Magyarország és a Nagyvilág, 1879 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1879-05-04 / 18. szám
Felelős szerkesztő : ÁGAI A 1) ( L F. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. XVL ÉVFOLYAM. 1879. 18. SZÁM. BUDAPEST, MÁJUS 4. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. BELICZAY GYULA h azánk, mely a reprodukáló zene-művészetnek hegedűben, zongorában, énekszóban, sőt a fuvolában is annyi jelesét szülte világgá, sőt a zongora és hegedű művelői közt megközelíthetetlen magasban valamennyi fölött álló Lisztet és Joachimot nevezi gyermekeinek: hazánk, mondjuk, a zeneköltészetben aránylag keveset nyújtott. Nem tudjuk, Lisztnek sok tekintetben mintakép ragyogó szerzeményeire van-e igényünk nekünk mint magyaroknak, igényünk oly értelemben , hogy a magyar zenének egy nagy stélben való emelését üdvözölhetnék e lángelme alkotásaiban. Liszt a magyar zenét is műveié, mint dolgoztak már föl előtte magyar motívumokat Bachtól Brahmsig számosan. Tulfelől azok a kísérletek, sőt egyes részleteiben sikerült művek, melyeket Mosonyi, Adelsberg, Császár, Doppler s elsősorban Erkel Ferencz lelkesedése s szorgalma teremtett, alig s csak hirben hatottak ki az ország határain túl. Dalaink, mint költészetünk, meglelték a világutat. De a tüzetes magyar zeneszerzés — ha ugyan van jövője — legkedvezőbb esetben még gyermekkorát éli és sintődik a vele járó gyermekbetegségekben. Már-már le is mondunk a magyar zene oly kihatásáról, mint a milyet a diadalmas olasz, német s franczia zenében látunk. Abban kell tehát némi kárpótlást keresnünk, hogy hazánk fiai szereznek maguknak e téren elismerést s vele hitelt és tekintélyt nemzetünknek. Évszázadok békés élén fejlődött nagy kultúra tehetne csak lehetővé egy magyar zenestylt. Mint kifejezőit, hirdetőit, úttörőit e fényes czélnak, tekintsük és kegyeljük azokat, kik magyar létükre a zeneszerzésben a külföld előtt is arattak méltó elismerést. A zenei »fiatal Magyarországban« első sorban áll kevesed magával Beliczay Gréua, iránya nem az eget ostromló wagnerismus, melyben p. Mihálovich Ödön adta már annyi jelét egy szokatlan tehetségnek, hanem inkább a Schubert felé hajló dallamosság. Természetes, hogy Beliczayban még nem szűrődött l,e szinborrá fiatal tehetségének forrongó mustja. Teljes önállóságot BELICZAY GYULA.