta Ledeczi László. — Takarékossági ered­ményről azonban itt nem be­szélhetünk, hiszen ez annak a következménye volt, hogy vil­lamosmozdonyainkkal csak 97,9 százalékra tudtuk teljesí­teni a 100 etkm­ tervünket. Elmondta a vezetőmérnök, hogy a villamosenergia taka­rékos felhasználásához ennek ellenére igyekeztek hozzájá­rulni. Többek között azzal is, hogy a vontatási telepen fe­lülvizsgálták az áramfogyasz­tó berendezéseket, a vízmele­gítőket, a rezsókat. S amelyek használata nem feltétlenül szükséges, azokat „kivonták a forgalomból”. Fokozott figyel­met tanúsítanak a szénszerelő alatt elcsurgatott szén össze­­szedésére és további hasznosí­tására. A motorműhelyben gondosan összegyűjtik a fá­radtolajat. Ezt a szertárnak adják le, hogy regenerálás után az olaj újra hasznosít­ható legyen. A Sahts járadék nem szemét Még a kocsimosón össze­gyűlt fahulladékot se dobják a szemétbe. Bár ez a fahulla­dék nem sok, arra elég, hogy begyújtsák vele a még üze­melő gőzmozdonyaikat, így erre a célra nem kell külön fát vételezniük a szertártól. Anyagtakarékosságban szá­mottevő intézkedés volt — miután csökkent a gőzmoz­­donyállag —, hogy felülvizs­gálták a­­ tartalékalkatrész­készletet. A náluk szükségte­lenné vált, használható anya­gokat felajánlották a szertár­nak, hogy átirányíthassák azo­kat olyan vontatási főnökség­hez, ahol még több gőzmoz­donyt üzmeltetnek. — Hogyan érvényesül a ta­karékosság a műhelyek mun­kájában? — A műhelyi dolgozók jel­szava, hogy a legjobb takaré­kosság a kifogástalan minősé­gű munka — mondotta erről a vezető mérnök. — Ennél megvalósítása érdekében per­sze, még vannak teendőink mert műhelyünknek öt eset­ben volt visszatérő javítása az első félévben. Műszaki intéz­kedésekkel és az ellenőrzés fokozásával igyekszünk előse­gíteni a jobb minőségű mun­kát. A dízelmozdony-javító műhelyben két függetlenített csoportvezetőt állítottunk be, akik két műszakban dolgoz­nak és feladatuk, hogy foko­zottan ellenőrizzék a javítá­sok színvonalasabb elvégzé­sét. A megnövekedett felada­tok szükségessé teszik a kü­lönböző segédműhelyek, így a porlasztás, a levegős- és a szerszámműhely kialakítását. Ehhez a munkánkhoz is sok segítséget várunk más igaz­gatóságok vontatási főnöksé­geitől, így a szombathelyiektől és a dombóváriaktól átvehető jó tapasztalatoktól... Együ­tt a forgalommal — Miben látja a főnökség az anyag- és energiatakaré­kosság további feladatait, le­hetőségeit? — Amit eddig elértünk, csak kezdeti eredménynek te­kinthető — felelte Lédeczi László. — Még többet kell tö­rődnünk az energiahordozók ésszerűbb, takarékosabb fel­­használásával. Igyekszünk minden fórumot felhasználni arra, hogy a fokozott takaré­kosságra irányítsuk az itt dol­gozók figyelmét, s ehhez kér­jük a társadalmi szervek se­gítségét is. A takarékosság további eredményeihez, a ha­tékonyabb mozdonyfelhaszná­láshoz, a felesleges ácsorgások megszüntetéséhez a forgalmi szakszolgálattól is támogatást várunk, mert meggyőződé­sünk, hogy a takarékosabb közlekedés megvalósítása kö­zös feladatunk. L. J. Üzemkész dízelmozdonyok a debreceni vontatási javítóműhelye előtt (A szerző felvétele) Rakodás Záhonyban A záhonyi átrakókörzetben egyre több gép segíti a vasutasok munkáját. A speciális daru könnyedén emeli a magasba a nehéz rönkfákat (MTI-fotó) MAGYAR VASUTAS Ne irigyeljék az éveket! A nyugdíjasok foglalkoztatása társadalmi érdek. A vas­úthoz is hívni kell,­­ hívni érdemes a nyugdíjasokat, hiszen a létszámhiány itt is égető. Ha munkát vállalnak régi szol­gálati helyükön, akkor könnyebb kiadni a ténylegesek sza­badságát, illetve a pihenőnapokat... Kérdés ezek után, hogy sok nyugdíjasunk miért megy szívesebben más vállalathoz dolgozni. Talán azért, mert ott a nyugdíjas munkavállalókra ugyanúgy vonatkozik az évi bérfejlesztés, mint a tényleges dolgozókra. Ezzel szemben a MÁV-nál az öt-hat évvel ezelőtt megállapított nyugdíjas óra­bérek máig se változtak, amit tapasztalataim birtokában ál­líthatok. Még ennél is kedvezőtlenebb helyzetet teremt nálunk a nyugdíjasok számára sok fiatalabb kolléga csípős megjegy­zése, élcelődése. Legtöbbször az öltözőben vagy a személyzeti tartózkodóban hangzik el: — Mit akar még, öreg?! Nem szolgált eleget? Meg akar gazdagodni a nyugdíja mellé ka­pott fizetésből? Vén zsugori... stb. Igaz, látva, hogy ki