Magyar Vasutas, 1993 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-12 / 1. szám
4 A balesetek többségét személyi mulasztás okozza Beszélgetés Sutyor Lászlóval, a MÁV munkavédelmi osztályvezetőjével Napjainkban a munkanélküliség, az attól való félelem, a munkáltatók pénzügyi, termelési gondjai úgy tűnik, háttérbe szorítják a munkavédelmet. Félő, hogy romlanak a munkabiztonsági követelmények. A szakemberek szerint a munkavégzés közben fellépő ártalmak és veszélyek száma máris emelkedik, ennek ellenére a foglalkozási balesetek száma a nemzetgazdaság területén folyamatosan csökken. Ez a tendencia jellemző a MÁV-nál is. A két folyamat ellentmondásos. Ennek okairól beszélgettünk Sutyor Lászlóval, a MÁV Vezérigazgatóság munkavédelmi osztályának vezetőjével. — A MÁV jelenlegi helyzete, a romló műszaki feltételek, munkabiztonsági körülmények ellentmondanak a javuló baleseti helyzetnek. Mivel magyarázható ez az ellentétes folyamat? — A foglalkoztatás körülményei, a munkáltatás biztonsága szempontjából az üzemi baleseti helyzet alakulása a mérvadó, mely az előző évekhez viszonyítva kedvezően alakult. A balesetek száma nagyobb arányban csökkent, mint a létszám. Az elért eredményekkel azonban így sem lehetünk elégedettek, mert a teljesítmények csökkenése, kedvezőbb helyzetet is eredményezhetett volna. A műszaki feltételek és munkabiztonsági körülmények romlása a balesetek munkakörülményi elemzéseiből jól kimutathatók, de ma még nem ezek a balesetek elsődleges okai. Remélhetőleg a vasút fejlesztési, fenntartási munkálataira ismét nagyobb lehetőség lesz, s a jelenleg romló műszaki feltételek akkor már nem válhatnak a balesetek okozójává. A balesetek számma ugyan csökkent, de az egy sérültre eső gyógyulási idő növekedett. Ez azt jelenti, hogy a balesetek súlyosabbak? — A balesetek csökkenése mellett az egy balesetre jutó táppénzes napok számának emelkedése nem jelenti azok súlyosságának növekedését. A balesetek egy része jelentéktelen sérülés, mely csak néhány táppénzesnap-kiesést okoz. Általában ezeket a baleseteket a legkönnyebb megelőzni. Szerepet játszik ebben az is: dolgozóink ma már meggondolják, hogy kisebb sérüléssel táppénzes állományba menjenek. Ezt igazolja egyébként a három nap alatti balesetek jelentősebb arányú javulása. Az említett okok miatt, azoknál a szolgálati egységeknél — igazgatóságok, szakszolgálatok —, ahol az ezer főre jutó balesetek száma alacsony, az egy sérültre jutó táppénzes napok száma rendkívül magas. Az üzemi balesetek előfordulási és okozati tényezői azt mutatják, hogy állandósultak, egyes területeken pedig az összehasonlító adatok alapján, arányaiban kedvezőtlenül alakultak. Milyen okok játszanak ebben szerepet? — A balesetek túlnyomó többségének okai elsősorban szé helyi mulasztásokra vezethetők vissza. A sérült utasításellenes magatartása mellett munkaszervezési hiányosság, közvetlen munkairányítók mulasztása és egyéb előírásellenes magatartás volt az elsődleges ok. Korábban nagy számban — az utóbbi időszakban csökkenő gyakorisággal — fordult elő alkoholos befolyásoltság alatti munkavégzés és ebből eredő baleset. Többször hangsúlyozzuk, hogy a vasút veszélyes üzem. Ezért a munkavédelmi előírások betartása a munkahelyen meghatározó a munkavállalók személyi védelme szempontjából. Hogyan ítéli meg a MÁVhelyzeteit, ez irányú fevákciósségét? — A munkavédelmi előírások rendkívül sokrétűek.” vannak