Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-03 / 31. szám

Újból kapható az Idegen szavak szótára Szerkesztette: Bakos Ferenc, Fábián Pál, Propper László. 4., bővített és lényegesen átdolgozott kiadás 544 oldal, 10X14 cm. Kisszótár sorozat: TERRA, Budapest Ára: 35,- Ft MAGYARORSZÁG " 19 7 5 31 Az orvosegyetemeken ismert tankönyvben szerepel egy fénykép: lesoványodott, éhe­ző cigánygyerek Baranya megyé­ből — a harmincas évekből. A kép régi, az orvostudománynak a témáról szerzett ismeretei újab­bak, de — szerencsére — ma már hazánkban bajos éhezéstől, nyo­mortól lesoványodott gyermeket találni. Sovány gyerek, főleg sovány ka­masz azonban jócskán akad. Keressük az okokat. Hirtelen nőttek adatai Mind közismertebb szó, az ak­­celeráció, az új nemzedéknek az előzőnél gyorsabb felserdülése. Ez az akcelerációs folyamat az utóbbi két évtizedben erőteljesen meg­gyorsult. A mai felnőtté váló fia­talok szüleiknél általában 5—6 centiméterrel magasabbak, bioló­giai, nemi érésük is javarészt egy, másfél évvel hamarabb követke­zik be, mint az előző nemzedék­nél. A fővárosban befejezéséhez közeledik egy hatalmas munka. Negyedik éve mérik 4500 gyermek adatait. A végleges eredmények mintegy fél év múlva válnak ér­­tékelhetőkké, de néhány részadat már ismert. Az egyik ilyen azt jelzi, hogy az egyéves gyermekek súlya valamivel több, mint 15 év­vel ezelőtt volt, de 3—4 centimé­terrel hosszabbak, mint a másfél évtizede mért akkori egyéveseké. Van tapasztalat a már felserdül­­tekről is. Katonai sorozásoknál ta­pasztalják, hogy a fiúk általában centiméterekkel magasabbak, mint a háború utáni fiatal nemzedék tagjai, ám súlyuk kevés. És a so­ványak között — furcsa, de így van — sok az enyhén pocakos, be­esett vállú, az atlétatermettől igen messze álló fiatalember. Szükségtelen bizonygatni, ha­zánkban mennyire nem anyagia­kon múlik az, hogy egy fiatal so­­vány-e vagy sem? Sokkal inkább életmódbeli problémáról van szó. (Az ugyancsak ritka és kóros so­ványsággal együtt járó betegsé­gekről most nem szólunk, hiszen ez orvosi és nem társadalmi kérdés.) Gyakran fordulnak viszont édes­anyák a gyermekorvoshoz azzal, hogy nem tudják, miért, de ét­vágytalan a gyerek, nem eszik, válogat, s hiába adják elő a leg­jobb falatokat, a gyerek „nem szeret” enni. Valóban létezik olyan egészséges gyermek, aki nem szeret enni? Megalapozott orvosi vélemény: az ilyen gyermek vagy beteg, vagy­­ alaposan el van rontva. A gyermeket már csecsemőkor­ban el lehet rontani. Nem vélet­lenül ajánlják az orvosok legalább féléves korig a szoptatást. Ebben a korban az anyatej nemcsak tar­talmánál fogva a legjobb táplálék, hanem a gyermek szájizomzatá­­nak is a szopásra ugyanolyan szüksége van, mint később a rá­gásra. Ha az édesanya úgy véli, hogy a csecsemő étvágytalan, ak­kor mutassa őt meg orvosnak. A kisbaba étvágytalanságának há­rom oka lehet, az egyik, hogy beteg. Az is előfordul, hogy a gyerek valójában korához, súlyá­hoz mérten eleget eszik, csak az édesanya hiszi azt, hogy ez ke­vés. Végül esetleg azért utasítja vissza az ételt a pici, mert rossz táplálkozási szokásokat plántáltak bele. Túl gyorsan vagy túl lassan