Magyarország, 1901. december (8. évfolyam, 285-308. szám)
1901-12-01 / 285. szám
Budapest, lyni, vasárnap, deczember MAGYARORSZÁG (A bécsi tárgyalások.) Minden évben, mielőtt ő felsége a vadászatokra menne, vagy karácsonyi szünetre visszavonulna Mária Valéria főherczegnő családja körébe, Bécsben konferencziára gyűlnek össze a király elnöklete alatt a közös miniszterek, a két állam miniszterelnöke, pénzügyminisztere és honvédelmi miniszterei. Ennek a felség elnöklete alatt megtartott tanácsnak az a feladata, hogy megállapítsa a jövő évi katonai feladatok megoldását. A jövő év nagyon fontos katonai ügyeket fog a törvényhozás elé hozni. A trónbeszéd már jelezte a véderőtörvény előterjesztését. Beavatottak értesülése szerint az újonosjutalékot okvetlenül fel akarják emelni. Ezzel kapcsolatosan a hadsereg beosztásának néhány kérdése is napirendre kerül, amennyiben új hadosztályok lesznek alakítandók. Az új ágyuk kérdése túl van már a kísérletezés stádiumán és a delegáczióktól az idén már az új ágyuk megrendelésére az első részlet megszavazását fogják kérni. Ugyancsak a legközelebbi időben kerül a törvényhozás elé a katonai büntető-törvényjavaslat is, mely a közös hadügyminisztériumban elkészülve, már a két állam igazságügyminisztere által is felülbíráltatott és így rendes parlamentáris megvitatás alá kerülhet, úgy halljuk, hogy a javaslat sok tekintetben hasonlít a porosz katonai büntető törvénykönyvhöz. A mostani auditoriális rendszer meg fog szűnni, de az a széles védelmi alap, amely pl. a bajor katonai büntető törvénykönyvben megvan, a mienkben ezúttal is hiányozni fog. Ezen katonai kérdések előkészítései közül a mostani konferencziának még más jelentőséget is tulajdonítanak. Közeledik az idő, mikor a nemzetközi kereskedelmi szerződések megnyitotásáról gondoskodni kell. A kormányoknak meg kell állapodniok abban, hogy melyik külállammal szüntettessék meg a jelenleg fönálló szerződés és melyekkel hosszabbíttassék az meg a jelenlegi alapon. Mindezek a kérdések oly nagy fontossággal szemüket a keleti nap ereje és ezért nem tudták talán egészen hűen és jellemzően visszaadni. De Noire teleszívta magát a Kelet legintimebb atomjaival is, s míg mások csak a nekik bizarr részleteket vagy jeleneteket festették meg onnan, addig ő vásznaira lehelte egészen a napnak azt a mérhetetlen birodalmát. Ő a végtelen határok és a végtelen nyugalom festője. Bejárta Afrika összes partjait, s mint egy nomád arab, sátorát majd itt, majd amott ütötte föl. A karavánjárta kígyózó utakon belehatolt a pusztába, lefestette azokat a különös alakzatú dombokat és pirostetejű hegyeket, amelyeket a nap már egészen keresztül égetett. Nem maradt titok előtte semmi, sem a fényben, sem azokban az áttetsző árnyékokban. Ismeri az egésznek anatómiáját és jellegét. Szóval, művészi hatalmába kerítette a Saharát. Nőire igazán nem tanult senkitől, csakis egyedül a természettől. Ezért olyan eredeti és olyan hajthatatlan talentum ez a különben félénk természetű ember. Ezzel a kiállításával teljesen meghódította Párist és ma híres ember lett a tegnap még ismeretlen küzdőbírnak, hogy a tegnapi konferencziát minden valószínűség szerint már rövid idő múlva folytattatni fogják. (Viszonyunk Szerbiával.) Egy magánlevélből vesszük a következő részletet. Amióta a szerb királyi párnak meg kellett győződnie arról, hogy a pétervári udvar rokonszenve alaposan megcsappant, a belgrádi konak mindent elkövet, hogy ismét visszanyerje az osztrák-magyar politikai körök jóakaratát. Különösen azóta, hogy az Obrenovics-dinasztia állandósága a trónöröklés kérdésének megoldatlansága miatt éppenséggel nincs