közöttük a munkáltatás biztonsága szempontjából alapvető feltételek, amelyek megkövetelése és megtartása egyértelmű a munkavállalók személyi biztonsága érdekében. Ezekből — függetlenül a jelenlegi helyzetre — nem lehet engedni. Vannak olyan előírások is, melyek ma már nem tarthatók be. Így például a technológiai utasítások számos előírása. Ilyenkor olyan technikai vagy szervezési megoldást kell alkalmaznunk, mellyel a munkavállalók biztonsága nem szenved csorbát. Egyre gyakoribbá váltak az operatív intézkedések, amelyek a balesetek megelőzését szolgálták. — Lát-e összefüggést a balesetek alakulása és a vasutasok körében tapasztalt hangulat között? Gondolok itt a tervbe vett elbocsátásokra, a privatizációra, az átszervezésekre. A balesetek kedvezőnek ítélt alakulása és a vasutasok jelenlegi hangulata eltér. A hangulati elemek a vasút keretein túlmenő okokra is viszszavezethetők. Úgy gondolom, hogy a bérből és fizetésből élők országszerte különböző hatásnak vannak kitéve, melyek nemcsak a munkahelyeken, hanem minden területen éreztetik hatásukat. — Várható-e változás a munkavédelemben a munkavédelmi törvény elfogadása után? Igényt tartanak-e a gazdálkodó szervezetek a munkavédelmi szakemberekre? — A munkavédelmi törvény hatályba lépése után e tevékenység szerepe, fontossága felértékelődik. A munkavédelmi szakemberek iránti igény is növekszik. A vállalatoknak optimális megoldást kell keresni a szükségletek és a jelenlegi lehetőségei között. E kérdéskörben a munkavédelmi törvény késése természetesen hátrányt is jelenthet. — Rendelkezik-e a MÁV évi munkavédelmi programmal, ha igen milyen feladatokat tűztek ki célul? — A MÁV önálló évi munkavédelmi programmal nem rendelkezik. Rendszerint az évi helyzetértékelésekor határozza meg az elkövetkezendő év munkavédelmi feladatait. — Hogyan ítéli meg az érdek-képviseleti szervek tevékenységét a munkavédelem területén? — Az érdek-képviseleti szervek munkája vállalati szinten (szabályozás, egyeztetés, stb.) megfelel az igényeknek. Középszinten és a szolgálati helyek tekintetében visszaesés tapasztalható. Remélem ez csak átmeneti jellegű. — Hogyan alakul az együttműködés a szakszervezeti, munkavédelmi, társadalmi aktivisták és a MÁV munkavédelmi szakemberek között? — A jövőben a jelenleginél hatékonyabb együttműködésre, gyakoribb megbeszélésekre és egyeztetésekre lesz szükség. Páska Jenő Zeppelin szállt a város felett Légi felvétel Szentes állomásról Tizenkét vagont lehet megszámlálni Szentes pályaudvarán azon a légi felvételen, amelyet 73 évvel ezelőtt készítettek egy zepppelinről. A léghajózás legjelentősebb fejlesztője a német gróf Zeppelin Ferdinánd (1838—1917). Első eredményes léghajója alumínium vázzal 128 méter hosszú volt. A gáztereket közfalakkal választották el, amivel növelték a biztonságot. Két 16 lóerős motor szolgáltatta a légcsavarokon keletkező húzóerőt. A Bodeni-tó felett tartották a próbarepülést. Az első világháború alatt 40 típust fejlesztettek ki és használtak a haci cselekményekben. A németek léghajókról bombázták az angliai Hullt, Londont és más városokat. A háború alatt több mint 5000 bevetésben vettek részt a zeppelinek. A légelhárítás azonban legyőzte a léghajókat. Esztelen bevetésüknek az lett az eredménye, hogy a 97 léghajóból 90-et megsemmisítettek. A háború után már veszélytelenebb volt a léghajózás és békés célokra használták. A forgalmi léghajózásnak