Magyarország, 1983. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-10 / 28. szám
Kossuth Lajos eszméje volt: „Mi szép és kényelmes leend a budapestiekre nézve az árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni és kocsikázni...” A régi Sugár út (a mai Népköztársaság útja) harmadik harmadához érve megállhatunk a Köröndnél — ma Kodály Köröndnél. A szimmetrikusan kialakított tér egyik épületének — a Népköztársaság útja 87—89. szám alatt — földszintjén van az a négyszobás lakás, ahol nemzeti kultúránk egyik nagy alakja, Kodály Zoltán élt 1924 végétől 1967. március 6-án bekövetkezett haláláig. Ezt megelőzően több mint egy évtizedig az Áldás utca 11. szám alatt lakott. Onnan, a nyugodt, alkotó körülmények közül a háztulajdonos szeszélye mozdította ki. A korabeli lapok is foglalkoztak a „kilakoltatással”, elmarasztalva a ház tulajdonosát. Sándor Pál, Kodály Zoltánné fivére sietett akkor a segítségükre. A Népköztársaság útja 87—89. számú ház az ő tulajdonában volt, és a földszint 2. szám alatti lakást a házaspár rendelkezésére bocsátotta, így lett ez a lakás majdnem fél évszázadig a kivételes harmóniában élő Emma asszony és Kodály Zoltán otthona, a zeneköltő alkotóműhelye, és a magyar, illetve a világ zenei kiválóságainak találkozóhelye. Eredeti állapotban A századforduló táján épült palota óvón rejti magába ezt az otthont. A vastag falak szűrve engedik át a Népköztársaság útján lebonyolódó forgalom zaját. A lakás ma igen csöndes, a spaletták behajtva. A belépő óhatatlanul megilletődik, mintha titkokat leshetne meg, mintha az itt született dallamokat hallhatná újra. Mindez talán nem is lesz majd lehetetlen, mert a zeneszerző második felesége, Péczely Sarolta a lakás használatáról lemondott, onnan kiköltözve átadta a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetnek, hogy Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából, a nemzet nagy szülöttének emlékére az érdeklődő közönség számára emlékmúzeumot létesítsenek itt. Kodály Zoltán Emlékmúzeum elnevezéssel. Az évforduló ugyan elmúlt már, a megnyitás időpontját sem határozták még meg pontosan, de tény, hogy egy esztendőn belül biztosan láthatják majd az érdeklődők, amit látni érdemes. A spaletták egyre gyakrabban nyílnak ki, és az otthont gondos kezek „forgatják fel” abból a célból, hogy múzeum legyen. Kodály Zoltán ugyanis a 20. század zeneművészetének kimagasló egyénisége, az egyetemes és a magyar kultúra, a tudomány egyik legnagyobb alkotója, a magyar zenei nevelés rendszerének megújítója volt. Zeneszerzői és zenepedagógiai életműve úttörő, tudományos munkássága ma már nemcsak a magyar nép, hanem az egész világ féltett értéke. Hagyatékának — mint nemzeti kincsnek — megbonthatatlan egységben való gondos megőrzése az utókor kötelessége. Ez a lakás, amelyben a zeneszerző több évtizedig élt és alkotott, jelenleg is változatlan állapotban van, őrzi azt a személyes meghitt légkört, emberi és művészi arculatot, amely Kodály Zoltán munkásságával együtt alakult ki. Ha a bejárathoz vezető hat lépcsőn felmegyünk, az előszobán át az ebédlőbe jutunk. Bal kéz felől van egy szoba, majd jobb kézről nyílik a szalon, innen pedig a dolgozószoba és a könyvtár. A helyiségekben való előrehaladás nemcsak a lakás birtokbavételét jelentette a vendég vagy a hajdani látogató számára, hanem azt is, milyen, mennyire meghitt