Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1871-03-26 / 13. szám

164 Vegyes. (Lengyel társadalmi állapotok.) Az orosz „St. P. W.“ egyik varsói levelezője azon benső átalakulásokról, me­lyek az orosz társadalomban 1863 óta történtek, következőleg ir : „A régi nemesség­ előnyök és szabadalmak, melyek a ne­mes embert azelőtt az ipartól és kereskedelemtől visszatar­tották, most már végkép elenyésztek. Saját szememmel láttam nemes családok ivadékait műhelyekben, gyárakban, irodákban reggeltől estig szorgalmasan dolgozni, s ismerek egy öreg nemes embert, ki pékmesterhez adta fiát, és most csak azon töri fejét, mint segíthetné elő fia üzletének berendezését. A mindennapi kenyér gondja mélyen megalázta a régi nemes­­ségi dölyf­öt, és azt elmékből és szivekből egyaránt száműzte. Ismerek egy nagyon jómódú és művelt litvániai földbirto­kost, ki annak idején összeszedte vagyona romjait és Varsó­ban saját c­ége alatt kereskedelmi üzletet alapított, melyből tisztességesen eltarthatja családját. Minden társadalmi réteg­ben hatalmasan éledt a munka ösztöne. De a­mi még feltű­nőbb, a lengyel nők is gyökeres változáson mentek keresztül. Felismerték az alaposabb műveltség előnyeit, az élet komo­lyabb felfogására emelkedtek, gyakorlatibbakká váltak. Min­denhol a reális, gyakorlati műveltség után való törekvés nyi­latkozik. Lengyelekkel való társalgás alatt gyakran volt al­kalmam igazi honszeretet sugallta, egészséges, észszerű né­zeteket hallani. Azon undorító fölfuvalkodásnak és öndicsek­vésnek, mely azelőtt a lengyeleknek annyira sajátja volt, többé semmi nyoma.“ A levelező végül azt ajánlja a kor­mánynak, hogy segítse elő a lengyeleknek ezen gyakorlati törekvéseit, s e czélból műszaki és kereskedelmi intézetek fölállítását indítványozza. (Vasúti szerencsétlenség.) A Versailles és Páris közt történt és a távirda által már jelzett vasúti szerencsét­lenséget a „Figaro“ ekként írja le. Roppant szerencsétlenség történt a Páris és Versailles közti vasúton. Egy porosz be­tegekkel és sebesültekkel teli vonat a nyugati vaspálya fran­­czia hivatalnokainak vezetése alatt Le­ Mansból Pantinra ment, hogy innét Németország felé irányoztassék. E vonat 32 vagyonból állott, melyek közül mindenik 20—25 embert foglalt magában. 7 órakor, midőn a vonat a puteauxi indó­­házba vonult, a vonatvezető észrevette, hogy egy helyi vo­nat, mely elkésve érkezett meg, a pályaudvarba való beme­netét elfoglalva tartja. Azonnal megállítani rendelte a vona­tot, és a pályaudvar főnöke is jelt adott a megállításra. Azon pillanatban rohamos sebességgel jött egy tehervonat a sebe­sülteket szállító vonat mögött, és teljes erővel neki rontott a porosz sebesülteket szállító utolsó vaggonoknak. Az össze­ütközés borzasztó volt, 32 vaggon közül 19, a bennülőkkel együtt tönkre tétetett, a tehervonat mozdonya és az első 5—6 kocsi hasonlókép összeromboltatott. A franczia hiva­talnokok, kik a német vonatot vezették, nem sérültek meg. A gépkezelő, ki a legutolsó vagyonban ült és igy a veszély­nek leginkább volt kitéve, elég lélekjelenléttel birt a gátra uyerni, honnét legurult és csak igen csekély sebet kapott. A legelső hír folytán az igazgató Párisban azonnal fűttetett egy mozdonyt és 19 óra 40 percz után orvosok és társulati tisztviselők társaságában a szerencsétlenség színhelyére ment­. (A király czipői.) Egyik pesti nemezáru kereskedésbe minap egy finoman öltözött úr jött és azt kérte, hogy ad­janak át neki néhány pár 10- es számú férfi nemez-czipőt, s küldjék el ezekkel vele a szolgát, hogy az úr otthon kiválo­gathassa a lábára illő párt. Miután az, a­ki ezt kérdezte, igen tisztességes külsejű úri­ember volt, elküldték vele a szolgát. Átmentek a lánczhidon, felültek a siklóra s fölértek a várba. A szolga csak nézi, hogy