Magyarország, 1898. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1898-06-01 / 150. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1898. SZERDA, JUNIUS IV. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM: A lobogós rendelet. Budapest, május 31. Az a lobogós körrendelet nemcsak kínos, de gyanús is. Mintha «stichpróbát» akarnának tenni, hogy mennyi a magyar nemzeti szellem teherképessége ? És mintha tudni akarnák, hogy azon a síkos lejtőn, melyen gyermekes gondatlansággal csúszunk a katonauralom veszélyeibe, tud-e még a nemzet ellenállási féket alkalmazni ? Ha az a lobogós körrendelet nem bén mer, akkor nem tudom a czélját. Mert a sürgőssége indokolva nincs. Félreértésekre a 48 évi XXI. törvényczikk okot nem adott. Nyilvános ünnepélyek alkalmával, minden középületen és közintézetnél a nemzeti lobogó és az ország czímere használtassék. Ez világos beszéd. Mi a középület, mi a közintézet, melyik a nyilvános ünnepély ? — Íme ezt kellett a rendeletnek meghatározni. Ahol egészséges a közfelfogás és nem abban keresik a politikai feladatot, hogy lépten-nyomon hurkot vessenek a nemzet érzelmeire, ott a meghatározás könnyű, egyszerű, világos és megnyugtató. De nálunk még a kétszerkettő sem négy. Nálunk minden kérdésnek külön komplikácziója van. Nálunk a szó ki van forgatva értelméből s a kötelesség összekevertetik a tilalommal. íme, nem minden középület: középület. A nemzeti ünnep nem mindenkinek ünnep. A kinek szent hivatása a legdrágábbat — az életet adni a hazáért: lám, éppen annak nem ünnep a haza ünnepe! A körrendelet fölsorolja azon középületek kategóriáit, melyekre nemzeti zászlót kell kitűzni a törvényesen megállapított hivatalos ünnepek napjain. A honvédépületek, minek a fő- és kerületi parancsnokságoknak palotái, továbbá a laktanyák és kórházak hiányoznak e sorozatból. Miért ? Feledékenység volna ? Ilyen hanyatlást az emlékezőtehetség mezején nehéz föltenni. Tehát szándékosság ? Erre a kérdésre nyugtalanító világot vet a körirat. Ugyanis megnevezi azon minisztereket, kik közreműködtek a körrendelet megállapításánál. Valamennyi együtt volt — egynek kivételével. Hát ez hol volt? Kocsikázott? Avagy tán beteg ? Ha nem volt velük a tanácsban, miért nem halasztották el a döntést ? Itt egy igen szokatlan okmány van a nemzetnek bemutatva. A kormány máskor is adott ki köriratokat. De egyetlen eset sincs, hogy a rendelet fölsorolta volna azon minisztereket, kik abban közreműködtek. Ezúttal azonban fölsoroltatnak. Miért ? Várjon azért-e, mivel csak ezen az úton tudhatjuk meg mi halandó adófizetők, hogy a honvédelmi miniszter nem járult a körrendelethez ? Korántsem. Mi oka lenne a kormánynak csak ezt tudatni? Hiszen senki sem kíváncsi az iránt, hogy a felelősségnek mekkora része terheli az egyiket, mekkora a másikat. Mindenki tudja, hogy nálunk a felelősség üres szólam. Hozzájárult-e a körrendelethez Fejérváry báró, vagy nem járult, azt senkinek nem jutott volna eszébe kutatni. A kormány rendelete tudtára adja az országnak, hogy Bánffy, Lukács, Erdély, Perczel, Wlassics, Dániel, Darányi állapodtak meg a rendeletben. Ki kérdezte ? Senki. Mégis hirdetik. Tehát észre akarják vétetni, hogy csak ők és más nem. Az a más a honvédelmi miniszter. Nem jelent ez egyebet, mint ki nem egyenlíthető véleményeltérést az összes miniszterek és Fejérváry báró között. A rendelet tartalma pedig azt jelenti, hogy a fölmerült küzdelemben Fejérváry báró lett a győztes. Mintha a rendelet szokatlan formája föllebbezés akarna lenni a nemzethez. Mintha tudtunkra kívánnák adni, hogy nem ők mellőzik a honvédépületek fellobogózását, hanem a táborszernagy úr. És hogy a táborszernagy úr egyedül hatalmasabb, mint ők valamennyien. De az ilyen értesítés merőben fölösleges. Eddig is tudtuk, hogy a katona nagyobb ar, mint a polgár. Azt is tudtuk, hogy a katonaság szívét nem töltik meg a nemzet lelkivilágával. Rejtve az sem volt előttünk, hogy