aztán az vetett véget, hogy az óceán felett közlekedett LZ—129 léghajó 1937- ben az amerikai Lake Hurstban kikötés közben felrobbant és a súlyos katasztrófa sok áldozatot követelt. Szentes hely- és vasúttörténetében is megjelent a zeppelin, gróf Zeppelin egyik léghajótípusa. Az említett tragikus vég előtt majdnem húsz évvel korábban áthajózott Szentes légterén a zeppelin. Sokan megcsodálták a repülő szivart. Archív anyagból előkerültek kiváló minőségű légi felvételek, amelyeket Szentesről a megcsodált zeppelinről készítettek 1919. július 8-án 18001 méter magasságból! Azt gondolná az ember, hogy a felvételeket valamelyik műhold, vagy egy szuper felderítő repülőgépről készítették a legkorszerűbb technikával. Abban az időben Szentes román megszállás alatt volt. Egy Kecskemétről felszállt felderítő léghajó Szegeden át Mindszentmajor felett és Szegvárt érintve Szentes felé repült, majd a városról jó minőségű légi felvételeket készítettek. Egy másik fénykép a híres Zsoldos ipartelepet mutatja be nagy részletességgel. Jól látszanak az épületek, a téglaégető körkemence, a malom és a katonás rendben sorakozó száradó téglahalmazok. A fényképről azt lehetett feltételezni, hogy Szentes városának szélén valamilyen katonai bázis van. A mérnök Zsoldos Ferenc, aki Zürichben szerzett gépészmérnöki diplomát korának minden technikai újdonsága iránt érdeklődött, gyáraikat modern gépekkel szereltette fel. Többek között volt egy akkor csodaszámba menő nagy felbontóképességű 170-180 centiméter hosszú távcsöve is, amely halála után helyén maradt. A Zsoldos gyerekek ezzel a távcsővel figyelték a Szentes felett megjelenő zeppelint. A hosszú távcsövet látták a teleppel szemben a vasút állomása felől a románok, mert akkor még e két objektum között nagy beépítetlen térségű terület volt. Talán gépfegyveresőnek gondolták a románok a távcsövet. Ezt követően a Zsoldos telepen házkutatást tartottak a megszálló csapatok. A tolmácsnő nagyon rendes volt. Meggyőzően segítette jó irányba a helyszíni szemlét. A vizsgálódás nyomán fegyvert, nem találtak és a telepet nem minősítették hadi bázisnak. Zsoldoséknak sem esett bántódásuk. Ez a 73 év előtti érdekes szentesi epizód is értékes hely- és vasúttörténeti dokumentum. A légi felvételeket az idén bizonyára kiállítják majd a szentes—hódmezővásárhelyi HÉV centenáriumán. Fogas Fái A bliccelőknek nincs esélye! „Milliomos" jegyvizsgáló Sípos István üzemeltetési és kereskedelmi vezérigazgatóhelyettes Perger Imre személyfuvarozási főosztályvezető társaságában nemrég rendhagyó módját választotta egy arra érdemes vasutas megjutalmazásának. A Szob állomás létszámába, tartozó Mészáros Lászlóné jegyvizsgálót ugyanis nem szolgálati helyén, hanem a Nyugati pályaudvarról a határállomásig közlekedő személyvonaton — munka közben — érte a kellemes meglepetés, pénzjutalmat kapott. — Mivel érdemelte ki az elismerést? — kérdeztem a szimpatikus, mindenkihez kedves, udvarias jegyvizsgálót, akit a vezérigazgató-helyetteshez hasonlóan szintén egy Szobig közlekedő vonaton, s természetesen szolgálat közben, leptem meg. — A munkámmal, amit szeretek, és mindig azon vagyok, hogy lelkiismeretesen végeztem — válaszolta. — Hallottam, hogy nagyon szigorú az utasokhoz és sűrűn szabja ki a büntetéseket. — Ez nem így van. Ok nélkül még senkit sem büntettem meg. Aki ezt mondja, az vagy nem ismeri a vasúti díjszabást, a jegyvizsgáló jogait, vagy rosszindulatú. — Esetleg irigy,mert van miért, nem igaz? — Hát ...