Magyarország, 1861. április (1. évfolyam, 77-102. szám)

1861-04-20 / 94. szám

1861. — 1. évfolyam. 94. Sz. Szombat, április 20.­ MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Újtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó­ hivatalhoz intézendők. 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 8-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél 19 újkrajczáron kaphatók. HIRDETMÉNYEK DÍJA: L MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. meg Országgyűlés. A nemzeti képviselők VI. ülése ápril 19-kén. Ma volt a ház alakuló ülése. A képviselők nagyobb része díszruhában jelent A korelnök az ülést megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Ezután Palóczy László korelnök vett ér­zékeny és megható búcsút a képviselőktől, helyét a választott elnöknek engedvén át. Beszéde így hangzott : Követvén a házszabályok rendeletét, a teendő most az,hogy a mélyen tisztelt ház általános szavazatai által megválasztott hivatalnokok helyeiket elfoglalják t. i. az első elnök, két alelnök és hat jegyző urak, ki­ket ezennel van szerencsém felszólítani hivatalosan, hogy helyeiket foglalják el. Tisztelt képviselők ! a házszabályok által körvonalazott korelnöki hivata­lomnak vége van ; s midőn e helyről eltávozom; he­lyet adandók annak, ki azt annyira megérdemlő, kit ti magatok választottatok, ő fogja hirdetni nektek, hogy a ház megalakulva van ; ma ápril 19-dik napján, e dicső napon melyen hazánk egyedüli boldogságát magában foglaló 1848-ki törvények felséges V. Fer­­dinánd királyunk által épen e napon szentesittet­­tek. 36 éve annak, mióta előbb ugyan Borsod vármegyének számos nemesei, később Miskolcz szülővárosomnak polgárai a törvényhozó test te­rére munkálkodni engem elküldöttek; e téren működtem tehetségem szerint honfitársaimmal együtt, velők együtt élveztem azon kedves örö­meket, melyeket a haza a múlt országgyűlésig élve­zett. Szenvedtem, tűrtem azon keserveket is, melye­ket édes hazánk szenvedett (közhelyeslés). De haza­­fiúi szivemnek édes örömére szolgál, hogy munka- és követtársaim megajándékoztak becses bizalmukkal és hajlandóságukkal. Tisztelt követtársaim! ti azt tettetek velem ; mindenki tudja, hogy midőn utoljára megjelentem köztetek, szeretettel fogadtatok és meg­tiszteltetek azzal, minél többet nem adhattok és mi­nél kedvesebbet nem adhattatok öreg szolgátoknak, mint e néhány napi elnökséget. Fogadjátok tiszta hálámat és köszönetemet, azon hálát, melyet, mig élek, el nem felejtek; sőt midőn majd többé nem le­szek, elviszem magammal azt oda is, hol számomra nemsokára az örökvalóság kapui megnyilandanak (hosszas éljen­és). --- Újra halát és köszönetet mondok. Most felejtsétek el, ha netalán történt, botlásaimat és fogyatkozásaimat ; tulajdonítsátok azokat aggkoromnak, és borítsatok azokra fátyolt. Mint magános képviselőt fogadjatok vissza díszes soraitokba, s csak szivem és lelkem egyedüli táplá­lójával, hazafiui barátságtokkal, de csak addig, mig azt megérdemlem , megajándékozni kegyeskedje­tek. (A ház felállva éljenez.) E beszéd után, melyet az érdemes hazafi az elérzékenyülés hangján fejezett be, a ház felállt s hosszas éljenzéssel fejező ki tiszteletét, szeretetét. A közelállók elébe mentek az elnöki székről lelé­pő­­nek s a választott elnök az állvány lépcsőjén karjaiba zárta a ház Nestorát. Ghyczy Kálmán az elnöki széket a ház éljenzé­sei közt elfoglalván ekként szólt: Midőn az 1848. észt. tavaszhó közepén az ország­gyűlés, hazánk