Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)

1871-10-15 / 42. szám

Ш ШЖ juUXLULI '! IjUiuiuU eretberjesztő képes heti fü­rod 1­­U - 4 VII. ÉVFOLYAM 1871. 42. SZÁM. PEST, OKTOBER 15. Megjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. Kiadó-hivatal: PEST, Józseffér 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — ,,Kákai Heti krónikájával“ együtt. Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. CSOKONAI VITÉZ MR­IHÁLY. (Képpel az 548. 1.) Debreczen városában e héten a költészet kegye­­letes, szép ünnepe folyt le Csokonai Vitéz Mihálynak, Debreczen szülöt­tének s Magyaror­szág egyik legelső, igazán magyaros, nemzeti szellemű költőjének emlék­szobrát leplezték ott le, hogy még egyszer valósuljon a költők hagyomá­nyos sorsa: életé­ben küzdés, nyo­mor , megalázás, halála után hír és dicsőség. Nem oly nagyon régen múlt az idő, midőn a magyar költő sor­sát nem is tudták talán máskép kép­zelni; de kevesen szenvedték át e sorsot oly teljes mértékben , mint Csokonai, ki alig harminczkét évre nyúlt rövid életét örökös hányatás­­ban, bolyongásban, nagy urak és párt­fogók előtti meg­alázkodásban töltő s testileg, lelkileg megtörve, a világ­gal meghasonlot­­tan szállt sírba a nélkül, hogy felde­rengett volna még akkor azon hajnal­­pk­, melyből sejt­heti vala, hogy nyomban követ­kezni fog egy nem­zedék, mely jobban meg tudja ismerni nagy embereit, s melyben ő nem alázatos kérő, de nagy szellemével parancsoló hatalom leendett. Sírba szállt s az utókornak csak egy köteles­sége maradt, melyet most teljesít: szobrot emelni a jelesnek és frissen megőrizni a jeles költő emlékezetét. Csokonai Vitéz Mihály 1773 november 17-én született Debreczenben, hol atyja szép készült­­ségü és kedvelt sebész volt; fia nevelésére az értelmes és gondos atya nem sokáig fordíthatott gondot, mert 1786-ban forró lázban idő előtt elhunyt s a tizenhárom éves fiút anyja gondjaira hagyta. Az özvegy eléggé kedvező anyagi viszonyok közt maradván, fia nevelésére s különös gondot fordított, s az által kiválóan befolyással­­ volt a gyermek szellemének fejlődésére, hogy maga is I mivelt, elmés, kellemes társalgásu nő volt, kinek­­ házában magyar könyvek olvastattak föl egy kis kedé­lyes kör által. Iskoláit Csokonai Debreczenben végezte, s a fen­­maradt írott emlékek mind azt bizonyítják, hogy a tanárok csodálva látták a gyermek ritka tehetségeit. Fejleszteni, helyes irányba terelni azonban nem tudták, sőt még rontották mesterkélt, csak a külformára súlyt fektető versfara­­gási tanmódjuk ál­tal. Csokonai már gyermek­­­korában érezte e nyűgöt, s hivatásának fénye­sebb bizonyságául alig szolgálhatna jobban más azon fénynél, hogy még a gymnasiumban kikötötte magának, hogy verset csak akkor fog írni, mi­kor kedve lesz reá. A gymnasiumi osz­tályokat elvégez­vén, 1788-ban az akadémiai tanfo­lyamot kezdte hall­gatni .Itt kezdődtek életének ezentúl meg sem szakadt viszontagságai. Csokonai kivá­lóan az újabb nyel­vek és a költészet mivelését tűzte czéljául, s összeál­lóit tehetségesebb barátjaival egy kis kör alakítására, melynek ő nemso­kára feje jön. A kis kör irodalmi lapot is járatott magának, s Csoko­nai fáradhatlanul tanult és búvárko­dott, de egyúttal már maga is irt; ekkori művei közt vannak a „béka­­egérharcz“ és egy drámai kisérlet „Tempefői.“ Műveit még csak barátai ismerték, s Csokonai a kezdő írók mentorához, Kazin­­czyhoz fordult, ki fölismerte benne a tehetséget, buz­dította, azóta levelezésben maradt vele s külön kötetben A kis erdőmester.

Next