én nem is tudom. Fia csak azért nem, hogy a szolgálat végeztével néha több száz forintot is befizetek a vasút kasszájába, s van olyan hónap, amikor hat-hétezer is összejön. Hogy szavainak nagyobb hitele legyen, a kalauztáskából előveszi a jegyvizsgáló naplót és elém tárja: — Ebben én mindig pontosan feltüntetem a vonaton beszedett menetdíjak, utánfizetések összegét, és azt havonta, majd évente külön is összesítem. A jegyvizsgáló naplót a maga részére készített részletes kimutatás egészíti ki. Ebben meglepően nagy számok olvashatók. Íme néhány példa: 1983-ban 8162 jegy nélküli utastól 222 674, majd 1990-ben 6112-től 273 052 forintot „kaszszírozott”. Az elmúlt négy év alatt a MÁV-nak befizetett pénz összege pedig meghaladja az egymillióid forintot. Még egy adat: vasutas Pályafutása alatt eddig 127 jegyvizsgáló naplót írt tele. Tulajdonképpen ez a néhány „apróság” önmagában is választ ad arra, hogy Mészáros Lászlóné mivel érdemelte ki az elismerést. S mint kiderült, nem ez volt az első. Ehhez hasonló címen háromszor részesült már vezérigazgatói elismerésben. A számok láttán, a tények hallatán jutott eszembe a gondolat: ha ez az apró termetű jegyvizsgáló asszonyka a vonaton saját zsebére dolgozna, a jegy nélkül vagy a díjszabástól eltérő menetjeggyel utazóktól beszedett utánfizetési pótdíjakból már többszörös milliomos lehetne. — Árulja el, hogyan csinálja? — Kincs ebben semmi különös. Ha csak az nem, hogy jó emberismerő vagyok. A törzsutasokat, a napi bejárókat személyesen is ismerem. Amikor új arcokkal találkozom, velük is hamar szót értek. Ha valaki nagyobb csomagokkal száll fel a vonatra, biztos, hogy távolabbra utazik. Ezt, még mielőtt a jegyét kezelném, rendszerint meg is kérdezem. Ha a jegyért fizetett összeg nem egyezik a távolsággal, előzékenyen felvilágosítom. Azt a szót, hogy büntetés, soha nem használom. Nálam, ha a jegy cikis, az utas mindig pótdíjat fizet, méghozzá zokszó nélkül. — És a bliccelők? Velük is ilyen kesztyűs kézzel bánik? — Nálam nem sok esélyük van, mert már a felszálláskor felfedezem, hogy kik azok, akik kerülik a velem való találkozást. — A MÁV az első munkahelye? — Nem. Mielőtt a vasúthoz kerültem, a váci Finomkötöttáru-gyárban dolgoztam. — Miért hagyta ott a gyárat? — Nem tudtam a három műszakkal megbarátkozni. Meg a vasutasrokonaim is állandóan azt duruzsolták, hogy jobban járok, ha beállok vasutasnak. S amikor beadtam a derekamat, beajánlottak a szobi állomásfőnöknél. Hetvenkettő január 25-én kocsifelhóként kezdtem, s szeptembertől pedig már önálló jegyvizsgálóként utaztam. — Húsz év tengelyen, télen, nyáron, hétköznap és ünnepen, nem fárasztó? — Néha már elfáradok. Ilyenkor jól jön a szabadnap. — Család? — Egyedül élek. Felnőtt lányom már férjnél van, ő is vasutas. A sturovói MÁV-kirendeltségen dolgozik. S van két szép unokám. Nekem a lányomék és az unokák jelentik a boldogságot. Szöveg és fotó: Visi Ferenc Erősebb volt az acélnál Negyvenkét esztendő a MÁV szolgálatában, a legedzettebb acélsínnek is dicsőségére válna, ha nem roppanna bele. Ám többnyire már jóval idő előtt megroggyan, összeroppan, küldetése lejár. Ilyenkor azonnal ott teremnek a vasút „csákányos” őrei, talpfáiról kibillentik, és helyébe új, erős utánpótlást illesztenek. De nem ez történik-e életünk során velünk is? A fertődi Juronits Árpád nagyra becsült