Magyarország, 1899. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)
1899-09-01 / 241. szám
Budapest, 1899. péntek, szeptember 1. MAGYARORSZÁG Eenauld: Én csak azt ismételtem, amit Dreyfus beszélt. Demange: De hiszen ilyen szavak nem maradhattak minden benyomás nélkül önre. Eenauld: Én csak azt mondtam, hogy nem tett reám benyomást a vallomás. Demange: A semmitőszék előtt ön azt mondotta, hogy ön azon a nevezetes napon rendes jelentést tett. E jelentés így szól: Abban az időben . . . K különös nem történt . . „ Nem tartotta ön szükségesnek, hogy följegyezzen oly fontos dolgot, mint amilyen Dreyfus vallomása volt? Renauld: Nekem nem az volt a föladatom, hogy a vádlott vallomására vigyázzak, és én nem tagadok le abból semmit. Demange: A semmitőszék előtt ön azt mondotta : — Úgy látszott, mintha Dreyfus igazolni akarta volna magát, de vallomása tényleg így történt! Renauld: Ez is személyes véleményem volt, amelyre nézve kikérdeztek. Nem tudom mit tekintenek bizonyos emberek vallomásnak, és mit magyarázatnak. Ez a megkülönböztetés reájuk tartozik, engem nem érdekel. Labori: Miért őrizte meg jegyzőkönyvét 4 évig, miért tépte szét éppen akkor, mikor fontossá lett ? Renauld: Ez személyes ügy, és nem tudom, miért tartogattam volna tovább, hiszen összetéphettem, miután Cavaignac-ral közöltem és ő másolatot készített magának. Dreyfus ellennyilatkozata, Renauld vallomásának befejezése után Dreyfus fölállott és következőleg szólott: — Nem igaz, hogy Lebrun Renauld kapitány engem elhagyott, amikor a teremben voltam, ahol vigyáztak rám. Szavaim ezek voltak : »Ártatlan vagyok, hangosan fogom kikiáltani a népnek; a miniszter ezt nagyon jól tudja.« Ez célzás volt Paty du Clam látogatására, amikor ő a miniszterről beszélt nekem. Azzal fejeztem be szavaimat: «Remélem, hogy három év múlva tudni fogják ártatlanságomat». És most — Dreyfus e szavaknál a bírósághoz fordul — engedje meg, hogy csodálkozásomat fejezzem ki azon, hogy öt év múltán szavaimat átalakítják. Ártatlanságomat erősítgettem az első szavakkal is, az utolsókkal is. Nem értem, mi lehetett ez átalakításnak az érdeke; ez olyan eljárás, amelyen minden tisztességes embernek meg kell botránkoznia. Lebrun-Renauld ezzel eltávozott a tanuk sorompója elöl. Az elnök fölhívja Anthoine kapitány. A kapitány hivatkozik d'Attel vallomására, mely épp úgy hangzik, mint a Lebrun-Renauld előtt tett vallomása. Azt azonban Lebrun-Renauld és Mercier tábornok is beismeri, hogy Dreyfus d'Attellel egyáltalán nem is beszélt, Guérin ezredes, Guérin ezredes, a következő tanú, vallomásában kijelenti, hogy Lebrun-Renauld kapitány mindjárt Dreyfus kapitány lefokozása után beszámolt neki azzal, hogy Dreyfus vallomásttett, amelyben beismerte az árulást, de azzal mentegetődzött, hogy a vállrojtok fénye csábította őt el. Ha ő okmányokat szolgáltatott ki— így adta azt nekem elő Renauld — úgy azért tette azt, hogy fontosabbakat kapjon. — Én — folytatta Guerin — felkértem Renauld-t, hogy ismételje a többi katonatisztek előtt is a vallomást, amit Renauld meg is tett. Dreyfus a dobogóról lelépő Guérin ezredesre mérges pillantásokat vetett, aki azonban anélkül, hogy Dreyfusra pillantást is vetett volna, távozott a tanúk padjáról. A többi tanú, Guerin ezredes után Peyrollett ellenőrt hallgatták ki, aki a semmitőszék előtt tett vallomását ismételte. Foszinetti őrnagy idézi