Csoma József: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig 3/2. köt. Magyar nemzetiségi czímerek (1904)
Előszó
ELŐSZÓ. Azon vezérelveket, melyek ezen könyvem megírásában vezettek, kifejtettem »A nemzetségi czímerek tanulmánya« czímű akadémiai székfoglaló értekezésemben. E könyv bevezetésében ismételnem kell nagyjából az elmondottakat, mert ezek mintegy kulcsul szolgálnak a megírottak megértéséhez és igazolják eljárásomat a rendelkezésemre álló heraldikai anyag feldolgozásánál. Ezen nézetek és vezérelvek egyike az, hogy csak azon czímerek tarthatók nemzetségi czímereknek, melyek a »de genere« kifejezés korából, tehát a XIII. századból és a XIV. század első feléből maradtak reánk s melyek ezekkel egyező, bár későbbi korból származó czímertani emlékek alapján biztosan meghatározhatók és egységre vihetők. A másika az, hogy mindazon XIII. századi és a XIV. század első feléből származó, leginkább magyar eredetű nemzetségi vagy magán czímerek, melyeknek paizsában pólyák, osztások, egyszerű vagy patriarcha keresztek képezik a paizsalakot, nem az illető nemzetségek vagy egyének czímerképei, hanem hatalmi jelvények, melyeket az illető nemzetségek vagy családok országnagyi méltóságot viselt egyes tagjai hivatalos pecsétül, vagy fényes állásuk feltüntetésére vettek át az ország czímeréből czímerpajzsaikba. Az ilyen szűkre vont határ a nemzetségi czímerek meghatározásánál nagy aránytalanságot támaszt a nemzetségek száma s a többé-kevésbbé biztosan meghatározott a nemzetségi czímerek száma között. Nemzetséget kétszázon felül ismerünk, nemzetségi czímert e mai napig huszonkilenczet.