Magyarország, 1898. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

é­ teles a várat oly állapotban, a­mint a pénzügy­­minisztertől átvette, visszaszolgáltatni. A megálla­podás szerint a vár északi oldalán álló ezredévi emlékhez vezető út a közönség szabad rendelkező­­s­re áll. Tehát úgy az államkincstár érdeke meg­van védve, mint a nemzeti kegyelet nem sértetett meg. Kéri válaszának tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán: Kern hallgathatja el, hogy a magyar állam szimbóluma fölé a kétfejű sas ke­rekedik. Az igenis sértő a nemzeti kegyeletre nézve, hogy a szabadság várát átalakítják a közös hadsereg czéljaira. A választ nem veszi tudomásul. A Ház többsége a választ tudomásul veszi. Betiltott népgyűlés. Kossuth Ferencz, Hajdú-Böszörmény városa elhatározta, hogy holnap az önálló vámterület ér­dekében népgyűlést fog tartani. Erre a város hivatalosan meghívott engem és pártomat. Ma arról értesítettek, hogy a belügyminiszter a gyűlést eltil­totta. Szaló szerint az önálló vámterületért való küzdelem alkotmányos és jogos, pártunk részéről pedig egyenesen kötelességszerű. Mi alapon merít már most a belügyminiszter jogot a népgyűlés megtiltására. Törvény nem ad a miniszternek erre jogot. Május 1-je össze van ugyan kötve bizonyos szoc­ialista törekvésekkel, de ez nem ok, hogy a miniszter e napon más alkotmányos gyűlést betilt­hasson. Interpellác­iója ez: Mi okkal és mi joggal tiltotta be a belügy­miniszter a május 1-jén Hajdu-Böszörményben hirdetett népgyűlést, mely az önálló vámterület és nemzeti bank megvalósítása érdekében lett volna tartandó. Perczel Dezső feleletében kijelenti, hogy má­jus 1-je a szoczialista izgalmakra mély befolyás­sal van. A szoczialista lapok nyújtanak erről fel­világosítást. A kormány ezért, hogy május elseje zavartalanul lefolyhasson, elrendelte, hogy semmi­féle népgyűlés nem tartható. (Helyeslés jobbfelől.) Visontai Soma: Micsoda népség! Ferczel Dezső: Szomorú következményei lehet­nek ily gyűléseknek, azért ezt a gyűlést is be kel­lett tiltani. Igaza van Kossuth képviselő úrnak, hogy az önálló vámterület kérdésének vitatása alkotmányos, és egyetlen egy ily népgyűlést a kor­mány be nem tiltott. Május 1-ét rosszul választották meg és ha a jogegyenlőséget a függetlenségi párt szem előtt tartja, nem lehet megengedni, hogy a függetlenségi pártnak megengedtessék, a­mi a szo­­czialistáknak megtiltatott. Hajdú-Böszörmény kör­nyékén sok a szoczialista és ezért tartani kellett attól, hogy a gyűlést a szoczialisták felhasználták volna zavargásokra. Csak ez a szempont vezérelte a kormányt, a­mikor a gyűlést betiltotta. Hivatko­zik az 1849-iki rendeletre, mely szerint az akkori kormány is betiltott népgyűlést. Kossuth Ferencz : Nem veheti a miniszter vá­laszát tudomásul. Kijelenti, hogy nem a független­ségi párt rendezi a népgyűlést, hanem H.­Böször­­m­ény közönsége. A város bizonyára legjobban ismeri az ottani hangulatot és nem rendezte volna a gyűlést, ha zavargásoktól kellene tartania. Az önálló vámterület kérdése most aktuális, azért kell most mellette agitálni. A Ház többsége a miniszter válaszát tudomásul veszi. Elnök : A következő ülés napirendjének meg­állapítása után az ülést 2 órakor berekesztette. MAGYA­RORSZÁG Budapest, 1898. vasárnap május 1 A spanyol-amerikai háború. Budapest, április 30. József császár és király a spanyol flotta javára rendezett gyűjtéshez nagyobb összeggel járult. — A Fremdenblatt ezt a hírt leghatározottabban megc­áfolja. Távirataink különben ma a követke­zőket jelentik: A hadihajók