Magyarország, 1967. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1967-10-29 / 44. szám
22 MAGYARORSZÁG 1967/34 Budapest 62, Pf. 634, „Európa lágy alteste” ! Első a Belváros Mi legyen, ne legyen a lapban? Nem írtunk vetélkedőt a Pf. 634 leveleire, de e héten oly rangosak a hozzászólások, mintha döntőről lenne szó- idézünk a levelekből. „Az »ötven esztendő« sorozat »Ruhr az úr« folytatásával kapcsolatban szeretném kifejezni egyetértésemet, legalábbis ami a II. világháborús stratégiát illeti. (A szénnek mint energiahordozónak azóta nagyban csökkent a jelentősége, ezzel együtt a Ruhr-vidéké is, de akkor a háborúban ezt senki sem látta előre.) A balkáni partraszállás és a második front kérdésében figyelemre méltó gondolatot vet fel A. J. P. Taylor az 1965-ben megjelent »English History« 1914—1945 c. könyvében, amely egyébként óriási könyvsiker lett. Szerinte Churchill terve, hogy Németországot a Balkán felől támadják meg, az angol—amerikai erők, tulajdonképpen az 1915-ös Gallipoli kísérlet megismétlése volt (amelynek ugyancsak Churchill volt a kezdeményezője), hogy Németországot a hátsó ajtón keresztül, nagy veszteségek nélkül győzzék le, megtámadva »Európa lágy altestét«. Taylor szerint az a magyarázat, hogy a balkáni partraszállás célja a Szovjetunió megelőzése lett volna, csupán a hidegháború szülte utólagos belemagyarázás , amely éppen Churchilltől eredt. Ennek igazolására azthozza fel, hogy a Balkán, Románia, Magyarország és Csehszlovákia együttesen sem közelíti meg Németország gazdasági értékét, így ha a Szovjetuniót a hidegháborúra való készülődés vezérelte volna, éppenséggel érdekében állott volna a balkáni partraszállás erősítése. Ez ugyan megnyújtotta volna a háborút néhány hónappal, de az angolszászok »végeztek volna a Balkánnal, míg a szovjet erők az Elba helyett a Rajnát érték volna el«.” (Jeszenszky Géza, Budapest.) „Érdeklődéssel olvastam az 1967/ 42-es számukban a Szíriáról szóló helyzetjelentést, annál is inkább, mert a közelmúltban magam is jártam a Közel-Keleten. Éppen ezért engedjenek meg egy ténybeli kiigazítást. Cikkük még Khaled Dzsundit említi a szakszervezetek vezetőjeként, jóllehet az elmúlt hónapban felmentették tisztségéből. Amennyire tudom , a feltételes fogalmazást azért használom, mert gyakran történnek változások — Dzsundi most a lattakijai (aleppói) kikötőmunkások szervezetében tevékenykedik.” (V. György, Budapest.) „Lapjuk 1967/38. számában a Diplomácia igen — nem (I.) rejtvény 10. kérdésére kétféle választ is lehet adni. Ha a Szondy—Jónás-féle Diplomáciai Lexikon 721. oldalán levő megállapításhoz tartom magamat, akkor el kell fogadnom, hogy Uruguay elnöke 1912-ben egy fiatal jogi doktornőt, Clotilde Luisi-t osztotta be a brüsszeli követségre. Norvégia mexikói követségéhez 1914 januárjában Henriette Hoegh került beosztásra követségi titkári rangban. Ezzel szemben az 1959-es kiadású Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon 399. oldalán azt írja, hogy »Norvégia kormánya pl. 1912-ben mexikói követségére«" nevezett ki női diplomatát. Nem tudom, hogy az idézett két mű közül melyik közölt helyes adatot. Én a Szondy—Jónás Diplomáciai Lexikonban közöltek alapján válaszoltam a kérdésre, viszont Önök a másikat fogadták el megfejtésként. Javaslatom: Csak olyan kérdéseket szerepeltessenek rejtvényeikben, amelyekre egyértelmű válaszokat lehet adni.” (Tari Ferenc, Szeged.) „Az 1967/39. számukban Bálint László olvasójuk kifogásolta, a Bajcsy-Zsilinszky út jelenlegi földszinti architekturális megjelenését. