Magyarország, 1993. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-01 / 1. szám
BELPOLITIKA 1. Hallatlanul gyorsan elrohant az 1992-es esztendő, és eseményekben rendkívül gazdag volt. Egymást váltották a rendkívül fontos külpolitikai, belpolitikai, gazdaságpolitikai történések, néha olyan gyorsan, hogy alig lehetett velük lépést tartani. Meghatározó jelentőségűnek tartom, hogy minden feszítő külpolitikai és belső gazdasági gond ellenére az ország működőképes. Mondom ezt annak tudatában is, hogy számos probléma van, a lakosság jelentős részének csökkent az év folyamán az életszínvonala, megnövekedett a munkanélküliek száma. Mindezzel együtt, úgy vélem, történelmi léptékkel mérve is fontos, hogy eredményesen jutott túl a választási ciklus félidején a több mint négy évtized után először szabadon megválasztott magyar kormány. 2. Negatívumnak tartom, hogy az idő szorításában sokszor nincs alkalom egyes munkafolyamatok következetes végigvitelére. Szerencsére a tudatosan beépített biztonsági pontok azért az esetek nagy részében sikerrel működnek, így sikerült megakadályozni azt, hogy visszaadjuk egy külföldi kormányfőnek ugyanazt az ajándékot, amit egy félórával korábban ő küldött a magyar miniszterelnöknek. Változatlanul problémának tartom a korábban együtt gondolkodó értelmiségi körök széthullását. Idetartozik az a kellemetlen emlék, amikor egy régi ismerősömet felhívtam telefonon, és ő pusztán azért nem akart szóba állni velem, mert kormánytisztviselőként dolgozom. 3. Természetesen ez az év is hozott személyes örömöket és problémákat. Miután a magánélet meglehetősen korlátozott, így a személyes örömök is inkább szakmai téren jelentkeznek, például egy olyan, nem tudatos, születésnapi ajándékban, hogy július 10-én néhány perccel éjfél után Helsinkiben a szállodai szobában felhívott a főnököm, és megköszönte az aznapi tárgyalások előkészítését. Szakmailag az esztendő legfontosabb és saját munkánkat is eredményesen értékelő eseményének azt a tárgyalássorozatot tartom, amely Borisz Jelcin budapesti látogatásával zárult le. 4. A karácsony a család együttlétét jelenti, ezen kívül a szeretet és a megbékélés gondolatát. 1. Kutyarossz év volt... Olyan ez, mint egy hajó, amely meg van lékelve..., ezt az előző rendszer elintézte, hogy át legyen keresztül-kasul lyuggatva, és nem is tudom, hogy lehet ezt reparálni. A kormányzat emberfeletti erőfeszítéseket próbál tenni, de ehhez kellene a hajó legénységének a részvétele is, és azok segítsége, akik ezen a Magyarország nevű hajón utaznak. A lakosság — a tengerészek és az utasok — részvétele, úgy érzem, hogy igen kevés. Szárnyaszegett. Egyszerűen olyan nyomott a hangulata ennek az emberrakománynak, ami nagyon megnehezíti a hajó reparálását. Az ellenzék sajnos nem a legtisztességesebb eszközökkel asszisztál ehhez. Ez engem megdöbbent. Mert itt első volna, hogy akármilyen oldalon állok, a hajó reparálásán kívül nincs fontosabb dolog... Össze kellene fogni a nagy célokban, és amikor ez a hajó nem süllyed, megáll a vízen, akkor lehetne részigazságokról, parancsnoki tisztekről beszélni. Ehhez hozzájárul az is, hogy egy ilyen gyűlölködő, acsarkodó, ellenséges légkörben a hajó gazdái is óhatatlanul elbizonytalanodnak, hibáznak, ügyetlenkednek. Pedig mégis csak a legfontosabb volna, hogy az emberrakomány örüljön ennek a végtelen lehetőségnek, amit a szabadság pillanata elhozott. Ám mégis bízom abban, hogy ez a hajó nem süllyed el. 2. Szomorúságot az okoz számomra, mikor nézem a tévében az arcokat, és elvakult gyűlöletet tapasztalok, és azt látom, hogy az igazán hősiesen küszködő vezetőink egyikét-másikát megpillantva, olyan „feszítsd meg!”