Magyarország, 1902. április (9. évfolyam, 78-103. szám)

1902-04-19 / 94. szám

10­ ­­ letét. — Hogy van az, hogy magukat senki sem látta a tanyán ? — Én sem láttam senkit. — Miért nem szólt maga senkinek sem a végrendeletről ? — Mert úgy hallottam, hogy Nagy Márton másik vég­rendeletet is hagyott, meg azután én nem akartam, hogy engem is úgy zavarának a csendőrök, mint a Bellaiékat. — Mikor Kaposvárott járt a bíróságnál s jegyzőkönybe mondta a végrendeletet, ki fizette a költségeit ? A zsebem. — Nagy Ákosnak sohasem szólt erről a végrendeletről, ő nem is biztatta magu­kat arra, hogy mit mondjanak ? — Én soha sem mondtam neki, ő sem mondta, hogy mit mondjak. — Tehát ma is állítja, hogy a végrendelet igaz ? — Állom, mert úgy igaz ahogy mondtam. Bodis Illés: Éppen úgy mondja el a végrendel­kezés történetét, mint az imént kihallgatott két testvére. A mesgreigazítás dolgában jártak a kör­mendi pusztán, ott találták Nagy Mártont, aki előt­tük szóval elmondta végrendeletét. Ő sem szólt senkinek a végrendelkezésről. — Nagy Ákos soha­sem mondta magának, hogy mit mondjon a bíró­ság előtt ? — Nekem soha, én csak azt mondtam, amit az öreg nagyságos úr a szívemre kötött. Mágori István Szabó Istvánnal kiment a kör­mendi pusztára valami ácsmunka végett. Nagy Mártont a kastély előtt látták, akkor már volt ott vagy öt ember, akikkel Nagy Márton beszélgetett és erre odafordult az emberekhez — már akkor ő Szabó Istvánnal együtt ott állt — és elmondta a végrendeletet. — Miért nem jelentette ezt a dolgot senkinek, hiszen tudta, hogy Nagy Ákost, meg né­hány embert letartóztattak a végrendelet miatt? — Én elmondtam Szalay ügyvéd úrnak, sőt mikor Polónyi nagyságos úr lent volt Kadarkúton, neki is elmondtam, nem tudom, emlékszik-e rá. — Milyen volt az öreg úr, amikor végrendelkezett ? — Kissé bágyadt volt, az arczán láttam egy kis törést. — Beszélt maga előzetesen az öreg úrral ? — Hogyne, nagyon gyakran! — Hát a vagyonáról beszélt-e ? — Akár csak megmondom, hogy én bizony azt is megmondtam neki, hogy miért zsugoriskodik, azt felelte, már én ezt a vagyont csak megtartom, mert az Ákos két fiának hagyom az egészet, nem egyszer mondta ezt nekem, ezerszer is meg merek rá esküdni. — Mégis furcsa, hogy az a nagy úr, aki­nek milliói vannak, magával a szegény emberrel beszélt a vagyonáról? — Még a szegényebbel is elbeszélgetett, nemcsak velem, aki huszonnégy évig dolgoztam a részére. — Nagy Ákos nem mondta magának mit valljon a végrendelet felől ? — Nem mondta nekem soha senki. — És megmarad a mellett, hogy az öreg úr úgy végrendelkezett, ahogy maga a bíróság előtt vallotta ? —• Megmaradok én uram, mert az úgy igaz. Délután a többi vádlottakat hallgatták ki. * Ügyvédi kamara. Az aradi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Fuksz Béla ügyvédet Szarvas, dr. Schuff Jenő ügyvédet pedig Orosháza székhely­ijei az ügyvédi lajstromba folytatólag felvette. * Honti állapotok. Ivánka Zsigmond Czobor László honti alispánról a törvényhatósági bizottsági ülésen azt mondotta, hogy jelentésével a kormányt félrevezette. Az ipolysági törvényszék ezért Ivánka Zsigmondot 360 korona pénzbüntetésre ítélte. A kir. Ítélőtábla II. büntető tanácsa Hérics Tóth János elnöklésével ma tárgyalta ezt az ügyet. A tárgya­láson Ivánka Zsigmond is megjelent, aki kije­lentette, hogy állítását fentartja, mert abban az időben Kaffka miniszteri biztos által is észlelt visszás állapotok még teljes mér­tékben észlelhetők voltak, holott az alispán a miniszternek ellenkező értelemben tett jelentést. Elő­adja, hogy ő mindig megyéje érdekében s az igaz­ság mellett küzdött s ezért nem egyszer szenvedett igazságtalanságot éppen a megyéje részéről. A kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét megsemmisítette és Ivánkát a vád és következményei alól fölmentette, mert