Magyarország, 1992. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
A nosztalgia és vidéke Mindig az a perc a legszebb perc A vágyakozás távoli és régmúlt dolgok iránt valószínűleg mindannyiunk életében — meghatározó hangulati elemként — folyamatosan jelen van. Egyszerűbben: emlékezni jó. Mielőtt azonban politikai felhangot kapna e megállapítás, sietek megjegyezni: a művészetek, ezen belül a muzsika, a zenei élet nosztalgiahullámairól lesz szó. A zenén belül is arról a muzsikáról, amelynek formái állandóan változnak, de éppen ez a sajátos és örökös változás őrzi meg a közös vonásokat és a sokszínűséget. A „könynyűnek” nevezett slágerzenéről, dalokról, sanzonokról, pop-rock számokról és ezek utóhatásairól szeretnék néhány gondolatot elmondani... Olykor úgy tűnik föl, hogy a könnyűzenei nosztalgiahullámok (is) előre megtervezettek, hiszen ami e műfajt ma már körülöleli, az nagyipar, üzlet, szakma. Először a hetvenes évek elején jelentkezett hazánkban a „nosztalgiabumm”. Az akkoriban még meglévő zenés-műsoros szórakozóhelyek kirakataiban megjelentek a vendégcsalogató programcímek: Nosztalgiázzunk! Jöjjön velünk nosztalgiázni! Az emlékek szárnyán stb. Ezekben az esztendőkben lehetett — több évtizedes szünet után — ismét leírni újságjainkban Karády Katalin nevét. Az Egyesült Államokban élő művésznőről kiderült, hogy nem a hazáját a negyvenes évek végén „hűtlenül elhagyó disszidens”, hanem a német megszállás hónapjaiban emberileg is helytálló távoli hazánk leánya. A jellegzetes, selymesen mély hangszínezetű énekes-filmszínésznő egykori nagy slágerei másodvirágzásukat élték a hetvenes évek közepén. Az éjszakai bárok énekesnői „karádysan” zümmögtek: Hamvadó cigarettavég, Halálos méreg az ölelésed, Mindig az a perc a legszebb perc... A „csevegős” rádióműsor gyakorta visszatérő témája lett a negyvenes évek slágereinek világa. Később, 1978-ban és ’79-ben mintegy tizenöt esztendőt „ugrott előre” a nosztalgiahóbort. A sajátos könnyűzenei főnixmadárként sokadszorra feltámadó Hungária-együttes például egy olyan „rock and rollos” időbe nyúlt vissza, amelynek első szakaszát a hetvenes évek közönségének még viszonylag idősebb rétege sem ismerhetett igazándiból. Az ötvenes évek első felében ugyanis a mindenható (pártállami) „kultúrpolitika” nem tűrte az úgymond „bomlasztó, dekadens, kozmopolita” stb. nyugati tánczene semmilyen fajtáját. Elvis Presley, Bill Haley már évek óta üstökösként tündökölt a vasfüggöny túlsó oldalán a slágerzenében, amikor nálunk az óvatos „nyitás” kezdte engedélyezni a rádióműsorokban az „odaátról” beszivárgó tánczene egynéhány elsöprő sikerű dallamát. A hetvenes évek utolsó szakaszában feltörő hazai rock and rollos nosztalgiahullám lehengerlő jellege tehát azért volt meglepő, mert a közönség nem emlékezhetett vissza arra, amit nem élt át. Mindenesetre a fiúk az ismert „tűzoltósisakszerű” frizurát hordták (más néven a „jampi-hárét”), csapott vállú zakókat vettek magukra, meg csőnadrágot és vastag talpú „surranókat”. A lányok meg jókat visongtak a „kidobós táncokban”. Mielőtt azonban a következő nosztalgiahullámról számolnék be, úgy érzem, nem térek nagyon el a tárgytól, ha a már említett „Királyról”, Elvisről írott sorokat idézek. A most következő „kritika” 1957-ben látott napvilágot, 300 ezer példányban, Magyarországon. ..Gitározni nem tud. Néhány fogást ismer csak. Éneke nem