Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-21 / 12. szám
Világszerte évente több ezerre tehető az olyan erős földrengések száma, mint amilyen legutóbb Los Angeles városát és közvetlen környékét sújtotta. Ezek a földrengések a hegységképző erők munkájával, még általánosabban szólva: Földünk napjainkban is tartó fejlődésével állanak kapcsolatban. Megakadályozni nem lehet őket, csak arra szorítkozhatunk, hogy ahol lehet, alkalmazni kell a rengésálló építkezési módszereket. Az azonban már jogos kívánság, hogy az emberi tevékenység ne idézzen elő további földrengéseket. Ezzel a kérdéssel, s az idevonatkozó érdekes megfigyelésekkel foglalkozott 1971 januárjában az UNESCO egy szakértői bizottsága Párizsban. Hatezer földlökés Az utóbbi évek vizsgálatai során kiderült, hogy a mesterségesen létrehozott tavak környezetében mind gyakrabban észlelhetők földmozgások, néha csak gyengébb remegések, néha azonban már erősebb, pusztításra is képes földlökések. Klasszikus példa erre az Egyesült Államok-beli Colorado folyón létesített Hoover-gát mögött kialakult Mead-tó.A tavat 1935-ben kezdték feltölteni vízzel, és ezt követően tíz év alatt mintegy 6000 földlökést észleltek a környékén. Jelenleg a tó 40 milliárd tonna vizet tartalmaz, ami az újabb víztárolók befogadóképességéhez képest nem is különösebben nagy mennyiség. A Rhodesia és Zambia között, a Zambézi folyón épített Karibagát mögötti mesterséges tó felszíne például 250 négyzetzetkilométer és víztartalma 160 milliárd tonna. Mint az említett UNESCO-tanácskozáson Jean-Pierre Rothé professzor, a Strasbourg egyetem geofizikai intézetének vezetője megállapította, a Kariba-tó feltöltése nyomán a rengések sorozatát észlelték. A legerősebb földrengés a Richter-féle skálán mérve meghaladta a 6,0-os méretet, tehát erősebb volt az 1956. január 12-i dunaharaszti rengésnél, amelynek magnitúdója 5,6 volt, és majdnem elérte a legutóbbi Los Angeles-i földrengés méretét (6,5). 1967. december 10-én India területén pattant ki erős rengés, amelyet a szeizmológia története Koyna-földrengés néven jegyzett föl; a halálos áldozatok száma 177, a sebesülteké 2300 volt. Rothé professzor úgy véli, hogy ez a katasztrófa a Koyna-duzzasztógát mögött kialakított mesterséges tó feltöltésével magyarázható. Maga a gát is megsínylette a földmozgást, hatalmas repedések keletkeztek rajta. Hasonló természetű összefüggéseket tapasztaltak az Egyesült Államokban a szennyvíztároló üregek feltöltésével kapcsolatban. Újabban a vegyiparban keletkező szennyvizet egyre gyakrabban vezetik a föld mélyében levő mesterséges vagy természetes eredetű üregekbe, Denver mellett például 3,7 kilométer mélységbe. 1962 márciusa és 1963 szeptembere között percenként 900 liter, naponta tehát majdnem 1,3 millió tonna vizet vezettek a mélybe. 1965 szeptem. Közel egy éve folyik a per az aquilai bíróság előtt az észak-olaszországi varonti duzzasztógát katasztrófája ügyében. A baljós előjelek már 1380 elején jelentkeztek, Udine prefektusa azonban merő politikai spekulációnak minősítette a vészhíreket. 1862 júliusában négy erős földlökést észleltek a környéken. És október 9-én bekövetkezett a tragédia, amely 1994 emberéletet követelt. Kérében felhagytak ezzel a módszerrel, mert Denvert és környékét gyors egymásutánban számos földrengés rázta meg. Statisztikai feljegyzések szerint a munkálatok megkezdése óta 710, közöttük 18 erős rengés pattant ki (egy ízben 5,0, egymás alkalommal pedig 5,3 méretű rengés is előfordult), 1882 és 1962 között viszont csupán három földrengést regisztráltak. Az összefüggés teljesen egyértelmű, s ezt az amerikai szeizmológiai társaság keleti osztályának munkatársai további bizonyítékokkal támasztották alá. Összehasonlították ugyanis az észlelt földrengések időbeli eloszlását a föld belsejébe juttatott víz mennyiségének változásával, tekintve, hogy a levezetett szennyvíz-mennyiség nem volt minden évben, illetve minden hónapban azonos. Megállapították, hogy a rengések száma akkor volt a legnagyobb, amikor a földbe került víz mennyisége is maximális volt. Olyan időszakokban viszont, amikor a vízmennyiségeit tetemes mértékben csökkentették, a rengések száma jól észlelhetően csökkent. Geológiai vizsgálatok arra mutattak, hogy a víz egy bizonyos mélységben, amely alatt vízzáró rétegek helyezkednek el, felgyülemlett, de az egyre növekvő víztömeg nyomásának hatására ezek a rétegek elcsúsztak egymáson. Az elcsúszások