Magyar-Zsidó Szemle 46. (1929)
1929 / 4-6. szám - TUDOMÁNY - Dr. Zsoldos Jenő: Bibliai vonatkozások Csokonai költészetében
103 Bibliai vonatkozások Csokonai költészetében Mózes könyvei. Az első emberpár történetéből elsősorban Éva alakja érdekli Csokonait. Az emberteremtés férfi tagjáról ritkábban szól. Egyik dévajhangú, sikamlós tárgyú költeményében, mint a férfi nem ősét, említi Ádámot. (Castis omnia casta. II. 195.) Majd egy másik alkalommal ugyancsak tréfás hangon, de minden pajzánság nélkül azt a kívánságát fejezi ki, hogy a születendő gyermek Ádámra üssön, azaz fiú legyen. (Somogyi kázus. II. 246.) Még egyszer előfordul Ádám neve Csokonai verseiben, szójátékként alkalmazva Horváth Ádámra: »Te vagy első ember köztünk és Adámja magának, A kies magyar Helikon szűk paradicsomának.« Itt Csokonai bizonyára Horváth Ádám göcseji Helikonjára céloz, melynek nők voltak a tagjai. (Horváth Ádám névnapjára, II. 378.) Ugyanebben a versében felemliti az oldalbordát is (Móz. I. 2, 22), az embernek asszonnyá formált részét: »Délutánra meg tegyük meg oldalbordád Évának.« A bordát egyébként idézi másutt is. Tempefőiről, a méla vándorköltőről, gróf Fegyverneki elhiszi, hogy gazember, nem jó bordából került, azaz nem tisztességes, becsületes származásu. (Tempefői V. felv., 4. jel., III. 231.) Az előbb emlitett szabadszáju költeményében Évára, mint a nő anyai hivatásának letéteményesére, hivatkozik. »Éva napra« irt versében az ünnepeltet Ádámné leánykájának, első anyánk druszájának nevezi. (II. 380.) Az a gondolat, hogy Évában a kigyó (Móz. I., 3, 4) ébresztette fel a kíváncsiságot és vette rá, hogy a tiltott gyümölcsből egyék, a következő tréfás fordulattal jelentkezik a »Castis omnia casta« cimi költemény elé irt, és tettetett rosszalással sopánkodó megjegyzésében: »Ejnye kisasszonykám! Bánom, hogy nem azt parancsoltam vala, hogy olvassa el, talán rá se nézett volna. Be Éva természet! Mert ugyan a megtiltott fának csak virágait szagolta, de az egekre kérem, meg ne kóstolja gyümölcseit.« Ezt az idézetet úgy kell értelmeznünk, hogy a leány, aki elolvasta már az épenséggel nem épületes mozzanatokban bővelkedő költeményt, vigyázzon, nehogy a versbe foglalt pajzánkodások élő szereplője legyen. A tiltott gyümölcsöt egy ízben a szerelmi csókokkal azonosítja Csokonai. A szerelmes csókok gyakorlati értékét nem ismeri, mivel ebben a paradicsomban járatlan szama jónak és gonosznak tudásának (sic) fájáról azon édes gyümölcsöket még nem szedte.« (Melyik a legjobb csók? II. 571.) Csokonainak az asszonyi állhatatlanságról vallott felfogását nemcsak Seneca mondása erősíti meg: »crede ratem ventis, animum non crede puellis, Namque est feminea tutior unda fide«, hanem Éva is, aki ezt a mondást már régen példabeszéddé tette a paradicsomban. (Egy indivi-