Magyarország, 1861. július (1. évfolyam, 152-177. szám)
1861-07-22 / 170. szám
1801. — 1. évfolyam. 170. sz. MAGYARORSZÁG Kedd, Julius 22. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK " " ~ " ’ "| HIRDETMÉNYEK BÍJA: MEGJELEN I Ujtér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. ünnep- es vasarnapot követő napok kivegy T * tiA ttttfa ' t séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. 10400-HIVATAL a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAIHFEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁRujtér 4. sz. földszint. könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Országgyűlés. A nemzeti képviselőház LXII. ülése jul. 22-én, déli 12 órakor. Elnök Ghyczy Kálmán. Jegyző Tanárky Gedeon. A jul. 19-ki ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után felolvastatott ő Felségének az országgyűlés jul. 6-án kelt feliratára keletkezett következő leirata : 10246—1004. Első Ferencz József, Isten kegyelméből stb. stb. Ha Magyarországunk zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az Általunk 1861-iki Szent György hó másodikára összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmet. Miután az országosan egybegyült Főrendek és Képviselők Sz. Iván hava 30-ikán legmagasabb liratunkban Hozzájok intézett abbeli felszólításunknak, mely szerint a Hozzánk intézett legalázatosabb felirat oly alakban előterjesztendő vala, hogy annak, elfogadhatása az Általunk bármely megtámadás ellen mindig megőrzendő korona méltóságával és uralkodói öröklött jogainkkal összeegyeztethető légyen, köteles készséggel megfelelni el nem mulasztották; mi felőli legmagasb megelégedésünket az országosan összegyűlt Főrendek és Képviselőknek már ki is jelentettük : örvendezésünkre szolgál élénk óhajtásunk s adott ígéretünkhöz képest az említett feliratban foglalt nagy fontosságú kérdések iránt őszintén nyilatkozhatni, hogy e képen nyílt és határozott értekezés alapján a létező nehézségeknek üdvös és állandó elhárítása elérethessék. A jelen országgyűlés egybehívásával azon ösvényre kívántunk lépni, melyen Magyarországunk alkotmányos kormányzását gátló akadályok törvény útján megszüntessenek, s a közötte s a többi országaink és tartományaink között fenálló várhatatlan kapcsolatból eredő viszonyok az összes Birodalom igényeinek megfelőleg a törvényhozói hatalom által olykép szabályoztassanak, hogy az ez érdemben hozandó határozatok a nemzet érzelmeivel találkozván a múlhatlanul elintézendő feladatok az országgyűlésseli törvényes megállapodás útján, kizárva minden más módot, nyerjenek megoldást. Amennyiben az országos Főrendek és Képviselők említett feliratában múlt évi Mindszent hó 20-ikán kelt oklevelünk oly értelemben említetik, mintha ez Magyarországunknak a pragmatica sanctióban biztosított önállásával merő ellentétben állana. Mi ugyan elismerjük, hogy a magyar országgyűlés ezen oklevelünk tartalmánál fogva az adó, valamint azon tárgyak iránt, melyek a katonáskodási kötelezettség módjára s annak szabályozására vonatkoznak, az előbbi törvényektől eltérőleg t. i. az egész birodalom többi alkotmányos képviselőivel egyetemben tanácskozandik, ebből azonban Magyarországunk alkotmányos önállósága biztosítékainak veszélyeztetését nem következtethetjük, sőt épen ellenkezőleg, a közös érdekeknek többi királyságaink s országaink szabadon választott képviselőivel leendő közös tárgyaltatásából azoknak csak megszilárdulását várhatjuk. Figyelmeztetjük egyszersmind az országgyűlésre egybegyűlt Főrendeket és Képviselőket azon körülményre, miszerint befolyásuk ez előtt a közadózásnak csak csekély részére terjedett ki, nem pedig mint az említett oklevelünk értelmében történendik,az adó és pénzügy minden tárgyaira; figyelmeztetjük továbbá az 1723 : 1. és 2. t.cz.