Magyarország, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1862-06-03 / 127. szám
hogy az e városban működő első folyamodványú bíróság költségeiben Medgyes, Segesvár osztozzék, vajjon mily kárpótlást nyújtana a 12—14 mértföldnyire (Szebentől) lakó medgyes- és segesvárszékieknek ama könnyebbség, hogy ily hosszas uton kellene az igazság forrásához járulniok ? Azon körülmény, hogy a javasolt törvényszékek, a néhai „bezirksgerichtek" hatáskörével élnének, gondolom, nem tenné könnyebbé és kevésbbé költségesebbé a II.Szebenbe talpalást. Avagy talán e bajon segítve lenne az által, hogy a törvényszéki személyzet fizetése az állampénztárból utalványoztatnék ? De hát — ha szabad kérdeni — honnan veszi jövedelmeit az állampénztár? talán azon smaragd-palotákból, melyeket egy együgyű mondóka szerint valaki Herschel látcsövén át a holdban fedezett fel, és nem az egyes állampolgár zsebéből ? Avagy talán különbség van a között, hogy e törvényszékek tartására szükségelt összeg ily célra az állampénztárba fizettetik be, vagy pedig a hatósági házipénztárba foly be ? A pénzforrásra nézve bizonnyal semmi különbséget sem fedezhetünk fel, mert így is, úgyis az egyes állampolgár keresményéből kerül at. Gondoskodjék tehát e részben más javaslatról a brassói lap, mert ez — előre is jól állunk — a II.Szebentől távol eső Medgyest és Segesvárt, a Brassótól távol eső Kőhalmot stb. nem fogja kielégíteni, s egyik sem fog neki azért köszönetet szavazni, hogy a „fényűzést“ ebben akarja korlátozni, mert ez által, a szászok három legtekintélyesebb és legrégibb városát degradálja egyszerű községekké a törvénykezés dolgában. A „Kr. Ztg“ szerint, a közigazgatásnak a törvénykezéstől elválasztása egyszerű administratív rendelet útján történhetnek meg; az illető törvényszékek ülnökeit, referenseit, a comes helybenhagyása fentartása mellett, a széki vagy vidéki főnök nevezné ki, s ezek helyes megválasztása fölött a comes egy e végett teendő körúttal győződnék meg, "a mely feladatában az egyetem követei is támogathatnák. A javaslat e pontjánál újra nem találjuk följegyezve, melyik vidéki vagy széki főnök nevezné ki a törvényszéki bírákat és így kénytelenek vagyunk azon egyenjogúsági mértéket elővenni, melyet a fizetések elosztása körül láttunk alkalmazva; e mérték újra azt mutatja, hogy a törvényszéki hivatalnokokat Brassó, Szeben, Besztercze főnökei neveznék ki, és igy e részben is kikapnák illő részüket a többi szász városok és királyföldi hatóságok. Ha pedig a comes legfelső helybenhagyását s az egyetem (szebeni értelmezés szerint országgyűlése részbeli támogatásáról hallunk beszélni, úgy azt kell hinnünk, hogy a külön terület kérdése el van dőlve, bárha a brassói lap programmja egyik előbbi szakaszában ezt még be nem teljesedett óhajtások közé sorozta volt. De nem is vizsgáljuk tovább e programm javaslatait, hisz bármelyiket vesszük bonczkés alá, egyikben sem fedezhetjük föl sem a törvényességet, sem az egyszerű logikai következetességet. Csudálkozni lehet, hogy a brassóiak, kik oly gyakori érintkezésben vannak a háromszékiekkel, nem tanultak ezektől valamit az alkotmány iránti hűségből és tiszteletből, — pedig oly régi és közel szomszédok, s néha e tőszomszédság eszükbe is szokott jutni — de csak jó kedvükben ? akár nem a keresztyén világ kulcsinjával ékeskednek. Vagy hát a szegény keresztyén pórnép Tök országban nem érdemli, hogy a keresztyén nagyi Európa megemlékezzék a felebaráti szeretet kerelyén kötelességéről s igy szóljon a törökhöz : „Imr egész esztendeje, hogy Herczegovinában omlik a ’ s mindinkább látni való, hogy nem te vagy az u raja fölött; miért ontassék hát a vér ezentúl is? Id már hüvelyébe dugnod a tehetetlen kardot!