felvonulása. London, ápr. 30. A Reuter-ügynökség jelenti Honkongból: Itt azt hiszik, hogy a spanyol hajóhad el fogja hagyni Manillát, hogy az öblöt védő erő­­döket támogassa. Azt mondják, hogy Polinao irányában amerikai hadihajókat jeleztek. A rossz idő megakadályozza a felkelőkkel való érint­kezést. Ifjabb csatározások: London, ápr. 30. A Morning Fest közöl egy eastoni (Maine állam) táviratot, a­mely szerint Quaddydad felől nagy kaliberű ágyuk dörejét hallották. Azt hiszik, hogy a Mineapolis egy spanyol hajóval megütközött. Spanyol győzelem, Madrid, április 30. Kubából érkezett hivatalos távirat megerő­síti, hogy a Ligera spanyol ágyunaszád Carde­nas előtt visszavonulásra kényszerítltt egy amerikai torpedó naszádzúzót. Az ellenséges hajó 70 ágyúlövést tett, anélkül, hogy a Ligera komoly sérüléseket szenvedett volna, csak a vitorlázat és a horgonykötelek sérültek meg egy kevéssé. A hatalmak: Madrid, ápr. 30. Diplomácziai körökben feltételezik ugyan, hogy Amerika és Anglia most tényleges szövetségi szerződés nem létesült, — aminthogy az ilyen szerződés nem is felelne meg az angol­ politika irányának, — kétségtelen azonban, hogy a két állam közt titkos tárgyalások folytak. Az angol kormány czélja egyedül az lehet, hogy a Kanári-szigetek egyikét szénállomásul meg­szerezze magának. Pária, ápr. 30. A Londonból terjesztett azt a hírt, hogy Franczia­ és Oroszország valamelyes formában­ ­ csábított. A hölgy le is hunyta szemeit és óhajtá­sainak véltem megfelelni, a­mikor a lámpást elföd­­tem a zöld takaróval. Ennek hatása azonban iga­zán váratlan volt. A hölgy rémült fölkiáltással pat­tant föl helyéből. — Nagyságos asszonyom... az istenért, ma­radjon nyugodtan, ne féljen ! — kiáltott izgatottan a szobaleány és megragadta úrnőjének mind a két kezét. — Megkérjük az urat és megint világosságot csinál. Be sem várva a további felszólítást, gyorsan visszarántottam a zsinórt és jóvátettem hibámat. A hölgy csak most, a­mikor a fülke ismét világos lett, vette észre jelenlétemet és néhány hálálkodó szót rebegett: — Meghalok a félelemtől, ha sötétség környez, — mondotta. — Hová utazik nagyságod, ha kérdeznem sza­bad ? — szóltam én, megragadva a hirtelen kínál­kozó alkalmat. — Szt-Pétervárra ... a férjemmel... ő a vonat teherszállító kocsijában van, szólt tovább, a­mikor fürkésző pillantásomat észrevette. Földi maradvá­nyait kisérem az utolsó pihenőhelyre ... Oh, Istenem, el sem hihetem . .. teljesen érthetetlen!... rajongott most. — Talán hirtelen támadt baj . . . ? jegyez­tem meg. — Egyáltalán nem természetes halállal múlt ki, — hanem meggyilkolták. — Meggyilkolták ? ... kérdeztem megilletődve és most úgy véltem, hogy megtaláltam e szokatlanul vad fájdalomnak magyarázatát is. — Meggyilkolták az orvosok, az emberisednek ■ezek a hóhérai, — mondta az asszony. — Hogy A spanyol flotta nekiindult a nyílt tengernek. A spanyol hajóraj St.­Vin­­centből evezett ki, és pedig egyelőre bi­zonytalan útiránynyal és lepecsételt pa­rancscsal. Útját valószínűleg Kubának veszi, nem pedig az amerikai kikötők­nek, mint azt eleinte hinni lehetett. Matanzas környékén talán már ma, leg­később azonban holnap összeütközésre kerül a dolog az amerikai és az eléjük teljes gőzerővel siető spanyol hadihajók közt. Az amerikaiak türelmetlenkedni kez­denek, mert gyorsabb eredményt remél­tek. Sampson tengernagy, a havannai hajó­­raj parancsnoka Washingtonba kérdést intézett, hogy Havannát ne bombázza-e. Azt a tanácsot kapta azonban, hogy hajóit hiába ne tegye ki veszélynek. A jamaikai Kingstonból a Times arról értesül, hogy Kuba vidékén hat angol hajó állandó felügyeleten van és hogy a Talbot nevű czirkálóhajót Ha­vannába rendelték. Szt.