mondja, figyelmen kívül kellene hagyni az efféle megjegyzéseket, mégis ide kívánkozik, hogy jó lenne mindenütt olyan, légkört kialakítani, amelyben nem fordulhatnak elő a sértegetések. Nyugdíjasként én se azért vállaltam munkát, mert nem tudok megélni a nyugdíjamból. S természetesen a „külön kereset”-re se azért számítok, mert abból akarok meggazdagodni. Feltételezem, hogy a sértegetők is nyugdíjba mennek valamikor, s rájönnek majd, hogy az otthonülés unalmassá válik azok számára, akik egész életük­ben dolgoztak. A nyugdíjas azért vágyódik a munkára és kí­vánkozik az emberek közé, mert tudja, hogy ezzel meghosz­­szabbítja az életét. Földi József nyugdíjas,­­ Szolnok Jokses a géplánc! Rákos állomá­son az idén kezd­ték meg a fővá­gányok felépít­ménycseréjét. Eb­ben az évben a III. és a­­ IV., jö­vőre pedig a II. és az V. vágányokat korszerűsítik. A munkálatokat a budapesti építési főnökség dolgo­zói végzik. Részt vesznek ebben a néphadsereg építő alakulatai is. Jobb oldalon, mielőtt a felépít­mény-karban­tartó géplánc, megkezdi a mun­kát, az egyik ka­tona szintező mű­szerrel ellenőrzi a pályát. Lenti képün­kön : Kiss Ernő művezető a III. vágány tengelyét méri be. (Óvári Árpád felvételei) 5 ...és akik betoppantak a társadalmi ellenőrök szilágyi István, a nagykani­zsai pályafenntartási főnökség vonalgondozója tizenöt éve a kereskedelmi hálózat társadal­mi ellenőre. A Szakszerveze­tek Somogy megyei Tanácsa a fogyasztók érdekében végzett példamutató munkájáért már többször részesítette dicséret­ben. Húsz éve vasutas. Napon­ta — sokszor esőben, hóban — több mint tíz kilométeres vo­nalszakaszt kell bejárnia, el­lenőriznie. A szolgálat után, amikor hazatér a családi kör­be, bizony jólesik a pihenés. Próbavásárlás — Mikor jut idő a társadal­mi munkára, a kereskedelmi ellenőrzésre? — Általában az esti órák­ban, szabadnapokon és a hét­végeken. Ilyenkor az ellenőr­ző csoport tagjaival kocsiba ülünk, és járjuk a környék üzleteit, vendéglőit. — Mit szól ehhez a család? — Nem panaszkodnak. Gyakran előfordul, hogy egy­­egy családtagunkat is magunk­kal visszük, ha olyan üzletbe megyünk, ahol felismerhetnek bennünket. Ilyenkor a próba­­vásárlást a családtagok vég­zik, mi csak utána toppanunk az üzletbe, és rögzítjük az eredményt. — A tizenöt év alatt bizo­nyára sok érdekes esemény történt? — Valóban sok. Egy alka­lommal például bejelentés ér­kezett a központba, hogy az egyik vendéglőben megrövidí­tik a vendégeket, kevesebb italt szolgálnak ki, mint amennyit fizettek. Hamarosan megjelentek a társadalmi el­lenőrök, és próbavásárlást vé­geztek. Három féldeci rövid­italt kértek, majd hivatták az üzletvezetőt. Hosszas várako­zás után végre előkerült a rak­tárból, majd a pulthoz lépett, és szó nélkül felhörpintette az egyik pohár italt, mert szem­re is kevesebb volt fél decinél. Természetesen ez a cselekede­te nem nyerte meg a tetszé­sünket. Az illetékes hatóság több mint tízezer forintra bün­tette a mohó vendéglőst. Garázdák balgasága Szilágyi Istvánnak volt része izgalmakban is. — Ugyancsak bejelentés alapján kerestük fel az egyik község szövetkezeti vegyes­boltját. A bolt raktárában — záróra után — éneklő, italozó csoportot találtunk. Felszólítá­sunkra távoztak ugyan a bolt­ból, de szitkozódtak és fenye­getőztek. Teljesen besötétedett, mire befejeztük az adminiszt­rációt. Amikor kiléptünk az utcára, láttuk, hogy az ittas társaság még nem ment haza,­­ ránk vártak. Gyorsan beül­tünk a gépkocsiba, de az nem indult, mert mind a négy kerékből kiengedték a leve­gőt ... Csak a késő éjszakai órákban jutottunk haza. A boltos később méltó büntetés­ben részesült, mert a további vizsgálat során megállapítot­ták, hogy nagyobb forgalmat bonyolított le szeszesitalból (engedély nélkül), mint a szomszédos vendéglő. Ellenőrzési körzetükhöz tar­tozik a dél-balatoni üdülőterü­let is. — Milyen tapasztalatokat szereztek eddig? Kevesebb visszaélés — Nagyon sok elárusító egy szezonban akar­ meggazdagod­ni. Ezért a társadalmi ellen­őrök a nyári hónapokban — a központ tervei szerint — gyakrabban ellenőrzik a bala­toni kereskedelmi és vendég­látó egységeket. A harácsolók nemcsak a vendégeket káro­sítják, hanem rontják a ma­gyar kereskedelem és vendég­látás hírét is. Szerencsére egy­re ritkább a nagyarányú visz­­szaélés... Nagy Antal Gáza

Next