Magyar Vasutas, 2000 (44. évfolyam, 1-16. szám)
2000-01-01 / 1. szám
Szolidaritási kézfogó Január 6-án a sajtó nagy nyilvánossága előtt, az MSZOSZ-hez tartozó, a KHVM-es szakszervezetek vezetői nem csupán baráti parolát adtak egymásnak. Aggódva állapították meg, hogy a tulajdonos mereven ragaszkodik az elfogadhatatlanul csekély béremeléséhez. Épp ezért a találkozó résztvevői arra szerették volna Határozatlan idejű sztrájkba kényszeríti a tulajdonos és a MÁV Rt. vezetősége a vasutasságot. A három reprezentatív szakszervezet egybehangzó döntését az váltotta ki, hogy az Rt. a 60 órás sztrájk (2000. január 10-től január 12-ig tartott!) után sem volt hajlandó tárgyalni sem a kollektív szerződésről, sem a 2000. évi béremelésről. A vezérigazgatóság hangzatos nyilatkozatai ugyan "a MÁV megegyezési szándékát sugallták”, de üres petárdafrázisoknak bizonyultak, mivel a ráébreszteni a tulajdonost és a MÁV Rt. menedzsmentjét, hogy a rendkívüli módon kiéleződött helyzet túl nőhet a MÁV Rt. és a vasutas-szakszervezetek vitáján, kiszámíthatatlanná teheti munkabékét. A fényképen balról jobbra Mundruczó Kornél (Postás Szakszervezet), Szalai József (Magyar Távközlési Ágazat Szakszertárgyalóasztal mellett egy tartalmatlan, siralmas elvi megállapodáson túl nem akarta konkrétan is megvitatni a szakszervezetek javaslatait. Január 14-én a MÁV által megfogalmazott elvi nyilatkozat szövegéhez a szakszervezetek kompromisszumos javaslatokat tettek. Az elvi nyilatkozatot így már elfogadhatónak minősítették a felek, de január 18-ára a MÁV saját javaslataihoz képest is visszalépett középtávon, 3 év átlagában a vasutasok keresetének inflációt követő emelése elől elzárkózott vezetős. Maros Péter (Magyar Műsorszóró Dolgozók Szakszervezete); dr. Márkus Imre (Vasutasok Szakszervezete); Vajda Ferenc (Folyami Hajósok Független Szakszervezete és MAHART Hajójavító Szakszervezete) és Rácz Vilmos (Közlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége) fognak össze, nem titkolván: egységben az erő. Sőt, ezt megtetézte azzal, hogy minden eddig kötött, a munkavállalók jogosultságait szabályozó megállapodást hatályon kívül akart helyezni Megállapítható, hogy a MÁV Rt tárgyalódelegációja nem kapott felhatalmazást a munkabékét megteremtő megállapodás megkötésére. Természetesen a sztrájkfelhívás, de esetleg maga a sztrájk is bármelyik órában lefújható, ha az addig és közben tartó tárgyalások a VSZ, a MOSZ és a VDSZSZ számára elfogadható eredményt mutatnak föl. A debreceni jegyvizsgáló, Oláh István köszöni szépen a karácsonyra várt teljesítmény-jutalmat. Riportunk a 4. oldalon olvasható. AKTUÁLIS A jelenlegi jobboldali kormány hatalomra kerülésekor világossá vált, hogy az érdekegyeztetés, mint párbeszéd megszűnik, "ÉT átalakítás" fedőnév alatt. A hatalom egyoldalú diktátumokkal akar irányítani. Az akarnokság határa az EU által kinyilvánított nemtetszés lehet csupán. A tényállás világos. A ránk, magyarokra váró országátalakítást az állampolgárra való rákényszerítés módszerével akarják megoldani. (Már amennyit erről az átalakításról a négy éves ciklusban el tudnak, el akarnak végezni!?) A kevésbé fájdalmas, gyorsabb haladást biztosító módszer, a "beszéljük meg és legyenek világosak a szóba jöhető megoldási módok előnyei, illetve hátrányai" nem kell, túl macerás. Nem lehet annyira mellébeszélni, mögé látnak a különféle szervezetek, a közérdeknek nevezett, de a hatalom birtokosai mögött meghúzódó tőkés érdekeknek. A megoldást a thatcheri módszer alkalmazását, az ÉT szétverését, a rendszerváltáskori szakszervezeti pluralizmust harsogó, megújuló szakszervezeteket, új vezetőket kiáltó volt szakszervezeti vezetők koordinálták (pl. Őry Csaba, Kalmár Béla, stb.) A következmények kedvezően hatottak, mivel mindenféle országos, vagy szakszervezeti konföderációs össztiltakozástól mentesen, némi zsörtölődés mentén lecsengett az ügy. Az az apró tény, hogy az országos érdekegyeztetés szerepét betölteni hivatott Országos Munkaügyi Tanács (OMT) nem működik már, feltűnik Brüsszelnek is. Szóvá is tették, de hiába. A romboló kedv nem csitult. A 2000. évi béralku újabb lehetőséget adott a második felvonás megrendezésére. A célpont a három reprezentatív vasutas szakszervezet föld színéről történő eltüntetése. A recept az alábbi: Végy egy alacsony