Lebrun-Renaulddal folytatott beszélgetését, amelynek folyamán Renauld azt mondotta, hogy Dreyfus előtte sem egész, sem részbeni vallomást nem tett. Renauld és D’Attel nem szóltak előtte egy szót sem Dreyfus beismerő vallomásáról. Eoger és Boisdeffre néhány helyreigazító megjegyzése után az elnök az ülést háromnegyed 12 órakor berekesztette. Epizódok: Paris, aug. 31. Több lap jelentése szerint a Dreyfus-per tárgyalását szeptember 7-én vagy 9-én fejezik be. Paris, aug. 31. A Figaro azt írja, hogy Maurod akadémikus beszélgetett Freydinet volt hadügyminiszterrel ennek a haditörvényszék előtt való kihallgatása után. Freycinet Dreyfus fölmentését kívánta, mégpedig a közvélemény megnyugtatása végett. — Dreyfus újabb elítélésének — mondotta állítólag a volt hadügyminiszter — az volna a következménye, hogy a most uralkodó szakadás tovább tartana. Ugyancsak a Figaro jelentése szerint Brougére tábornok megvizsgálta Tavernier vizsgálati aktáit és nem talált bennök egyebet, mint hogy Du Paty főnökei parancsainak engedelmeskedett. Paris, aug. 31. Bertillon szakértő módszere 150,000 frankjába került a kormánynak. A tömérdek okmány, fényképrajz, grafikai ábrázolások és az ezekkel való kísérletezés ennyi pénzt emésztett fel. Érdekes a dologban, hogy az eszme nem Bertilloné, hanem egy La Boussoniére nevű hirhedt hamisítóé. La Boussoniére hőse volt egy nyolcz év előtt lefolyt szenzácziós pör- Tiek. La Boussoniére végrendeletet hamisított, de bűne kisült és bevallván a hamisítást, elmagyarázta Bertillonnak az ő hamisítási módszerét. Erre alapította Bertillon az ő híres módszerét. Paris, aug. 31. A naczionalista lapok mozgalmat indítottak egy Henry-nak emelendő emlékszobor ügyében. Legközelebb megkezdik a nyilvános gyűjtést is. Páris, aug. 31. A Zola és Aurora elleni per tárgyalásának határnapját november hó 23-ikára tűzték ki és pedig a versaillesi esküdtszék előtt. A kamarák egybehívása. Paris, aug. 31. Százhuszonhét képviselő beadványt írt alá, amelyben a képviselőház elnökségét fölszólítják a kamara összehívására. Guérin vára, Pária, aug. 31. Az éjszaka a rue Chabrolban nyugodtan telt el. Guérin, mint rendesen, hajnalban körüljárt a háztetőn. Az éjszaka folyamán letartóztattak három részeg embert, akik a rue Chabrol bejáratánál azt kiáltották : «Éljen Guérin! Le a zsidókkal /» Oroszt regény a borderéről. Brüsszel, aug. 31. A Messager de Bruxelles itteni antirevizionista újság szenzácziós czikket közöl a Dreyfusügyről. A nevezett újság kijelenti, hogy információit egy magas állású orosz diplomatától kapta. A közlemény így hangzik: A borderét Dreyfus írta és küldte Schwartzkoppennek, aki viszont azonnal elküldte Vilmos császárnak, mert a császár személyesen vezeti a francziaországi kémkedési ügyeket. A császár a bordéré szélére írta a megjegyzéseket és a Schwartzkoppennek szóló utasításokat, azután visszaküldette Parisba, ahol tudvalevőleg a francziák kezei közé került. Mikor a franczia kormány rájött az árulásra, roppant zavarba jött a fölött, hogy mitévő legyen. Hanotaux külügyminiszter ellenezte a pert, Mercier ellenben követelte. A habozásnak az Éclair egy közlése vetett végett. Ez a lap egy szenzácziós czikkben nyilvánosságra hozta, hogy a vezérkarban egy áruló tiszt van, aki Németországnak fontos okmányokat szolgáltatott ki. Ez a közlemény lebillentette a mérleget és Dreyfust letartóztatták. Rögtön