törvényes önállásának biztosítása s a jogegyenlőség nagy elvének a hon minden polgára közölt örök megállapítása után, Pozsonból szétosz­lott a hon sorsa felől reményteljes kebellel néztünk a jövendőnek elébe ; nem azért, mintha komoly aggo­dalommal ne szemléltük volna mindnyájan a sötét fdhőket, melyek mint a közelgő viharnak mind­annyi bizonyos előjelei, több oldalról tornyosultak azon irány felé, melyen a törvény által szentesített nagy elvek kifejlesztésének ösvényén a hon közügyeinek kezelésében haladnunk kellett, — hanem azért, mert meg voltunk győződve, hogy az előbb külön jogú, és így külön érdekű osztályokra szétszakadt népnek, jogban és kötelességben, polgári állás és nemzetiség különbsége nélküli egyesítése, s az innét fejlődő érdekegység, kölcsönös bizalom és egyetértés hazánk minden ajkú fiainak kitűnő sajátját képező jogérzéssel , hon- és szabadságszeretettel párosulva, a nemzetet nagy veszélyek leküzdésére szilárdítot­­ták meg. E meggyőződésünkben nem is csalatkozunk. A vihar bekövetkezett, iszonyú szélvészek vo­nultak el felettünk, temérdek szenvedések sújtották úgy a hazát, mint annak egyes polgárait, s az annyit szenvedett nemzet él, és erőteljesen, a haza fenn áll. Úgy áll ugyan, fájdalom­ csak fenn, mint a fel­­zúdult tenger hullámai által vitorláitól, árboczaitól, kormányától megfosztott , tetemében sokszorosan megcsonkított, népének hűsége által azonban alkatá­nak főbb részeiben mégis épen megtartott, és még sok és nagy veszélyeknek kiállására teljesen képes hajó. — de, a­mi legfőbb, fennáll, a magyar hon ös­­­szes népének érdekegysége , egyetértése , törvény s szabadságszeretete, s lelkesült hazafiusága által, és az országgyűlés 12 évi szünetelése után ismét együtt ül, hogy kezébe vegye újólag a haza kormánya irány­zatának vezérletét; — gyógyítsa az idők viszontag­sága által ejtett, még most is vérző sebeket; — ja­vítsa ki a dühöngött szélvészek által okozott pusztí­tásokat ; — állítsa helyre mindazt, a­mi a hon alkot­mányos intézményeiben az idő és erőszak hatalma által lerontatott; — fejles­sze ez intézményeket ki, s hasonló veszélyek ellen minden jövendő időre szilár­dítsa meg. Nagy és nehéz feladat, de nem azért, mintha a megoldásnak nehézségei leginkább magában a fel­adatnak saját természetében feküdnének, — hanem főképen azért, mert a nemzet legszentebb jogainak nem-ismerése, vagy félreértése, s az állami élet va­lódi érdeke felől oly körökben, melyekre közvetlen hatásunk nincs, létező tévfogalmak folytán, azon ve­szélyek nagyrészben még most is léteznek, melyek átalakulásunknak bölcsőjét környezték; és így a nagy munka, mely az országgyűlésre vár, nemcsak az illető törvényhozási tárgyak, saját önmagunkban is eléggé bokros nehézségeinek legyőzésével, hanem a mi legnyomasztóbb, egyszersmind nem jogosított külbefolyás elleni folytonos küzdelem közt lesz foly­tatandó. Azon anyagi és szellemi erők azonban, melyek a nemzetet eddig fenntartották, hű, tántoríthatatlan, semmi veszélyek által meg nem ingatható ragaszkodás az ország jogaihoz s törvényeihez, egybekötve foly­tonos következetes haladással a polgárisodás nagy czéljai felé, s más nemzetek és államok jogos érde­keinek méltányos kíméletével, a népek sorsát intéző isteni gondviselés segélyének hozzájárultával ezentúl fentartandják a hazát, fentartandják számára a he­lyet, mely azt múltjánál s jelenénél, s nagyszerű fej­lődési képességéhez képest jövőjénél fogva is a világ e részében