Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1871-03-26 / 13. szám
164 Vegyes. (Lengyel társadalmi állapotok.) Az orosz „St. P. W.“ egyik varsói levelezője azon benső átalakulásokról, melyek az orosz társadalomban 1863 óta történtek, következőleg ir : „A régi nemesség előnyök és szabadalmak, melyek a nemes embert azelőtt az ipartól és kereskedelemtől visszatartották, most már végkép elenyésztek. Saját szememmel láttam nemes családok ivadékait műhelyekben, gyárakban, irodákban reggeltől estig szorgalmasan dolgozni, s ismerek egy öreg nemes embert, ki pékmesterhez adta fiát, és most csak azon töri fejét, mint segíthetné elő fia üzletének berendezését. A mindennapi kenyér gondja mélyen megalázta a régi nemességi dölyföt, és azt elmékből és szivekből egyaránt száműzte. Ismerek egy nagyon jómódú és művelt litvániai földbirtokost, ki annak idején összeszedte vagyona romjait és Varsóban saját cége alatt kereskedelmi üzletet alapított, melyből tisztességesen eltarthatja családját. Minden társadalmi rétegben hatalmasan éledt a munka ösztöne. De ami még feltűnőbb, a lengyel nők is gyökeres változáson mentek keresztül. Felismerték az alaposabb műveltség előnyeit, az élet komolyabb felfogására emelkedtek, gyakorlatibbakká váltak. Mindenhol a reális, gyakorlati műveltség után való törekvés nyilatkozik. Lengyelekkel való társalgás alatt gyakran volt alkalmam igazi honszeretet sugallta, egészséges, észszerű nézeteket hallani. Azon undorító fölfuvalkodásnak és öndicsekvésnek, mely azelőtt a lengyeleknek annyira sajátja volt, többé semmi nyoma.“ A levelező végül azt ajánlja a kormánynak, hogy segítse elő a lengyeleknek ezen gyakorlati törekvéseit, s e czélból műszaki és kereskedelmi intézetek fölállítását indítványozza. (Vasúti szerencsétlenség.) A Versailles és Páris közt történt és a távirda által már jelzett vasúti szerencsétlenséget a „Figaro“ ekként írja le. Roppant szerencsétlenség történt a Páris és Versailles közti vasúton. Egy porosz betegekkel és sebesültekkel teli vonat a nyugati vaspálya franczia hivatalnokainak vezetése alatt Le Mansból Pantinra ment, hogy innét Németország felé irányoztassék. E vonat 32 vagyonból állott, melyek közül mindenik 20—25 embert foglalt magában. 7 órakor, midőn a vonat a puteauxi indóházba vonult, a vonatvezető észrevette, hogy egy helyi vonat, mely elkésve érkezett meg, a pályaudvarba való bemenetét elfoglalva tartja. Azonnal megállítani rendelte a vonatot, és a pályaudvar főnöke is jelt adott a megállításra. Azon pillanatban rohamos sebességgel jött egy tehervonat a sebesülteket szállító vonat mögött, és teljes erővel neki rontott a porosz sebesülteket szállító utolsó vaggonoknak. Az összeütközés borzasztó volt, 32 vaggon közül 19, a bennülőkkel együtt tönkre tétetett, a tehervonat mozdonya és az első 5—6 kocsi hasonlókép összeromboltatott. A franczia hivatalnokok, kik a német vonatot vezették, nem sérültek meg. A gépkezelő, ki a legutolsó vagyonban ült és igy a veszélynek leginkább volt kitéve, elég lélekjelenléttel birt a gátra uyerni, honnét legurult és csak igen csekély sebet kapott. A legelső hír folytán az igazgató Párisban azonnal fűttetett egy mozdonyt és 19 óra 40 percz után orvosok és társulati tisztviselők társaságában a szerencsétlenség színhelyére ment. (A király czipői.) Egyik pesti nemezáru kereskedésbe minap egy finoman öltözött úr jött és azt kérte, hogy adjanak át neki néhány pár 10- es számú férfi nemez-czipőt, s küldjék el ezekkel vele a szolgát, hogy az úr otthon kiválogathassa a lábára illő párt. Miután az, aki ezt kérdezte, igen tisztességes külsejű úriember volt, elküldték vele a szolgát. Átmentek a lánczhidon, felültek a siklóra s fölértek a várba. A szolga csak nézi, hogy már