viszonyban volt a zeneköltővel. (A szalonban folytak a beszélgetések a világhírű muzsikusokkal és a barátokkal, jó ízű teázás közben. A kedvenc teája fodormentalevélből készült. A dolgozószobában csak a legmeghittebb barátokat, munkatársakat fogadta.) Tervek szerint a múzeummá átalakított lakásban a szalont és a dolgozószobát tartják meg eredeti állapotában, és azt láthatja a közönség, egy muzeológus felügyelete mellett. Az ebédlőben olvasószobát szándékoznak berendezni, a negyedik szobában pedig a Kodály-hagyatékot kutatók dolgozhatnak. Szentségtörés múzeumot emlegetni akkor, amikor ebben a lakásban még minden arra emlékeztet, hogy a zeneszerző itt élt és alkotott. A szalonbanaz egymásnak fordított két zongora foglalja el a legnagyobb helyet. A berendezés magán viseli Emma asszony ízlését. (A bútorok egy részét ő tervezte, de a térítők, a párnák, a szőnyegek is olyanok, amit ő válogatott.) A falakon az eredeti tapéta. Súlyos sötét színével ünnepélyessé teszi ezt a fogadószobát. Azok a tárgyak, amelyeket itt láthatunk, külön-külön talán nem túl értékesek, de a házaspár együttes életének nyomait őrzik 1910-től. (Kodály Zoltán nem gyűjtött vagyont, hiszen még egy ingatlana sem maradt. Az ő értékei, a művei.) ötezer kötet A szalonban feltűnő helyen több szoborportré áll. Petri Lajos szobrászművész alkotása. Az első, a húszéves zeneköltőt ábrázolja. (Akkoriban ehhez a portréhoz negyven alkalommal ült modellt Kodály Zoltán.) A legutolsó a hetven évét taposó művészről készült, tehát fél évszázaddal későbbi. Ekkor már csak négyszer ült le kedves barátja kérésére, hogy elkészüljön a portré. A helyiség legtávolabbi sarkában van a régi, jobbára magyar könyvek szekrénye. Egy érdekesség az értékek közül: az 1797-es Shakespeare angol nyelvű kritikai kiadása. Legnagyobb értéket kétségkívül a könyvek, Kodály Zoltán könyvtára képviseli. Több mint ötezer kötet sorakozik a polcokon. A katalogizálás már megtörtént, folyik a könyvek újbóli rendszerezése. A zeneszerző minden könyvvel szinte személyes kapcsolatban volt, minden egyes darabot használt és ismert. A látogatók ebből csak annyit érzékelhetnek, amenynyit a szemükkel befogadnak. A könyvtárat csupán a kutatók használhatják. (Kodály Zoltánná számára is furcsa még a gondolat, hogy azokat a könyveket, amelyeket eddig a kedvére kézbe vehetett, ezután már csak úgy használhatja, ha a múzeum könyvtárosa a nevére kiírja.) Óriási a magyar szépirodalmi anyag. A régiektől a legújabbakig itt igen sok költő, író műve megtalálható. A legértékesebbek természetesen az első kiadások. Ady Endre „Ki látott engem” című kötete 1918-ból, az „Így is történhetik” című novellagyűjteménye 1910-ből. József Attila a következő dedikációval küldte el a Medventánc első kiadását: „Kodály Zoltánnak szeretettel küldi 1934 decemberében József Attila”. Jelentős helyet foglal el a néprajzi könyvek gyűjteménye, jelesül a népzenével foglalkozó alapkönyvek. Bartók Bélától, Limbay Elemértől, Bartalus Istvántól és másoktól. Mindegyikben Kodály Zoltán saját kezű bejegyzése, elemzése. Több kötetet tesz ki Bartók Béla román népzenei gyűjtése, vagy ahogy a szakma nevezi, Bartók román gyűjtése. Ugyanilyen jelentős mennyiség a zenei szakkönyvek kötetei. Például Knud Jeppesen Palestrina stílusával foglalkozó könyve vagy ellenponti tankönyve, amelyet az akadémiai oktatáshoz