Magyarország, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-22 / 51-52. szám
Minden kornak megvoltak a maga vámszedői, akik kihasználták az emberek jóhiszeműségét, hiszékenységét. Ezzel a témával foglalkozik az az érdekes könyv, melyet a Széchényi Könyvtár őriz. Georg Paul Hennoburgi tanácsos írta 1730-ban (Carlsberg). Címe: Betrugs Magazin, azaz Csalások magazinja. Ez a könyv 10 év alatt 4 kiadást ért meg, vagyis úgy látszik , népszerű volt. Körülbelül 1000 oldalon adja meg a szerző a korabeli csalási módszereket, éspedig mintegy 400 foglalkozás területéről. Pékek kalitkában A bevezetőben azt mondja Horn tanácsos úr, hogy célja nem a csalók „ismereteinek bővítése”, hanem szeretné, ha a csalók „elszégyellnék magukat”, látván, hogy leleplezték őket, és ezért csalásaikat abbahagyják ... Milyen naivitás! Hiszen a csalás az emberi történelemben szinte kezdettől fogva ismert tevékenység, és bár mindenkor tiltották és szigorúan büntették a csalókat, ma is megvannak — sőt új meg új színben és változatban folytatják mesterségüket. Igaz, hogy ma az egyes csalásokat irásképpen nevezik, mint régebben, de lényegében ugyanazok a visszaélések, akár árdrágításról, akár pedig „tiltott áremelésről” essék szó ... Különösen az élelmiszer körül voltak csalások, és ezeket a hatósági szigor sohasem tudta teljesen kiirtani. Az állam mindenkor és mindenütt igyekezett az elemi ellátáshoz szükséges kenyeret kellő mennyiségben és előírt súlyban a lakosság rendelkezésére bocsátani. Ezért rendszeresen ellenőrizték a kenyér súlyát és minőségét, sőt gyakran i magát a „jó” ellátást is. (A rómaiak jelszava az volt: „panem et circenses”, azaz kenyeret és szórakozást kell biztosítani a népnek, hogy a belső békét fenn lehessen tartani...) A szigorú ellenőrzésre jó példa a 15. századból valóBudai Jogszabály Gyűjteménynek az az előírása, hogy azt a péket, aki az előírtnál könnyebbre süti a kenyeret, meg kell a Dunában mártani, azaz kalitkában a vízbe engedni ... Hasonló esetről tesz tanúságot az NSZK-beli Rothenburgban őrzött és emelőkarral a levegőbe emelhető kalitka, melybe a súlycsontítást végző péket ültették és közszemlére egy napig a levegőben tartották. De még a múlt század közepéről is van ilyen adatunk: egy Isztambulban járt angol utazó írja, hogy az egyik pékhez beléptek a hatóság embere, hogy a forgalomba kerülő kenyerek súlyát és minőségét ellenőrizzék. Minden darabot megvizsgálták és külön tették azokat, melyek sületlenek, égettek voltak vagy nem volt meg az előírásos súlyuk. Mivel pedig ezek aránya meghaladta a helyi hatóság által megtűrt mértéket, a péket megragadták, és amagaikkal hozott kampósszeggel a fülénél fogva az üzlet ajtajához szegezték. Onnan csak este szabadították ki, addig viszont a boltot teljesen kiürítette a beengedett lakosság ... Nálunk is majdnem minden szakmának megvoltak a hatósági minőségellenőrei. Így például a sörkészítőik és korcsmárosok tevékenységét a ,,’Bierwieserek” vizsgálták, és ha megálllapították, hogy az árusított sör nem friss vagy a minősége nem megfelelő (hiányzik belőle például az előírásos fűszerek egy része vagy idegen anyagot tartalmaz), kiöntötték és a készítőt súlyosan, megbüntették, engedélyét bevonták. A Csalások magazinja felsorolja a szakmai visszaéléseket, melyekkel a lakosságot megkárosítják, és ezzel óvatosságra inti a vásárlókat. Érdekes, hogy a felsorolásban szereplő hiányosságok, csalások ma is nagyrészt megtalálhatók. A bűnösöket ima is megbüntetik, de a csalásokat teljesen megszüntetni ma sem tudják . .. Néhány érdekesség a 18. századi családtípusokból. A pékek csalási listájából: könynyebb a kenyér, mint amit a hatóság megkövetel. A régi zsemlét felmelegítik, és frissként árusítják. A sütésre belhozott házikenyér tésztájából sütés előtt, mérlegelésikor lelopnak egy darabot és a kisebb súlyt számolják el. A péksüteményeikből hiányoznak a megszokott anyagok, azokat „kisipórolják” stb. A sörfőzők a sörkészítésnél kevesebb fűszert használnak fel, mint ami kötelező vagy a drágább fűszerek helyett olcsóbbakat tesznek bele. Többib a keverékben a víz, mint amennyi szükséges. Ezzel a hígítással növelik a sör mennyiségét. Más néven és áron hozzák forgalomba a silányabb minőségű sert, egészségre káros anyagokat tesznek