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága különös gondot fordít a belváros városképileg is megfelelő kialakítására, állandó fejlesztésére. Erről tanúskodik a Duna-parti szállodaépítkezés, a Vörösmarty téri művelődésügyi irodaház, a közelmúltban befejezett Chemolimpex és és Hungarotex székház, ezenkívül számos belvárosi üzlet. Az új beruházásokon kívül ütemterv szerint folyik az épületek felújítása. Aki csak egy kicsit is járatos a gazdasági tervezés és az építőipari kivitelezés költségeinek tekintetében, az előtt nem kell részletesen felsorolni, hogy ezek a munkák milyen tetemes anyagi áldozatot követelnek. A városrendezési tennivalók minden világvárosban meghaladják a gazdasági tervezés lehetőségeit. Éppen ezért az igények között bizonyos sorrendet kell felállítani. A városrendezés jelenlegi elsődleges célja a szűkebb értelemben vett Belváros — Váci utca és környéke — teljes rekontsrukciójának végrehajtása. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt területen beépülnek a foghíjak, új üzleteket alakítanak ki, korszerűsítik az elavult fűtőberendezéseket, felvonókat stb., kicserélik a régi közműhálózatot, új útburkolatot építenek és a közvilágítást is korszerűsítik. A Fővárosi Tanács végrehajtóbizottsága a fent említett elvek alapján hasonló rendezést kíván végrehajtani 1970 után a Népköztársaság útján is. A Bajcsy-Zsilinszky út teljes rekonstrukcióját csak a Belváros és a Népköztársaság útja felújítása után lehet megkezdeni. Kétségtelen, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út még nem éri el a belvárosi színvonalat. A földszinti üzlethelyiségekben raktárak, irodák működnek, az utcakép sok kívánnivalót hagy maga után. A gazdaságosság azonban úgy kívánta, hogy a városképileg fontosabb területeket a Bajcsy-Zsilinszky út felújítása elé vegyük. Ez nem jelenti azt, hogy ezen a főútvonalon nem folyik építkezés vagy nem lesz épületfelújítás.” (Abai György, a Budapesti Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága csoportvezető főmérnöke.) „Már régen szándékomban volt kérni önöket, közöljenek az eddiginél is több olyan cikket, amely az urbanizált ember egészségügyi problémáival foglalkozik. Úgy vélem, ez mai életünk egyik legizgalmasabb kérdése. A lap nagyobb terjedelme talán erre is módot ad. Kérésem időszerűségét a 40. számukban megjelent »Új Manhattan Párizsban« című lapszemelvényük adta. Érdekelne, mi hogyan haladunk a „manhattanok” felé? Rohamosan újjáépülő és gyarapodó városaink különös tekintettel az új lakótelepekre és a megnövekvő forgalomra, elég humánusak, egészségesek-e, vagy nálunk is határt szab a gazdasági és a kényszerű praktikum? Igaz-e, hogy a városokon belül a lakótömbök közé ültetett fák, bokrok, kis parkok fenntartása olyan költséges, hogy jelenleg luxusszámba megy. Ilyen és hasonló témákról, úgy vélem, más is szívesen olvasna. Végül: ha még szerepelne programjukban a szerkesztőségi olvasó találkozó, kerítsenek sort Székesfehérvárra is. Tudomásom szerint itt elég sokan olvassák a lapot. Ez a létszám bizonyára megnövekedne a hírverésnek