Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1883-06-03 / 22. szám

ELŐFIZETÉSI DIJAK : Budapest, 1883. j­úniu­s 3. (Intézendők a kiadóhivatalba, Budapest, Nádor utca 7.) Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 írt. a «Pesti Hírlap» politikai napilappal együtt . Egy hóra 1 írt 70 kr. Negyedévre 5 frt. Félévre 10 frt. Egész évre 20 frt. Egyes szám­ára 20 kr. Mutatványszámok kívánatra ingyen küldetnek. XX. ÉVFOLYAM. 22. SZÁM. Felelő­s szerkesztők: BOROSTYÁNI NÁNDOR, MIKSZÁTH KÁLMÁN. SZERKESZTÉSI IRODA hová a lap szellemi tartalmára vonatkozó minden köz­lemények intézendő­k: Nádor utcza 7. sz. I. emelet. Kéziratok nem küldetnek vissza. HIRDETÉSEK elfogadtatnak Budapesten a kiadóhivatalban, nádor-utca 7 szám; Párisban Mosse Rudolfnál, rue Notre-Dame des victoires 40. sz. Bécsben Hausenstein és Voglernél I. Wallfischgasse 10; Schalek Henriknél Wollzeile 14. sz. Egyesületi képviselőség a Német biro­dalom számára . Steiner Adolf hirdetési irodája Berlinben, Komman­­danten-Strasse 46. és Hamburgban Gänsenmarkt 58. Meghaltak találkozása. Rajz , írta Margitay Dezső. — Vége. — Jött, de nem egyedül. Atyja, a felügyelő — vékonypénzü, sovány arcú emberke, — meg egy középtermetű negyven-negyvenöt éves po­cakos úr jött vele, a ki fölfelé kefélt bajuszt, s homloka közepén erősen üstökbe csavart hajat viselt; nyakából ujjnyi széles fekete szalagon szemüveg lógott le kerek hasára, melyet csak akkor használt, ha valamit nagyon élesen meg akart figyelni, vagy a Lotti atyjával beszélt. Ilyenkor rendesen hátra tette a két kezét; kerek, kövér fejét is hátraszegte, megállt, vas­tag lábszárait szétvetette és úgy szólt az előtte nyájasan, kissé meghajolva álló felügyelőhöz: — Édes barátom! — Igen! — Meg kell vallanom, hogy nem is gondoltam volna.—Mond­hatom, csinos, csinos kert! Orrára illesztette a szemüveget s még egy­szer körülhordta tekintetét a kertben. — Csinos, csinos! — Na! — Hanem most megenged, kedves barátom és ön is szép kis­asszony, •— nehéz aranyláncon függő óráját vonta elő, — a kötelesség minden előtt! — Udvaria­san lépett hátra, hogy Lottit elől bocsássa az utón; a leány nem fogadta el a kínálást; lehaj­­lott és virágot szakított,, miközben rám nézve s kezét ajkai elé téve, inkább szája mozgatása, mintsem hang által értette meg velem e szót: — Maradjon. Aztán gyorsan utána ment az előlhaladók­­nak s nyájasan ajánlotta föl a leszakított virá­got a pocakos urnak. Szépen kigondolt tervem füstbement. Most már udvariatlanság lett volna eltávoznom, de még kiváncsi is voltam megtudni, hogy a po­cakos ur ki legyen? vagy legalább igy mondo­gattam magamban. Másfél óra is eltelt bele, hogy Lotti visz­­szatért. — Alig birtuk lerázni a nyakunkról! mondta futólag s megfogva mindkét kezemet, szemlél­­getni kezdte arcomat, mint ahogy máskor tenni szokta. — Jöjjön át! — Nem itt! — Lentebb három vasdárda ki van törve, — mindég ott jöjjön át. Kremlini képek. Demetriusz sírboltja a Mihály arkangyal székesegyházban.

Next