-ben elfogadott pragmatica sanctio szó szerinti értelmére, mely ezen törvényczikkek világos tartalma szerint nem csak azért léptetett életbe, hogy Magyarországunk külső és belső megtámadások ellen sikeresebben megvédessék, és trónüresedési időközök alkalmával könnyen keletkezhető s az ország történetéből gyászosan ismert belvillongásoktól megóvassék, hanem hogy Magyarországunk s többi királyságaink és országaink közötti kölcsönös egyetértésnek és egyesülésnek minél szilárdabb közös támpotjául szolgáljon. Valamint már a jelen országgyűlésre szóló meghívó leveleink is tanúsítják, miszerint szilárd akaratunk a koronázási hitlevél kibocsátása iránti ősi szokást teljes épségében fentartani, úgy az izgatott kedélyek lecsillapítása s minden alaptalan aggodalmak óhajtott megszüntetése végett most is nyíltan elismerjük, miszerint Magyarországunk úgy a személyekre, mint a kormányzat rendszere és alakjára nézve az ország ősi alkotmányának megfelelő módon lészen kormányzandó, hogy tehát a Szent István koronájához tartozó országoknak a birodalomba beolvasztása valamint szándékunkban nincsen, úgy atyai szivünktől távol áll. Ebből ugyan az országnak belügyei önkormányzatát, mint ez az 1790 :10. t.czikkben megállapittatott következtethetjük, de valamint ebből semmikép sem következik, hogy Magyarországunk s többi országaink és tartományaink között létező várhatlan kapcsolatot csak az uralkodóház egysége képezze, úgy azon állítást is, hogy Magyarországunk és egyéb országaink közötti viszony egyszerű személyes unió légyen Magyarországnak törvények s a történelem folytában tettleg kifejlődött államjogi állása világosan megczáfolja. A trón egysége, a közös hadsereg s birodalmunk közös pénzügyeinek központi vezetése, a birodalom feloszthatlanságát és szétválhatlanságát szentesítő pragmatica sanctiónak természetes következménye, s valamint uralkodó családunk trónralépte óta Magyarországunk a külföld irányában soha külön képviselve nem volt, s jelenleg is az európai nagyhatalmasságok körében többi tartományainkkal egyetemben az ausztriai birodalom nevezete alatt foglaltatik, úgy Magyarország az állam közszükségleteinek fedezésében és terheiben minden időben résztvenni s azon terheknek és áldozatoknak egy részét elvállalni tartozott, melyek a leviharzott harczi események folytán népeink vállaira nehezültek, a mint ez az 1741 : 63, 1796 : 1, 1805 : 2, 1807 : 2, 1808 : 6 és több más törvényczikkekből kiderül. Háromszázados közös uralom és közösen átélt események által Magyarország birodalmunk egyéb országaival sokkal szorosabb viszonyba lépett, semhogy azt puszta személyes uniónak nevezni lehetne. Ezen szorosabb viszony az 1723: 1 és 2. t. ez. minden szavában ki van jelentve és következményeiben félreismerhetlenül igazolva. Az 1723. 21. és 98. t. ez. 3. §-sa, nem különben a 104. és 114. t. t. ez. ez. világosan azon központi kormányra utalnak, melynek hatásköréhez a Magyarországot s a többi tartományokat közösen érdeklő minden ügyek elintézése tartozott, de a birodalom közérdekei iránti gondosságának ragyogó jelét adta a magyar törvényhozás, midőn az 1741. 4. t. sz. 4. §-ban oly czélból, hogy Magyarországnak kormányzata a birodalom többi részeinek kormányzatától el ne különitessék, és ellentétben az országgyűlési feliratban említett, a nádor gyámnoki jogát érdeklő 1485. 2. t. czikkel Ferencz császárt, dicső emlékezetű, Mária Therézia magyar király felséges férjét nem csak uralkodó társnak nevezte, hanem a trónörökös kiskorúsága esetére Magyarországra nézve is annak törvényes gyámságát reára ruházta azon világos kijelentéssel, hogy ő Magyarországot a birodalom többi tartományaival együtt atyai és gyámsági hatalmánál fogva közösen kormányozhassa. A pénz- és hadügyek közös kormányzatát és igazgatását elvitázhatlan tények egész sora bizonyítja, melyek a tiszta személyi unió fogalmával össze nem egyeztethetők; de a személyi uniónál szorosabb viszony hiányában az 1741. 