“ Tört volna is már ilyes valami, csak a kalmár Euró szatócs érdekei szenvedtek volna e török-szláv véritás folytán. Ámde ha egyedül a kereskedelem érde képes határozni a keresztyén államok nemzeti politikája fölött, még pedig épen akkor, midőn a féltékenyen s annyi áldozattal oltalmazzák a kerestyén egyház (állítólagos, mert nagy Konstantin ó elveszett) önállóságát, függetlenségét: legyen hát 1 istenünkre, az igazságos mindenható istenre bizzi az Ítélet hozatalát. De Angol- és Francziaország legalább szűnjék meg kérkedni Európa előtt, hogy elmékért buzognak s csak az emberiség jobb, embribb léte szabályozza maguk viseletét. A délszlávo pedig győződjenek meg valahára arról, hogy ninc számukra segély, hanem ha saját testvér hős vérülnél vitéz jobbjukban s az egymás közti testvérszeritetben.“ Nem Szerbiának, a szabadnak s önerejével hitelességéhez képest rendelkezhető Szerbiának szóla horvát közlöny ezen szózata? A „Národnyi Liszti“ legalább, s utána az „Os und West“, meg a „Szerbszki Dnevnik“ a Thiers röliratáról irt méltányló ismertetést e szavakkal fejezik be: „Lehet, hogy a franczia jóakaró szép szav éppn nem csupa üres szóhang, hogy azonban a franczia nemzet tettleg is közbenjárhasson valaha a szerb nép ügyében, szükséges, hogy szerb Garibaldi is jelenjék meg előbb a tettek színpadán !" — A prágai „Hlasz“ Szerbiáról — a szerb kormány adatai nyomán — következő statistikai összeállítást közöl: Szerbia népessége, melynek összeírása 1847-től fogva abban hagyatott, az 1859 -i összeírás szerint 1,078,281 emberből, mégpedig 556,785 férfi 521,496 nőből áll. A házak száma 166,527, a meglévő házasságoké 217,829. Szerbia 37 városában 47,686 férfi és 38,690 nő élt. Az 1846-ki összeírássá egybevetés azt mutatja, hogy a népesség akkori száma (898,313), időközben 178,968 egyénnel szaporodott, hogy tehát az évi szaporodás átlag 14 százalék Páratlan szaporodás egész Európában. Nemzetisége nézve van Szerbiában 958,619 szerb, „122,857 román 1 1805 héber, meg 2000 más fajú, többnyire német Azon fölül van még Szerbiában 20,000 czigány. A románokat kivéve, kik tömegekben élnek s hiven megtartják nemzetiségüket, a többi nem-szerbajku lakói mind szerbül is tud, s ezeknek gyermekei inkáb kedvelik a szerb, mint saját anyanyelvüket. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. — A prágai „Narodnyi Liszti“ bécsi levelezője, e j ó 25-kéről, ezt irja a török-szláv hadviselésről: „Lehet, hogy a tulajdonképi háború nem tör ki még ez esztendőben, de annál roszabb következést lenne az a törökre nézve az év múltával. Akkor ugyanis szükséges lesz egy hadtest a konstantinápolyi országúton, mely Tatár-Pazardzsiktól Sofián át Nisig vezet; egy másik hadtestnek Görögország ellenében kell állást foglalni; Sumla és a dunamelléki erősségek egy harmadik hadtest felállítását fogják megkívánni; maga a főváros közül a negyediket kell összpontosítani; az ötödik hadtestet pedig, mely Herczegovinában működik, nem lesz szabad leszállítani. Honnan szerezze be a török kormány az erre szükségeltető tömérdek pénzt? Már ez idő szerint uralkodóvá jön Törökországban az úgynevezett „rémuralom“ ; a törökök a közadót önkényesen hajtják be, fenyegetések és nyilvános erőszaktétel mellett csoda-e, hogy a szegény raja alig várja a közös egyetemes felkelés