megilleti. Midőn e tényállás mellett meggondolom, hogy ily felette nehéz körülmények között, ezen ország­gyűlésen, melynél nagyobb és nehezebb teendői nem voltak még egy hongyűlésnek sem, nagy érdekű országos tanácskozásaik vezérletére önök , min­den előleges érdemem nélkül, engemet választottak ki; mélyen érzett hálával elismerem e megtisztelő bi­zalomnak nagy becsét, de tehetségem gyengeségének érzetében elrémülök egyszersmind a tehernek nagy­sága előtt, mely vállaimra van fektetve, s annak vi­selését csak azon tekintetből merészlem elvál­lalni, mert önök ítéletét tisztelettel fogadni tartozom, s köteles vagyok teljesíteni meghagyásukat , mert tudom, hogy önöknek bölcsesége, s egyéni vélemé­nyeiknek lehető különbsége mellett is tántoríthatat­lan egyetértése a haza közjavának előmozdításában, megkönnyítendik tisztemnek nehézségeit, s meg va­gyok győződve, hogy önök, kik­ez állásra emeltek, melynél díszesebben magyar honpolgár nem állhat, nehéz tisztem kötelességeinek teljesítésére szakadat­lanul irányzandó állhatatos igyekezetemben, hazafiui, baráti indulattal segélyemre is leendenek. Tisztem kötelességeinek legfőbbike a tanácsko­zások folyamának részrehajlatlan vezérletében áll. Ennek teljesítését szentül ígérem, de az őszin­teség egyszersmind azon nyilt vallomásra is kötelez, miszerint vannak kérdések, melyekre nézve részre­hajlatlan lenni nem tudok. Ki is lehetne, például, ha magyar, részrehajlat­lan, a jogegyenlőség szent elvének, a nemzetiségi jogos igények méltányos kiegyenlítésének, a hon te­rületi épségének, s mindenek felett a nemzet őseitől öröklött legbecsesebb, elidegeníthetetlen kincsének, az ország törvényes függetlenségének és önállásának kérdésében? (Zajos éljenzés) De ez aggodalmat nem okoz nekem, mert hi­szen ezen kérdéseknek lényegére nézve önök is mindnyájan egyetértenek velem; erre nézve részre­­hajlatlanságot nem is követelnek tőlem , sőt a rész­vétlenséget haza elleni bűnnek tekintenék; egyéb­iránt pedig egyéni nézeteimnek nyilvánítását mind­azon esetekben, melyekben ezt tenni czélszerűnek, vélendem, a ház szabályainak értelmében különben is megengedni fogják, így most sem hallgathatom el a fájdalmat, me­lyet a­miatt érezek, hogy nem látom itt helyet fog­lalni köztünk szeretett testvé­reinket, rokonunkat, barátainkat, Erdély-, Horvát-Szlavonországoknak s a határőrvidékeknek s Fiumének képviselőit, kiket a törvénykezésben és igy a ház hivatal­nokainak választásában is a részvét e helyen tagadhatatlanul megillet. E jog tiszteleténél fog­va tehát s ismert egyértelmű nézeteink szerint tud­ván azt, hogy nyilatkozatom önök általános jóváha­gyásával találkozandik, nem kérem úgy magam, mint minden tiszttársaim, az engemet e nyilatkozatra szin­tén felhívott két alelnök s hat jegyző nevében is ki­jelenteni , hogy helyeinkről azonnal ismét lelépen­­dünk, s azokat a ház szabad rendelkezése alá azon pillanatban visszabocsátandjuk, midőn az említett képviselők, kiknek itteni jelenlétét szivünk vá­gyai , a közös érdek s a törvénynek szentsége egyaránt követelik, a közös haza java feletti or­szágos tanácskozásaikat, a hon lakói mindannyi millióinak osztatlan örömére, s miként a jog és tör­vény szentségébe helyezett bizalmamnál fogva erősen hiszem, nemsokára önökkel vállvetve megkezdendik. Midőn ezek után az elnöki széket önök megha­gyásából s azon buzgó kéréssel elfoglalom, hogy azon nagybecsű bizodalmát, melyet velem ez alkalommal éreztetni szívesek valónak, számomra