önmagukban is kelthettek olyan földmozgást, amely a felszínen jól észlelhető volt. Emellett bizonyos mechanikai feszültségek kialakulását is eredményezték, amelyek további rengésekhez vezettek. Új törésvonal Ilyen módon magyarázzák a duzzasztógátak mögötti mesterséges tavak feltöltődése és a szóban forgó területek szeizmicitásának megnövekedése közötti összefüggést is. Az UNESCO-vitában két lehetőség került szóba: az első esetben csak a víztömeg hatását vették figyelembe, a második esetben a terület tektonikájának (geológai szerkezetének, főként töréseinek) szerepét is. Néhányszor tíz- vagy százmilliárd tonnányi víztömeg, ha viszonylag kis területen koncentrálódik, könnyen deformálhatja az alatta levő kőzetrétegeket, és olyan rétegcsúszásokat idézhet elő, mint amilyenekről Denverrel kapcsolatban szó volt. Ha a földkéregben egyéb — természetes eredetű — okok miatt korábban már bizonyos mechanikai feszültségmenynyiség halmozódott fel és egyes rétegek deformálódtak, akkor a felszínen összegyülemlő víztömeg nyomása terhelés-többletként jelentkezik a mélyben. Így a kőzetek oly nagyarányú igénybevétel alá kerülhetnek, amelyet már nem képesek elviselni. Egy vagy több törésvonal mentén elválnak egymástól, „eltörnek”, és a felhalmozódott feszültségek robbanásszerű hevességgel, földrengést keltve oldódnak ki. Ez esetben tehát új törésvonal — vagy több törésvonal — keletkezik a mélyben. A másik esetben a víztároló vagy környezete alatt már eleve léteztek bizonyos törések. A felületi többletterhelés következtében itt ugyanolyan folyamat játszódik le, mint az imént említett példában, de már kisebb terhelés is elegendő a földrengés kiváltásához, hiszen nem új törésvonal kialakítására van szükség, hanem csak egy korábbi „felújítására”. Természetesen a létrejövő feszültség nemcsak attól függ, hogy mekkora volt a felületi többletterhelés, hanem elsősorban attól, hogy mekkora feszültség-mennyiség halmozódott föl a mélységbeli kőzetekben már eredetileg is. Minthogy a vizsgálatok kétségbevonhatatlanul igazolták eme összefüggések létezését, felvetődött a kérdés, mit lehet tenni a jövőben annak érdekében, hogy az emberi tevékenység ne idézzen elő nem egyszer súlyos károkat és számos halálesetet okozó földrengéseket. Arról természetesen nem lehet szó, hogy a duzzasztógátak mögötti területet többé ne töltsék föl vízzel, hiszen erre a vízmenynyiségre múlhatatlanul szükség van. Szennyvizet azonban semmi esetre sem szabad a föld belsejébe juttatni, ez kétségtelen. Előzetes vizsgálat Az UNESCO-konferencia határozatában azt a követelményt támasztotta, hogy mielőtt valahol új duzzasztógátat létesítenének, az összes rendelkezésre álló eszköz segítségével meg kell vizsgálni a terület geológiai alkatát, különös tekintettel a természetes eredetű földrengésekre. A kutatásnak ki kell terjednie arra a kérdésre is, hogy milyen mértékű és irányú (vízszintes vagy függőleges) elmozdulások játszódnak le egy-egy földrengés alkalmával. (Tapasztalatok szerint az ilyen elmozdulások hirtelen jellegűek, és nem egyszer több métert is elérhetnek. Például: 1891. október 28., Mine Owari, Japán, 6 méter függőleges és 2 méter vízszintes, 1906. április 18., San Francisco, USA, 6,4 méter vízszintes és 0,6 méter függőleges elmozdulás stb.) A konferencia fölhívta a Földrengésmérnökök Világszervezetét (amely legutóbbi kongresszusát 1970 őszén az indiai Roorkében tartotta), dolgozza ki azokat a módszereket, amelyek segítségével meg lehet védeni az egyes gátakat a földrengések keltette rongálódástól, nemcsak a repedésektől és szakadásoktól, hanem azoktól a károsodásoktól is, amelyek a talaj deformációk, valamint a vízszintes és függőleges elmozdulások miatt jöhetnek létre. Végül pedig a határozat különböző nemzeti és nemzetközi, szeizmológiai intézmények bevonásával olyan világközpontot javasol létrehozni az UNESCO keretében, ahol a tárgyba vágó adatokat összegyűjtik és egységes szempontok szerint elemzik, majd értékelik. Vonatkozik ez az igény az olaj- és földgázmezőkre is, hiszen ezeken a helyeken hatalmas mennyiségű anyag jut a mélyebben fekvő rétegekből a föld felszínére, ami ugyancsak hozzájárulhat a mélyben felhalmozódott mechanikai feszültségek kioldódásához. dr. hédervári p£ter Szeizmológia Amikor az ember felelős Rengések a duzzasztógátak körül Talajdeformáció, rétegelcsúszás PIRAGO FALU A VAJONTI KATASZTRÓFA UTÁN* Naponta egymillió tonna szennyvizet vezettek a mélybe