jelét ? Az előszámlált hadközpontosítások szükségletei, miket egyszerű requisitió utján fognak majd beszerzeni akarni, a köznyomort a végletekig fogják fokozni. Szó sincs az ügy békés elintézéséről, holmi engedélyek utján a törökök részéről a raja számára. A végzetteljes „trop-tard“ be fog következni múlhatlanul az európai török birodalom történeti befolyásában is. Ezt, úgy látszik, maga Palmerston is be kezdi látni s alkalmasint nem igen zokon fogja venni, ha betegje, kinek mesterséges fentartása végett annyi költségbeverte magát, egyszerre csak a propheta ölébe adja ki lelkét.“ — A horvát „Pozor“ máj. 2S-dikai számában Európa nagy hatalmasságait leczkézteti. „Európa nagy hatalmasságai — úgymond — melyek Ázsia s Amerika, tudja isten melyik kis népe által is komolyan érdekeltetik magukat, most, midőn Herczegovina vitézei egész éven át nemcsak sztkeresen daczolnak a török túlhatalommal, hanem akárhányszor diadalt is vívtak ki fölötte, valahára csakugyan pártját foghatnák azon szegény keresztyén fajának, ki százados szenvedései s imént megmutatott vitézségénél fogva az eddiginél tán jobb, emberibb sorsra érdemes. Vagy nem igy bizonyulté leginkább valamely faj életrevalónak s önálló, független, azaz nemzeti országos létébe érettnek? Kell, hogy jobb jövője legyen, s meg is lesz múlhatlanul akár tetszik. A ..Pilseni Hírmondó“ szerkesztője, feclülel ellen indított sajtóper végtárgyalása. (Az „Ost und West“ után.) A törvényszék elnöke kezdetben ellenezte, hogy cseh nyelven folyjon a tárgyalás. De midőn a védő, dr. Prachensky bírott, tanácsos határozottan kívánta, hogy cseh nyelven folyjon, mert az elővizsgálati jegyzőkönyveket is cseh nyelven vezették, s a vádlottak csehek, az p.hifik pno-odpft unka azután tetszese szerint, hol németül, hol csehül uco,.cu A. „Pilseni Hirmondó“-ban megjelent — (lapunk egyik utóbbi számának ujdonsági rovatában is említett) azon felhivás forgott szóban, melyben Pilsen hölgyei felszólittattak, hogy Havlicsek leányának hozományához, tehát a Havlicsek Zdenka javára redezett nemzeti sorsjátékhoz pénzzel s más értékes tárgyakkal járuljanak. E felhívásban következő helyeken botránkoztak meg: „Havlicsek Károly, nagy vértanunk továbbá: „aki, nagy hazafias erényei miatt elitélve, életét szomorú számkivetésben volt kénytelen tengetni.“ Az államügyész, mielőtt a vád indokolásához fogott volna, így szólt: Miután a magas törvényszék e czikk beperlését kívánja, én pedig részemről ezzel egyet nem értek, az indokolást adom elő a magas törvényszéknek , s így folytatá: Havlicseket nem hazafias erényei miatt, hanem Bach miniszter rendelete folytán azért belebbezték Brixenbe, mert működése a rendőrség előtt kelletinél nagyobb hatásúnak látszott; másodszor helytelen,hogy Havlicsek vértanúnak neveztetik, mert állami segélyzetben részesült, Brixenben tehát nem élt nyomorban , és ebből a magas törvényszék véleménye szerint az világlik ki, hogy e „felhívásban“ a hatóságok elleni izgatás foglaltatik. Elnök :Umán vádlotthoz, mint a felhívás szerzőjéhez.) Mit tud ön Havlicsekről, Brixenbe viteléről, s ottani életéről ? Vádlott. Nem volt szándékom. . . Ein. (sebesen): Megálljon, megálljon, hiszen ön egész előadást akar nekem tartani. — Mért vitték Havlicseket Brixenbe ? Vádi. Bach rendeletére. Miért? azt nem tudom. Ein.: Tudja ön, hogy ott hogy ment dolga? Vádi: Jól nem. Ezt egyébiránt felhívásom nem is említi. Ein: Tudja meg, hogy ő 400, később 500 frt állami segélyzetben s szabad lakásban részesült. Vádi: Minden fegyenczet államköltségen tartanak. Elnök sok kérdést tesz egyszerre. Vádi: Elnök ur eláraszt kérdésekkel. Engedjen összefüggésben szólanom. A fölhivásban Havlicsek lánya iránt akartam rokonszenvet kelteni. Ein.: Mért nevezi Havlicseket vértanúnak? Hiszen nem Japánban kínozták, volt évenkint 500 ftja —• csak szabadon nem írhatott, különben jó dolga volt — még szabadon járhatott kelhetett is. Vádi: Még egyszer kérem elnök urat, engedjen összefüggésben szólanom. Vértanú mindaz, ki meggyőződéséért szenved. Hogy Havlicsek működése igen nemes volt, arról az egész cseh nemzet meg van győződve. Főérdeme pedig talán az, hoggy Ausztria 1848-ban a frankfurti parlament vágyaitól megóvatott s hogy az osztrák szlávok nyugodtak s a császárhoz hivek maradtak. (Bizonyságul több helyet idéz Havlicsek politikai irataiból.) Ein.: Öné kifejezésekkel: „vértanú és szomorú számkivetés“ a kormány ellen izgat. Vádi: Hisz ama kormány nem létezik többé. Ein. : Ohó! — még ugyanazon kormányunk van. Még ugyanazon császárunk van, tehát ugyanazon kormányunk is. Vádi: Nem úgy van, — ez ellen tiltakozom........ Ein. : E részben csak nem akar engem tanítani. A kormány ugyanaz. Vádi. E tekintetben magának a törvényszéknek is más véleményének kellett lenni, mert a fölött ítél: a hatóságok ellen izgattam. Különben nem tudtam, hogy a Havlicsek belebbezésére vonatkozó miniszteri rendeletén ő Felsége aláírása rajta volt. Ez aláírást Bach csak Havlicsek rágalmazása által csalhatta ki. Ein.: Ez nem úgy van. (Schib 1 nyomdász és kiadóhoz fordulva) : Ön javítnék egyúttal is , hát javítás közben nem talált ön a czikkben valami büntetésre méltót. Schib 1 : Épen nem, s legkevésbbé azt, amit a vád mond. Államügyész (a prágai főállamügyész átiratát olvassa): „Az 1862. márcz. 16-dikai átirat elintézéséül említjük, hogy a „N. L.“-ban s a „Czas"ban sokat írtak Havlicsek szenvedéseiről az előbbi kormányrendszer alatt; de az államügyészség sohasem találta magát inditva, hogy ez ellen hivatalosan eljárjon." Bár nekem sem tetszik ez felhivás," benne mégsem találok a 300-dik §, vagy bármilye. elleni bűntényt. Ennélfogva az egészet a magas törvényszékre bízom. Ha a vádlottat már most mind a két bíróságnál elítélik, legalább valami újat tanulok. Dr. Prachensky védő . Maga az államügyészség szavai szerint a pilseni törvényszék a főállamügyészség akarata ellen hozta a vádhatározatot. Meg kell vallanom, hogy e „fölhívásban“ egy szót sem bírok találni, mely a 300- dik §. ellen vétene. Benne ferdítés nem foglaltatik, mert Havlicsek csakugyan „miniszteri rendelet“ nyomán, „Ítélet nélkül“ belebbeztetett Brixenbe. Oly törvényt nem ismerek, mely szerint Bach miniszter bíró volt volna; Havlicsek belebbezése törvényellenes vola, Bachnak egyik erőszakos ténye, s meg nem foghatom, miért keveri bele a t. törvényszék ő Felsége személyét, holott aki a közjog adezéjét ismeri, tudja, hogy minden az uralkodó teljhatalma erejénél fogva történik, ámbár személye nem felelős. Egy törvényszék sem található Havlicseket bűnösnek, tehát Havlicsek nem lehetett veszélyes az államra nézve, sőt inkább fennen tündökölt minden polgári erényben. Rendőri erőhatalommal, éjnek idején ragadták ki családja kebeléből; neje nemsokára e fölötti búbánatában meghalt, s midőn megengedték neki a visszatérést, már benne volt a halálos baj. Ki meri tehát még kérdezni, vájjon Havlicsek vértanú volt-e? A magas törvényszék, amint látszik, halála után akarja elitélni azon férfit, kit életében egy törvényszék