ének. Elvis kotkodácsol, dörmög, röfög. Nyávog, nyerít és kukorékol. Kezét-lábát szerteszét dobálja, hátát görbíti, és úgy prüszköl, ágál, fúj és kurrog, mint egy tavaszi kandúr a holdvilágos háztetőn.” A ma is publikáló humorista-újságíró, aki így vélekedett az énekesről. ..kissé” tévedett. Visszakanyarodva a nosztalgiahullámokhoz, napjainkban elérkeztünk oda, hogy a hatvanas évek táncdalfesztiváljai jelentik a megszépült, a mindenféle rossz hangulatú, sallangtól mentes slágerzenei múltat. Akik akkoriban születtek, ma már javában huszonévesek. Semmit nem tudnak arról, hogy az egyik fesztiválestén az ország tévénézői egy emberként hördültek föl, amikor a komolykodó, magát hivatottnak álcázó zsűri lepontozta a csepeli munkásfiú által előadott, Jöjj vissza hozzám című dalt. Pedig még a botfülűek is megállapították az első taktusok felcsendülése után, hogy a dallam sláger lesz a javából. Ahogy lenni szokott, a közönségszavazatok természetesen döntőbe juttatták a számot és előadóját, Kovács Józsefet, akit ma már bonvivánként és hangversenyrendező vállalkozóként ismernek a német nyelvterületen és hazánkban. Azok a régi fesztiválok emlékeztetnek a felejthetetlen Szécsi Pálra is. Tizenhét éve nincs közöttünk, de nem telik el nap, hogy valamelyik dala ne csendülne föl a rádióállomások műsoraiban. A zenés éttermekben is rendszeresen hallhatók a „Szécsi”-számok: Lenn az utcánkban áll egy kis bár. Csak egy tánc volt. Akkoriban — a hatvanas években — emberibb léptékű volt a slágeripar. Legalábbis ezt sugallják az akkori melódiák, a dallamok által megidézett hangulatok. A tévék képernyőiről ismert csillagok abban az időben a legtermészetesebb lelkesedéssel utaztak „műsorozni” vidékre. Amikor megjelentek a kisebb-nagyobb települések művelődési házainak színpadain, a közönség ámulva, tisztelettel, szeretettel tapsolta a neveket. No, igen. Még nem volt video, nem ömlöttek a műsorok az égi tévécsatornákból. A ma inkább sikeres üzletemberként ismert Reményi Bélát és zenekarát, az Atlantiszt olyan áhítattal várták a falvak, városok, hogy azt bármelyik mai sztár megirigyelhetné. Mostanában a pop-rock „menők”, ha óriási fölszereléssel koncertezni utaznak vidékre, a „csápoló” közönség számára szinte elérhetetlen színpadi magasságban és mesterségesen gerjesztett ködben, „keményen dolgoznak”. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a zajos popzenétől kissé elfásult emberek örömmel olvasták az újságokban nemrégiben megjelent hírt. Az Omegaegyüttes népszerű vezetője, Benkő László, a Hungaroton könnyűzenei igazgatója azt tervezi, hogy hamarosan megjelentetik nagylemezen az 1906-os táncdalfesztivál legsikeresebb dalait. Az 5.at — remélhetőleg — a többi fesztiválslágert is. Tíz, tizenöt év múlva pedig a mai, úgynevezett „diszkószámok’-’ válnak megfinomodott, szép emlékké. A slágerek világában is úgy történik minden, ahogy általában az életben szokott. KRIZSIK ALFONZ Benkő László egy Omega-koncerten, Városliget, Budapest, 1984 (Fotó MTI — Földi Imre) Politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai Pál u. 14. 