­Péterv­árról azt jelentik, hogy az orosz kormány úgy az amerikai, mint a spanyol hadihajókra több tengerésztisztet szándékozik küldeni, a­kik a háború menetét figyelemmel kisérjék. Szenzáczió dolgában azonban legérde­kesebb az, hogy Mac Kinley állítólag igen mérges hangú jegyzéket intézett külügyi kormányunkhoz, a­miért Ferencz is képzelhető másként, hogy egy életerős, virág­jában álló fiatal ember, a­kinek semmi baja nem volt, néhány óra alatt halottá legyen. Azért va­gyok vigasztalhatatlan, hogy oly esztelen voltam s ilyen kezekre bíztam szegényt. Ha ajtót mutatok azoknak a szörnyetegeknek s magam ápoltam volna, még ma is élne ... Soha, sohasem fogom megbocsátani ezt magamnak. Ezután a kitörés után kissé megnyugodott. El­mondotta, hogy férje városi építétmester volt, egy szép, nemes ember, minden előnyös és kiváló tulajdonságnak valóságos mintaképe. Valamely szív­baj, a­melynek fejlődését elmulasztották megaka­dályozni az orvosok, okozta férje rögtöni halálát. Még csevegett, tréfálkozott vele, azután hirtelen rosszullét fogta el s két óra múlva már halott volt. Még beszélt, mind növekvő részvéttel néztem a szokatlanul gyöngéd teremtményt s szinte biztosan sejtettem, hogy ezt a súlyos csapást nem sokáig fogja túlélni. — Gyermekei nincsenek, ugy­e­bár, — tudakol­tam, a­mikor egy kis szünet állott be beszélge­tésünkben, gondolván, hogy az anyai kötelességre való figyelmeztetéssel kissé elvonom a szomorú tárgytól. — Nincsenek. Ezt a boldogságot megvonta tőlünk a sors. Egész gyöngédsége engem illetett, meg a szegény Lipszit, a­ki most hozzám hasonlóan el­hagyatva áll a nagy világon. Úgy tekintem őt, mint egy reám­ hagyott drága emléket, és amíg él, magam mellett fogom tartani. Meg kellene kisértenie a pihenést, nagyságos asszonyom — ajánlottam. — Erői közel állanak a kimerüléshez és . .. — Aludni? — kiáltott hevesen — lehetetlen. Hogyan tudnék csak egy pillanatig is nyugodtan aludni azoktól a gondolatoktól, a­melyek szüntelen gyötörnek. Tudja, — szólott halkan, közelebb hú­zódva hozzám — az a szörnyű gondolat üldöz, hogy szegény Wanjamat élve temették el ... . Hiszen alig képzelhető, hogy az az ember, a­ki frissen és jókedvűen vacsorázott velem, két óra múlva hideg hulla lehessen .. . Higgye el, az orvos nagyon felületesen vizsgálta meg ... — Ne gyötörje magát ilyen iszonyú föltevések­kel... hisz ezek a gondolatok a tébolyba ker­getik ... — Ah, a téboly valóságos jótétemény volna számomra, igazi megváltás — A boldogtalan asszony elrejtette zsebkendőjébe arczát és hangosan zokogott. Miután képtelen vol­tam vigaszára lenni, némán ültem helyemen s szo­morú gondolatokba merülve, néztem­­ ki a vagon­ablakon a sötét éjszakába, míg a vonat szélszebe­­sen haladt. Végre a természet érvényesítette jogait. Az asszony szabályos lélegzetvétele elárulta, hogy végre elszunnyadt. — Úrnőjének állapota igazán­ aggodalmat kelt bennem — szóltam halkan a komornához. — Ha ez így tart, veszélyben forog elméjének épsége. Nincs biztosítva az özvegy jövője? Ez természete­sen még inkább. . . — Oh nem — suttogott a komorna. Úrnőm egy nagy ház tulajdonosa, azonkívül is mintegy 40.000 rubelnyi vagyon ura. . . Eltökélt szándéka külön­ben, hogy egész vagyonát egy kolostornak ajándé­kozza, a­hova ő is elvonul a világ elől. . . Minden­esetre ez a legjobb, a­mit tehet, hisz az életnek úgy is minden öröme meghalt az ő számára. . . Másnap reggel a vonat Sz.-Pétervárra érkezett.

Next