Magyarország, 1971. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-07 / 45. szám

A vendég hamar családtagnak érezheti magát Észtországban , nem a táj ismerős: a sze­líd mezők, a fenyvesek közötti kis­városok nem emlékeztetnek sem az Alföldre, sem a Dunántúlra. A Szovjetuniónak ebben a Balti-ten­ger melletti köztársaságában az életforma hasonlatosságai teszik is­merőssé az idegent. A „második műszak” kifejezésre az észt asszonyok az első pillanat­ban elmosolyodnak. Náluk is ez a szóösszetétel honosodott meg. Az újságokban, a rádióban, a televí­zióban szinte naponta foglalkoznak azzal, hogyan lehetne ezt könnyeb­bé tenni, s a nálunk ismerthez ha­sonló következtetésekre jutnak. A társadalomnak azt kell szorgalmaz­nia, hogy több szolgáltatás legyen és nem utolsósorban olcsóbban, a családoknak viszont meg kell vál­toztatniuk a hagyományos munka­­megosztást. A társadalmi segítség azonban gyorsabban érkezik, mint a családi. A legfrissebb tallinni vicc azon a férjen csúfolódik, aki csak a felesé­ge kezéből fogadja el a reggelit, de Észtországban a szolgáltatások már valódi tömegszolgáltatások. A mo­sodákból napok alatt hazavihető a tiszta ruha, a gyorsaság nem kerül külön pénzbe. Az élelmiszer-üzle­tek hűtőpultjaiból az asszonyok sokfajta félkész ételt vásárolhat­nak, alig valamivel drágábban, mint, ha az alapanyagot veszik meg. A piaci és az üzleti árak kö­zött is alig-alig van különbség. Nem érdemes piacra járni, legfel­jebb szórakozásból. A varrás sem otthoni munka. Szinte minden ház­tömbben van szabóság: olcsón var­rathat, aki nem talál ízlése szerinti konfekcióruhát, de a szabóságok alakítást, javítást is szívesen, meg­­­fizethető áron vállalnak; nyitvatar­tási idejükben is alkalmazkodnak ahhoz, hogy sok nőnek csak késő este, a vacsora, a gyerekek lefek­tetése után jut ideje önmagára. Megszokott kép, hogy este kilenc­kor, fél tízkor még többen ülnek próbára várakozva — tízkor zár­nak. Áram — átalányért A közvetett szolgáltatások szin­tén egyszerűsítik a háztartási munkát. Természetes, hogy nem minden tevékenységet lehet helyet­tesíteni az ipar módszereivel. Amíg például nincs gombnyomásra mű­ködő takarító­ robot, csak a család tarthat rendet — de természetesen az sem mindegy, hogy milyen esz­közökkel, s hogy mennyibe kerül­nek ezek a gépek és mennyibe a használatuk. Észtországban — mint a Szovjetunióban mindenütt — az iparfejlesztés egyik legfontosabb célja az, hogy az emberek életét egyre több, célszerűbb gép javítsa. A háztartási kisgépek nagyon ol­csók. Minden családnak van por­szívója, padlókefélője és mosógépe. A fogyasztott villanyáramért álta­lányt fizetnek, ez a csekély ösz­­szeg nem haladja meg az egy főre jutó jövedelem 1,2 százalékát. Villany mindenütt van, a legel­dugottabb tanyákon is. A városi és a vidéki életforma különbségének feloldásához a villamosítás volt az első lépés. A halászattal, növény­­termesztéssel, fakitermeléssel fog­lalkozó mezőgazdasági nagyüze­mekben dolgozó asszonyok így ak­kor is porszívóval takarítanak, te­levíziót néznek, rádiót hallgatnak, ha harminc kilométerre van a legközelebbi szomszéd. A gyerekek villanyfény mellett tanulnak, tud­ják, hogy mi történik a világban, s nem maradnak ki az iskolából azért, mert nem bírják tartani a tempót; akkor is tanulnak, ha már nem feltétlenül kötelező. Nem a nem számít A szó nálunk használatos értel­mében nincs segédmunkás és be­tanított munkás. Nem annyira éles a különbség a végzett munka ér­tékelésében sem, hiszen mindenki speciális feladatot lát el. A társa­dalmi munkamegosztásnak ezt a színvonalát, a jövedelem elosztásá­nak ezt a módját azonban csak az a szocialista gazdaság teremtheti meg, amely — mint a szovjet köz­társaságok szövetségéhez tartozó Észt SzSzK is — ipari fejlődésének szerves részévé teszi iskolarendsze­rét. A közoktatás a gyárakban, a mezőgazdasági üzemekben kamato­zik, az észt asszonyok számára pedig abban is, hogy kevesebb a gondjuk, nem kerülhetnek eleve hátrányos helyzetbe a férfiakkal szemben, ha ugyanolyan a képzett­ségük, mint azoké. Az Észt Szovjet Köztársaság megalakulása óta mindig arra tö­rekszenek, hogy hasonló feltételek között tanulhassanak a városi és a vidéki gyerekek. A másfél milliós lélekszámú országban ezt