sem ítélhetett el — s épen most, midőn az egész cseh nemzet oly magasztosan ünnepli emlékét. A testet megölték, de a lelket meg nem ölhetitek. Nem akarok a törvényszékkel vitatkozni a fölött, vajon még mindig ugyanazon kormányunk van-e, mint 1849-ben, — azt hiszem, ezt az államminiszter úr szépen megköszönné a magas törvényszéknek, holott ő maga kijelenté, hogy a 12 évi absolut kormány ellen intézett támadásokat soha sem értheti magára. Mindezek után nem csodálkozom, ha e városban azon bir kering, hogy a vád nem jogi tekintetből, hanem egy befolyásos úr sürgetése folytán indíttatott meg. Ezután az Ítélet kihirdetése következik. Schi b 1 egy hónapi fogságra ítéltetett böjttel, Urnán csak két hétre, mert remélik, hogy ez még javul. Dr. Prachensky: Miután a törvényszék ily ítéletet hozott, föl kell szólítanom, vegyen mindjárt engem is vizsgálat alá, mert beszédemben magam is többször vétettem énen a?, ellen a miért ez urakat elítélteti. ismerem a magas törvényszéket, hogy m egálat alá vételem iránt haladéktalanul a képviselőházhoz forduljon, mivel birodalmi tanácsos vagyok. Em.: Államügyész úr, tegyen indítványt. Államügyész : Miután előbb ama czikkben nem találhattam vétséget, nem érzem magam indítva kívánni, hogy a védő ellen vizsgálat indíttassék. Elnök (az első szavazóhoz): Ön beleegyezik, nemde. (A másik szavazóhoz): Ön is beleegyezik. (A védőhöz): A magas törvényszék azt határozta, hogy nincs oka a védő fi’ ellen vizsgálatot indítani, mert a védőnek a védbeszédben lehet és szabad mondania, amit akar. E tárgyalás 1862. máj. 19-dikén folyt le Pilsenben áll e vidékről, hogy rajta több földalatti üregek léteznek. Éhez véve, hogy a kőszéntelepek kül-vagy belokokra beálló égése ismeretes napi dolog, a denranoumosi jelenetet egyszerű földalatti gyúanyagok égésének nyilvánítja, állott légyen be az égés kül- vagy belokra. Ezután szólott általában a réz hegység természetrajzi gazdagságáról, nevezetesen a Nendtvichs Hauer által már vegyi összetételében is ismert asphalt, kitűnő tűzálló s fazékagyag, kőszén, festő s kallóföld előjöveteléről, ily földet s asphaltot egyszersmind be is mutatva, továbbá számos ritka növényeknek, mint péld. bókoló türempik — carpesium cernuum — s ritka állatoknak, mint péld. havas bagoly — Stryx nyeta — itteni létezéséről. Most azon helytartósági rendelet olvastatott fel, hogy ezentúl közgyűlések korm. biztos jelenlétében lesznek tartandók. Végül a könyvtár részéről újabb küldemények jelentettek be. Tóth Sándor. A kir. magyar természettudományi társulat máj. 28-diki szakgyülésében, Nendtvich Károly tudor, az agyagosi ásványvíz vegybontásának eredményét adta elő. E viz Zemplén megye Sárossal határos bikkes és tölgyes erdejében esik, s a vegybontás szerint a keserű sósvizekhez tartozik kiváló sótartalommal s tűzálló alkatrészei oly nagy mennyiségével, hogy az acheni s bádeni vizeket is e tekintetben felülmúlja. Értekező ásványvizeink vegybontásának mindinkábbi elhaladtával valóban méltán mondhatta el: hazai vegyészeink teszik a magukét, csak bár a tulajdonosok is a kényelemkiállitás tekintetében hátra ne maradnának! Miután Balogh Kálmán tr. az „Annales des sciences naturelles“ XIV. kötetéből több, az állati élettan köréhez tartozó értekezéseket közölt kivonatban. 