bérajánlatot, keverj hozzá egy kormányátalakítás során megmozdított KHVM miniszteri széket, hirdess bizalmat a MÁV Rt. vezetőinek, de vond el a döntési jogukat és tiltsd meg nekik a megállapodást. Az egész masszát öntsd le egy új maszlaggal, amelyet úgy hív a jelen hatalom, hogy "Vasútreform". Máris kész a konfliktus! A szakszervezetek azt megsütni sem engedik, nemhogy megennék. Ettől kezdve jöhet a módszeres támadássorozat a munkavállalók ellen. A fedőnév: "a szakszervezetek védik a kicsikart többletjogaikat." A logika nem rossz. Csakhogy a hibás receptnek jön a szaga, amelyet nemcsak a vasutasok, a szakszervezetek, de a magyar állampolgár is világosan érez. Sőt akkora a bűz, hogy már Brüsszelen túl a Szakszervezetek Világszövetségéig is eljutott. Bill Jordan levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek és Katona Kálmán KHVM miniszternek, amelyben nem dicsérte meg az urakat a gyalázatos produkcióért. Kollégák! Tehát helyzet van. Olyan helyzet, amilyen még nem volt az elmúlt 40 évben sem. Totális támadás van a munkavállalói jogok ellen. Egyoldalú diktatúrára törekszenek a MÁV Rt.-nek, mint állami vállalatnak megreformálása során. A MÁV-átszervezés izgalmas része a privatizálhatóságban van, és nem a környezetkímélő vasút fejlesztésében, a pályavasút leválasztásában. A fő kérdés, az, hogy mit lehet eladni ill. olcsón megvenni. A hatékony és gyors megoldáshoz nem kell ellenlábas, nem kell szakszervezet, ám annál inkább az ellenállás- és zökkenőmentes terep. Ezt úgy lehet elérni, hogy félelemben kell tartani a MÁV vezetőket a "most meg lehet mutatni urak, hogy ki vezeti a MÁV-ot" varázsszóval, a vasutasokat pedig a "ki vagy rúgva, ha sztrájkolsz" jelszóval. Úgy, ahogy azt el is várták, ezért is kellett hát folyamatosan deklarálni, s a MÁV sajtóiroda magát fölülmúlva lihegte túl a sztrájk "gyenge" támogatottságát, a szakszervezeteknek biztosított, "soha nem látott" mértékű juttatásokat. A vasutas ettől feldühödik, nekimegy a szakszervezeteknek és lesöpri őket a MÁV színéről. A thatcheristák pedig mossák kezeiket és indulhat a kiárusítás. A módszer nem jött be. Azért, mert a szakszervezeti tagok tudják, hogy milyen juttatásokat kapnak a MÁV-tól a szakszervezetek. Azt is tudják, hogy a munkaidő-kedvezmény megváltási pénzt a képviselőik döntése alapján osztják szét, használják fel. Az irodaügy sem sikerült, mivel a tényeknek látói, tudói a vasutasok. Van még egy bökkenő, amivel nem számoltak. A vasutas nem most jött le a falvédőről és átlát a szitán. Kollégák! Az ötletekből az urak bizonyára még nem fogytak ki, már ami a munkavállalók és a nevükben szót emelő szakszervezetek elleni hadjáratot illeti. Azt pedig világosan látni kell, hogy itt nem a vasútról, annak pozitív jövőjéről van szó. A szakszervezetek meggyengítése után a munkavállaló folyamatos félelemben tartásával a hátralévő két év alatt még megtömhető jó néhány hátizsák. Kemény a próbatétel! Nincs más út, mint az összefogás! Az összefogás ereje az, amely talán féken tudja tartani a vad, tőkés indulatokat. Szükség van a bizalomra, amely a munkavállalók akaratát, félve megfogalmazott óhaját kifejezni képes emberek, a kollégák, a szakszervezeti tisztségviselők irányába kell, hogy megjelenítse. Persze az ősrégi elmélet az "oszd meg és uralkodj”, mindig ott lesz, mert a magyar ember erre mindig ugrik. Mindig lesz olyan ember, aki a vélt vagy pillanatnyi valós előnyeiért megfélemlít, eltapos másokat. A helyzet egyszerű és átlátható. Egy valami kell csupán. Mégpedig az, hogy elhiggyük azt, amit nap mint nap tapasztalunk. Vegyük észre, hogy a bennünket, családjainkat, gyermekeinket, szüleinket körülvevő világ nem rémálom, hanem a rideg és egyre keményebb valóság. Kollégák! A kilátástalan kiszolgáltatottság ellen nincs más orvosság, mint az összefogás. Az 1999 év végi, 2000. januári vasutas konfliktus nem szól kevesebbről, mint arról, hogy az édesapának és édesanyának vagy az ő munkájukat választani akaró gyereknek lesz-e vasutas jövője? Biztos kenyérkereset lesz-e ez a szakma, ez a hivatás a vasutas családoknak? Az élet döntések sorozatából áll. A döntés felelősségét senki sem háríthatja másra! MÁV – VASJÁRMŰ Járműjavító és Gyártó Kft. ÖNORM M 7812, DIN 6700 • vasúti járműjavítás és gyártás • fémmegmunkálás • acélszerkezet gyártás és szerelés