most hová jutnak ? S az ur csak megy tovább tovább, egyenest a királyi palotába, a szolga utána, s csak bámul, hogy minden baj nélkül áteresztik az őrök, áteresztik a királyi főlépcsőn s végre egy tündér-terembe jut. Ott azt mondják, hogy várjon kissé; a vele jött ur bemegy a szomszédterembe, s a mint ennek ajtaja megnyílik, hát a szolga csak látja ott a királyt. — A dolog úgy történt, hogy a királynak láb-baja lévén, nemez-czipőkre volt szüksége s a hozottakból egy csakugyan lábára is illett. A szolga pedig most azt gondolja, hogy legalább is herczeg, mert ott volt a „tündérteremben“ és látta magát a királyt. (Országos képzőművészeti tanács). A közoktatási miniszer előterjesztése folytán a király helybenhagyta egy szervezendő képzőművészeti tanács alapszabály-tervezetét. A tanács czélja lesz: képviselni a képzőművészeteket (építészet, szobrászat, festészet), szemmel kísérni ezek állását, indítványokat tenni a ministernek, felügyelni az országos képtárakra és gyűjteményekre, a képzőművészeti czélokra rendelt államsegély mikénti felhasználása iránt indítványokat tenni, kiállításoknál közreműködni, a művészeti oktatás ügyében tanácsot adni stb. Székhelye Pest s tagjai lesznek: egy a király által kinevezett elnök, egy alelnök és 12 tanácsos, kik közül hatot a minister, hatot pedig a magas képzőművészeti társaság nevez ki. A tanács tagjai díjt nem húznak, kivéve a jegyzőt. Minden év végén jelentést készít a tanács működéséről, a képzőművészetek állásáról stb. (A régi Pest.) Pest városa statistikai hivatala a múlt évi népszámlálási adatok feldolgozásával egyidejűleg összehasonlítás végett több táblázatot csatolt a régi Pestről is. E szerint 1782-ben Pest csak a belvárosból, Ferencz- és Józsefvárosból állt. Ekkor összesen 1981 ház, 22,417 lakos volt, s pedig: 4923 keresztény, 18 izraelita család. Pap volt 477, nemes 697, honorátior 124, polgári iparos 975, paraszt 180 család. Az ezután eszközölt népszámlálásokban a nemesek nem vetettek be. 1796-ban 7 könyvárus, 8 serfőzde, 46 fodrász, 92 borbély, 244 kocsigyáros, 109 mészáros, 1 puskaműves, 90 molnár, 315 kereskedő, 355 kőmives, 25 patikás, 111 „német“, 183 „magyar“-szabó, 340 német czipész, 1 cserépfedő, 25 könyvnyomdász, 18 üveges, 8 vízhordó, 199 asztalos volt Pesten, ideértve természetesen, mestert, segédet, inast. 1803-ban a belvárosban 57 utcza volt, nevük nagyrészt megmaradt máig. A Ferenczváros három utczából állt: a soroksári-, nyúl- és csillag utczából. Lipótváros már akkor 15 utcza és térből állt. A Ferenczvárosban 28 utcza volt, a Józsefvárosban 26 utcza. (Lulu születésnapja.) Napóleon ex császár fiának, a szintén már csak volt trónörökös „Lulu“ herczegnek születésnapját márczius 16-án ünnepelték Chislehurstban, hol most anyjánál csendes visszavonultságban él. Délelőtt nagy mise volt a templomban, hol az ex-császárné, fia, valamint Murat herczeg és neje több franczia kíséretében jelentek meg. Délután Londonból számos előkelő vendég érkezett, drága ajándékkal, — talán még nem tartja mindenki lehetetlennek, hogy valamikor fordul a koczka. E remény enyhítheti a volt császári család keserűségét is, ha eszébe jut — mint folyt le e nap még nem régen,— csak egy év előtt! (Németgyűlölet Párisban.) A párisiak nem tudják tűrni a németeket. Mind Páris első kocsigyárosa, Binder, mind a híres fényképész, Nadar elűzték német segédeiket, sőt ez utóbbi még fényképeket sem készít németeknek. Johan Madelaine, a „theatre frangais“ színésznője pedig kijelentette, hogy többé a világ minden kincséért sem hajlandó játszani Baden-Badenben. A sajtóban a „Gaulois“-tól Sarcey Ferencz, a „Liberté“-től Paul de Saint-Victor s a „Cloche“tól az ismert nevű republikánus, Ulbach Lajos állanak e mozgalom élén. A „Cloche“ azonban Offenbach-ot illetőleg kivételt tesz, s ekkér nyilatkozik: „Offenbach naturalizált franczia s jól ismerte kötelességeit, midőn a harcz kitört régi és új hazája között. Kera fölmenté a kötelesség alól, hogy fegyverhez nyúljon, s ezért nem lehet vádolni, ha Párisból eltávozott. Ha Offenbach születésénél fogva véletlenül Köln gyermeke lett, zenéjének jellegénél fogva tökéletesen párisi. „Fortunio dalá“-t csak nálunk lehetett megírni, s ez Operette a legvonzóbb párisi czikkek egyike. De meg kell gondolnunk azt is, hogy ha Offenbachot száműzzük, ki kell tiltanunk Meyerbeert, Webert, Beethovent és Mozartot is. A művészetnek meg vannak a maga előjogai. A nagy művészek minden országnak polgárai, a hol csak megértik és méltányolni tudják őket.“ Magyarország és a Nagyvilág. 13. Szám. 1871 Halálozások. György oldenburgi herczeg és trónörökös Sz. Pétervárott, márczius 15-én cholerában, élete 25-ik évében. Hugo Károly a nagy franczia költőnek Hugo Viktornak fia, ki mint író és publicista a franczia forradalmi köröknek kedvencze volt, Párisban, márczius 16-án. Keczely N. volt honvédfőhadnagy, s jelenleg is szabadságolt tiszt a honvédségnél, Budán márczius 16-án. Gervinus Gottfried György, a német tudós világ egyik legkitűnőbb tagja, Heidelbergben, márcz. 18-án, 66 éves korában. Gervinus 1805-ban született s szegény sorsú szülei eleinte kereskedőnek akarták nevelni. De hajlamai ellenállhatlanul vonzották a tudományos pályára, melyen 1828- ban mint tanár kezdett működni. 1831 óta számos művet adott, nagyrészt az irodalomtörténetre vonatkozólag; szerepelt mint publicista is, részt vett 1848-ban a szövetségi gyűlésen, majd visszavonulván a politikai élettől, megírta Shakespeare tanulmányát, aztán másik nagy művéhez fogott, „a XIX-ik század történelmé“-hez, melyen haláláig dolgozott. Schäffer Béla, jeles csendéletkép-festészünk, Düsseldorfban, hol utolsó időben tanulmányait folytatta. A hir különben még nem egészen bizonyos és onnan ered, hogy egy Schafferhez intézett levél azon megjegyzéssel érkezett vissza, hogy a czímezett meghalt. Martia Montechhi, hírneves olasz államférfin, e hó elején Angliában. Az olasz forradalmi mozgalmakban jelentékeny szerepet vitt 1844 óta, börtönben is ült, 1849-ben a római köztársaság hadügyministere, majd a franczia occupatio folytán Angliába menekült s ott maradt haláláig. Heidinger hires geológus, Bécsben márcz. 20. SAKKFELADVÁNY Healey S.-tól. Sötét, a bodeigli Világos Világos indul s a második lépésre matot mond. A II-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) P. e2—e4......................P. d4-d3 *) 2) V. f1 - f4 f........................K. d5—d4 3) P. e4—e5........................K. d4—d5 4) V. f4—e4 f és . . . mat. Helyesen fejtették meg: Kiszelák Sándor, Visznek.— Márkus Miklós, Pest. — Berke Tivadar, Keszthely. - Freund József, Triest. — Bachár Antal, Sávoly. A 10-ik számban közölt sakkfeladvány helyes megfejtését beküldötték még: Freund József, Triest. — Scheer Gyula, Baja. — Nagy Domokos, Kutyfalva. *) Ha a sötét nem P. d4—d3—at húz, hanem más valamit, kevesebb mint négy húzással lesz mattá. W 1 Károly Kolozsvár. Omne initium durum. Ön épen a kezdetet, a mi nehezebb találta el s nem a végét, mely az után magától jön.