11. t. ez. 4. §-nak, melyben az ország magyar tagoknak a birodalmi minisztériumba leendő kinevezését óhajtja és kéri, értelme sem lehetne. A személyes unió életbeléptetése az 1847-48. évi t. t. ez. cz. által ugyan megkisértetett, nem csekély ellenmondásban, a törvényeket megelőző bevezetésben foglalt azon nyilvánítással, miszerint a koronának egységes Magyarországnak az összes birodalom iránti kötelezettségei sértetlenül hagyandók, de ezen törvények foganatosítása már az év első felében minden kételyt kizáró módon feltárta mindazon veszélyeket, melyek Magyarországgal egyetemben az összes birodalmat csak az által is fenyegetik, hogy a birodalom közös érdekeinek megőrzése és fenntartása a közjog és Magyarország történelmének mellőzésével a személyes unió korlátolt körére szoríttatni szándékoltakat. Ezen elkülönzés veszedelmes rázkódtatásokat idézett elő, melyek Magyarország alkotmányos intézményeitől eltérő közigazgatási rendszer alkalmazását szükségessé tevék. De miután Mi az 1860-ik évi mindszenthó 20-kán kelt oklevelünkben királyi teljhatalmunkból Magyarország alkotmányának visszaállítását, azon föltételek alatt s azon korlátok között, melyek királyi székünk és birodalmunk érdekében szükségesek, s a melyek az alkotmányos kormányzatnak többi országainkban is megtörtént életbeléptetésénél fogva elkerülhetlenek valának, biztosítottuk, ebbeli biztosításunkat valósítandók nem csak az ősi megyei rendszert, hanem egyszersmind a törvényes magyar kormányszékeket is visszaállítottuk, s ezeken felül az országgyűlést is egybehívtuk a végre, hogy az 1860. mindszenthó 20-kán kelt oklevelünkben s azzal kapcsolatban lévő többi kéziratainkban foglalt nagyfontosságú ügyeknek a törvényhozás útján, akár királyi előterjesztések, akár országgyűlési javaslatok alapján leendő megoldásával az ország érdekeit és kívánatait kielégítsük, s Magyarországunknak közjogi állását,minden országainkat egybefüző erős és felbonthatlan kapcsolatával s birodalmunk nagyhatalmassági állásával összhangzásba hozzuk. Midőn azonban az országgyűlésileg egybegyült Főrendek és Képviselők ezen czél elérése tekintetéből az 1847—48. törvények azonnali foganatosítását sürgetik, s ebbeli kívánságukat szükségképi előleges feltételül tekintve, az ország alkotmányos jogállását csak ezen egyedüli alapra fektetni kívánják, az előttük levő nagyfontosságú feladatnak megoldását oly téren keresik, hol a birodalom életfeltételeivel az összeütközés kikerülhetlen, s a közös érdekeknek, a jogos igényeknek megfelelő módoni kiegyenlítése lehetlenné válik. Az 1848-diki törvények azon elveit, melyek által a nemesség kiváltságos állása megszüntetett, az általános birtok és hivatalképesség behozatott, az urbér, a tized és egyéb jobbágyi tartozások eltöröltettek, a közteherviselés és általános katonakötelezettség kimondatott, végre a választási jog mindazon néposztályokra is kiterjesztetett, melyek azelőtt ezen joggal nem bírtak, már 1860. évi mindszenthó 20 án kelt oklevelünkben fennállóknak ünnepélyesen elismertük és megerősítettük. Ami ellenben az 1848. évi törvények többi részeit illeti, az országos Főrendek és Képviselők előtt is tudva van, miszerint ezen törvények több főrészekben a pragmatica sanctio világos tartalmával egybe nem férvén, már jogi szempontból sem állhatnak fen, de különben is jól tudják az országos Főrendek és Képviselők, hogy ezen törvények nemcsak többi tartományaink és összes birodalmunk jogait, de a magyar korona alá tartozó népségek tetemes részét nemzetiségi érdekeikben sértik, sőt ezen felül keserű tapasztalások folytán meggyőződtünk, miszerint ezen törvények több czikkelyei és azért, mert a századok folytán kifejtett helyhatósági és nemzetiségi viszonyoknak Magyarországon meg nem felelnek, az állandóság és kivihetőség biztosítékával nem bírnak, s hogy e szerint a Magyarországunkban