bebizonyítottnak látta, hogy Ivánka állítása megfelelt a valóságnak. * Pázmándy Dénes sajtópere, Pázmándy Dénes pár évvel ezelőtt egy hírlapi czikkben, amelyben az állomási vendéglők ellen kelt ki, Stadler Károlyt, a keleti pályaudvar vendéglőjének bérlőjét is meg­támadta. Stadler ebben a czikkben üzleti reputáczióját látta sértve s ezért sajtópert indított Pázmándy ellen, akit a törvényszék fölmentett, mert úgy látta, hogy Pázmándy nem lépte át a jogos kritika határát. Az ítéletet a tábla is helyben hagyta, a Kúria azonban, amely ma tárgyalta a panaszos semmiségi panaszát, Katona Béla koronaügyész indítványára megsemmi­sítette a tábla itéletét s Pázmándyt a rágalmazás vétségében bűnösnek találván, őt 100 korona fő és 40 korona mellékbüntetésre ítélte. * A levélhordó gyilkosai. A kolozsvári esküdt­szék ma folytatja a főtárgyalást Bürger pénzesle­vélhordó gyilkosainak ügyében. A tárgyalásról tuda­­tunk ezeket táviratozza: Friedrich előéletére nézve volt munkaadója, Komáromy asztalos azt vallja, hogy közepes munkás volt, de gyakran kimaradozott s ezért elbocsátotta. Elnök: Mennyi volt a keresete? Komáromy: 8—9 forint hetenkint. Elnök: Látja Friedrich, hanyagsága volt az oka, hogy nem kereshette meg kenyerét. Hiszen annyi fizetése volt, hogy magafajta iparos megélhet belőle. Friedrich mentegetőzik. Azután több más tanú kihallgatása következik. Délután 4 órakor bírói szemle lesz. A bíróság megvizsgálja azt az íróasztalt, amelynek belsejében az volt írva, hogy Friedrich gyilkolta meg az özvegy asszonyt. * Beöthy László párbaja. Fracziány Gézának lovagias afférje támadt Beöthy Lászlóval, melyet karddal intéztek el. A törvényszék párviadal vétsége miatt vád alá helyezte mindkettőjüket s Oláh András bíró ma tárgyalta az ügyet. Kacziányi Géza szemé­lyesen jelent meg a tárgyaláson, Beöthy László kép­viseletében ügyvédje Rácz Dezső dr., aki ügyfelének betegségéről hatósági orvosi bizonyítványt adott át az elnöknek és kérte a tárgyalás elhalasztását. A törvényszék helyt adott a védő kérelmének. MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. szombat, április 19 ISTYILT-TÉR Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. /V INTERNATIONAL & 1 15845 (szerkesztő.) Néhány szeri használata után az arczról és kézről a szórt ész­t rövétlenül eltávolítja. Egy üveg tégely ára 6 korona. Főraktár:! |Drs. Kovács *yW/Su?au?7Port| Dr.FABINYI J. speczialista — volt kórházi szakorvos, rendel nemi betegségek ellen küldött 9—3-ig, este 6—8-ig. 15348 Budapesten, Erzsébet-körút 12. félemele JL­­­FVv. Schaffner Károlyná szül. Burgstaller Mária a maga és gyermekei név­ben meg­tört szívvel jelenti, hog­y felejthetetlen jó férje idScaffner Károly f. é. április hó 16-án, délután 2 órakor, életé­nek 67-ik és boldog házasságának 34-ik évé­ben, hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogultnak hittt tetemes folyó évi április hó 18-án délelőtt 11 órakor a ha­ottas házban. Mi­., Gwotta­ utcza 22. sz. a. a róm. kath. vallás szertartása szerint ünnepé­lyesen sz­eteltettek be, végleges nyugalomra pedig f. hó 19-én, d. e. 10 órakor, Zomboban a családi sírboltban helyeztetnek el. Az engesztelő szentmise áldozat az elhunyt­nak lelke üdvéért Zomborban f. hó 21-én, dél­előtt 9 órakor fog az urnák bemutattatni. Budapest, 1902. április hó 17-én. Béke és áldás poraira! özv. Schwerer Jánosné szül. Schaffner Mária özv. Márfy Lőrin­czné szül. Schaffner Teréz testvérei. Schaffner Béláné szül. Nádudvari Soltész Rózsa menye. Dr. Lovászy Márton veje. Schaffner Béla, Lovászy Mártonná szül. Schaff­ner Angela, Schaffner Károly gyermekei. Schaffner Rózsa, Schaffner Adrienne, ifj. Schaffner Béla, ifj. Lovászy Márton, Lovászy László unokái. KÖZGAZDASÁG Parafabehozatalunk. Budapest, április 18. A parafa oly specziális importc­ikk, melyre