akkumulátorkezelő kollégánkkal, hál’ istennek nem ez történt. Róla — a szó legnemesebb értelmében is — bátran és büszkén mondhatjuk el: valóban erősebb volt az acélnál. Negyvenkét esztendő összes terhével a vállán, a gerincében, a csontjaiban, sem a telek dermesztő fagya, sem a nyarak pokolian fojtogató melege nem tudta megtörni, nem tudta szétroppantani. Nem tudta kitépni helyéből a történelem, olykorolykor félelmetesen drámai dübörgése sem, melynek számtalan, szívet és ideget tépő viharai süvítettek végig sorsán, életén. Állta az időt. Állta a sarat. Az iskolában jól tanul. Szomjazza a tudást, de szegény diákként nincs sok választása. Tovább kell járnia a „könnyek ösvényét”. Pár év múlva, úgy határoz, Sopronba indul munkát keresni... Szinte gyermekfejjel, tizenhét évesen 1930-ben kérte magát a GySEV pályafenntartási főnökség kötelékébe, ahol pályamunkásként alkalmazták, kenyérkereső lett. Kenyéradó szerszámai, a tenyértépő csákány és a vérszívó vasvilla, fokozatosan a kezébe és a testéhez nőttek. Fegyelmet, kitartást tanult, miközben átlagon felüli szorgalommal és szívóssággal lett napról napra, kedveltebb a brigádban. Szerénysége nyugalmat árasztott. Átszervezés miatt 1951-ben a MÁV pályafenntartási főnökséghez került, ahol továbbra is a vasutat ápolta, a síneket cserélte. Égett a munka a keze alatt, a bazalt ropogott és ezernyi szikrát hányt biztos ütésein. A talpfák megfeszültek, az acél engedelmeskedett akaratának. Verejtéke, télen, nyáron ott csillogott a köveken. A katonai szolgálat letelte után áthelyezték a MÁV főnökség akkumulátor telepére. Ezúttal nem talpfákat és nem síneket hordott, nem csákányozta és nem terítette a szürke bazaltot... Akkumulátorkezelőnek képezték ki. Az utazóközönséget szolgálta, fáradhatatlanul, türelemmel, öntötte az ólmot, szerelte és javította az akkumulátorok százait éjjel-nappal. Fényt, meleget vonszolt maga után, a vonatokba, kézi erővel. Ekkor még nem volt targonca, mint manapság! Fakerekű szekér nyöszörgött a súlyos, fekete akkumulátorok alatt, de célba ért, sárban és hóban, éveken keresztül. Erős, nyugodt kezek húzták, tolták, vigyázták. Huszonkilenc évesen 1962- ben tartotta legénybúcsúját. Megnősült, s Fertőszentmiklósról Fertődre települ életének hűséges párjával. Ott alapítanak családot, ott teremtik meg a jövőt. Földet művelnek, állatokat tenyésztenek és építik, lakják házukat. Nősülése után, egészen a nyugdíjba vonulás napjáig, Fertődről járt dolgozni Sopronban. Ám Fertődről, Fertőszentmiklósra csak kerékpárral (!) tudott eljutni, innen hozta be a vonat munkahelyére. Elgondolni is nyomasztó, micsoda kényszerhelyzetnek kellett alávetnie magát, három évtizeden át, mégis tűrte szótlanul, lázadás nélkül. Hajnalban, amikor munkába jött, késő este amikor hazatért öt-öt kilométert tekert biciklijén. Nem számított milyen idő van. És sohasem késett saját hibájából. Amíg az évek elrohantak, Juronits Árpád két felnőtt gyermek édesapja, két aprócska unoka nagypapája, és hitvesének megőszült párja lett. Bástyái, reménysugarai ők, kik naponta veszik körül, s engedik útjára. A negyvenkettedik esztendő leteltével, most már csak az övék. Valamennyi kedves kolléga nevében, nyugdíjba vonulása alkalmából, szívből kívánok, boldog pihenést, jó egészséget, békés életet, még sok-sok viszontlátást remélve, fiatal híve, barátja, tanítványa. Tölgyesi Géza akkumulátor karbantartó 1993. JANUÁR 15