is beillő est kapcsán, hiszen városunkban mind több a kvalifikált munkaerő és úgy gondolom, ők alkotják a lap olvasótáborának zömét.” (Dr. Németh Endre, Székesfehérvár.) „Lapjuk legutóbbi számában »Mérnökdiplomácia« címmel írtak a MTESZ működéséről, a legjelentősebb műszaki és tudományos egyesületek felsorolásával. Nem tudom honnan tájékozódtak, de a felsorolásból érthetetlenül kimaradt a fennállásának 75. évfordulóját idén ünneplő Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. A bányászati, illetve kohászati lapok a századik évfordulójukhoz érkeztek. Minderről díszközgyűlésen emlékezett meg az Egyesület szeptemberben, s ezen részt vettek a bányászat és kohászat hazai és külföldi reprezentánsai is. A cikk egyébként »öreg társaságok« alcím alatt 26, a »Csere haszonnal« címszónál 25 egyesületről ír; az első a helyes.” (Dr. Rott Nándorné, Budapest.) „Az 1967/41. számokban a slambuccal kapcsolatban a miskolci Hajós Imrénének a következőket hoznám tudomására: az öhöm-slambuc receptjét helyesen közölte a Magyarország, ez valóban kimondottan pásztoreledel. De a slambuc csak akkor igazi, ha bográcsban főzik. Nemcsak a szabadban, hanem a lakásban is, ugyanis amikor már megfőtt, még nincs készen. A »szakács« jobb kezébe fogja a bogrács fülét — fogóját vagy akasztóját — s ránt egyet rajta olyanformán, ahogy az ügyes asszony a palacsintát feldobja a levegőbe. A slambucot hetvenhétszer kell megfordítani — így tanítja az apáról fiúra szálló hagyomány — s a hetvenhetedik fordításnál kell kiemelni a bográcsból. Ekkor éppen olyan, mint egy piros-ropogósra sült kis kövér újévi malac. Felséges eledel!” (Dénes András, Veszprém.) „Életemben először írok újságnak, de most megteszem, mert szeretem és féltem ezt a lapot. Örülök, hogy hat oldal lesz az »Öt Világrész száz lapjából«, jobban csak akkor örülnék, ha nyolc oldal lenne. A történelmi-politikai sorozatok csemegeszámba mennek, de az isten szerelmére kérem, hogy sport-, ifjúsági vagy női rovattal el ne rontsák a lapot. Ez olyan volna, mintha az Újházi-tyúklevesbe vizet öntenének. Még akkor is tiltakoznék, ha sakkrovatot indítanának, pedig én magyar válogatott levelező sakkozó vagyok. A Magyarország a politika szaklapja, maradjon is meg annak.1! (Mák Ernő, Budapest.) „Örömmel értesültem formai átalakulásukról, a terjedelem bővüléséről. Ezzel kapcsolatban ajánlanám a külpolitikai naptár bevezetését. Az első oldalak egyikén jelenhetne meg. Az adott héten címszavak szerint tartalmazná (szerdától-szerdáig) a fontosabb eseményeket, s a címszó mellett feltüntethetnék az erre vonatkozó cikk helyét a lapban. A naptár elősegítené a cikkek közötti gyors eligazodást.” (Hankó Gábor, Zalaegerszeg.) „Nagyon helyesnek tartom azt a szándékukat, hogy a lap tartalmát sport- és egyéb rovatokkal egészítik ki. Mindössze azt javasolnám, próbáljanak elszakadni a napi aktualitástól, ahogy ezt annak idején a megelőző olimpiáról szóló cikksorozatukban tették. Adjanak érdekes történelmi epizódokat, jellemző storykat.* (Benczés Károly, Szeged.) „A közeljövőben megváltozó for-'mátummal kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni és nyilván nem vagyok egyedül a problémámmal. Eddig beköttettem a három évfolyam példányait és hasznosan forgatom. A kötetek díszéül is váltak alakuló könyvtáramnak. Az évközbeni formaváltozás probléma elé állít; nem tudom, hogyan köttessek. Ha még van rá lehetőség, tolják ki a változást az év végére.” (Búzás Imre, egy. hallg., Budapest.) NEM (VII.) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ iyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiIi’DIPLOMÁCIA IGEN — Ez alkalommal utoljára jelentkezünk a diplomácia tárgyköréből vett kérdéseinkkel, amelyekre „igennel” vagy „nemmel” kell felelniök megfejtőinknek, a jövő héten — új formátumú lapunkban — új, érdekes és sok nyereményt ígérő rejtvényeket fognak találni. Az utolsó kérdéscsoport: 1. A nagykövetek kinevezése előtt az őket küldő kormánynak ún. „agrement”-t kell kérni a fogadó ország kormányától. Enélkül a hozzájárulás nélkül a nagykövetet hazájának kormánya nem nevezheti ki, nem küldheti el, más személy után kell néznie. Kell-e indokolni az „agrément” megtagadását? 2. Az „attasé” szó jelöl-e rangfokozatot és funkciót is? 3. Sérthetetlen-e háborúban a „békekövet”, a „parlamenter”? (Az a személy, aki fehér zászlóval jelentkezik és az egyik hadviselő fél megbízásából tárgyalásokat kíván folytatni a másik féllel.) 4. A fogadó ország engedélye (kétoldalú megállapodás) nélkül kiadhat-e, terjeszthet-e propagandaanyagokat, bulletinokat stb. egy nagykövetség? 5. A diplomaták gépkocsiján látható „CD” jelzés francia rövidítése? 6. Az ENSZ elődjében a Nemzetek Szövetségében, ismertebb néven: a Népszövetségben hivatalos nyelv volt-e az orosz? 7. Csak a francia és az angol nyelvet használják-e az ENSZ apparátusában úgynevezett „munkanyelvként”? 8. Ismer-e a diplomáciai etikett olyan előírást a rendjelek viselésében, hogy államfő jelenlétében csak az illető állam rendjelét szabad eredetiben feltűzni, a többit csak kicsinyített formában teheti fel valaki? 9. Az új nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mond. Tartozik-e beszédének szövegét előre benyújtani a fogadó ország külügyminisztériumának, illetve az államfő hivatalának? 10. Szokás egy-egy épületről vagy utcáról külön elnevezni a külügyminisztériumot: Quai d’Orsay (Orsay rakpart) néven emlegetik a francia külügyminisztériumot, a Palazzo Chigi, az olasz külügyminisztérium stb. A Friedrichstrasse volt-e a hitleri Német Birodalom külügyminisztériumának névbeli helyettesítője? A megfejtések beküldési határideje: november 4. Arra kérjük megfejtőinket, a borítékra, levelezőlapra írják rá: „Diplomáciai igen-nem (VII.)” A „Diplomáciai igen-nem (V.)” megfejtése: 1. igen, 2. nem, 3. igen, 4. igen, 5. nem, 6. nem, 7. nem, 8. igen, 9. nem, 10. igen. Könyvjutalmat nyertek: Szűcs Sándorné, Bp., IX. Tompa u. 14., Pacsay János, Zsámbék, Szabadság tér 1., Müntzberger Jenő, Tatabánya, Ságvári u. 17, dr. Mohi János, Salgótarján, Kállai Éva u. 3., Sávolyi István, Bp., XIII. Katona J. u. 39., Lőrinci Zsuzsanna, Bp., IV. Árpád út 8—12., Reichenfeld Jenőné, Bp., VII. Tanács krt. 3/a., Takács Péterné, Deszk, Lenin tér; Gyenes Ferencné, Bp., I. Attila u. 117., Fazekas József, Bp., I., Hattyú u. 16. A könyveket postán elküldöttük. alllllllllllllll!lllllllllll!lllllllllllllllllllllll!!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll1llllllllllllllflllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!l!llll!llllllllll!ll!lillllll!lll!llllllllllllllllllllllllll!llllllllllw^