Magyarország, 1899. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)

1899-09-01 / 241. szám

Budapest, 1899. péntek, szeptember 1. MAGYARORSZÁG Eenauld: Én csak azt ismételtem, a­mit Dreyfus beszélt. Demange: De hiszen ilyen szavak nem ma­radhattak minden benyomás nélkül önre. Eenauld: Én csak azt mondtam, hogy nem tett reám benyomást a vallomás. Demange: A semmitőszék előtt ön azt mon­dotta, hogy ön azon a nevezetes napon rendes jelentést tett. E jelentés így szól: Abban az időben . . . K különös nem történt . . „ Nem tartotta ön szükségesnek, hogy följe­gyezzen oly fontos dolgot, mint a­milyen Dreyfus vallomása volt? Renauld: Nekem nem az volt a föladatom, hogy a vádlott vallomására vigyázzak, és én nem tagadok le abból semmit. Demange: A semmitőszék előtt ön azt mon­dotta : — Úgy látszott, mintha Dreyfus igazolni akarta volna magát, de vallomása tényleg így történt! Renauld: Ez is személyes véleményem volt, a­melyre nézve kikérdeztek. Nem tudom mit tekintenek bizonyos emberek vallomásnak, és mit magyarázatnak. Ez a megkülönböz­tetés reájuk tartozik, engem nem érdekel. Labori: Miért őrizte meg jegyzőkönyvét 4 évig, miért tépte szét éppen akkor, mikor fon­tossá lett ? Renauld: Ez személyes ügy, és nem tudom, miért tartogattam volna tovább, hiszen össze­téphettem, miután Cavaignac-r­al közöltem és ő másolatot készített magának. Dreyfus ellennyilatkozata, Renauld vallomásának befejezése után Dreyfus fölállott és következőleg szólott: — Nem igaz, hogy Lebrun Renauld kapitány engem elhagyott, a­mikor a teremben voltam, a­hol vigyáztak rám. Szavaim ezek voltak : »Ártat­lan vagyok, hangosan fogom kikiáltani a népnek; a miniszter ezt nagyon jól tudja.«­ Ez c­élzás volt Paty du Clam látogatására, a­mikor ő a miniszterről beszélt nekem. Azzal fejeztem be szavaimat: «Remélem, hogy három év múlva tudni fogják ártatlanságomat». És most — Dreyfus e szavaknál a bírósághoz fordul — engedje meg, hogy csodálkozásomat fejezzem ki azon, hogy öt év múltán szavaimat átalakítják. Ártatlansá­gomat erősítgettem az első szavakkal is, az utolsókkal is. Nem értem, mi lehetett ez átala­kításnak az érdeke; ez olyan eljárás, a­melyen minden tisztességes embernek meg kell bot­­ránkoznia. Lebrun-Renauld ezzel eltávozott a tanuk sorompója elöl. Az elnök fölhívja Anthoine kapitány. A kapitány hivatkozik d'Attel vallomására, mely épp úgy hangzik, mint a Lebrun-Renauld előtt tett vallomása. Azt azonban Lebrun-Renauld és Mercier tábornok is beismeri, hogy Dreyfus d'Attellel egyáltalán nem is beszélt, Guérin ezredes, Guérin ezredes, a következő tanú, vallomá­sában kijelenti, hogy Lebrun-Renauld kapitány mindjárt Dreyfus kapitány lefokozása után beszámolt neki azzal, hogy Dreyfus vallomást­­tett, a­melyben beismerte az árulást, de azzal mentegetődzött, hogy a vállrojtok fénye csábí­totta őt el. Ha ő okmányokat szolgáltatott ki­­— így adta azt nekem elő Renauld — úgy azért tette azt, hogy fontosabbakat kapjon. — Én — folytatta Guerin — felkértem Renauld-t, hogy ismételje a többi katonatisztek előtt is a vallomást, a­mit Renauld meg is tett. Dreyfus a dobogóról lelépő Guérin ezredesre mérges pillantásokat vetett, a­ki azonban a­nélkül, hogy Dreyfusra pillantást is vetett volna, távozott a tanúk padjáról. A többi tanú, Guerin ezredes után Peyrollett ellenőrt hall­gatták ki, a­ki a semmitőszék előtt tett vallo­mását ismételte. Foszinetti őrnagy idézi