Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1866-07-22 / 29. szám
Második évfolyam. Pest, julius 22. 1866, 29. szám. _______A.__________ Felelős szerkesztő : BALÁZS SÁNDOR. Politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi képes hetilap. Megjelelt minden vasárnap. EIŐFIZETÉSI DÍJ ! egész évre 12 frt, — fél évre 6 frt, — negyedévre 3 frt, — egy hóra 1 frt 10 kr. Szerkeszti- és kiadóhivatal : Pest, Dorottya utcza 11. szám. Kiadó és laptulajdonos: DEUTSCH TESTVÉREK. A veszedelem órájában. Midőn ezelőtt körülbelül egy évvel a gazdasági kiállítás alkalmából ő Felsége a magyar fővárost meglátogatta, a felséges biztató szavak hallatára a magyar nép szivében jobb napok reménye éledt fel, s a nemzet el fojtva szivében annyi méltó keserűséget, oly őszinte lojalitással, bizalommal s szives vendégszeretettel fogadta koronája örökösét, a kölcsönös közeledésnek oly sok reményt, kilátást nyújtó jelei mutatkoztak, hogy valóban nem látszott túl vakmerőnek, vérmesnek a hit, hogy a balvégzetes viszálynak elvégre vége szakad, hogy Magyarország törvényei és jogos igényei kielégíttetvén, az üdvös kiegyezkedés, melytől magának a birodalomnak is hatalma és jóléte függ, valahára létre jő. A kormány férfiainak s ezzel némileg a rendszernek változása igazolni látszott e jó kilátásokat. Az országgyűlés összehivatott, de már mindjárt a legmagasb trónbeszéd megdöbbentette sziveinket, oly eszmék és elvek lévén benne különös erővel hangsúlyozva, melyek hazánk törvényes függetlenségével és önállóságával homlokegyenest ellentétben állanak, s melyek azonnal sejttették, hogy a jelen magyar kormányférfiak vagy nem ismerték fel a közvélemény valódi követeléseit, vagy pedig el voltak határozva azokat saját pártszempontjukból fékezni, idomítani és más irányba terelni. A nemzet megdöbbent, de bizalmát nem veszte el, mert tudta, hogy az országgyűlés a közvélemény valódi kívánatainak hű tolmácsa leend, s reméltette, hogy ily határozott szilárdság és osztatlan egység a kezdeményező hatalom részéről méltányoltatni fog. Csalódtunk. A mindkét ház által egy szívvel, lélekkel elfogadott feliratra, mely nem csupán a Magyarország önállására múlhatlanul szükséges föltételeket és a felelős kormányt sürgette, hanem őszinte lojalitással és méltányossággal a birodalom nagyhatalmi állásának nélkülözhetlen feltételeit is önkénytes készséggel felajánlotta : mereven tagadó válasz érkezett. Országgyűlésünk ekkor az elsőhöz hasonló tartalmú felirattal járult a legmagasb trón elé, — erre azonban már választ sem nyert, sőt az időközben kitört háború folytán mindjárt az első fájdalom egyetlen győzelem után azonnal elnapoltatott. E győzelmet nagy vereségek követték, s ma már a birodalom fele az ellenség kezében van, sőt maga a birodalmi főváros is minden percben kitéve az ellenség által elfoglaltatásnak. Nem akarunk panaszos kifakadásokba ereszkedni. Nem hányjuk fel, hogy ha Magyarország törvényes követelései annak idejében kielégíttetnek, akkor e vészt és gyalázatot hozó háború talán kikerülhető lett volna, hanem csupán constatírozzuk a szomorú tényt, hogy a diadalmas ellenség a főváros kapui előtt áll, s hogy már csupán hazánk áll még szabadon. A szererencsétlenség emez ünnepélyes órájában, midőn Ő Felsége Magyarország népeit önkénytes küzdelemre hívja fel, az ország némaságra van kárhoztatva, mert egyedül törvényes közege, az országgyűlés nem ül együtt. A hírlapoknak, a közvélemény közlönyeinek kötelessége tehát hangot és kifejezést adni a közóhajtásnak. E közóhajtás pedig mit sem változott, ugyanaz. A TRAUTENAUI UTCZAI HARCZ.