Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-03 / 31. szám
Újból kapható az Idegen szavak szótára Szerkesztette: Bakos Ferenc, Fábián Pál, Propper László. 4., bővített és lényegesen átdolgozott kiadás 544 oldal, 10X14 cm. Kisszótár sorozat: TERRA, Budapest Ára: 35,- Ft MAGYARORSZÁG " 19 7 5 31 Az orvosegyetemeken ismert tankönyvben szerepel egy fénykép: lesoványodott, éhező cigánygyerek Baranya megyéből — a harmincas évekből. A kép régi, az orvostudománynak a témáról szerzett ismeretei újabbak, de — szerencsére — ma már hazánkban bajos éhezéstől, nyomortól lesoványodott gyermeket találni. Sovány gyerek, főleg sovány kamasz azonban jócskán akad. Keressük az okokat. Hirtelen nőttek adatai Mind közismertebb szó, az akceleráció, az új nemzedéknek az előzőnél gyorsabb felserdülése. Ez az akcelerációs folyamat az utóbbi két évtizedben erőteljesen meggyorsult. A mai felnőtté váló fiatalok szüleiknél általában 5—6 centiméterrel magasabbak, biológiai, nemi érésük is javarészt egy, másfél évvel hamarabb következik be, mint az előző nemzedéknél. A fővárosban befejezéséhez közeledik egy hatalmas munka. Negyedik éve mérik 4500 gyermek adatait. A végleges eredmények mintegy fél év múlva válnak értékelhetőkké, de néhány részadat már ismert. Az egyik ilyen azt jelzi, hogy az egyéves gyermekek súlya valamivel több, mint 15 évvel ezelőtt volt, de 3—4 centiméterrel hosszabbak, mint a másfél évtizede mért akkori egyéveseké. Van tapasztalat a már felserdültekről is. Katonai sorozásoknál tapasztalják, hogy a fiúk általában centiméterekkel magasabbak, mint a háború utáni fiatal nemzedék tagjai, ám súlyuk kevés. És a soványak között — furcsa, de így van — sok az enyhén pocakos, beesett vállú, az atlétatermettől igen messze álló fiatalember. Szükségtelen bizonygatni, hazánkban mennyire nem anyagiakon múlik az, hogy egy fiatal sovány-e vagy sem? Sokkal inkább életmódbeli problémáról van szó. (Az ugyancsak ritka és kóros soványsággal együtt járó betegségekről most nem szólunk, hiszen ez orvosi és nem társadalmi kérdés.) Gyakran fordulnak viszont édesanyák a gyermekorvoshoz azzal, hogy nem tudják, miért, de étvágytalan a gyerek, nem eszik, válogat, s hiába adják elő a legjobb falatokat, a gyerek „nem szeret” enni. Valóban létezik olyan egészséges gyermek, aki nem szeret enni? Megalapozott orvosi vélemény: az ilyen gyermek vagy beteg, vagy alaposan el van rontva. A gyermeket már csecsemőkorban el lehet rontani. Nem véletlenül ajánlják az orvosok legalább féléves korig a szoptatást. Ebben a korban az anyatej nemcsak tartalmánál fogva a legjobb táplálék, hanem a gyermek szájizomzatának is a szopásra ugyanolyan szüksége van, mint később a rágásra. Ha az édesanya úgy véli, hogy a csecsemő étvágytalan, akkor mutassa őt meg orvosnak. A kisbaba étvágytalanságának három oka lehet, az egyik, hogy beteg. Az is előfordul, hogy a gyerek valójában korához, súlyához mérten eleget eszik, csak az édesanya hiszi azt, hogy ez kevés. Végül esetleg azért utasítja vissza az ételt a pici, mert rossz táplálkozási szokásokat plántáltak bele. Túl gyorsan vagy túl lassan eszik, rendszertelenül kap ételt, túl sűrűn, etetik vagy éppen eljátssza a táplálkozási időt. Étvágy és vércukor Hogy mennyire döntő, életre szóló jelentősége lehet a csecsemőkorban kialakult helyes táplálásásnak, arról dr. Sárkány Jenő gyermekgyógyász főorvos sorait idézzük: „A szoptatással táplált csecsemő gyarapodása egyenletesebb és megbízhatóbb, mint az egyéb úton elért, olykor rohamos vagy éppen látványos súlyemelkedés. Ezenkívül a szoptatás örömforrása is mind a csecsemő, mind az anya számára. A mesterséges táplálás hátrányai különösen akkor válnak nyilvánvalóvá, ha a csecsemőt megterhelés éri, például a légutak vagy a tápcsatorna fertőzése, nagy hőség, gondozási hibák stb. A fejlődési és alkati rendellenességek szintén rontják a kilátásokat, a nem megfelelő környezet (zsúfolt lakás, rossz hygiénés viszonyok) pedig, valósággal kétessé teszik a prognózist. Ha e károsító tényezők hatása nem is mutatkozik ma már a mesterségesen táplált csecsemők sokszorosra ugró halálozási mutatószámaiban, mégis kétségtelen, hogy az ilyen csecsemők gyakran betegszenek meg, lassú a gyógyulásuk és tapasztalhatók gyakori visszaesések, majd ezek során elmaradás a testi, a mozgás- és a szellemi fejlődésben.” Sokféle oka lehet annak, hogy egy gyermek a későbbiek során kifejezetten rossz erővé válik, hogy az evés nem öröm, hanem kellemetlen kötelesség számára. Ezek között a legfontosabb a helytelen étrend. Sok szülő így gondolkodik: ha azért sovány a gyerek, mert rosszul eszik, válogat, legalább egye azt, amit akar és akkor, amikor óhajtja. Ilyenkor