eszik, rendszertelenül kap ételt, túl sűrűn, etetik vagy éppen el­játssza a táplálkozási időt. Étvágy és vércukor Hogy mennyire döntő, életre szóló jelentősége lehet a csecse­mőkorban kialakult helyes táplá­­lásásnak, arról dr. Sárkány Jenő gyermekgyógyász főorvos sorait idézzük: „A szoptatással táplált csecsemő gyarapodása egyenlete­sebb és megbízhatóbb, mint az egyéb úton elért, olykor rohamos vagy éppen látványos súlyemelke­dés. Ezenkívül a szoptatás öröm­forrása is mind a csecsemő, mind az anya számára. A mesterséges táplálás hátrá­nyai különösen akkor válnak nyilvánvalóvá, ha a csecsemőt megterhelés éri, például a légutak vagy a tápcsatorna fertőzése, nagy hőség, gondozási hibák stb. A fej­lődési és alkati rendellenességek szintén rontják a kilátásokat, a nem megfelelő környezet (zsúfolt lakás, rossz hygiénés viszonyok) pedig, valósággal kétessé teszik a prognózist. Ha e károsító tényezők hatása nem is mutatkozik ma már a mesterségesen táplált csecsemők sokszorosra ugró halálozási muta­tószámaiban, mégis kétségtelen, hogy az ilyen csecsemők gyakran betegszenek meg, lassú a gyógyu­lásuk és tapasztalhatók gyakori visszaesések, majd ezek során el­maradás a testi, a mozgás- és a szellemi fejlődésben.” Sokféle oka lehet annak, hogy egy gyermek a későbbiek során kifejezetten rossz erővé válik, hogy az evés nem öröm, hanem kellemetlen kötelesség számára. Ezek között a legfontosabb a hely­telen étrend. Sok szülő így gon­dolkodik: ha azért sovány a gye­rek, mert rosszul eszik, válogat, legalább egye azt, amit akar és akkor, amikor óhajtja. Ilyenkor többnyire édességgel, csokoládéval, süteményekkel kínálják az étvágy­talan gyermeket, és csodálkoznak, hogy az étvágytalanság nem szű­nik meg. Nem is szűnhet. Az ember étvágya összefüggés­ben van vércukorszintjével. (Nem véletlen, hogy a cukorbetegek­nek sűrűn kell táplálkozniuk.) Ha a szervezetben a vércukorszint emelkedik, csökken az étvágy. Ha a gyermek főétkezés előtt édessé­get kap, ettől természetesen emel­kedik a vércukorszintje, és csök­ken az étvágya. Emiatt nem jut­nak szervezetébe azok a fontos tápanyagok, amelyek a fejlődő szervezet építőkövei, kevés fehér­jét, kevés zöldfélét fogyaszt. Or­vosi vélemény: a kisgyermeknek és a serdülőnek egyaránt naponta legalább fél liter tejre van szük­sége. Vajon hány rossz étvágyú gyermekbe nem lehet ezt a való­ban kellemes italt beleerőltetni? Maradjunk annál a bizonyos ét­vágycsökkentő vagy étvágyger­jesztő vércukorszint-kérdésnél. Egyszerűen hangzik: ha az édesség azért veszi el a gyermek étvágyát, mert vércukorszintje emelkedik tőle, akkor hogyan lehet elérni a vércukorszint csökkentésével az étvágy növekedését? Ne egyen a gyermek rendszer­telenül. A főétkezés — reggeli, ebéd, vacsora — előtt néhány órá­val semmivel se etessük. Érezze, hogy éhes. Az étkezés — bizonyos értelemben — legyen szertartás, legyen családi esemény. Az óvo­dákban, de már a bölcsődékben is gondot fordítanak a szép, étvágy­­gerjesztő tálalásra, sőt arra is, hogy az előkészületekben a gyer­mek is részt vegyen. Sajnos, az is­kolai napközik jó részében a zsú­foltság miatt erre nincs mód. A családban viszont törekednünk