1) Robin azon nevezetes felfedezését adta elő, hogy a Nephelis — féreg — petefészkében, a peték csak akkor képződnek, ha a spermatophorák oda már bejutottak, a peteképződés ugyancsak az említett spermatophorák közepében menvén véghez .) Darcsta részint a régi meglévő tapasztalatok, részint saját észleletei nyomán azon eredményre jutott, hogy a kettős torzképletek nem Böer állítása szerint a peték osztódása, hanem ellenkezőleg, két vagy több peték összolvadása által jönnek létre. 31 Broka a kettős sárgájú tojásokkal tett költési kísérleteknél azt találta, hogy majd két egyenlő nagy, majd pedig két különböző nagyságú ébrény fejlődik ki ugyan egy tojásban, még az is megtörténhetik, hogy csak egy vagy pedig egy sem jön létre. Továbbá Tóth Sándor a berna-bodonosi földégésről emlékezett, hogy t. i. azon egy szemtanú által tett tudósítás az „Idők Tanujá“ból, miszerint említett helyen 1859 ben előbb egy 4 □ öl területű hely kezdett melegedni s azóta az égés a hegy felé 18 ölnyit haladt, miről újabb, a helyszínéről vett tudósításai is tanúskodnak, átment előbb a hazai, később a külföldi lapokba is anélkül, hogy eddig valaki a dolog felvilágosításához szólott volna. Addig is hát, míg a helyen megjelenend, következőket mond el, mint a hely ismerője :Bononos elmagyarosodott tót és Alsó s Felső-Derna román faluk Bihar keleti, Erdélylyel határos részén, harmadkori képlett területen, gazdag s hatalmas barna kőszéntelepek felett, ezenkivül határuk az asphaltban is oly gazdag, hogy péld. Bodonos mellett évek során át már jelentékeny forgalmú asphaltbánya áll. Ezenkívül már Fényesnél megírva Külföld. — A „S. C.“ irja május 31-ről: Folyó hó 28-áról tudósitnak Páriából, hogy ott bizonyos, Sz.-Fétervárról érkezett sürgönyök folytán nagy sürgés uralkodik. Az orosz fővárosból érkezett fontos tudósítások következtében, a már 6 hónap óta Parisban szabadságon lévő sz.-pétervári franczia követ, Montebello herczeg, a római megszálló hadtest parancsnokául kinevezett tábornok fivére, utasíttatott, hogy azonnal utazzék el sz.-pétervári állomására. — Poroszország válasza a franczia-porosz kereskedelmi szerződést illető osztrák memorandumra, tegnap érkezett ide. Mint értesülünk, ez okmány inkább tényleges visszautasítása, mint megválaszolása az érvényesített jogi érdekpontoknak, s hangja és magatartása alig enged békés kiegyenlítést remélem. — A „Moniteur“ irja 1-ről: Császári rendelet folytán a római megszálló had egy hadosztályra szállittatik le, mely Montebello tb. parancsnoksága alatt 3 dandárból fog állni. — Montebello gr., a római uj hadparancsnok egyenesen a császárral fog levelezni, neje pedig, ki igen buzgó katholika,a császárnéval fog levelezni. — A „Constit.“ irja junius 2-án : Lavalette marqrisnak Rómában teendője abból áll, hogy a pápa függetlenségének biztositásár kieszközölje és Olaszország törvényes igényeivel kibékítse- A kik rögtöni megoldást várnak , és úgy csalatkoznak, mint akik lehetetlennek állítják az elmúlthoz visszatérést. — A „Moniteur“ jelenti : Bismark porosz követ átadta hitelesítő okmányait. — Carignan hg Párisba utazásának politikai jelentőséget tulajdonítnak. Állítják ugyanis, hogy Victor Emánueltől egy sajátkezű, levelet vitt át Napoleon császárnak s utazása az olasz ügyek elintézését czélzó tervekkel van összefüggésben. Ezek, az érdeklett hatalmasságok — Ausztria, Franczia s Olaszország — között jelenleg alkudozás alatt lévő tervek mindenekelőtt a római kérdés megoldását vennék első feltételül s czéljuk, ha nem is az olasz királyság végleges alapjainak megállapítása, de legalább Ausztria s Olaszország közötti hosszabb fegyvernyugvás biztosítása oly módon, hogy lehetségessé tétessék a Mincio partján mindkét félnek, sőt, mint