létező különféle politikai és nemzeti elemek, nem különben nevezett országunknak az összes birodalomhoz való viszonya, a czélba vett kiegyenlítésre más alapot igényelnek. Az országgyűlésre egybegyült Főrendekkel és Képviselőkkel legkegyelmesebben tudatjuk tehát, miszerint az 1848-ik évi törvények azon czikkelyeit, melyek összbirodalmunk válhatlan érdekeinek szükséges biztosítékaival, névszerint pedig az 1860-ik évi Mindszenthó 20-án és 1861. Böjtelőhó 26-án kelt határozványainkkal ellentétben állanak, amint azokat általában eddig soha el nem ismertük, úgy jövőre is elismerni, mire magunkat személyesen kötelezve nem tartjuk, nem fogjuk. Minthogy pedig a javaslati és kezdeményezési jog a szükséges módosításokat illetőleg nemcsak Minket, királyi előterjesztések útján, illet, de másrészt a nemzet saját kezei közé is fektetve van, a nemzet képviselőinek nem csak jogában, de kötelességében is állandó ide vonatkozó javaslataiknál azon alapot feltalálni, melyen, tekintve a nem zavart történeti jogtért, az országot alkotmánya s nemzeti érdekei iránt megnyugtatni lehessen. Kinyilatkoztatjuk ezek folytán, miszerint mielőtt az Általunk kibocsátandó koronázási hitlevél országgyűlési tárgyalás alá vétethetnék, az 1847—48-ki törvényczikkelyeknek a pragmatica sanctio szellemében s a közbirodalom érdekeinek megfelelő módoni átvizsgálása, mint az már 1860-iki mindszent hó 20-án legkegyelmesebben elrendeltetett, lesz előlegesen eszközlendő. Bizalommal várván, miszerint az országgyűlésre egybegyült főrendek és képviselők őseiknek példáját követni fogják, kik hazafias érzelmektől indíttatva az időről időre változó viszonyok elutasithatlan igényeit méltányolni tudván, az 1687 : 4, 1715: 8, 1723 : 1 és 2. t. sz. tanúsága szerint Magyarország közjogi állását a birodalom közös igényeivel összeegyeztetni minden időben készek valának, további nyilatkozatainknak királyi előterjesztések utjáni közlését fentartván , az országgyűlésre egybegyült főrendeknek és képviselőknek meghagyjuk, miszerint az 1848-ki törvények módosítására, illetőleg egyes czikkelyeiknek megszüntetésére szükséges törvényjavaslatokat, nyilvánított szándékaink szellemében kidolgozni, s azokat királyi jóváhagyásunk végett Kékünk mielőbb felterjeszteni kötelességüknek ismerjék. Minthogy pedig az 1860-ik évi Mindszent hó 20-ról szóló oklevelünk 1 és 2. pontja, nemkülönben az 1861. február 26-kán kelt alaptörvény értelmében a törvényhozáshoz tartozó azon ügyek tárgyalása, melyek minden országaink és tartományaink jogait, kötelességeit és érdekeit közösen illetik, az összes birodalmunkat képviselő birodalmi tanács elé tartoznak, minthogy továbbá folyó évbőjtelő 26-kan magyar udvari főkanczellárunkhoz intézett kéziratunkkal annak meghatározását, mi módon kelljen a birodalmi tanácsba Magyarország részéről küldendő követeket megválasztani, minden kényszer és elhamarkodásnak kikerülése tekintetéből, az országgyűlésen eszközlendő alkotmányos elintézésnek tartottuk fen, ennek folytán az egybegyűlt főrendeket és képviselőket fölszólítjuk, miszerint ezen kérdés fölött annak rendje szerint tanácskozzanak. Ezen kérdésnek a törvényhozás útján leendő végleges elintézése előre láthatólag hosszabb időt s részletesb tanácskozmányokat fogván igényelni. Mi ez okból már a birodalmi tanácsnak f. é. bőjzelő 26-án történt összehívásakor a jelenleg összeült birodalmi tanácsba küldendő követek tárgyában magyar udvari kanczellárunkhoz intézett kéziratunkban jelen esetre ideiglenes intézkedésnek megtételét megengedni méltóztatunk. Minthogy pedig az országgyűlésre egybegyült főrendek és képviselők élénkbe terjesztett 1. a. feliratukban kinyilatkoztatták, hogy egyéb királyságaink s országaink alkotmányos képviselőivel esetről esetre tanácskozásba bocsátkozni készek, ez okból az ország főrendeit és képviselőit, ámbár a birodalmi tanácsban való