többnyire édességgel, csokoládéval, süteményekkel kínálják az étvágytalan gyermeket, és csodálkoznak, hogy az étvágytalanság nem szűnik meg. Nem is szűnhet. Az ember étvágya összefüggésben van vércukorszintjével. (Nem véletlen, hogy a cukorbetegeknek sűrűn kell táplálkozniuk.) Ha a szervezetben a vércukorszint emelkedik, csökken az étvágy. Ha a gyermek főétkezés előtt édességet kap, ettől természetesen emelkedik a vércukorszintje, és csökken az étvágya. Emiatt nem jutnak szervezetébe azok a fontos tápanyagok, amelyek a fejlődő szervezet építőkövei, kevés fehérjét, kevés zöldfélét fogyaszt. Orvosi vélemény: a kisgyermeknek és a serdülőnek egyaránt naponta legalább fél liter tejre van szüksége. Vajon hány rossz étvágyú gyermekbe nem lehet ezt a valóban kellemes italt beleerőltetni? Maradjunk annál a bizonyos étvágycsökkentő vagy étvágygerjesztő vércukorszint-kérdésnél. Egyszerűen hangzik: ha az édesség azért veszi el a gyermek étvágyát, mert vércukorszintje emelkedik tőle, akkor hogyan lehet elérni a vércukorszint csökkentésével az étvágy növekedését? Ne egyen a gyermek rendszertelenül. A főétkezés — reggeli, ebéd, vacsora — előtt néhány órával semmivel se etessük. Érezze, hogy éhes. Az étkezés — bizonyos értelemben — legyen szertartás, legyen családi esemény. Az óvodákban, de már a bölcsődékben is gondot fordítanak a szép, étvágygerjesztő tálalásra, sőt arra is, hogy az előkészületekben a gyermek is részt vegyen. Sajnos, az iskolai napközik jó részében a zsúfoltság miatt erre nincs mód. A családban viszont törekednünk kell erre még akkor is, ha ez mondjuk fél órával korábbi felkelést igényel. Adjunk szépen terített asztalnál, ízlésesen tálalva bőséges reggelit — s legyen idő az elfogyasztására. Ugyanígy számítson a vacsora is nap mint nap családi eseménynek. A gyermek érezze, hogy a táplálkozás öröm. Ha ezt érzi, akkor a reflexei is erre állítódnak majd be. Amit kisebb korban elrontunk, azt később nagyon nehéz jóvátenni. Rendszerint a helytelenül táplált, „étvágytalan” kisgyermekekből lesznek a sovány, „girhes” kamaszok. És tizenéves korban már nemcsak étrendi, hanem életrendi kérdésekről is szó van. Sőt: szemléletbeli kérdésekről. A rádió egyik ifjúsági műsorában a riporter fiatal lányokkal beszélgetett az „ideális” férfiról. A külső jegyekről szólva a legtöbben a hosszú hajhoz illő lágy, nőies, vékony alkatról beszéltek. A riporter megkérdezte: mit szólnának egy vállas, izmos, kisportolt alakú fiúhoz? Az egyik ifjú hölgy hangosan kacarászott: „Ugyan, kérem, ez olyan régi dolog. A deltás fiú ma már nem divat!” Könnyen megcsömörlik Cikkünk első részében már idéztünk az egészségügyi szakiskolák „Gyermekkori dietetika” című tankönyvéből. A tankönyvben dr. Dobszay László gyermekgyógyász főorvos ír értékes fejezetet a hizlaló étrendről. Azt írja, hogy a testsúly növelése nemcsak esetleges betegségek után kívánatos, hanem az alkati okokból sovány gyermekek esetében is, de az orvos feladata eldönteni, hogy a diétás kezeléstől az adott esetben várható-e a siker? Olyan étrendet tanácsol, amelyben kis térfogatú, nagy kalóriaértékű tápanyagokat (szénhidrátot és zsírt) tartalmazó, s könnyen emészthető ételek vannak túlsúlyban, s nem hiányzik az életkornak megfelelő fehérje- és vitaminmennyiség sem. Figyelmeztet rá: az étvágy gerjesztésére nagyon kell ügyelni. Ennek érdekében nemcsak az ételek ízére kell nagy gondot fordítani, hanem figyelembe kell venni a gyermek egyéni kívánságait is. A túlzást minden vonatkozásban kerülni kell. A szénhidrát, főleg az édességek és cukorkák túlzott fogyasztása növeli az étvágytalanságot, sőt a jó étvágyat is elrontja. A zsírfogyasztás fokozására a tejszín, a tejföl inkább alkalmas, mint az olaj és a disznózsír, bár valamelyest az utóbbiak mennyiségét is lehet emelni. A nehéz, krémes vagy zsírtól csepegő ételtől könynyen megcsömörlik az ember, és emésztési zavarai támadnak. Ugyancsak kerülni kell a túlságosan laktató ételek (hüvelyesek, nehéz tészták) gyakori fogyasztását is. Az étvágyat soha sem szabad túlságosan próbára tenni: az erőltetés, a kényszer a legnagyobb hiba. Eddig az orvos, a szakember nagyon is megszívlelésre érdemes tanácsai. Tanácsok, nem pedig receptek. Receptet ugyanis csak egyénileg lehet adni. Vannak tudniillik alkatilag sovány gyermekek, s egyáltalán nem biztos, hogy soványságuk egyúttal gyönge egészségre vall. A tartós étvágytalanság azonban mindenképpen vagy betegség, vagy helytelen táplálás következménye. Mindkét esetben a szülőnek kötelessége valamit tenni ellene. S erre van is lehetősége. SÁRDI MÁRIA Egészségügy Sovány gyerek Pocakos „gebek” Nem szeret enni ? KILÁTSZÓ BORDÁK 3-4 centivel hosszabbak