továbbá is tart­sák fen, legelső elnöki kötelességemet annak kijelen­tésével teljesítem , hogy a ház alakulva van, és önök általános kivánatát vélem nyilvánítani, midőn az a képen megalakult ház első határozatául az alkotmá­nyos szabadság sok érdemeket szerzett, sokat szen­vedett s mindig tántoríthatatlan ősz bajnokának, a képviselő­ház Nestorának, a mindnyájunk által tisz­telt és szeretett korelnöknek szives fáradozásaiért a ház nevében köszönetet szavazok." (Mindnyájan feláll­nak. Hosszas éljenzés.) N­y­á­r­y inditványozá, hogy mondja ki a ház határozatában, miként „Palóczy László a haza hálájára méltó.” Közhelyeslés követte ez indítványt s az elnök kijelenté, hogy a haza háláját a ház jegyzőkönyve fogja kifejezni. Utána Tisza Kálmán alelnök beszélt. Fi­gyelemmel és sokszor helyesléssel követett beszéde következő : Nem fogom a tisztelt ház figyelmét hosszasan igénybe venni, mert azon föltételt, mely mellett egye­­dül lehet törvényes nézeteim szerint az alelnökséget elfoglalnom, e háznak tisztelt elnöke már nevemben is kinyilatkoztatta: alig marad tehát egyéb­­en szá­momra, mint rövid szavakban megköszönni azon bizo­dalmát, melylyel megtisztelni méltóztattak, s melyet a haza s a szabadság ügyei iránti hűségemmel kell a jövőben legalább kiérdemelnem. Ha erőm gyenge leend az olykor netalán reám nehezedő elnöki teendők elviselésére, ha nem fogok a várakozásnak megfelelhetni, legyenek önök elnézők irántam, ki nem csak nem vágytam e megtisztelte­tésre, de az önök parancsai iránti minden hódolatom daczára is el nem fogadtam volna azt, ha nem hinném, hogy az a mai perczben nem a hiúságnak, mely bennem úgy sincsen, kielégítése,hanem komoly hazafiui köte­lességekkel! felruháztatás, melyek elől kitérni, me­lyek elől hátrálni nem lehet és nem szabad. Nem lehet czélom itt, a jelen helyzet nehézsé­geit fejtegetni, hiszen tudjuk azt mindannyian, hogy sok válságon ment ugyan már keresztül szegény ha­zánk, de oly válságos perczei, minőket most élünk, nem voltak talán soha. Valóban nehéz, majdnem emberi erőt haladó a feladat, melyet most megoldanunk kell; nekünk most bátraknak kell lennünk nemcsak személyesen, de po­litikánkban is, és mégis óvakodnunk kell a vak­merőségtől ; nekünk okosaknak és előrelátóknak kell lennünk, de felettébb vigyázni egyszersmind, nehogy ezen két, magában megbecsülhetetlen tulajdon túl­zása által gyáva politikát kövessünk, óvatosságból magunk adjuk fel azt,mit veszélyeztetni nem akartunk. Ilyen nehézségek közepette majdnem kétségbe kell esnem a­felől, hogy az önök által rám ruházott kötelességeknek megfelelni képes legyek ; kétségbe kell esnem a felől, hogy ama férfinak, ki majd 13 év­vel ezelőtt választatott azon állásra, melyet most el­foglalok, méltó utódja lehessek ; mert mit ér a tiszta jó szándék, az áldozni kész honszerelem, ha hiányzik az erő, a tehetség, mely azt érvényre emelje. Csak­is egy eset van a melyben reménythetem, hogy hivatásomnak némileg bár megfelelni képes leendők, és ez az, ha önök tisztelt képviselőtársaim engemet segíteni, támogatni fognak; ezen segély, ezen közreműködés az tehát,a­melyért most önök előtt ese­dezem, és ezen kérésem teljesülésének reményében ismételem köszönetemet azon megtiszteltetésért,mely­re nem vágytam, melyet nem óhajtottam, de melyet mint önök megbecsülhetetlen bizalmának jelét meg­hatva, kötelességérzettel és örök hálával fogadtam. Ajánlom magamat további kegyeikbe. Majd Podmaniczky Frigyes b. másod­­alelnök