biztosítva. A szerb királyhoz közelálló szerb diplomaták erősen dolgoznak most azon, hogy Bécsben és Budapesten ismét visszaállítsák azt a régi viszonyt, amely Milán király élete idején monarchiánk és Szerbia között fönnállott. Erre a törekvésre vezethető vissza, hogy Golubovszkynál járt legutóbb egy szerb államférfi, kinek látogatása után rövid idő múlva külön megbízatásban a londoni szerb követ is fölkereste Goluchovszkyt. A szerb dinasztia az osztrákmagyar monarchiában keres támaszt, miután azt Oroszországban, úgy látszik, nem találja már meg. Hogy az osztrák-magyar diplomácia hajlandó lesz-e Szerbiát mint megtért fiút ismét kegyeibe visszafogadni, az más kérdés. (Új főispánok.) A múlt héten nyilvánosságra jött négy főispánváltozáson kívül a legközelebbi napokban még két újabb főispánváltozás várható. A pozsonyi főispánt, báró Vay Dénest, kinek lemondását már régebben közöltük, magánviszonyai kényszerítik, hogy lemondásához ragaszkodjék. A kormány hír szerint gróf Esterházy Mihályt, a Nemzeti Kaszinó igazgatóját óhajtja ez állásra megnyerni, kit, mint pozsonyi nagybirtokost, ez állásra igen szerencsés akvizícziónak tartanak. A második távozó főispán a torontáli, Rónay Jenő lenne, akit hiába iparkodtak megmenteni a torontáli régi rendszer emberei, őt többé állásában megtartani — mint értesülünk — nem lehet. Utódjára nézve még nem történt megállapodás. Budapest, nov. 30. A közös miniszteri tanácskozások. Tegnap délután — mint Bécsből jelenti telefonon tudósítónk — a Hofburgban közös minisztertanács volt, amelyen a király is részt vett. A miniszterek közül jelen voltak: Széll Kálmán magyar miniszterelnökön, Lukács Béla magyar pénzügy- és Fejérváry báró magyar honvédelmi miniszteren kívül dr. Körber osztrák miniszterelnök, Ooluchowsky gróf külügyminiszter, Kállay közös pénzügy- és Krieghammer báró közös hadügyminiszter, továbbá Spaun báró tengernagy, Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter és Welsersheimb gróf osztrák honvédelmi miniszter. A tanácskozáson, mint jól informált parlamenti körökben beszélik, a monarchia két államát közösen érdeklő ügyekben folyt a tárgyalás. Nincsen kizárva, hogy a konferenczián a delegácziók legközelebbi összeillésének előkészítéséről is tanácskoztak, továbbá szó volt a közös költségvetés megállapításáról is, noha nem remélhető, hogy a delegácziók rövid időn belül egybehivassanak és ennek időpontja nincs is még megállapítva. Széll Kálmán miniszterelnök tegnap hosszabb értekezést folytatott az osztrák miniszterelnökkel. Úgyszintén Lukács pénzügyminiszter is tárgyalt Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszterrel, amely tanácskozásnak a miniszterek tárczáit érdeklő ügyek volt a tárgya. Lukács pénzügyminiszter még tegnap délután elutazott Bécsből, míg Széll Kálmán miniszterelnök Bécsből az éj folyamán Rátótra utazott. Az a föltevés, mintha Széli azért utazott volna Bécsbe, hogy a képviselőház tegnapelőtti üléséről külön kihallgatáson jelentést tegyen a királynak, nem nyert beigazolást. A miniszterelnök nem volt a királynál kihallgatáson s igy valószínű, hogy Széll más módon már előbb igazolta magát a király előtt a képviselőházban elmondott kijelentéseiért. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, aki már hétfő óta tartózkodik Bécsben, ma délután visszatér Budapestre. Vatikáni a nagykövetünk. Bécsi tudósítónk jelenti. Megerősítik azt a hírünket, hogy Szécsen Miklós gróf külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykövetté nevezték ki. Szécsen Miklós 1881-ben lépett a diplomáczia szolgálatába. Konstantinályban, Rómában, Párisban, Péter-* Nem írhatom le minden képét: Algírt, amint a napfelkelte bearanyozza, Oázisait, amint elrejtőznek a homoktengerben, azokat a nagy sós mezőket, amelyek úgy néznek ki messziről, mint a csillogó tengerszemek. .. pálmákat, melyek árnyékában egy tigris hűsöl, vagy a kargsu minareteket, melyeknek erkélyéről hirdetik azimák idejét. Csak egyet említek itt meg, amelyen együtt van megfestve a végtelenség — a nyugalommal. E kétméteres vásznon a nap alkonyi fény ei szórja az aranyat és a rózsaszínnek minden árnyalatát. A pusztaság szomorúsága és hullámzásának egyenetlen szőnyege terül el párás, forró levegőben. Imitt- amott sötétebb foltok jelzik az oázisokat, s olyan hatásuk van, mint egy óriási párduczszőnyegnek. Ezen a szűk vásznon elhozta magával Noire az egész nagy Saharát. Fenséges órákra lebilincselő hatású műremek ez. Alig lehet tőle megszabadulni. Mikor ennek a képnek a tanulmányát festette a művész, épp arra járt a megboldogult Rudolf magyar királyfi is. Megcsodálta és meg is vette magának, így csak az itteni mása kerül most majd a Luxembourg-galériába. Úgy éreztem magamat e kiállításban, mintha ismét ott volnék Abd-el-Kader földjén, az izzó homoksivatagban. Még jobban ebbe az illúzióba ringatott, mikor a sarokból nesztelenül, mint egy angora macska, előjött egy kis fekete hajú berber asszony. Sárga színű arcza fáradt volt, levert. Csak a szemei villogtak tüzesen. Leült a „ Végtelen“ kép alá s orientális kiejtéssel panaszkodott az urának előttem, vontatott hangon : — «Mester, ha ez a képed itt nem volna ... nem birnám ki tovább ebben a színtelen, hideg országban . . .» Az esti köd töltötte be a Richelieu-utczát, mire ott tudtam hagyni e kiállítást . . . Akkor vontatták arra éppen Heine márványszobrát ... Föltámadt lelkemben a sorvasztó vágyak költőjének rég elhangzott szava, amely úgy ideillett éppen : «Ein Fichtenbaum steht einsam, Er tiäumt von einer Palme 1 . . .» A Cinikusok. Tanulmány az antik ethika köréből. Irta Sebestyén Károly. (Filozófiai Írók Tára, XVI-ik kötet.) Körülbelül négy éve, hogy Sebestyén Károly ugyancsak a Filozófiai Írók Tára czimü becses vállalatban kiadta a Görög gondolkodás kezdetei czimü munkáját. Nemcsak a napi sajtó, hanem a szakfolyóiratok is a legnagyobb elismeréssel méltatták Sebestyén művét. A szíves fogadtatás után igen helyesen tette Sebestyén, hogy visszatért régi szerelméhez, a görög filozófusokhoz. Manapság ezt a régi szerelmet is meg kell becsülni. Mert tudnivaló, hogy filológiai íróink nem kis része ide-oda csapong szaktudománya tágas mezején; ma filológus, holnap historikus, ha, teszem azt, ez a tudományág mutat nagyobb keresletet; de ez nem szegi útját annak, hogy mire harmadszor kipirul keleten a rózsaujjú hajnal, már egy archeológiai korszakalkotó munka ne készüljön ugyanazon műhelyben. Azért becsülöm én sokra Sebestyén működését, hogy kitart kedvelt görög bölcselői mellett. Fiatal, munkás ember, kitől igen sokat várhatunk a görög bölcselők eddig oly kevéssé méltatott irodalmában. Művében lapozgatva mennyire megváltozik ezekről a cinikusokról eleve, jórészt a nevek után alkotott véleményünk! A leggondosabb régiségkutató nem állítja össze akkora gonddal a jelentéktelennek látszó cserépdarabokat, mint amekkora lelkiismeretességgel gyűjti össze szerzőnk a cinikusok szanaszétszóródott töredékeit. És e töredékekből mily mesteri kézzel építi föl az illető cinikusnak életelveit, meggyőződését, erkölcsi hitvallását, kortársaira való hatását, sőt világtörténeti jelentőségét. Mert tudnivaló, hogy Sebestyén nem elégszik meg a száraz, többnyire mondaszerű életrajzi adatokkal, hanem beszélteti a bölcselet magát, egy sorba állítja .