részvétüket feliratukban már forma szerint megtagadták, intjük és ismételve felszólítjuk, miszerint a jelenleg összeült birodalmi tanács gyülekezetébe követeket küldvén, az országnak azon ügyekre való befolyását kellőleg gyakorolják, melyeket m. é. mindszent hó 20-án kelt oklevelünk II. czikke értelmében jövőre csak népeinknek czélszerün szabályzott részvéte mellett akarjuk tárgyaltatni és elintéztetni. Az országgyűlésre egybegyűlt főrendeknek és képviselőknek meghagyjuk tehát, miszerint ebbeli felszólításunknak annál inkább eleget tenni siessenek, mivel az érintett közös ügyek haladéktalanul, mégpedig legfeljebb a f. e. kisasszonyhó folyamában lesznek tárgyalandók s elintézendők. Magyarországunknak a többi országaink és tartományainkhoz viszonyának fentnyilvánitott legm. szándékaink értelmébeni megalapítása az 1848-ki törvényeknek a szükséghez képesti módositása s azon czikkelyeinek, melyek akár általában akár jelenlegi alakjukban nem foganatosíthatók , megszüntetése után az országgyűlés kiegészíttetése iránti kérdés önkényt megoldatik, még pedig következőleg: Ami mindenek előtt Erdély nagyfejedelemségünknek Magyarországgal való Unióját illeti, mely a szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül jön elhatározva, megjegyzendő, miszerint ezen unió soha teljes törvényerőre nem lépett, az egyoldalúan hozott határozatok kihirdetése után tettleg felbomlott, s egyáltalában mindaddig kivihetlennek lészen tekintendő, valamig Erdélynek nem magyar ajkú lakosai nemzetiségi érdekeiket ezen unió által veszélyeztetve látják és a birodalom ebbeli igényei és érdekei kellőleg biztosítva nem lesznek. Ezen okoktól indíttatva Erdély nagyfejedelemségének Magyarországgal unióját az 1860-iki mindszenthó 20-kán kelt határozatainkban érintetlenül hagytuk, s csak azon előkészületek megtételét rendeltük el, melyek Erdély országos képviseletének visszahelyezésére irányozvák. Máskint áll a dolog Horvát- és Tótországunkat illetőleg, mely országaink iránt, 1860-ik évi mindszenthó 20-án a bánhoz intézett kéziratunkban azon kérdésnek megoldását, minő viszonyban álljanak ez országok Magyarországunkkal, későbbi határozványunknak tartottuk fen. Ezen királyságoknak a magyar szent korona iránti történelmi viszonyaik, akár a magyar országgyűlésem képviseleti jogukat, akár belkormányzatukat s törvénykezésüket tekintve, az 1847—48 törvényczikkek által lényeges változást szenvedtek, sőt ezen módosítások oly ingerültséget idéztek elő, miszerint ezen országok készebbek valának Magyarországgali világos törvényeken alapuló szövetséges összeköttetésükből kiválni, semhogy a magyar minisztérium parancsolatainak hódoljanak. Fent érintett legmagabb kéziratunk értelmében ismételve kijelentjünk, hogy ezen kérdés megoldását csak a horvát- és tótországi hongyűléssel megindítandó kölcsönös értekezés utján lehetend előkészíteni. Az országgyűlésre egybegyült Főrendek és Képviselők legfontosabb feladatához tartozand tehát azon kérdés kellő megvitatása, mi módon lehetne Horvát- és Tótországaink független és önálló belkormányzatának fentartása mellett, oly feltételek iránt megállapodni , melyek alatt ez országok a birodalomhozi általános viszonyuk sértetlenül hagyása mellett, a Magyarországunkkali közjogi egyesülésre s ennek életbe léptetésére készek lennének. Az alkotmányos belviszonyoknak ilyképeni végleges megalakulása által nem fognak érintetni mindazon intézkedéseink, melyeket 1861-diki böjtelőhó 26-dikán az ideiglenes horvát- és tótországi udvari kormányszékünkhöz a végre bocsátottunk, hogy Horvát- és Tótország a már egybegyült birodalmi tanács tanácskozásaiban azon törvényhozási ügyek tárgyában már az idei ülésszak alatt részt vegyen, melyeket 1860 évi mindszenthó 20-kán kelt oklevelünk II. szakasza értelmében ezentúl már csak összes népeinknek czélszerűen szabályzott közreműködésével