Lebrun-Renaulddal folytatott beszélgetését, a­melynek folyamán Renauld azt mondotta, hogy Dreyfus előtte sem egész, sem részbeni vallomást nem tett. Renauld és D’Attel nem szóltak előtte egy szót sem Dreyfus beismerő vallomásáról. Eoger és Boisdeffre néhány helyreigazító megjegyzése után az elnök az ülést háromne­gyed 12 órakor berekesztette. Epizódok: Paris, aug. 31. Több lap jelentése szerint a Dreyfus-per tár­gyalását szeptember 7-én vagy 9-én fejezik be. Paris, aug. 31. A Figaro azt írja, hogy Maurod akadémikus beszélgetett Freydinet volt hadügyminiszterrel ennek a haditörvényszék előtt való kihallgatása után. Freycinet Dreyfus fölmentését kívánta, még­pedig a közvélemény megnyugtatása végett. — Dreyfus újabb elítélésének — mondotta állítólag a volt hadügyminiszter — az volna a következménye, hogy a most uralkodó szakadás tovább tartana. Ugyancsak a Figaro jelentése szerint Brou­­gére tábornok megvizsgálta Tavernier vizsgálati aktáit és nem talált bennök egyebet, mint hogy Du Paty főnökei parancsainak engedel­meskedett. Paris, aug. 31. Bertillon szakértő módszere 150,000 frankjába került a kormánynak. A tömérdek okmány, fénykép­rajz, grafikai ábrázolások és az ezekkel való kísér­letezés ennyi pénzt emésztett fel. Érdekes a dolog­ban, hogy az eszme nem Bertilloné, hanem egy La Boussoniére nevű hirh­edt hamisítóé. La Boussoniére hőse volt egy nyolcz év előtt lefolyt szenzácziós pör- Tiek. La Boussoniére végrendeletet hamisított, de bűne kisült és bevallván a hamisítást, elmagyarázta Bertillonnak az ő hamisítási módszerét. Erre alapí­totta Bertillon az ő híres módszerét. Paris, aug. 31. A naczionalista lapok mozgalmat indítottak egy Henry-nak emelendő emlékszobor ügyében. Legköze­lebb megkezdik a nyilvános gyűjtést is. Pár­is, aug. 31. A Zola és Aurora elleni per tárgyalásának határnapját november hó 23-ikára tűzték ki és pedig a versaillesi esküdtszék előtt. A kamarák egybehívása. Paris, aug. 31. Százhuszonhét képviselő beadványt írt alá, a­melyben a képviselőház elnökségét fölszólítják a kamara összehívására. Guérin vára, Pária, aug. 31. Az éjszaka a rue Chabrolban nyugodtan telt el. Guérin, mint rendesen, hajnalban körüljárt a ház­tetőn. Az éjszaka folyamán letartóztattak három ré­szeg embert, a­kik a rue Chabrol bejáratánál azt kiáltották : «Éljen Guérin! Le a zsidókkal /» Oroszt regény a borderéről. Brüsszel, aug. 31. A Messager de Bruxelles itteni antirevizio­­nista újság szenzácziós czikket közöl a Dreyfus­­ügyről. A nevezett újság kijelenti, hogy infor­­mác­ióit egy magas állású orosz diplomatától kapta. A közlemény így hangzik: A borderét Dreyfus írta és küldte Schwartz­­koppennek, a­ki viszont azonnal elküldte Vilmos császárnak, mert a császár személyesen vezeti a francziaországi kémkedési ügyeket. A császár a bordéré szélére írta a megjegyzéseket és a Schwartzkoppennek szóló utasításokat, azután visszaküldette Parisba, a­hol tudvalevőleg a francziák kezei közé került. Mikor a franczia kormány rájött az árulásra, roppant zavarba jött a fölött, hogy mitévő le­gyen. Hanotaux külügyminiszter ellenezte a pert, Mercier ellenben követelte. A habozásnak az Éclair egy közlése vetett végett. Ez a lap egy szenzácziós czikkben nyilvánosságra hozta, hogy a vezérkarban egy áruló tiszt van, a­ki Németországnak fontos okmányokat szolgálta­tott ki. Ez a közlemény lebillentette a mérleget és Dreyfust letartóztatták. Rögtön