szólalt fel röviden. Szavait a rokonszenv je­leivel kísérte a ház. Itt adjuk beszédét : Tisztelt képviselőház! Legyen szabad nekem is, rövid szavak­ban megköszönni azon bizalmat, melyet irányomban tanúsított a tisztelt ház, midőn másodalelnökének megválasztott. Hazánk jelen válságteljes perczeiben, úgy tartom, minden egyes honpolgár legelső kötelessége : tétova nélkül elfoglalni azon helyet, melyet számára akár a sors, akár némi bizalom kijelölt, — de köte­lessége egyszersmind feltétlen megadást, tevékeny­séget s szorgalmat adni cserébe, — honpolgárai e jóvoltáért. Éltem egyik legboldogabb percze volna az, ha szerencsés leendhetnék kiérdemelni e tisztelt kép­viselőház megelégedését, — annyival is inkább, mert mindnyájunknak csak egy lehet közös czélunk, ha­zánk jövendő boldogságának lehető megalapítása. Adja az ég, hogy testvér-s társorszá­gaink küldöttei hova hamarább megjelenjenek kö­rünkben ; hogy részint a viszontlátás, részint a kibé­külés magasztos ünnepét üljük meg, — mely ünnep fogja majdan összeforrasztani újból egy tömör egész­­szé sz. István koronáját, ellentállandó azontúl elle­nei akár alattomos, akár nyilt fondorkodásainak. Kedves kötelességemnek fogom ekkor ismerni, hiva­talomról azonnal lemondani, nehogy azt sértsem meg másban, nehogy attól foszszak meg mást, mit magam annyira szentnek s elévülhetlennek tartok. Midőn magamat a tisztelt ház kegyeibe ajánlom, midőn annak idején igénybe veendő elnézéséért es­­deklem, — azon óhajomat s mintegy imámat fejezem ki: engedje meg végzetünk, hogy ha folytonos egyet­értés nem is, de minden körülmények között az oly­annyira nélkülözhetlen összetartás vezérelje népein­ket s ezek nyomán honunk sorsát! Éljen az összetartás, éljen a haza! Az elnök jelenté, hogy a felsőház holnap 9 órakor a belvárosi főtemplomban egykori elnökének, a haza hű fiának, a hazával együtt szenvedett jeles hazafinak, a nagy jogtudósnak, Majláth György volt országbírónak emlékére gyászisteni tiszteletet tartat, melyre a képviselőházat meghívja. (Felkiáltás : el­megyünk.) A képviselők 8 és fél órakor fognak a tanácsko­zási teremben megjelenni s innen a templomba menni. Az elnök bemutatja a korelnökhöz érkezett ira­tokat. Ezek: 1) újabban érkezett képviselők megbízó levelei. 2) Kérvények Pongrácz Lajos, Gál Péter és Kubinyi Flórián képviselők választása ellen. 3) Si­­monyi Ernő képviselőnek Londonban s Pulszky Fe­­rencz képviselőnek Turinban kelt levele, melyben meg nem jelenhetésük akadályait adják elő s a házat a menlevél kieszközlésére kérik fel. 4) Fráter Pál észrevételei az ellene beadott petitióra. 5) A makói kérelmezők részéről a petitiót bővebben indokoló be­advány. 6. A felsőház által átküldött kir. leiratok. Az újabban érkezett megbízó levelek és kérvé­nyek, valamint Pongrácz és Pulszky levele a 9 tagú állandó választmányhoz utasíttattak; a leiratok kinyomatása elrendeltetett. Az elnök azon kérdést intézi a házhoz, hogy nem kívánja-e mindenek előtt a 9 tagú választmányt megalakítani. Bezerédy László szükségesnek tartja, mindenekelőtt a verificatiót elővenni, hogy alaptalan petitiók miatt egy képviselő se fosztathassék meg jo­gától. De ép ez indokból, minthogy a kifogás alatt lévő képviselők száma nagy s verificálása sok időt ve­het igénybe, Kubinyi Ferencz azon 9 tagú vá­lasztmány megalakítását tartja szükségesnek, mely a később érkezett és kifogás alá nem eshető képvi­selőknek is verificálásával lesz megbízva. Madarász József e nézethez