-et kiáltanak, amilyet Kádárra sem, sőt Rákosira sem kiáltottak. Ez kétségbeejtő, ez igazságtalan. A magam életében is az fáj a legjobban, hogy képtelen vagyok olyan szeretetlégkört teremteni magam körül, amilyet kívánnék. Tulajdonképpen ezzel a szomorúsággal kelek és fekszem. 3. Aminek mégis örültem ebben az évben, hogy nem harapózott el még jobban a gyűlölködés. Meg kellene érteniök az embereknek, hogy ezen a hajón együtt kell utazni. Egymás számára kell megteremteni a békességet, a lehetőséget és az igazságos versenyt. Mindig akadtak olyan kiegyensúlyozó elmék, akik egyetértést keres ő • 1993. január 1. HETI MAGYARORSZÁG tek. Ami személyemet illeti, tavasszal elég súlyos infarktusom volt, és abból eleddig valamiképpen kievickéltem. Voltak olyan szerető emberek, akik kimenekítettek ebből az egyéni hajótörésből és fuldoklásból. S valami isteni kegyelem folytán olyan verseket tudtam írni, melyekből egy verseskötet is összeállt, amely ha igaz, karácsonyra megjelenik. 4. A karácsony mindig valami olyan érzést sugall, hogy Jézus végigjön egy egyszerű polgári öltözékben a gangon, és beállít hozzám. Ez mindig csak úgy maradt meg gyerekkor óta, mint Sámuel Beckettnek a Godotra várva című darabjában az a jelenet, amikor a két csavargó faggatja Godotról a kisfiút, és az azt válaszolja minduntalan — Godot úr azt üzeni, hogy mama nem tud eljönni, de holnap biztos eljön. Minden családtagommal szeretném együtt tölteni a karácsonyt, hogy amikor ez a bizonyos civil ruhás, 33 éves fiatalember, aki egyben nekem a legkedvesebb költőm, „apám, császárom, mindenem", akkor azt mondhassuk neki, hogy „maradj velünk, mert esteledik”. Bánffy György (színművész, országgyűlési képviselő): 1. A történelem folyamán még soha nem tapasztalható átalakulás döntő éve lezárul. Hozzáértők előtt körvonalazódik a gazdasági megszilárdulás, sőt a lassú felemelkedés útja is. Ezzel együtt polarizálódtak a politikai erővonalak, az ország közvéleményének nagy része fölméri ennek a polarizálódásnak következő esztendőkre szóló jelentőségét. Ez ennek az esztendőnek legnagyobb jelentőségű folyamata volt. 2. Tragikusnak tartom határainkon túl és innen a gazdasági nehézségek következtében már sokszor bevált történelmi recept újjáéledését. Minél keményebb és szigorúbb intézkedésre van szükség, annál inkább ráterelik az emberek figyelmét, gondolkodásmódját az „egybesimuló pillantások helyett az egymással szembeforduló farkasindulat ”szítására. A demagógia hatalmas eszköztára mindig talál erre befogadó füleket. 3. Legnagyobb öröm, hogy minden iszapbirkózás ellenére van jogállamiság, világszerte elismert, helyes kül- és belpolitikai ügyvitel, aminek következtében hiszem, hogy bekövetkezik az általános megnyugvás. 