a sertébe, a főzőshelyiségbe érkező anyagok egy részét ellopják az ott dolgozók, így a serminőség gyengébb lesz stb. Serfőző, kávés, kocsmáros A serkocsmárosok (sermérők) csalásai: felhígítják a kapott sert, hogy többet mérhessenek ki az italból. A sereshordóba bükkfahamut, sót stb. tesznek, hogy az sűrűbb legyen, a romlott serbe hamut, juhibelet és más utálatos dolgokat tesznek, hogy ezzel azt „feljavítsák” és eladhatóvá tegyék. A kötelezőnél kisebb űrtartalmú mércét használnak a kimérésnél. Az üzlet megnyitásaikor nagyobb mércét használnak, de később kicserélik az előírtnál kisebbre. Sok habbal mérik ki a sert. Többet számolnak a részeg vendégeknek, mint amennyit azok fogyasztottak. Hazai sert külföldi sörként árusítnak (elkeverik) stb. Apálinkamérők is hasonló csalásokkal dolgoztak: jó minőségű gabonapálinka helyett olcsóbbat árusítottak a drágább áron. A pálinkát borssal, különféle gyökerekkel színezték, hogy a valóságosnál jobbnak tűnjék fel. A gyenge pálinkába cukrot, mézet tettek és ezáltal a minőségét meghamisították. Gyakran használtak hamis mércéket a kiadagolásához. A pincéreknél a leggyakoribb csalási módszerek ezek voltak: a rájuk bízottborokba beleittak vagy ezekből másoknak eladtak és a hiányzó bort vízzel pótolták. A bort drágábban számolták el, ugyanígy az ételeket is és a különbözetet saját imáguk tették zsebre. A vendégtől ellepett borral megvesztegették a szakácsot, hogy tőle titokban, elszámolás nélkül ételeket, húst kapjanak. Az olcsóbb borokat különféle szerekkel meghamisították és drágábban adták el. Saját vendégeik, barátaik fogyasztását is más vendégekkel fizettették meg. A szakácsok csalásaiból a feldolgozásra kapott húsmennyiség egy részét ellopták és elvitték,hogy eladják másoknak. Több húst kértek a főzéshez, mint amennyire ténylegesen szükségük volt és a felesleget eladták. A pincérekkel összejátszottak és a tőlük kapott (lopott) borért cserébe ételt adtak. Mesterségük titkait, fogásait nem adták át munkatársaiknak. A cukrászok sem maradtak ki a listából. Csalási szokásaik ezek voltak: a kiadott cukorból elloptak, helyette krétaport kevertek bele. A marcipánt nemcsak mandulából készítették, hanem e célra imás magvakat is felhasználtak és a masszát mandulamarcipánnak adták el. A kínált friss és jó sütemény helyett a vevőnek állott, régi süteményt csomagoltak be. A süteményeket megfestették, hogy a valóságosnál jobbnak és szebbnek tűnjenek fel stb. A kávé- és teakereskedők legismertebb csalásai: a tealevelek közé szárított káposztaleveleket csempésztek. A már egyszer kifőzött teát megszárították és beletették a még nem használt teába, így árusították. Ugyanabból a teatartályból az egymás után jövő vevőknek más-másféle teát mértek ki. A nyers kávéba babszemeket csempésztek, együtt pörkölték a keveréket és friss kávénak adták el. A drágább kávé helyett olcsóbb kávét adtak el a drága árában. A pörkölt és megdarált kávéba szénport kevertek, ezzel növelték annak a súlyát. A kávéhoz járó cukorba lisztet kevertek. A forgalom növelésére „közönséges” nőszemélyeket alkalmaztak, hogy ily módon emeljék üzleteik forgalmát. A biliárdasztal fölé hamisan működő homokórát tettek, hogy ilyen módon nagyobb használati díjat számolhassanak el. A fogadósok, kocsmárosok csalásaiból a vendégnek kevesebb és gyengébb minőségű ételt adtak, mint amit az kért. Leloptak a társaságoknak kihozott ételből. Az italokba olyan anyagokat kevertek, melyek szomjúságot okoznak, hogy így fokozzák a fogyasztást. A jó minőségű bor helyett, ha a vendég már részeget, gyengébbet hoztak, de a drágábbat számították fel neki. A részeg vendéggel az el nem tört poharakat, edényeket is megfizettették. És manapság ? Nincs új a nap alatt — jut eszünkbe az ókori mondás, ha a régi élelmiszercsalások listáját olvassuk. Elegendő, ha az ausztriai borbotrányt említjük, de talán nem is kell a szomszédiba mennünk. Ha a nyári KÖJÁL- és KNBB-vizsgálatokra gondolunk a Balatonnál, még azt is hozzátehetjük: nem volna felesleges olvasni,no egy Csalások magazinja napjainkból sem. RUDNAY JÁNOS Művelődéstörténet Így csaltak régen Élelmiszer-hamisítások Semmi sem új a nap alatt A KERESKEDELEM ALLEGÓRIÁJA (XVI. SZÁZAD) Fülénél fogva az üzlet ajtajához szegezték MAGYARORSZÁG 1985/51 — 52 I .