kell erre még akkor is, ha ez mondjuk fél órával korábbi felkelést igé­nyel. Adjunk szépen terített asz­talnál, ízlésesen tálalva bőséges reggelit — s legyen idő az elfo­gyasztására. Ugyanígy számítson a vacsora is nap mint nap családi eseménynek. A gyermek érezze, hogy a táplálkozás öröm. Ha ezt érzi, akkor a reflexei is erre állí­tódnak majd be. Amit kisebb korban elrontunk, azt később nagyon nehéz jóváten­ni. Rendszerint a helytelenül táp­lált, „étvágytalan” kisgyermekek­ből lesznek a sovány, „girhes” ka­maszok. És tizenéves korban már nemcsak étrendi, hanem életrendi kérdésekről is szó van. Sőt: szem­léletbeli kérdésekről. A rádió egyik ifjúsági műsorában a ri­porter fiatal lányokkal beszélge­tett az „ideális” férfiról. A külső jegyekről szólva a legtöbben a hosszú hajhoz illő lágy, nőies, vé­kony alkatról beszéltek. A ripor­ter megkérdezte: mit szólnának egy vállas, izmos, kisportolt alakú fiúhoz? Az egyik ifjú hölgy han­gosan kacarászott: „Ugyan, kérem, ez olyan régi dolog. A deltás fiú ma már nem divat!” Könnyen megcsömörlik Cikkünk első részében már idéztünk az egészségügyi szakis­kolák „Gyermekkori dietetika” cí­mű tankönyvéből. A tankönyvben dr. Dobszay László gyermekgyó­gyász főorvos ír értékes fejezetet a hizlaló étrendről. Azt írja, hogy a testsúly növelése nemcsak eset­leges betegségek után kívánatos, hanem az alkati okokból sovány gyermekek esetében is, de az or­vos feladata eldönteni, hogy a diétás kezeléstől az adott esetben várható-e a siker? Olyan étrendet tanácsol, amelyben kis térfogatú, nagy kalóriaértékű tápanyagokat (szénhidrátot és zsírt) tartalmazó, s könnyen emészthető ételek van­nak túlsúlyban, s nem hiányzik az életkornak megfelelő fehérje- és vitaminmennyiség sem. Figyel­meztet rá: az étvágy gerjesztésére nagyon kell ügyelni. Ennek érde­kében nemcsak az ételek ízére kell nagy gondot fordítani, hanem figyelembe kell venni a gyermek egyéni kívánságait is. A túlzást minden vonatkozásban kerülni kell. A szénhidrát, főleg az édes­ségek és cukorkák túlzott fogyasz­tása növeli az étvágytalanságot, sőt a jó étvágyat is elrontja. A zsírfogyasztás fokozására a tejszín, a tejföl inkább alkalmas, mint az olaj és a disznózsír, bár valame­lyest az utóbbiak mennyiségét is lehet emelni. A nehéz, krémes vagy zsírtól csepegő ételtől köny­­nyen megcsömörlik az ember, és emésztési zavarai támadnak. Ugyancsak kerülni kell a túlságo­san laktató ételek (hüvelyesek, ne­héz tészták) gyakori fogyasztását is. Az étvágyat soha sem szabad túlságosan próbára tenni: az eről­tetés, a kényszer a legnagyobb hi­ba. Eddig az orvos, a szakember na­gyon is megszívlelésre érdemes ta­nácsai. Tanácsok, nem pedig re­ceptek. Receptet ugyanis csak egyénileg lehet adni. Vannak tud­niillik alkatilag sovány gyerme­kek, s egyáltalán nem biztos, hogy soványságuk egyúttal gyönge egészségre vall. A tartós étvágy­talanság azonban mindenképpen vagy betegség, vagy helytelen táp­lálás következménye. Mindkét esetben a szülőnek kötelessége va­lamit tenni ellene. S erre van is lehetősége. SÁR­DI MÁRIA Egészségügy Sovány gyerek Pocakos „gebek” Nem szeret enni ? KILÁTSZÓ BORDÁK 3-4 centivel hosszabbak

Next