4. Az advent és a karácsony a legbensőbb egyéni és családi hangulatok megszületésének időszaka. Senkit ne tévesszen meg a fölhangolt vásárlások rossz hangulata, mindez rácsapódott a legősibb várakozás időszakára. Pedig nem az ajándékok, hanem a lelki élet legbensejében megszülető béke és nyugalom az a karácsonyi ajándék, amiért igazán meg kell küzdenünk. Nagy Erzsébet (a Nagy Imre Társaság elnöke): 1. Nehéz esztendő volt az idei. A választási ciklus közepén vagyunk, és ezért nyilvánvaló, hogy az az eufória, ami a választások után mindenkiben ott volt, a körülmények folytán leapadt. Nagyon sokat vártunk, és ehhez viszonyítva keveset kaptunk. Ennek természetesen objektív akadályai is vannak, az érzések viszont szárnyalnak. Az is nyilvánvaló, hogy az elvárások sokkal nagyobbak voltak, mint amit meg lehetett volna tenni, de a tettek elmaradtak attól, amit ténylegesen meg lehetett volna tenni. 2. Az én szomorúságom abból fakad, hogy ki vagyok. Amíg élek, Nagy Imre lánya maradok, és úgy látom, hogy az a rehabilitáció, ami bekövetkezett a rendszerváltozással, tulajdonképpen befagyott, és nem tudott kibontakozni. ’56-nak a törvénybe iktatását követően egy nagyarányú kártérítésnek kellett volna következnie, elsősorban az ’56-osok számára. Ezt az ország elbírta volna, és a sokáig kitaszítottságban és sanyarú körülmények között élő emberek utolsó éveikben jobb módba jutottak volna. Ez a kártérítés elmaradt, és ez a forrása annak a megosztottságnak, ami az ’56-osokat ma jellemzi. Pedig össznemzeti érdekek állnak előttünk, és pont azért, mert nehéz helyzetben vagyunk, szükségünk lenne konszenzusra, arra az integráló erőre, amit apám képviselt, és amit én is viselek a sorsomban. 3. Legnagyobb örömöm szintén összefonódik személyes sorsommal. Nagyszerű élmény volt Jelcin elnök főhajtása a mártírok előtt, egy nagyhatalom főhajtása egy kis nemzet előtt, amelyet ’56-ban olyan gyalázatosan eltaposott. Ez az egész emberiségre kisugárzó cselekedet volt. Olyan katartikus élményt nyújtott ez, hogy rögtön utána — egy baráti ebéd keretében — felvetődött az ötlet, hogy alakítsunk egy Nagy Imre Társaságot. Ennek kimondhatatlanul örülök, mert ez az abszolút pártsemleges társaság felvállalja édesapám szellemi örökségét. Ez a társaság számomra a legjobb, legszebb karácsonyi ajándék. 4. A karácsony mindig bensőséges családi ünnep számomra. Ugyanakkor mindig nagy hiányérzetem van. Az, hogy én mindig temettem, apámat, anyámat, első férjemet, azzal jár együtt, hogy a meghittség érzése könnyel keveredik. De a életösztön is bennem van, a gyerekeink felnőttek, vannak unokáink. Ez pedig reményt ad a jövőt életően. Györgydeák Márton (az Országos Lelkipásztori Intézet főtitkára, a Regnum Marium házfőnöke): 1. Átmeneti évnek tartom az 1992-es évet, erős átmeneti évnek. Ezt bizonyítják a különböző viták, nagy helyezkedés zajlik, az emberek keresik a helyüket, mint egy rostán ide-oda mozognak, van, akinek sikerül megtalálni a helyét, a többségnek vi-• *Öröm, szomorúság, összefogás Körkérdésünk az elmúlt évről Beköszöntött az év vége. Itt volt a karácsony, a békesség, a szeretet ünnepe. És itt van szilveszter, a vidámság napja — és a számvetéseké. Összeállításunkban a kulturális és a politikai élet néhány ismert szereplője válaszol a következő kérdésekre: 1. Milyen volt az Ön megítélése szerint 1992 ? 2. Mi okozta Önnek ebben az esztendőben a legnagyobb szomorúságot? 3. Minek örült legjobban az eltelt évben? 4. Mit jelent az Ön számára a karácsony? Marinovich Endre (a Miniszterelnöki Hivatal kabinetfőnöke): Gyurkovics Tibor (író).