Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-13 / 15. szám
Településszövetség Hegyaljai értékőrzés Baráti kör és tanácsadó testület Utcaképvizsgálat dombok között Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Erdőbánya, Mád, Olaszliszka, Tállya, Tárcás, Tolcsva — volt hegyaljai mezővárosok, ma községek. Környékük egyike azoknak a nagy múltú kistájaknak, amelyek nem élveznek ugyan védettséget, de értékeik, hagyományaik megőrzésre méltók. Furcsa szerencse, hogy ami másutt az előbbre lépést jelentette, az itt elmaradt: e településeken keveset építkeztek, így, ha leromlottan is, de megmaradtak bennük eredeti épületegyüttesek, látványok, sajátosságok. Regionális gondolkodás Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola másodéves városgazdasági szakos hallgatói, László Tamás adjunktus vezetésével — a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács felkérésére —, egy termelési gyakorlat során a közelmúltban építészeti-várostörténeti fölmérést végeztek a nyolc volt hegyaljai mezővárosban. Kísérletet tettek e kistáj újszerű, öszszetett vizsgálatára, abban a szellemben, amely napjaink megváltozott településfejlesztési szemléletét jellemzi, tehát figyelmet fordítva mind a hagyományok megóvására, mind pedig a lakóközösségekre. A felmérők „körüljártak” egy, még a szűkebb szakmában is feltáratlan területet, megvizsgáltak egy hagyományos lakókörzeti kultúrát, s végiggondolták, hogyan fejleszthető tovább a meglevő értékek erősítésével. A Hegyalját az emeli a többi kistáj között megkülönböztetett helyre, hogy területi behatárolását, településeit, a közös gazdasági célokat, a külső gazdasági és más behatolás elleni védelmet már évszázadokkal ezelőtt törvénybe foglalták. Itt már régen a regionális léptékű gondolkodás volt a jellemző. A területi integráció alapja a közös gazdasági és társadalmi érdek volt: a felvidéki, a Kassa vezette Pentapolisz városainak szövetsége a közös kereskedelempolitika érdekében alakult. Nem véletlenül, hiszen e városokban egyazon iparágak voltak honosak, s piacaik is azonosak voltak. Felismerték, hogy a fölösleges versengés gátolja a fejlődést. Hasonló együttműködés ma is indokolt lenne — mondják ki tanulmányukban a felmérők. Létjogosultsága volna e települések jelenkori szövetségének, amely elsősorban a településfejlesztés öszszehangolt irányításában működhetne hatékonyan. Úgy, hogy a szűkös fejlesztési és más eszközöket ne egymás elől „szívják el”, hanem együtt valósítsák meg urbanizációs programjukat, a településrekonstrukciót, hogy együtt gondolkodjanak a foglalkoztatás kérdésein, amely megállíthatná a népesség fogyását, hogy együtt alakíthassák ki az ellátás rendszerének hálózatát és az infrastruktúrát. Hogyan képzelhető el ez a szövetség a ma még eléggé hierarchikus települési kapcsolatok között? Noha manapság a településfejlesztésben, a helyi részvétel mellett hangsúlyozottan követelmény az összehangolás és a szervezés is, ennek még kevés gyakorlati példája van. Még ritkább a települések bizonyos célú öszszefogása, mellérendelt kapcsolata, önkéntes alapon. Ezt javasolják a felmérők — természetesen a jelenlegi igazgatási viszonyok fenntartásával, Szerencs, Sárospatak és Miskolc szervezői szerepe mellett. A bizonyos célú, önkéntes társulás megteremtésében az elsődleges feladat az említett nyolc település közötti információs, kommunikációs és közlekedési kapcsolatok kiépítése, erősítése lenne. Ami nem nehéz feladat, hiszen csekély a távolság közöttük. Közművelődés, turizmus Figyelemre méltó, hogy ezt a településfejlesztési szövetkezést hogyan képzelik el a felmérők. Az első lépcső egy baráti kör kialakulása lehetne, helyi vezetők, lokálpatrióták, érdeklődők részvételével, az ügy személyes hangvételű megvitatására. Ebből döntéshozó jogokkal és kötelességekkel felruházott tanácsadó testület alakulhatna a tanácsi apparátusok mellé. Tagjai gyűjtenék össze a helyi információkat, megvitatnák a közös döntéseket, és válaszlehetőségeket dolgoznának ki a megvalósításhoz. Az együttműködés gyakorlatilag a sajátos programok megalkotásával indulhatna. Az összehangolt településfejlesztés „motorja” a volt hegyaljai mezővárosokban a hagyományokra épülő közművelődés és az idegenforgalom-vendéglátás-szolgáltatás lehetne. Ezek fejlesztése (a munkahelyteremtésen kívül) alapul szolgálhatna a későbbiekben