már most hová jutnak ? S az ur csak megy tovább­ tovább, egyenest a királyi palo­tába, a szolga utána, s csak bámul, hogy minden baj nélkül áteresztik az őrök, áteresztik a királyi főlépcsőn s végre egy tündér-terembe jut. Ott azt mondják, hogy várjon kissé; a vele jött ur bemegy a szomszédterembe, s a mint ennek ajtaja megnyílik, hát a szolga csak látja ott a­­ k­i­­rályt. — A dolog úgy történt, hogy a királynak láb-baja lévén, nemez-czipőkre volt szüksége s a hozottakból egy csakugyan lábára is illett. A szolga pedig most azt gon­dolja, hogy legalább is herczeg, mert ott volt a „tündér­te­remben“ és látta magát a királyt. (Országos képzőművészeti tanács). A közoktatási miniszer előterjesztése folytán a király helybenhagyta egy szervezendő képzőművészeti tanács alapszabály-tervezetét. A tanács czélja lesz: képviselni a képzőművészeteket (építé­szet, szobrászat, festészet), szemmel kísérni ezek állását, in­­dítványokat tenni a ministernek, felügyelni az országos kép­tárakra és gyűjteményekre, a képzőművészeti czélokra ren­delt államsegély mikénti felhasználása iránt indítványokat tenni, kiállításoknál közreműködni, a művészeti oktatás ügyé­ben tanácsot adni stb. Székhelye Pest s tagjai lesznek: egy a király által kinevezett elnök, egy alelnök és 12 tanácsos, kik közül hatot a minister, hatot pedig a magas képzőmű­vészeti társaság nevez ki. A tanács tagjai díjt nem húznak, kivéve a jegyzőt. Minden év végén jelentést készít a tanács működéséről, a képzőművészetek állásáról stb. (A régi Pest.) Pest városa statistikai hivatala a múlt évi népszámlálási adatok feldolgozásával egyidejűleg össze­hasonlítás végett több táblázatot csatolt a régi Pestről is. E szerint 1782-ben Pest csak a belvárosból, Ferencz- és József­városból állt. Ekkor összesen 1981 ház, 22,417 lakos volt, s pedig: 4923 keresztény, 18 izraelita család. Pap volt 477, nemes 697, honorátior 124, polgár­i iparos 975, pa­raszt 180 család. Az ezután eszközölt népszámlálásokban a nemesek nem vetettek be. 1796-ban 7 könyvárus, 8 serfőzde, 46 fodrász, 92 borbély, 244 kocsigyáros, 109 mészáros, 1 pus­­kaműves, 90 molnár, 315 kereskedő, 355 kőmives, 25 pati­­kás, 111 „német“­, 183 „magyar“-szabó, 340 német czipész, 1 cserépfedő, 25 könyvnyomdász, 18 üveges, 8 vízhordó, 199 asztalos volt Pesten, ideértve természetesen, mestert, segédet, inast. 1803-ban a belvárosban 57 utcza volt, nevük nagyrészt megmaradt máig. A Ferenczváros három utczából állt: a soroksári-, nyúl- és csillag­ utczából. Lipótváros már akkor 15 utcza és térből állt. A Ferenczvárosban 28 utcza volt, a Józsefvárosban 26 utcza. (Lulu születésnapja.) Napóleon ex császár fiának, a szintén már csak volt trónörökös „Lulu“ herczegnek szüle­tésnapját márczius 16-án ünnepelték Chislehurstban, hol most anyjánál csendes visszavonultságban él. Délelőtt nagy mise volt a templomban, hol az ex-császárné, fia, valamint Murat herczeg és neje több franczia kíséretében jelentek meg. Délután Londonból számos előkelő vendég érkezett, drága ajándékkal, — talán még nem tartja mindenki lehetetlennek, hogy valamikor fordul a koczka. E remény enyhítheti a volt császári család keserűségét is, ha eszébe jut — mint folyt le e nap még nem régen,— csak egy év előtt! (Németgyűlölet Párisban.) A párisiak nem tudják tűrni a németeket. Mind Páris első kocsigyárosa, Binder, mind a híres fényképész, Nadar elűzték német segédeiket, sőt ez utóbbi még fényképeket sem készít németeknek.