járul s hogy a 9 tagú választmány mentül elébb megalakittathassék, ajánlja, hogy e választmány a 9 osztály elnökeiből álljon össze. Ez indítvány helyesléssel fogadtatott. K­á­l­ó­c­z­y Lajos a nyilvánosság érdekében kiváná, hogy mindenekelőtt az országgyűlési napló iránt intézkedjék a ház. De a ház a 9 tagú választmány megalakítását sürgeté. A választmány megalakult. Tagjai: Palóczy, b. Eötvös József, Gorove István, Kubinyi Ferencz, gr. Csáky László, Bernáth Zsigmond, gr. Dessewffy Jamil, b. Luzsénszky Pál és Somssich Pál, kit a 4-dik osztály az ülés alatt választott meg, előbbi elnöke Ghyczy lévén. Ezután a verificatióhoz fogott a ház. Az I. osztályban nem verificált képviselők vá­lasztása iránti véleménye, illetőleg jegyzőkönyve olvastatott fel a IX. osztálynak. A nem verificált kép­viselők Szü­llő Gy., Pap Mór, Bánó Józs., Zsitvay J. és Németh Alb. A IX. osztály a Szüllő, Bánó és Papra nézve beadott kifogásokat alaptalanok és indoko*­latlanoknak találván, megválasztásukat kifogásta­lannak állítja. Az osztály véleményét a ház elfo­gadta. Zsitvay és Némethre nézve vizsgálatot vélemé­nyezett. A vizsgálat elrendeltetett s a Zsitvay vál. kerületébe vizsgálóul Szaplonczay József, a Néme­­thébe Horváth Döme menend. De a határozat nem ily egyszerűen s nem ily könnyen támadt, mint mi az efelöli jelentést leírtuk. Sok beszéd s nem kis lárma után keletkezhetett az. Az elnök már ez első napon kezdé érezni tiszté­nek terheit s nem egyszer volt kénytelen csendet kérni s a házat a tanácskozás méltóságára emlékez­tetni. Kubinyi Ferencz a múltra visszatekintő s a korteskedést kárhoztató beszédet tartott, rég el­feledett vétkeket idézve fel s pártolva az osztály vé­leményét. Halász Bold.is szólt s utána Okolicsányi­­ azon inditványnyal lépett fel, hogy a vizsgálatra ne azon osztályból küldessék ki tag, melyre a verificatio bízatott. Mások meg azon nézetet karolták fel, hogy ne a ház, hanem az illető, vagy a szomszéd megye té­tesse meg a vizsgálatot. E vélemény, hála az égnek, nem talált pártolást. Ha megvesztegethetlen, pártatlan vizsgálatot óhajtunk, akkor csak azt kívánhatjuk, hogy a ház kiküldötte tegye meg a vizsgálatot.A ház küldötte mindig képvi­­sője lesz a nemzet azon érzületének, mely a megvesz­tegetést, a nem igazolható uton történt választást kár­hoztatja. E nézetet pártolók : Madarász, Ballagi, Podma­niczky, Lónyay László, ki Okolicsányi indítványá­hoz is csatlakozott. Az elnök végzésül kijelenté, hogy a vizsgáló mindig a ház kebeléből küldessék ki s azon kérdést tette fel, hogy „általános szabály legyen-e, hogy a vizsgáló ne az illető osztály kebeléből küldessék ki.“ Ezt csak kevesen pártolák. A ház abban, hogy az illető osztály ajánlhas­son vizsgálót, annyival inkább megnyugodott, mert a ház küldi ki a vizsgálót s az ajánlottnak kikülde­tése tőle függ. Most az a kérdés támadt: 1, vagy 2 tag kül­dessék-e ki ? Beniczky Lajos 3 tagot ajánl, mert lehetnek esetek, hol a két kiküldött nincs egy véleményen. Bónis Samu megjegyzi, hogy 26 oly eset van, mely vizsgálatot kiván, igy 2 tag küldetvén ki 52, 3 tagnál pedig 78 képviselő lenne egy ideig távol, igy egy tag kiküldetését ajánlja. Ez indítvány elfogadtatott, s most kérdés tá­madt, hogy az osztály által ajánlottak közül ki kül­dessék ki, Károlyi Ede gróf-e vagy Szaplonczay ? A ház szavazással dönté el e nehéz kérdést. A szavazás eredménye, hogy Szaplonczay me­nend vizsgálóul. Az eredményhez jutásig felszólalók közöl meg­

Next