ezután Münster párisi német nagy­követ kormánya megbízásából Casimir-Périer­­hez, majd Hanotauxhoz ment, a­hol követelte, hogy jelentsék ki hivatalosan, hogy Német­ország távol áll az ügytől. Mikor Münster meg­tudta, hogy a borderó a francziák kezébe ke­rült, azt követelte, hogy adják vissza, mert kü­lönben azonnal elhagyja Párist. A franczia kor­mány, csakhogy elkerülje a háborút, visszaadta a bord­erót. Ezért nem lehet most az eredeti okmánynyal bebizonyítani Dreyfus bűnösségét. Mielőtt azonban visszaadták a horderét, Mer­cier hadügyminiszter néhány minisztertársával egyetértőleg hiteles másolatot készíttetett róla, melyről azonban hiányzottak a német császár széljegyzetei, úgy hogy azt az okmányt minden komoly diplomácziai következmény nélkül be lehetett mutatni a haditörvényszéknek. A másolat készítése így történt: először a borderót lefotografálták, de a csrckén eltüntet­ték a német császár széljegyzeteit. Ez a fény­kép volt a borderó másolatának modellje, amely után Eszterházy őrnagy Sandherr ezredes pa­rancsára lemásolta a borderót. Mercier azonban a maga számára csináltatott egy és csakis egyetlenegy clichét, a­melyen rajta vannak a német császár széljegyzetei is. Ez a cliché Mercier birtokában van és ennek a felmutatása lett volna az a döntő bizonyíték, a­melyről any­­nyit beszéltek. Közben Mercier bejelentette, hogy új bizo­nyítékokkal is elő fog állani, a­mi arra indí­totta a franczia kormányt, hogy Delcasse kül­ügyminisztert Szt.-Pétervárra küldje. Attól tar­tott ugyanis, hogy Mercier vallomása következ­tében konfliktusba keveredik Németországgal, ezért előre akarta magának biztosítani Orosz­ország támogatását. Delcassé informálta a czárt és Muravievet, hogy a Waldeck-Rousseau-kabinet minden óvó­­intézkedést megtesz a komplikácziók elkerülé­sére. Először is, a per tartama alatt az összes naczionalista és antiszemita agitátorokat fogva tartja. Méreiért pedig figyelmeztették, hogy ha felmutatja a kérdéses csk­két, rögtön letartóz­tatják és árulás miatt a legfőbb haditanács elé állítják. A czár biztosította Delc­assét, hogyha Német­ország ezt az alkalmat fölhasználná és háborút provokálna, segíteni fogja Francziaországot Abban is megegyeztek, hogy ha Mercier mégis felmutatná a­ kérdéses okmányt és a helyzet komplikálódnék, Merciert letartóztatják és Né­metország támadását megakadályozandó, azon­­nal elrendelik a mozgósítást. Delcassé­ augusztus 11-én esteli 11 órakor érkezett vissza Szt.-Pétervárról Párisba. Augusz­tus 12-én hajnali 4 órakor letartóztatták Derou­­léde-ot és a royalista, valamint a naczionalista és antiszemita agitátorokat. Aznap mondta el Mercier vallomását a ren­­­nesi haditörvényszék előtt, de a rettegett ok­mány felmutatása elmaradt. Ugyancsak azon a napon hirtelen félbeszakították az alpesi nagy hadgyakorlatokat és a többi hadgyakorlatokat elhalasztották. tavirítok. Lázadás Szudánban. London, aug. 31. Kitchener tábornok jelenti: A máhdisták lázadást kíséreltek meg, a­melyet Mohammed Cherif kalifa, a máhdi által annak idején kinevezett négy kalifa egyike, és a máhdinak két fia szított, a­kiknek meg­engedték, hogy a Fehér-Nílus partján lévő Ehukaba faluban lakjanak. Egy kis egyiptomi csapat kivonult a lázadók letartóztatására, de a dervisek megtámadták. Cherif és a máhdi két fia elesett a harczban. A falut felgyújtot­ták. Az egyiptomi katonák közül egy tiszt és két közkatona megsebesült .

Next