­­ Jo­han Madelaine, a „theatre frangais“ színésznője pedig kije­lentette, hogy többé a világ minden kincséért sem hajlandó játszani Baden-Baden­ben. A sajtóban a „Gaulois“-tól Sarcey Ferencz, a „Liberté“-től Paul de Saint-Victor s a „Cloche“­­tól az ismert nevű republikánus, Ulbach Lajos állanak e mozgalom élén. A „Cloche“ azonban Offenbach-ot illetőleg kivételt tesz, s ekkér nyilatkozik: „Offenbach naturalizált franczia s jól ismerte kötelességeit, midőn a harcz kitört régi és új hazája között. Kera fölmenté a kötelesség alól, hogy fegyverhez nyúljon, s ezért nem lehet vádolni, ha Pá­­risból eltávozott. Ha Offenbach születésénél fogva véletlenül Köln gyermeke lett, zenéjének jellegénél fogva tökéletesen párisi. „Fortunio dalá“-t csak nálunk lehetett megírni, s ez Operette a legvonzóbb párisi czikkek egyike. De meg kell gondolnunk azt is, hogy ha Offenbachot száműzzük, ki kell tiltanunk Meyerbeert, Webert, Beethovent és Mozartot is. A művészetnek meg vannak a maga előjogai. A nagy művé­szek minden országnak polgárai, a hol csak megértik és méltányolni tudják őket.“ Magyarország és a Nagyvilág. 13. Szám. 1871 Halálozások. György oldenburgi herczeg és trónörökös Sz. Péter­­várott, márczius 15-én cholerában, élete 25-ik évében. Hugo Károly a nagy franczia költőnek Hugo Vik­tornak fia, ki mint író és publicista a franczia forradalmi köröknek kedvencze volt, Párisban, márczius 16-án. Keczely N. volt honvédfőhadnagy, s jelenleg is sza­badságolt tiszt a honvédségnél, Budán márczius 16-án. Gervinus Gottfried György, a német tudós világ egyik legkitűnőbb tagja, Heidelbergben, márcz. 18-án, 66 éves korában. Gervinus 1805-ban született s szegény sorsú szülei eleinte kereskedőnek akarták nevelni. De hajlamai el­­lenállhatlanul vonzották a tudományos pályára, melyen 1828- ban mint tanár kezdett működni. 1831 óta számos művet adott, nagyrészt az irodalom­történetre vonatkozólag; szere­pelt mint publicista is, részt vett 1848-ban a szövetségi gyűlésen, majd visszavonulván a politikai élettől, megírta Shakespeare tanulmányát, aztán másik nagy művéhez fogott, „a XIX-ik század történelmé“-hez, melyen haláláig dolgozott. Schäffer Béla, jeles csendéletkép-festészünk, Düssel­dorfban, hol utolsó időben tanulmányait folytatta. A hir kü­lönben még nem egészen bizonyos és onnan ered, hogy egy Schafferhez intézett levél azon megjegyzéssel érkezett vissza, hogy a czímezett meghalt. Martia Montechhi, hírneves olasz államférfin, e hó elején Angliában. Az olasz forradalmi mozgalmakban jelenté­keny szerepet vitt 1844 óta, börtönben is ült, 1849-ben a római köztársaság hadügyministere, majd a franczia occupa­tio folytán Angliába menekült s ott maradt haláláig. Heidinger hires geológus, Bécsben márcz. 20. SAKKFELADVÁNY Healey S.-tól. Sötét, a bodeigli Világos Világos indul s a második lépésre matot mond. A II-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) P. e2—e4......................P. d4-d3 *) 2) V. f1 - f4 f........................K. d5—d4 3) P. e4—e5­­........................K. d4—d5 4) V. f4—e4 f­ és . . . mat. Helyesen fejtették meg: Kiszelák Sándor, Visznek.— Márkus Miklós, Pest. — Berke Tivadar, Keszthely. - Freund József, Triest. — Bachár Antal, Sávoly. A 10-ik számban közölt sakkfeladvány helyes megfej­­­tését beküldötték még: Freund József, Triest. — Scheer Gyula, Baja. — Nagy Domokos, Kutyfalva. *) Ha a sötét nem P. d4—d3—at húz, hanem más valamit, kevesebb mint négy húzással lesz mattá. W 1 Károly Kolozsvár. Omne initium durum. Ön épen a kezdetet, a mi nehezebb találta el s nem a végét, mely az után magától jön.