mindenképpen reászorulunk, mivel itt az ország­ban nem terem és a palac­kok dugaszolásánál egyelőre más anyaggal nem helyettesíthető. Mint minden behozatalunk, úgy ezen forgalom is évtizedeken keresztül fejletlen vámkülföldi összeköttetéseink folytán Ausztrián át jutott el hozzánk. Földrajzi helyzetünkből kifolyólag minden importáru, akár nyugatról, akár pedig északról özönlik az országba, előbb Ausztriát transitálja. Nagyrészt ezen állapot áll még fönn ma is, úgy, hogy a Spanyolországból és Algírból beho­zott parafa és parafadugó eladását főképp bécsi, brü­nni és prágai ügynökök közvetítik Magyar­­országba, így egyrészt a szállítási- másrészt az úgynevezett közvetítői- vagy ügynöki-díj osztrák c­égeknek jut. Ha már a parafa behozatala nem mellőz­hető, úgy legalább az importra érvényes azon közgazdasági felfogás érvényesüljön, hogy az ilető áru, melyben behozatalra vagyunk utalva, a közvetlen forgalomban képezze az adás-vevés tárgyát, vagyis az illető termelési ország és hazánk között közvetlen kereskedelmi kapocs lé­tesüljön és a szállítás, tökéletesen a magyar közlekedési politika irányzatainak feleljen meg és azon útirányokon bonyolódjék le, melyeket a hazai forgalmi politika hegemóniája részére ki­jelöl. Osztrák szomszédaink leleményességükkel mind­ebben megelőztek bennünket és szövet­kezve a svájczi és osztrák vasutakkal, valamint a Paris Lyon Méditerannée-vel, Genf—Bécsen át a spanyol behozatal részére oly szállítási szolgálatot (service de groupage) rendeztek be, mely czélszerűségénél fogva a szóban levő spanyol parafa-behozatalt ezen útvonalnak hosszú időkön át biztosította és ami a leg­figyelemreméltóbb, az osztrák ügynökök ezen üzletágban kifejtett agitáczionális működését hathatósan támogatta. Az 1900. év áruforgalmi statisztikája is iga­zolja, hogy az úgynevezett közvetlen reláczió sem forgalmi, sem gazdasági téren a spanyol termelőkkel és spanyol nagygyáros c­égekkel vagy egyáltalán nem, vagy csak hézagosan áll fenn, mert a lebonyolított forgalomnak csak el­enyésző része jelentkezett a fiumei útvonalon. úgy látszik, egyébként e téren is derengeni kezd már. Elevenebb átérzéssel kezdünk visel­tetni a gazdasági feladatok megoldása iránt A magyar áruügynökök egyesülete ez irányban egy fontos kezdeményezést pendített meg, mely karöltve az itteni gyarmatáru nagykereskedelem legtekintélyesebb c­égeivel, azt czélozza, hogy a külföldi és tengerentúli importőrök, kik eddig osztrák ügynökökkel képviseltették magukat az itteni piac­on, a jövőben közvetlen érintkezésbe lépjenek a budapesti áruügynökökkel és ezek által hozzák piaczra áruikat. Ha a budapesti nagykereskedők ezen törekvés támogatására vo­natkozó ígéretüket megtartják és kellő óvatos­sággal, de épp oly c­éltudatosan és nyomaték­kal érvényt szereznek a tengerentúli küldőkkel szemben, úgy ez igen nagy jelentőséggel bírhat közvetlen relác­ióink kifejlesztésénél, mert ha mások is követik a példát, sok áruczikkre nézve fog egy-két év alatt gyökeresen megváltozni áruforgalmi statisztikánk képe. De az áruügynököknek nem szabad megállni ezen első lépésnél. Mindazon társadalmi fakto­rokat ki kell kutatniok, kik a megrendelésre, az áru irányítására a közbenső bizományi rak­tárak, a kikötői depositumok fentartására be­folyással bírnak, nemkülömben figyelemmel kell kísérniök a közlekedési útvonalak fejlődését, új vonalak létesítését és azokat rögtön közgazda­­sági politikánk szolgálatába kell állítani. Maradjunk a parafabehozatal fölhozott pél­­dájainál. Az Adria épp e hónap 21-én rend­szeres heti hajójáratot nyit meg Barcelonába és Valenciába, mely kikötők elég közel esnek a spanyol parafatermelés góczpontjaihoz, mint San-Felin-de-Guixols, Palamos stb. és honnan az Adria ügynökei közvetlen connossamenttel olcsó díjtétel mellett vesznek föl árut Fiumébe.

Next