kormányunk úgy járja a tánczot, ahogy neki trombitálnak. Valóban a nemzetre appellálna az a körrendelet ? Ugyan melyikre ? Arra-e, a melyikből hatóságilag irtották ki a polgári szabadság jogérzetét ? Arra-e, a melynek érzelemvilágával úgy bántak, mint haszontalan czafranggal ? Avagy arra, a melynél az etnikai elemeket soha számba nem vétték ? A melynek érzékenységét merőben elfásították, mert sohasem szereztek neki elégtételt a becsületén esett zászlósértésekért. Nem, nem, egyéb a czélja annak a rendeletnek. Kémlelni akarják a fölháborodás mértékét! De nem szükség nyugtalankodni. A Scemsser kielégítő eredményt mutat, íme, nem háborog senki. A nyári felhő egyetlen napig tartott. Hírlapjaink fölsziszszentek. A nemzet csodálkozva nézett oda: mit nyöszörög az a skribler ? Egyéb vidékein a közéletnek csend van. Ha nem lesz lobogó a laktanyákon, hát nem lesz. Három külömböző szinű kelmedarabnak összevarrása és föltűzése éppen olyan mindegy, mint annak bemocskolása. Egy kis földcsuszamlás nem a világ. A csuszamlás, honvédségünk nemzeti jellegét borítja be . . . Ki bánja azt ? Eljövendő nemzedékek, kiknek csontjuk lesz a mi zsíros porczogóink helyén, ásogathatnak majd az elborított nemzeti jelleg után az ítéletnapig. Nem fogják megtalálni. A miként nem találjuk meg a közös hadseregben az egykori magyar véderőszervezet nyelvét, szellemét, színeit. Mindössze a lobogóról van szó. Ha veszszük: rongy, ha veszszük krinodium. Mondjuk inkább, hogy szemfedő az alkotmányosság ravatalán. Úgy tartottuk, hogy a honvédség nemzeti intézmény. Panasz nélkül járult a nemzet pénz- és véradója ezen intézmény fejlesztéséhez. Honvédeink szinejava szintén becsben tartja azokat a kapcsokat, melyek a nemzethez fűzik. De a fokozatos sülyedés nemállasztja a drága kapcsokat. A német nyelv térfoglalása, a sürű áthelyezések a közös hadseregből, a jelző zászlók sárga-fekete színe , ime, a sülyedés stácziói. Lassú, de biztos folyamat ez. A fül megszokja az idegen nyelvet, a szem megszokja az idegen színeket, a lélek megtelik az áthelyezett tisztek osztrák szellemével. Most egy új stáczió előtt álljuk. Mikor a nemzet ünnepel, akkor a honvéd ne ünnepeljen. A honvéd ne lesz- Hálhassa épületem a nemzet színeit. Hozzá kell szoktatni a honvédet ahhoz a gondolathoz, hogy ő nem szervi alkatrésze a nemzeti organizmusnak. Ne legyen neki öröm, ami nekünk öröm. Érezze magát köztünk idegennek. Mitől a polgár szíve megmozdul, az ne hevítse az ő kebelét. A haza pedig nem egyéb, mint egy utilizálandó terület a katonai intézmények részére. Ezt mutatja a kémszer. Az eredménynyel meg lehet elégedve — Krieghammer, Bertha Miklós. Szidóeszteség: Teréz-körút 19. sz. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz. Előfizetési ár: nefryed évre 3 írt 60 kr. •greez évre 14 ftt — kr. Egyes szám ára: beiykaa 4 kr. Ti«éke»«kr. Lapunk mai szám? 16 oldal. Budapest, május 31. A képviselőház holnap, június hó 1-én déli 1él órakor formális ülést tar. Ez az ülés valószínűleg igen érdekes lesz, amennyiben a kormány be fogja nyújtani a szesz- és cukorfogyasztásra vonatkozó törvényjavaslatokat. Új tervek. A kiegyezési kérdésben új tervek merülnek föl. Eddig a kérdés a közvélemény előtt úgy állott, amint azt a Bánffyféle provizóriumos törvény helybenhagyta : t. i. vagy alkotmányos után megkötött váraszövetség Ausztriával, vagy önálló vámterület. Most már mindenki tudja, hogy az előbbi eset teljesen lehetetlen, legire tehát következnék a második. Ennek elkerülései és kijátszása végett merülnek fel az új tervek, amelyek oda lyukadnak ki, hogy a közös vámterület fentartásával és a két állam közötti vámsorompók mellőzésével az «önálló berendezkedés» csak a fogyasztási területek elválasztására szorítkozzék, vagyis ne terjedjen túl azon, ami a kiegyezési javaslatokban a fogyasztási adók beszedése tekintetében már bennfoglaltatik. Hogy mi lehet ennek az eljárásnak a czélja, ma még