— Gy—­ Vilmos, Orosháza. A F. d7—fő húzás egyáltalán nem veszedelmes s távolról sem akadályoz­hatja meg a 10. sz. sakkfeladvány megfejtését. A világos 2-ik lépése ez esetben is (B. 67—b3) marad. Már most akár a vezért (c8), akár a bástyát (bB) üti ki a sötét, a világos­nak következő 3-ik húzására: H. e2—c3­­- a mattot el nem kerülheti. Az egész játszma felállítása meggyőzheti a mon­dottak igazságáról. Egyébiránt álljon el fogadásától; minél többször alkalmatlankodik (?), annál jobb. — Zsa Imre Deb­­reczen. Múltkori levele csakugyan veszendőbe ment. A 10. sz. feladványra vonatkozó aggodalma azonban felesleges, mi­ről a fentebbi szerk. üzenetből meggyőződhetik. A 11 sz. feladvány egyedül helyes s biztos megfejtését mai számunk hozza. Megfejtése a 15-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „D­i­v­a­t“ félévi folyama. A 11-ik számban közlött képtalány megfejtése: A porosz bevonul Párisba. (Őszintén bevalljuk, hogy e képtalányunkra egy oly szép megfejtés érkezett be, mely sokkal elmésebb a magunkénál, t. i. rispor (fél Páris és fél porosz). De a pragmatikus igazság tiltja, hogy acceptáljuk. A helytelen bár, de sikerült megfejtés beküldője Csomós Bertalanná Járdán­­házáról, kinek elismerésünk jeléül megküldjük„a­z a­n­y­a utolsó órája“ czimü díszes műlapunkat.) Helyes megfejtők: Neisser, Csolnok.— Pálffy J., Torzsa. — Harsányi J., Veres-Egyház. — Lehóczky R. Ka­talin. — Jeszenszky G., Dorogh. — Berger S., Tállya. — Wichs M., Zenta. — Bada J., R. Palota, Biky Quirin, Ohaj- Bessenyő. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Jeszenszky G. Doroghon, számára a „Clémenceau per“ czimü regény megküldetik. A 10-ik számban közölt képtalány utólagos megfejté­sét beküldötték még: Noisser, Csolnok. — Kohárits K. Szi­getvár.— Vámosfalváról olvashatlan aláírással. Miaucovics ?— Rácz L., Váncsod. — Vese Hrebis (?) Antonia. — Létay D., (hol?) — Morgenstern Janka, Szt. Gróth. — Alajoslonló (?) Abod.— Büd-szt. mihályi olvasókör.— Turner I. Kis-Jenő.— Somogyi A., (hol ?) — Barghai, Tésény. — Kálmán-Hetessy Ti­ka, (hol ?)—• Dwelly R., Simontornya.— Máté J. Kálló.— Nagy Gy., Pécs. — Fejér Károlyné, Bereczk. — Pálffy J., Torzsa. — Harsányi J. Veres-Egyház. Szerkesztői üzenetek. Pest, P. F. Nemes érzelmek, de költői forma nélkül s hiányos verseléssel. Nem „hazámért, hanem „hazámért“. A sor végén a rim kedvéért megbocsátható, de a sor elején, ha előfordul, nyelvtani hiba. Láthatom — gondolom, meg nem engedhető rimelés. — Orosháza, Gy. V. Örvendetes meglepetés. A részletekre nézve illető helyen nyer fölvilágo­­sitást. Az új évnegyedet az ön kedves beszélyével kezdjük meg. A vidéki tárczaczikket is szívesen vesszük. — Bécs, V. S. Személyesen többet. — Pest, S. E. „Az ibolyához“ és „Tavasz leszen“ gyarló kísérletek. Meglehet, hogy a legnagyobb költők is igy kezdék — de tán nem küldték be közlés végett. Jobbat szívesen kiadunk. — „A barátság áldo­zata.“ Nagy fenék-kerités, nehézkes előadás, hig­yére eresz­tett „gerichts-verhandlung“ a „criminál-románok* feszitő érdeke nélkül s mindenek fölött magyartalan magyarság. — Gödöllő, B. B. L. Válaszunk azóta kezében lesz. — Torzsa, P. J. Már csak füstöljék fel jó egészségben, a megtérítésre is szívesen vállalkozunk, de itt Pesten legyen szerencsénk. — Kiliti, J. S. Egyik sem. Pedig olyan egyszerű, hogy szinte boszantó. — Münchenbuchsee, M. S. Míg a forrongó jelen szolgáltatja a dús anyagot, az ily abstractabb tárgyakkal várnunk kell, önnek is, nekünk is. Lomtárba­ nem kerül. — Dad, Sas Vilmos. Érdekes volna annak kiszámítása, hogy ha kívánsága teljesül, többen riadtak-e volna el, mint a meny­­nyit igy elhódítani igyekezik. [Hazafias és önzetlen fáradozá­sáért vegye előre is köszönetünket. Részünkre csak is a leg­jobbat reméljük. — Pest, Sz. F. A doctor úrné vagy doc­­torné az már megjelent. Az ügy különben velünk hozandó tisztába. — Szolnok, V. F. Szeretetreméltó sorainak megör­­vendtünk; a kisasszonyok ügyessége is teljes méltánylásun­kat birja. Ez egyszer azonban nagyobb igényekkel lépett előjök ama rovat. Két szó hiányával helyes­ volna, s ez a két szó ott is van, csakhogy még sincs ott. Érdekkel várjuk a megfelelő választ. — Debreczen, O. K. Köszönet. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.

Next