használt a mester. Olaszul, franciául, németül, angolul jól beszélt, latinul, görögül olvasott, de mert Jeppesen könyve dánul íródott, vette a fáradságot, és szótárral olvasta el a művet, amelyet ismerni és használni akart. Ilyen tanár volt Kodály Zoltán. Érdekelte a történelem, továbbá megtalálható a könyvtárában néhány kivételesen értékes régi könyv, szótár. Egy eredeti Károli Gáspár-biblia, vagy egy tizenegy nyelvű szótár 1605-ből és a Pázmány-kalauz 1637-ből, egy első kiadású százkötetes Voltaire-sorozat. A felsorolás korántsem teljes. És a másik hivatás szakkönyvei: a magyar nyelvészettel foglalkozó kötetek. Kodály Zoltán magyar—német szakos tanár volt, a Zeneakadémia elvégzése mellett bölcsészetdoktorátust is szerzett. Gombocz Zoltán biztatására foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel, és a jeles tudós nagy jövőt jósolt neki. De ő nem ezt választotta: „Más utakra terelt a sors, a hajlam” — írta egyik beszédében. Itt látható az az íróasztal, amelyen a mester dolgozott. Faragott, Múzeum Négy szoba Egy éven belül festett parasztbútor. Körösfőről származik. Bartók Béláé volt hozzá hasonló. Nagyjából ennyi látható, de sokkal több az, ami a kutatókra, a Kodály-hagyaték feldolgozóira vár. Egy szorgalmas élet dokumentumainak feldolgozása legalább tízesztendei munkát ad egy munkacsoportnak. Nincs egyetlen olyan mondat, amit ne lehetne éskellene közkinccsé tenni. ötvennyolc dosszié Évek óta folyik a tematikus katalógus készítése. Egy hasonló katalógus elkészítése, mint amilyet Ludwig von Köchel készített W. A. Mozart műveiről. Ez pedig nem kis munka. Az archívumban fellelhetők az összes kiadott zeneművei, illetve írásos munkái (népzenei nyelvészeti, zenetudományi stb.). A kutatók rendelkezésére állnak a hátrahagyott Kodály-kéziratok. Csupán a zenére vonatkozó feljegyzések, és a Magyar Tudományos Akadémián elhelyezett „Kodály- Rend”-ből kimaradt gyűjtési anyag 58 dossziét tesz ki. De az életmű kutatásával foglalkozók elmélyedhetnek a kompozíciós vázlatfüzetekben is. Ha kell, erről majd fénymásolat készíthető. És itt található az írásos anyag — bárhol a világon látott napvilágot — az alkotóról, munkamódszeréről, illetve műveiről, életében és halála után. A kutatók jól tudják, milyen érték ez, hiszen a mester hátrahagyott írásai között talált egyetlen cédula az életmű egészének ismeretében különös jelentést nyerhet; az alkotási folyamat és az alkotó személyisége titkának megfejtéséhez segíthet. Kodály zsenijét, emberségét, hazafiságát és egyben nemzetköziségét bizonyítja az 1900 szeptemberében, 18 esztendős korában írt, még kiadatlan zenei jegyzeteinek néhány sora. Ebben szinte megjelöli saját felismert útját: „A magyar zene megteremtésére olyan ember kell, aki megáldva erős zenei tehetséggel, alkotó erővel, kora gyermeksége és ifjúságában minden idegen hatástól ment legyen, de a nemzetinek a lehető legintenzívebben ki legyen téve. Akkor aztán mint gyermekifjú tele nemzeti hangulatokkal, ismerje meg a nagy idegen remekműveket, tanuljon meg rajtuk mindent, amit lehet, ismerjen meg mennél többet belőlük, mert most már nem kell félteni, hogy az idegen példa lebírja a benne levő eredetiséget, ha kezdetben általános emberi ösztön szerint utánozza is őket.” SÁNTA GYÖRGY KODÁLY ZOLTÁN KÖNYVEI KÖZÖTT A háztulajdonos szeszélye mozdította ki MAGYARORSZÁG 1983/28