kívánjuk tárgyaltatni s elintéztetni; mi czélból a horvát-tót országgyűlést már a jelen ülésszakra kebelükből küldendő követek választására tettleg fel is szólítottuk. Szükségesnek látjuk továbbá az egybegyült főrendeket és képviselőket felszólítani, miszerint akár királyi előterjesztéseink, akár az országgyűlés részérőli kezdeményezés folytán oly törvényjavaslat tárgyalásához fogjanak, mely a Magyarországunk nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait, azok terjedelmét, mind nyelvük és nemzetiségi kifejlődésükre, mind pedig közigazgatási viszonyukra nézve határozottan s világosan formulázva tartalmazza. Ami különösen az országban lakó szerbeket illeti, fentartjuk magunknak ezen nemzet ősi kiváltságait, jogait s nemzeti érdekeik biztosítékait illetőleg, a Szerb Vajdaságnak Magyarországunkhozi visszacsatolás alkalmával, legközelebb tartott nemzeti gyülekezetükben kifejtett kívánságaik alapján teendő intézkedéseinket és előterjesztéseinket további tárgyalás és foganatosítás végett az egybegyűlt főrendek és képviselők elé juttatni. Reményljük végre, miszerint az egybegyült főrendek és képviselők jelen föladatuk magasztos voltától áthatva, minden törekvéseiket annak megoldására irányozandják, s a birodalom tényleges viszonyainak elutasithatlan igényeit szem előtt tartva, elismerendik, miként Mi, mint Magyarország örökös Királya, koronázási hitlevelünk iránti tárgyalásokba mindaddig nem bocsátkozhatunk, míg a fent elősorolt ügyek kölcsönös megállapodás után véglegesen el nem döntöttek. Ami Ferdinánd Császár és Király Ö Felségének trónróli lemondását illeti, midőn az ide vonatkozó okmányok állítólagos alaki hiányai iránt támasztott ürügyet komolyan visszautasítanák, az országgyűlésre egybegyült főrendekkel és képviselőkkel azt akarjuk tudatni, miszerint felséges Nagy Bátyánk az általa 1848. évi karácson hó 2-án kiadott lemondási oklevélben „az Ausztriai Császárság és minden alatta egyesült Királyságok“, — melyek között Magyarországunk is kétségtelenül foglaltatik, nem különben minden bármi néven,nevezendő tartományok koronájáról lemondván, s ő cs. k. Fensége Ferencz Károly főherczeg, az őt illető trónörökösödésröl visszalépvén, Mi ennek folytán a minket születésünknél fogva illető trónra léptünk s miután Mi nem csak felséges Nagy Bátyánk Ferdinánd Császár és Király leléptét s fenséges Atyánk Ferencz Károly főherczeg lemondását, de a Mi trónraléptünket is minden népeinkkel ünnepélyesen tudattuk, erre vonatkozó uj okmány kiállításának szüksége az e részben alkotandó törvényczikk által önkényt megszűnik. Végre kijelentjük ezúttal is, abbeli legkegyelmesebb hajlamunkat, mely szerint a kivételes bíróságok által hozott ítéletek következményeinek megszüntetése iránt Élénkbe terjesztendő kérelmet ünnepélyes megkoronázásunk alkalmával legk. méltánylatba venni akarjuk. Ezt akartuk az országgyűlésre egybegyült főrendek és képviselőknek Élénkbe terjesztett 1. a. feliratára válaszul tudatni, elvárván tőlük, hogy valamint mi kitűnő figyelmünket arra irányzottuk, hogy Magyarországunk beligazgatásának önállósága iránt megnyugtatva , jövendő jólétére nézve rendületlen biztosítékokat nyerjen, úgy viszont az egybegyűlt főrendek és képviselők is Magyarországunknak többi országainkhoz a pragmatica sanctio alapján létező elválaszthatlan viszonyait tekintetbe vévén, mind ezen megoldást igénylő viszonyoknak az általunk ajánlott törvényes s minden érdekeket kielégítő rendezésénél, alkotmányos közreműködésüket meg nem tagadandják. Minthogy pedig tekintetbe véve, miszerint a törvényhozásban és közigazgatásban előforduló minden rögtönzött változások, a viszonyoknak mély mrázkodtatása, a közjólét s a legszentebb érdekek veszélyeztetése vagy épen tönkretétele nélkül alig eszközölhetők, már 1860. mindszenthó 20-án kelt kéziratainkban meghagytuk és megparancsoltuk, hogy az