Magyarország, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-30 / 22. szám
Körülbelül félmillió állampolgár kereste fel tavaly — 1964-ben — a különböző állami szervek, minisztériumok, újságszerkesztőségek tanácsadó és panaszirodáit, ügyes-bajos dolgokkal, közérdekű bejelentésekkel. E félmillió ügynek legnagyobb része idejében elintéződött, de sok ügyből akta lett, iktatva, bélyegezve és továbbadva második, vagy éppen ötödik ügyintézőhöz. S amíg az akta vándorol, az ügyfél rendszerint hivatalról hivatalra járva keresi és bizonygatja a maga igazát, pazarolja a munkaidőt vagy szabad idejét és tornáztatja idegeit. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz 1964-ben érkezett 3568 panasznak mintegy 40 százaléka például felelőtlen, hanyag ügyintézés elleni bejelentést tartalmaz. Néhány példa: négy hétig kellett hivatalról hivatalra járkálniuk a XIV. kerületi Thököly út 104. sz. ház lakóinak, hogy a fejük felett lebontott födém helyett megkezdjék az új tető építését. (Az emeleti lakások fala közben tönkrement.) A Törökszentmiklósi Aranykalász Tsz-szel szemben támasztott, törvényes kártalanítási igény tárgyalására a termelőszövetkezet képviselői négyszeri idézés ellenére sem jelentek meg. A Polgári Járási Tanács mezőgazdasági osztályához egyetlen beadott panasz ügyében 5 hónapon át 45 (!) levelet kellett írni. Az említett — és számos más — esetben a nyilvánvalóan bürokratikus „ügyintézés” miatt a törvényes határidőket megszegő hivatalnokok legfeljebb feddést kaptak felettes szerveiktől. A bürokráciát még nem minden állami, tanácsi hivatalban tekintik üldözendőnek. Ezért is alakulhattak ki olyan — közvéleménykutatással felderített — „normák”, hogy egy-egy úgynevezett harmadfokú bejelentés (a felügyeleti szervekhez befutó kisebb ügy, például vásárlási reklamáció) elintézési ideje átlagosan hat hét! Közben levelekkel, átiratokkal telik a munkaidő, fogy a papír, nőnek az aktacsomagok. Nyomdaiparunk évente legalább 10 ezer tonna papírt dolgoz fel az ügyviteli nyomtatványok előállításához. E 10 ezer tonna papírt az elmúlt évben mind kitöltötték, iktatták, sőt a szabványosított és egységesített nyomtatványokból 10 millió forint értékű igényt nem tudtak kielégíteni. Idén, helyesen, kevesebb nyomtatvány kerül piacra, annak ellenére, hogy az „igények” továbbra is fennállnak. A körülményes, ésszerűtlen ügyintézés ugyanis újabb munkát teremt, s a munkához újabb munkaerőt, újabb papírt és újabb íróasztalokat igényel. Körülbelül ezt tartalmazza a C. N. Parkinson angol tudós immár világhírű szatirikus könyvében kifejtett „Parkinson-törvény”. El kell, hogy ismerjük: ennek azért a fele se tréfa, nálunk sem. Kétségtelen, hogy a gazdasági élet korszerűbb irányításával szükségszerűen és nemzetközi méretekben együtt jár a sokrétűbb nyilvántartás, adatszolgáltatás. Ez — bizonyos határig — indokolná nálunk is az adminisztratív létszám emelkedését, de abban azért mégis van túlzás, hogy a hivatali íróasztalok számának jelenlegi gyarapodási ütemét tekintve, nálunk körülbelül 20 év alatt megduplázódna a hivatali tisztviselők száma, ha nem vetnének gátat ennek a „fejlődésnek.” Az improduktív létszám csökkentésére irányuló intézkedések nyomán azonban 1960-tól 1965-ig — 5—6 év alatt — már „csak” 13,5 százalékos volt az említett létszámnövekedés. A gát tehát már megvan, csak még nem elég magas. Az évenkénti 2—3 százalékos növekedés ugyanis 5—6 év alatt 40 ezer főt jelentett. Az összefüggés a félmillió ügyfél panasza és az íróasztalok számának emelkedése között nyilvánvaló. A parlamentben a pénzügyminiszter elmondotta: vannak községi tanácsok, amelyek 140—150 nyilvántartást készítenek, s vannak, amelyek ennek a dupláját. (Külön kimutatják, hogy hány zenés, és hány zene nélküli rendezvényt tartottak a faluban, hányat belépőjeggyel, hányat anélkül... A „dupla adminisztrációjú” községekben a tulajdonképpeni közigazgatási munkára, a lakosság érdekeinek megfelelő képviseletére alig marad idő. Ugyanilyen alapon érdemes elgondolkozni a termelő munkások és az alkalmazottak egymáshoz viszonyított létszámarányán is. Az alkalmazotti létszám ugyanis az elmúlt 15 év alatt az állami iparban évi átlagban 0,7 százalékkal gyorsabban emelkedett, mint a munkáslétszám. Ez azt eredményezte, hogy 1949-hez képest ma 10,5 százalékkal több az állami ipar munkásokhoz viszonyított alkalmazotti létszáma. A létszámgazdálkodási intézkedésekből épített gátrendszer azonban ez esetben is lassította e nem kívánatos arányt: az elmúlt 5 év alatt a 16 százalékos munkáslétszám-növekedéssel