az infrastruktúra és az egyéb ellátási rendszerek fejlődéséhez is. A tanulmány szerint a leghamarabb a közművelődési-közoktatási rendszer munkamegosztásában érhető el eredmény. Ennek programja a szövetséggel kapcsolatos gondolatok elterjesztésében is állandó, a mozgalmat folyamatosan megújító támogatást nyújthat. (Kidolgozásában részt vehetne a nagy múltú sárospataki tanítóképző főiskola — jegyzik meg a felmérők.) A másik, hosszabb távú program, amely a települések szerepkörének megtalálását és a városias fejlődést hivatott elősegíteni, az idegenforgalom-vendéglátásszolgáltatás fejlesztése lehetne. Ennek a tájnak megvan a fejlett turizmushoz szükséges valamennyi vonzóereje. A településeken jó néhány történelmi, kultúrtörténeti és műemlék található. Él még a pincézésre, borászatra épülő szíves vendéglátói hagyomány. Első lépésként az ifjúsági turizmus viszonylag olcsóbb, szerényebb infrastruktúrát igénylő bázisait lehetne kiépíteni, amiben számítani lehet a társadalmi munkára is. Ez lendületet, adhat a komfortosabb, színvonalasabb idegenforgalom megteremtésének és a szőlészet-borászat sajátos fejlődésének. Vissza kellene állítani a helyi borkereskedelmet, amely korábban a hangulatos vendéglátással, a „csendes mulatással” fejlődött világhírűvé, éppen kedves, egyedi jellege miatt. Fel kellene éleszteni továbbá a szüreti és más, nevezetesebb helyi ünnepeket, vásárokat, bálokat. Háromutcás rendszerű A vizsgálat e rokonszenves fejlesztési modell megalapozásához feltárta a nyolc település régi városszerkezetét. A felmérők érdekes, különleges hagyományokra, szépségekre bukkantak város- és utcaképvizsgálataik során. Ezek segíthetnek a települések építészeti arculatának megformálásánál, s a védelemre méltó épületegyüttesek, látványok megőrzésében. Meglepő összefüggésekre is fény derült, például arra, hogy e volt mezővárosok és Kassa városszerkezete között rokonság mutatható ki. Többek között ilyen a három, illetve a két párhuzamos főutcás rendszer, amelynek a Hegyalján a helyi jellegzetességekhez alkalmazkodó változatai alakultak ki. Már a tiszta háromutcás rendszer sajátos esete: a két felső út a dombok oldalában futó kilátóút, a középső az igazgatási, kereskedelmi központ. A két főutcás változat a folyóparti településekre jellemző — Bodrogkeresztúr, Olaszliszka —, ahol a folyópartot korábban közterületként használták. Tállya városképi vizsgálata arra szolgál tanulságul, hogy a jó szemű és jó értékű elődök kihasználták az építkezéseknél a tájolásból adódó különbségeket. Az északi, mindig napsütötte oldalt az igényes, zárt sorú beépítés, a reprezentatív homlokzatok és kapuk jellemzik, a déli, árnyékos oldalon viszont kis, háromszög alakú terek füzérével, völgybe futó utakkal, lépcsők sorával szabdalt beépítést alkalmaztak. A hely szelleme A vizsgált települések városias külseje a szőlészet-borászat hagyományaihoz kötődik. A városokba szinte „beépült” a szőlő. A leszüretelt termést a hatékonyabb védelem céljából és a helyi kereskedelem hagyományai miatt a települések belsejében levő pincékben tárolják. Ezek szinte középületté váltak, különleges pincelejáratok, kapuk formálódtak ki az idők során. A tanulmány kimondja, hogy ha az idegenforgalom a pincézésre, a borkóstolásra épülne, a közterületek, a pincék rendezése azonnal megváltoztatná a városképet. Gond, hogy a messziről jött szőlőtulajdonosok érzéketlenek a hagyományok iránt — a tájba nem illő építményeket húznak föl. Jó lenne, ha helyileg szabályoznák ezt, és a borkereskedelem is hatékonyabb volna, ha ide kötődne, s nem messziről irányítanák ... A genius loci, a hely szelleme olyan többletet adhat a településfejlesztésnek, amelyet vétek nem kihasználni. Ha csak ennyi tanulságot sugallna a vizsgálat, már akkor is érdemes volt az időt rászánni. JUHÁSZ ERZSÉBET SZŐLŐHEGY A BODROG MENTÉN Vissza kellene állítani a helyi borkereskedelmet MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. 1065 Telefon: 137-460. Telef: 22 631 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1366 Szerkesztő: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő. VÁRNAI FERENC h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tár 3. 1939 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE vezérigazgató 66.2310/2015 - Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4356 i i i 11 ii Timii i i i