ezután Münster párisi német nagykövet kormánya megbízásából Casimir-Périerhez, majd Hanotauxhoz ment, ahol követelte, hogy jelentsék ki hivatalosan, hogy Németország távol áll az ügytől. Mikor Münster megtudta, hogy a borderó a francziák kezébe került, azt követelte, hogy adják vissza, mert különben azonnal elhagyja Párist. A franczia kormány, csakhogy elkerülje a háborút, visszaadta a borderót. Ezért nem lehet most az eredeti okmánynyal bebizonyítani Dreyfus bűnösségét. Mielőtt azonban visszaadták a horderét, Mercier hadügyminiszter néhány minisztertársával egyetértőleg hiteles másolatot készíttetett róla, melyről azonban hiányzottak a német császár széljegyzetei, úgy hogy azt az okmányt minden komoly diplomácziai következmény nélkül be lehetett mutatni a haditörvényszéknek. A másolat készítése így történt: először a borderót lefotografálták, de a csrckén eltüntették a német császár széljegyzeteit. Ez a fénykép volt a borderó másolatának modellje, amely után Eszterházy őrnagy Sandherr ezredes parancsára lemásolta a borderót. Mercier azonban a maga számára csináltatott egy és csakis egyetlenegy clichét, amelyen rajta vannak a német császár széljegyzetei is. Ez a cliché Mercier birtokában van és ennek a felmutatása lett volna az a döntő bizonyíték, amelyről anynyit beszéltek. Közben Mercier bejelentette, hogy új bizonyítékokkal is elő fog állani, ami arra indította a franczia kormányt, hogy Delcasse külügyminisztert Szt.-Pétervárra küldje. Attól tartott ugyanis, hogy Mercier vallomása következtében konfliktusba keveredik Németországgal, ezért előre akarta magának biztosítani Oroszország támogatását. Delcassé informálta a czárt és Muravievet, hogy a Waldeck-Rousseau-kabinet minden óvóintézkedést megtesz a komplikácziók elkerülésére. Először is, a per tartama alatt az összes naczionalista és antiszemita agitátorokat fogva tartja. Méreiért pedig figyelmeztették, hogy ha felmutatja a kérdéses cskkét, rögtön letartóztatják és árulás miatt a legfőbb haditanács elé állítják. A czár biztosította Delcassét, hogyha Németország ezt az alkalmat fölhasználná és háborút provokálna, segíteni fogja Francziaországot Abban is megegyeztek, hogy ha Mercier mégis felmutatná a kérdéses okmányt és a helyzet komplikálódnék, Merciert letartóztatják és Németország támadását megakadályozandó, azonnal elrendelik a mozgósítást. Delcassé augusztus 11-én esteli 11 órakor érkezett vissza Szt.-Pétervárról Párisba. Augusztus 12-én hajnali 4 órakor letartóztatták Derouléde-ot és a royalista, valamint a naczionalista és antiszemita agitátorokat. Aznap mondta el Mercier vallomását a rennesi haditörvényszék előtt, de a rettegett okmány felmutatása elmaradt. Ugyancsak azon a napon hirtelen félbeszakították az alpesi nagy hadgyakorlatokat és a többi hadgyakorlatokat elhalasztották. tavirítok. Lázadás Szudánban. London, aug. 31. Kitchener tábornok jelenti: A máhdisták lázadást kíséreltek meg, amelyet Mohammed Cherif kalifa, a máhdi által annak idején kinevezett négy kalifa egyike, és a máhdinak két fia szított, akiknek megengedték, hogy a Fehér-Nílus partján lévő Ehukaba faluban lakjanak. Egy kis egyiptomi csapat kivonult a lázadók letartóztatására, de a dervisek megtámadták. Cherif és a máhdi két fia elesett a harczban. A falut felgyújtották. Az egyiptomi katonák közül egy tiszt és két közkatona megsebesült .