— Gy— Vilmos, Orosháza. A F. d7—fő húzás egyáltalán nem veszedelmes s távolról sem akadályozhatja meg a 10. sz. sakkfeladvány megfejtését. A világos 2-ik lépése ez esetben is (B. 67—b3) marad. Már most akár a vezért (c8), akár a bástyát (bB) üti ki a sötét, a világosnak következő 3-ik húzására: H. e2—c3- a mattot el nem kerülheti. Az egész játszma felállítása meggyőzheti a mondottak igazságáról. Egyébiránt álljon el fogadásától; minél többször alkalmatlankodik (?), annál jobb. — Zsa Imre Debreczen. Múltkori levele csakugyan veszendőbe ment. A 10. sz. feladványra vonatkozó aggodalma azonban felesleges, miről a fentebbi szerk. üzenetből meggyőződhetik. A 11 sz. feladvány egyedül helyes s biztos megfejtését mai számunk hozza. Megfejtése a 15-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „Divat“ félévi folyama. A 11-ik számban közlött képtalány megfejtése: A porosz bevonul Párisba. (Őszintén bevalljuk, hogy e képtalányunkra egy oly szép megfejtés érkezett be, mely sokkal elmésebb a magunkénál, t. i. rispor (fél Páris és fél porosz). De a pragmatikus igazság tiltja, hogy acceptáljuk. A helytelen bár, de sikerült megfejtés beküldője Csomós Bertalanná Járdánházáról, kinek elismerésünk jeléül megküldjük„az anya utolsó órája“ czimü díszes műlapunkat.) Helyes megfejtők: Neisser, Csolnok.— Pálffy J., Torzsa. — Harsányi J., Veres-Egyház. — Lehóczky R. Katalin. — Jeszenszky G., Dorogh. — Berger S., Tállya. — Wichs M., Zenta. — Bada J., R. Palota, Biky Quirin, Ohaj- Bessenyő. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Jeszenszky G. Doroghon, számára a „Clémenceau per“ czimü regény megküldetik. A 10-ik számban közölt képtalány utólagos megfejtését beküldötték még: Noisser, Csolnok. — Kohárits K. Szigetvár.— Vámosfalváról olvashatlan aláírással. Miaucovics ?— Rácz L., Váncsod. — Vese Hrebis (?) Antonia. — Létay D., (hol?) — Morgenstern Janka, Szt. Gróth. — Alajoslonló (?) Abod.— Büd-szt. mihályi olvasókör.— Turner I. Kis-Jenő.— Somogyi A., (hol ?) — Barghai, Tésény. — Kálmán-Hetessy Tika, (hol ?)—• Dwelly R., Simontornya.— Máté J. Kálló.— Nagy Gy., Pécs. — Fejér Károlyné, Bereczk. — Pálffy J., Torzsa. — Harsányi J. Veres-Egyház. Szerkesztői üzenetek. Pest, P. F. Nemes érzelmek, de költői forma nélkül s hiányos verseléssel. Nem „hazámért, hanem „hazámért“. A sor végén a rim kedvéért megbocsátható, de a sor elején, ha előfordul, nyelvtani hiba. Láthatom — gondolom, meg nem engedhető rimelés. — Orosháza, Gy. V. Örvendetes meglepetés. A részletekre nézve illető helyen nyer fölvilágositást. Az új évnegyedet az ön kedves beszélyével kezdjük meg. A vidéki tárczaczikket is szívesen vesszük. — Bécs, V. S. Személyesen többet. — Pest, S. E. „Az ibolyához“ és „Tavasz leszen“ gyarló kísérletek. Meglehet, hogy a legnagyobb költők is igy kezdék — de tán nem küldték be közlés végett. Jobbat szívesen kiadunk. — „A barátság áldozata.“ Nagy fenék-kerités, nehézkes előadás, higyére eresztett „gerichts-verhandlung“ a „criminál-románok* feszitő érdeke nélkül s mindenek fölött magyartalan magyarság. — Gödöllő, B. B. L. Válaszunk azóta kezében lesz. — Torzsa, P. J. Már csak füstöljék fel jó egészségben, a megtérítésre is szívesen vállalkozunk, de itt Pesten legyen szerencsénk. — Kiliti, J. S. Egyik sem. Pedig olyan egyszerű, hogy szinte boszantó. — Münchenbuchsee, M. S. Míg a forrongó jelen szolgáltatja a dús anyagot, az ily abstractabb tárgyakkal várnunk kell, önnek is, nekünk is. Lomtárba nem kerül. — Dad, Sas Vilmos. Érdekes volna annak kiszámítása, hogy ha kívánsága teljesül, többen riadtak-e volna el, mint a menynyit igy elhódítani igyekezik. [Hazafias és önzetlen fáradozásáért vegye előre is köszönetünket. Részünkre csak is a legjobbat reméljük. — Pest, Sz. F. A doctor úrné vagy doctorné az már megjelent. Az ügy különben velünk hozandó tisztába. — Szolnok, V. F. Szeretetreméltó sorainak megörvendtünk; a kisasszonyok ügyessége is teljes méltánylásunkat birja. Ez egyszer azonban nagyobb igényekkel lépett előjök ama rovat. Két szó hiányával helyes volna, s ez a két szó ott is van, csakhogy még sincs ott. Érdekkel várjuk a megfelelő választ. — Debreczen, O. K. Köszönet. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.