szemben „csak” 14,2 százalékkal nőtt az alkalmazottak száma. Ezért, amíg 1960-ban 3,3 — 1964 végén már „csak” 3,2 munkásra jutott egy alkalmazott. De még mindig nagy a bürokrácia. Az építőiparban 1958-ban hetvenhétezer kötelező adatot kellett jelentésbe foglalni, 1963-ban ötszázhatvanezret. A Csepel Vas- és Fémműveknél a központi irodákban és hat üzemegységben egy év alatt mintegy 120 ezer órát töltenek felesleges jelentések, statisztikák és más kimutatások összeállításával. Ebből 100 ezer órát, azaz 12 500 ember egy napi munkáját vette igénybe azoknak a kimutatásoknak az elkészítése, amelyeket a jogszabályokban meghatározott kötelezettségeken kívül, tehát lényegében „terven felül” készítettek. A hat gyáregység 52 különböző szerv részére szolgáltatott adatokat, s a tröszt központi irodáival együtt összesen 3872 jelentést, statisztikát stb. készített egy év alatt. A vizsgálatban résztvevő szakemberek szerint a házon belüli jelentések számát is csökkenteni kell. A felesleges kimutatások csokrában ugyanis találkoztak jó néhány olyannal, amelyre a címzett már nem is tart igényt, mégis rendszeresen elkészítik, mert nem mondták le a megrendelést. A vizsgálat során megállapították azt is, hogy különböző kérdésekről indokolatlanul sűrűn kérnek tájékoztatást a gyáregységektől. Ugyanígy feleslegesnek találták a vizsgálat során, hogy a havi, illetve negyedéves adatok évvégi összesítését a gyáregységekben végzik, aztán elküldik a tervgazdasági és a többi főosztályra. A rendelkezésre álló statisztikák alapján központilag is összeállíthatnák ezeket a zárójelentéseket. A népi ellenőrök rámutattak, hogy a különböző nyomtatványok módosításával, illetve összevonásával is egyszerűsíthetnék az ügyvitelt. Kiderült az is, hogy a gyáregységekben egész sor olyan kimutatást állítanak össze, amelyet a Nemzeti Banknak címeznek ugyan, de a tröszt főosztályairól nem továbbítanak, mert ezeket a címzett nem kéri. A vizsgálat adataiból most az összes érdekelt gyáregységek igyekeznek levonni a tanulságokat és az év közepére elkészítik az adatszolgáltatás és az ügyvitelegyszerűsítés részletes programját. Ez az ügyvitel-egyszerűsítési tendencia már része annak a tervnek, amelyet a Kohó- és Gépipari Minisztérium dolgozott ki a túlzott adminisztráció visszaszorítására. Újabb adminisztrátorok felvételét sokhelyütt már tavaly megtiltották, a felesleges munkaerő egy részét pedig más feladatokkal bízták meg. Eddig körülbelül 600 adminisztrátor és kisegítő dolgozó kapcsolódott be így a termelőmunkába, s a munkaerő átcsoportosítása tovább folytatódik. Ez év elejétől csak különösen indokolt esetben, külön engedéllyel szabad növelni a vállalatoknál az adminisztrációs munkaerők számát. Mindaddig azonban nem lehetséges a létszámcsökkentés, amíg a vállalatok szervezettségét magasabb színvonalra nem emelik. Ezért ez év folyamán a Gépipari Technológiai Intézet, valamint az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet közreműködésével felülvizsgálják a vállalatok szervezettségét, s megfelelő javaslatokat tesznek arra, milyen módon lehet a műhelyekben és az irodákban ésszerűsíteni a termelést, hogyan lehet felszabadítani munkaerőket a népgazdaság olyan ágazatai, üzemei számára, ahol munkaerőhiány van. A közigazgatás megjavítására, az ügyintézés egyszerűsítésére egy évvel ezelőtt utasítás jelent meg a tanácsi szervek ügyiratkezeléséről. Több kerületben az ügyfeleknek nem kell felkeresniük az osztályokat, mert a kezelő irodán részletes választ kaphatnak panaszukról, kérelmükről. A tanácsi dolgozók munkáját is megkönnyíti, ha a felek nem közvetlenül hozzájuk fordulnak, mert így több idejük marad az ügyek intézésére. Mondhatjuk tehát: harc indult a bürokrácia, a felesleges jelentések ellen, az ügyvitel egyszerűsítéséért, az íróasztalok számának indokolatlan növekedése ellen. Ideje már, hiszen például egyedül Csepelen a felesleges adminisztrációval eltöltött 120 ezer munkaóra értéke legalább 1,2 millió forint! A közérdekű bejelentések száma — igaz, hogy már kevesebb, mint tavaly, de még mindig félmillió és ennek jelentős része: panaszok, a panaszok bürokratikus ügyintézése ellen. HORVÁTH MIHÁLY Mai problémák Jelentés a jelentésekről Tízezer tonna papír Minden negyedik ! Az íróasztal aktát szül EGY CSAVAR, A BIZONYLATOKKAL (SZŰR-SZABÓ) A gát már megvan, csak még nem elég magas MAGYARORSZÁG 1965/22 17 .£ LÁTOGASSA a simfónia eszpresszót (IX., Üllői út 65—67.) Helyszínen készített cukrászsütemények, fagylalt és kávé különlegességek. Hangulatos szalonzene.