optimisták hiszik, Európának általános lefegyverzése. Utána teszik, hogy Fleury tick a császár hadsegéde közelebbről Bécsbe jön ezen alkudozások bevégzését siettető rendkívüli küldetéssel. Az „Independance“ ezzel összefüggésbe hozza bácsi, KuiouOaen a „Mall. Zig“ azon tudósítását, hogy az osztrák sereg létszáma 75,000 emberrel fog alábbszállítatni, s hogy a bécsi kormány elfogadta volna a birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának javaslatát, mely szerint a hadi költségvetésből 8 millió frt levonandó lenne. — Turini tudósítás szerint a bécsi cabinet engedékenységi példáját a római szék is hajlandó követni. A pápai kormány most hajlandó az olasz kormánnyal hivatalos alkudozásokba bocsátkozni, anélkül azonban, hogy az olasz királyságot elismerné, s oly feltételek alatt, hogy a katholikus hatalmak Péter örökségének birtokát biztosítsák. Az „Indépendance“ ezen engedménynek semmi értéket nem tulajdonít, s őszinteségét kétségbe vonja, s nem tartja összhangzónak azon nyilatkozatokkal, melyeket az egyházfő minden adandó alkalommal tesz. Közelebbről is — úgymond — a volt nápolyi királyság néhány bourbonpárti főpapjának adott válaszában ismét a legsértőbben nyilatkozott az új Italia és függetlenségének megalapítói ellen, kik szerinte a „romlás felekezete, hasonlóan a viharzó tenger hullámaihoz, mindenütt romlást, rendetlenséget okoznak, s szabadságot igérnek, mig maguk a veszettség rabjai.“ — A „S. C.“ irja junius 1-ről: Turini levelezőnk utólagosan egyes részleteket közöl Sanfront tábornok küldetésére vonatkozólag. A király őt Nápolyból az emigránsoknak az osztrák határok közelébeni feltűnő mozgalmairól érkezett távirati tudósításra Garibaldihoz küldé, hogy ezt, nem hivatalos, hanem barátságos magánúton, beszélje le minden netalán szándéklott meggondolatlan lépésről. Garibaldi erre azt feleli, hogy ő igen jól tudja, hogy Velencze csak a magyarok, az olasz kormány, a hadsereg s az ő önkénytesei segítségével volna kézre keríthető, s ő becsületszavát adja, hogy fürdői használatának bevégzése előtt helyéből nem fog mozdulni s azután sincs esze ágában Ausztria megtámadása. A mazzinisták azonban fölhasználták a helyzetet, hogy Garibaldi nevét összeköttetésbe hozzák az expeditióval. Midőn Garibaldi a történt befogatásokról értesült, miután ezen intézkedés több barátjára is kiterjedt, az első fölindulás hevében s egynémely barátjának tanácsára, mindent magára vállalt s akkor ita ismeretes levelét.— Túráiban nagyon meg vannak elégedve azon előzékeny fogadtatással, melyben Carignan hg, ki a londoni világkiállításra utazik, Parisban részesittetett. A herczeg utjának sokan politikai czélokat tulajdonítanak. — Mint értesülünk, a franczia nagykövet Konstantinápolyban, Moustiermarquis, utasítva jön Párisból, hogy bírja reá a portát Francziaország azon javaslatának elfogadására, melyet ez Montenegrót illetőleg előterjesztett. A bécsi orosz követségi körökben alaptalannak nyilatkoztatják azon hírt, mintha Oroszország utasította volna konsuljait s az orosz kereskedőket Törökországban ügyeik mielőbbi rendbehozására. — Turinból írják (Párison át) : Bresciában 50 elfogott szabadon bocsáttatott. A félhivatalos „Monarchia Nazionale“ a római kérdésben előhaladást constatroz. — A „Globe“ aggodalommal nyilatkozik Olaszország állapotáról. Azt mondja, hogy Nápoly nincs kibékítve, a római kérdés megoldása távolabb van, mint bármikor, a Garibaldi-párt pedig veszélyes. Most látszik még csak Cavour pótolhatatlansága.