1085 Telefon: 138-4644 Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Telefax: 118-8568 GYAPAY DÉNES főszerkesztő ALEXA KÁROLY főszerkesztő-helyettes Dr. DALOS GÁBOR olvasószerkesztő V. KAMPÓS ERZSÉBET tervezőszerkesztő ERDÉLYI ANDRÁS rovatvezető (belpolitika, gazdaság) HEGOCZKI FERENC rovatvezető (fotó) MENYHÁRT LÁSZLÓ rovatvezető (kultúra) Dr. OLTVÁNYI TAMÁS rovatvezető (külpoltika) BEDECS ÉVA főmunkatárs BEKE MIHÁLY ANDRÁS munkatárs HEGYES ZOLTÁN munkatárs LÁSZLÓ ILONA munkatárs MERÉNYI KLÁRA korrektor KOLLÁR ILONA archívumvezető RÉDEY JÁNOSNÉ titkárságvezető IMRE GYULÁNÉ KUN IRÉN gépíró SOÓS FERENC gépíró Öt világrész száz lapjából. Szerkeszti: Dr. GYŐRFFY TIBOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Szedés: Hírlapkiadó Vállalat Fényszedő üzeme Zrínyi Nyomda, Budapest, 92.2310/02-66 22 F. v.: GRASSELLY ISTVÁN vezérigazgató Index: 23 606 HU ISSN 1215-041 x Terjeszti a Magyar Posta. A lap előfizetési díja egy hónapra 95 Ft, negyedévre 285 Ft, félévre 570 Ft, egész évre 1140 Ft. Postacím: HELIR Budapest 1990. Postafiók 149. Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Hirdetési Osztály. Telefon: 138-4669, 138-4707, 138-4456, 138-4420. Telefax: 138-3331 Lapunk előfizethető külföldön a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, P.O.B. 149.), vagy a Magyar Hitelbanknál (H-1133 Budapest) vezetett 21)2-10995 számú számláján vagy külföldi partnereinél: AUSZTRÁLIA: G. Menczer, P.O.Box 219. Wantima South 3152 Vic. AUSZTRIA: Globus Vertrieb Ausländischer Zeitschriften, Höchstädplatz 3. A-1206 Wien. BELGIUM: „Du Mpnde Entier” S.A., 162 Rue du Midi, B-1000 Bruxelles. BRAZÍLIA: Livraria, D. Landy Ltda. Rua 7 de Abril 252 01000 Säo Paulo. DÁNIA: Munksgaard, 35 Norre Sogade, 1016 Copenhagen. EGYESÜLT ÁLLAMOK: Center of Hungarian Literature, 4418. 16th Avenue, Brooklyn, N. Y. 11204; EBSCO, Industries Inc. P.O.Box 1943, Birmingham, Ala. 35201 Framo Publishing, 561 West Diversey Parkway Room 19, Chicago, 111.60614; Püski-Corvin, 251 E. 82 Street, New York N. Y. 10028; Otto's Import Store 2320 W. Clark Ave, Burbank, Ca 91506. FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 1, SF 00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZAG: Societé Balaton, 67, Bid. Pasteur, 75015 Paris. HOLLANDIA: Faxon Europe B. V., Pstbus 197, 1000 AD Amsterdam. IZRAEL: Hadash, P.O.B. 26116, 62160 Tel-Aviv. Gondos Sándor, P.O.B. 44515, 31333 Haifa, Lepac, 15. Ramban Str. Tel-Aviv; Breuer Line Ltd. Hungarian Cultural and Business Center, Tel-Aviv 62116, Allenby Str. 38., P.O.B. 26439. JAPÁN: Nauka Ltd. 2-30-19 Minami-lkebukuro, Toshimaku, Tokyo 171. JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1.. 21000 Novi Sad. KANADA: Pannónia Books, P.O.B. 1017, Postal Station „B" 6, Toronto Ont. M5T 2T8: Hungarian Ikka and Travel Service, 1208 Granville Street Vancouver, B.C. V6Z 1M4; Culture Hongroise, Mme Vera Bencze, 6958 Wilderton Ave, Montreal Que. H3S 2M5. NAGY-BRITANNIA: Hungarian Book Agency, Mrs. Klara Adams, 87 Sewardstone Road, London E2 9HN; Collet's Holdings Ltd., Denington Estate, Wellingborough, Northants, NN8 2QT. NÉMETORSZÁG: Kubo und Sagner, Postfach 340108, 8000 München 34., H. und S. Katko, Musica Hungarica, Rümannstrasse 4. 8000 Münchei) 40; Frau Ursula Újváry, Titule str. 2,8000 München 81. NORVÉGIA: Narversen Info-Center, P.O.B. 6125 Etterstadt, 0602 Oslo 6. SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. 4142 Münchenstein. SVÉDORSZÁG: Esselte Tidskriftscentralen, P.O.B. 638, S-101 28 Stockholm. VENEZUELA: Weiss y Asociados, Av. Urdaneta, Ibarras a Veroes, Edit, Torre Alfa 7° piso, Caracas. Címlapfotó: MTI — Külföldi Képszerkesztőség