köny­­nyebb megvalósítani, mint nagyobb területű és lakosságú országokban. Mégis voltak nehézségek. A városi hagyományok kialakultak, Tallinn és Tartu a középkor óta diákváros — Tartuban például minden ne­gyedik lakos diák —, de a híres egyetemek mellé sok, korszerűen felszerelt vidéki iskola, kollégium is kellett, hogy valamennyi gyer Eszt nek Nincs stb. Intézményesen A tanulók­ nek egyenlő eséllyel indulhasson választott hivatása felé. Bevezették — mint a Szovjetunióban minde­nütt — a tízosztályos iskolarend­szert. Az általános ismereteket nyújtó nyolc osztály elvégzése kö­telező, a kilencedik és a tizedik osztály a középiskola. Elérték, hogy a nyolcadik osztály befejezé­se után szinte mindenki tovább ta­nul. A család és a társadalom nor­mái megegyeznek: ha törvény nem is írja elő, az alapkövetelmény a tíz osztály. Műszerészet a divat Minden munkaképes nő dolgo­zik. Nincs háztartásbeli. Az ipar fejlődése meggyorsította a mező­­gazdasági nagyüzemek gépesítését, vidéken is szükség van minden nő munkájára. A mezőgazdasági üze­mek többségében már ma is hely­ben dolgozzák fel élelmiszerré a termést. Ezért is sok a konzerv, a félkészétel az üzletekben. A technikai alapműveltség birto­kában a gépek valósággal vonzzák az asszonyokat — ez bizonyosodott be Észtországban. Az utóbbi évek­ben több műszergyár létesült, a nők körében most ez a legdivatosabb, legkeresettebb szakma. Az élelmi­szergyárakban, fafeldolgozó üze­mekben is hozzáértő nők kezelik a gépeket, a kisebb hibák miatt nem szaladnak szerelőért, maguk is ki tudják azokat javítani. Egyre több nő szerzi meg a felső­fokú műszaki végzettséget. A köz­társaságban minden negyedik ér­telmiségi munkakörben nő dolgo­zik. A vegyipar, gyógyszeripar dip­lomásai között 40 százalékot kép­viselnek a nők, az iskolákban és a felsőfokú oktatási intézmények ok­tatói karában pedig éppen többség­ben vannak a nők, s hasonló a helyzet az orvosok körében is. Arányukhoz viszonyítva mégis kevesen kerülnek vezető beosztás­ba. Gyakran elhárítják a kineve­zést. Az okok ismerősek: háztartás, család. Az asszonyoknak itt is na­gyon ötletesnek, találékonynak kell lenniük, ha otthon is ugyanúgy helyt akarnak állni, mint hivatá­sukban. A bölcsődei, az óvodai he­lyek gyarapodnak, de az igény min­dig nagyobb a lehetőségeknél. A felvételeknél azokat a családokat részesítik előnyben, ahol nincs nagymama — Észtországban is sok a nyugdíjas — vagy nagyobb test­vér. Az elbírálásban a szükség dönt, a jövedelem csak az egyik szempont a sok közül. A szülési szabadság gyorsan letelik, nincs hároméves gyermekgondozási se­gély. A legkitűnőbb szolgáltatások sem pótolhatják az egyenlő „csalá­di közteherviselést”, ez pedig még hiánycikk. VICZIÁN ERZSÉBET MAGYARORSZÁG 1971 45 29 KILÁTÁS A TALLINNI TORNYOKRA Nem érdemes piacra járni Idejében gondoskodjék az ajándékokról! AZ EGYETEMI KÖNYVESBOLT AJÁNLJA: . . . .pld. J. Hősök: SVEJK 60,- Ft . . . .pld. Móricz Zsigmond: RÓZSA SÁNDOR 1 -2. kötet 60,- Ft Rózsa Sándor a lovát ugratja - Rózsa Sándor összevonja szemöldökét . . . pld. H. Perruchot: TOULOUSE-LAUTREC ÉLETE 45,- Ft . . . .pld. Széchenyi Zsigmond: DENATURÁLT AFRIKA 52,- Ft .... pld. ERMITÁZS: Francia festészet, a XIX. század és a XX. század eleje 250,- Ft 90 színes képtábla . . . . pld. A MAGYARORSZÁGI MŰVÉSZETEK TÖRTÉNETE, 1-2. kötet 263,- Ft Az első kötet a szöveget és a rajzos ábrá­kat, valamint 32 színes képtáblát közöl, míg a második kötetben 845 fekete-fehér kép található . . . .pld. Rados Jenő: MAGYAR ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNET 125,- Ft .... pld. SCULPTURA HUNGARICA. Mai magyar szobrászat 90,- Ft 90 képtábla A felsorolt művek egyenként is megrendelhetők. Egyéni vásárlóknak 100,- Ft felett portó- és költségmentes a szál­lítás, 160,- Ft felett négyhavi részletfizetési kedvezményt nyújtunk. Kérjük, szíveskedjék hirdetésünket kivágni,­­ kitölteni és bélyeggel ellátott, szabványméretű borítékban címünkre feladni. CÍMÜNK: EGYETEMI KÖNYVESBOLT, Budapest V., Kossuth Lajos utca 18. A megrendelő neve: -------------------------------------------------------­Pontos címe:-----------------------------------------------------—-----------­Személyi ig. száma (csak részletrendelésnél):-------------------------­

Next