Magyarország, 1903. április (10. évfolyam, 78-102. szám)

1903-04-22 / 95. szám

12 támadtak. Kis idő múlva a támadók újra előkerültek s amikor Nagy József és társa­il akarták őket fosni, Horvát Pál házmester rájuk támadt s szidalmazta őket. Erre megkötözték Horvátot, akit később a felesége kérésére feloldoztak a kötelek alól s haza­­bocsátották. Alig egy óra múlva, amikor Nagy József Horvát Pál lakása előtt elment, a részeg házmester úrra rátámadt s eg v­életlen katonaszuronyával meg­feny­egette. Nagy József kardot rántott s Horvát karjára vágott, majd a kardja hegyével a házmester felé su­tott, aki beleszaladt a kardba, amely általfurta a szivét s megölte Horvát Pált. Nagy Józsefet letartóztatták s szándékos emberölés bün­tette miatt az esküdtbiróság elé állították, ahol ma tárgyalták a pert. A vádhatóságot dr. Daróczy Elek kir. ügyész ké­pviselte, a vádlottat dr. Nessi Pál orsz. képviselő védte. Az esküdtszék megalakitása s a vádlevél felolvasása után. Zsitvay Leó elnök kihallgatta a vádlottat. Nagy József tagadta bűnösségét s azzal védeke­zett, hogy ő önvédelemből használta a kardját. — Kértem, hogy menjen szépen a szobába, te fenyegessen, de Horvát Pál nem hallgatott reám, megfenyegetett a szuronynval, erre én kardot rán­tottam, az Isten rendelte úgy, hogy beszaladjon a kardomba, különben én pusztultam volna el, én nem is tudtam, hogy megszúrtam, mert amikor ki­húztam a testéből kardomat s letörültem a pengé­ről a vért, Horvát a maga lábán ment be a lakásába . . . A tárgyalásra harmincznál több tanút idézett be bíróság s a tárgyalás még folyik. * Az elveszett m­ntakönyv. Kohn Samu, Hatsek Béla fővárosi játszerész utazó ügynöke, fő­nöke tulajdonát képező mintakönyvekkel utazott, szerte az országban megrendelőket gyűjteni. Egy­­szer aztán elmaradtak a megrendelők, elmaradt valahol Keim Samu s vele együtt nyoma veszett az értékes mintakönyvnek is. Hatsek egy ideig türel­mesen várta az utazóját, meg a mintakönyvet, mi­kor aztán elfogyott a türelme, feljelentette Kohn Samut sikkasztás miatt. A bűn­öző járásbiróság előtt lefolytatott tárgyaláson Kohn azzal védeke­zett, hogy a mintakönyvet valakinek odaadta s többé nem tudta tőle visszakapni. A bíróság nem vette figyelembe ezt a védekezést s két heti fogházra ítélte Kohnt. Az ítéletet a felebbviteli biróság is helybenhagyta, amikor Hatseknél egy Steiner József nevű ember jelentkezett s átadta neki a sokat kere­sett mintakönyet, amit Kohn nála hagyott. Erre Kohn védője, dr. Bródy Ernő perújításért folyamo­dott s kérelmére meg is történt a perújítás, sőt ma már a tárgyalás is. Datl Béla táblai bíró a büntető járásbíróság vezetője, dr. Bródy Ernő által felhozott indokok alapján a már jogerősen elítélt vádlottat­­ felmentette a vád alól. * A drága szabadalom. Hirsthein Lipót Ipoly­sági kereskedő kieszelt egy malomszitát, amelyre szabadalmat akart szerezni. Megbízta Bergl Sándor szabadalmi ügyvivőt, hogy szerezze meg a szaba­dalmat. Bergl elvállalta a megbízást, felvette a honoráriumot, de a szabadalmat nem szerezte meg s hatsz­áz koronáról nem tudott elszámolni Holbein­­nak. Erre feljelentette Berglt, akit sikkasztás miatt­ vád alá helyeztek. Ma tárgyalta a törvényszék Bergl bünpörét s bár a vádlott a tárgyalás megkezdése előtt megfizette a panaszosnak a 600 koronát, a bíróság az enyhítő 92. §. figyelembe vételével egy­heti fogházra ítélte. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, a vádlott felebbezett. NYÍLT-TÉR Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.­­ Alásvetésre még szállíth­atók: impregnált és nem impergnált takarmányrépamagot és pedig eckendorfit, oberndorfit, Mammut­hot és olajbostyóalakot. Az impregnált répa­mag tudvalevől­eg­y­ 6 nappal előbb dél, mint a nem im­pregnált. MAGYA­RORSZÁG Budapest, 1903. szerda, április 22. ---------------------------------------------------------------- osztálysorsjegyeket a Xll-ik sorsjátékhoz eredeti feltételek mellett adunk. Sorsjegyésrtk­ eddig a 600 000, 400.0OO, 200.000 és 100.000 koronás , nyereményesen kívül körü­belül 10 millió koronát nyertek! Pontos kiszolgálás: Nyerés esetén discretió. Sorsjegy árak: Egész sors egy 12 kor , fél sorsjegy 6 kor., ne­gyed sorsjetry 3 kor., nyolcad 1.50 kor. MERCURBANK és váltóüzlet részvénytársaság, Budapest Mercuspalota, IV., Váczi u. 37. Alapittatot 18­6. Alapittatott 1876. Rohitsch­i „Tempelforrás” étvágyat szerez, elő­segíti az emésztést és szabályozza az anyag­cserét. 1812. Ülserangu Üzletszerzők fix fizetéssel, kizárólag Budapest részére egy nagytekintélyű életbiztosító társaságnál al­kalmazást találn­i. Ajánlatok ..D. A 1020“ alatt e lap kiadóhivatalába Czimzendek, ideális gyomortisztító és hashajtó a természete. Schmidthauer-féle igmándi keserűviz, mert vize nem émelygős, a szervezetet nem gyen­gíti, s már V­ poharral teljes a fájdalom nékül hat. Üvegje 60 fillér. Csász. és kir. szab. Pick testvérek férfiszabók Budapest, V., Dorottya­ u. 12., legújabb angol ruhabérlet, ma­gyar díszruhák műterme. Kivonat a hivatalos lapból. — 88. szám, április 21. — Kinevezés. A pénzügyminiszter a naszódi adó­hivatalhoz A­­lló István beszterczei adóhivatali el­lenőrt adóhivatali pénztárnokká, Cuky Kálmán fiumei vámsegédtisztet a gy.-tölgyesi mellékvámhi­­vatalhoz ellenőrzé és Tóth Béla gy.-tölgyesi vám­­ellenőrt segédtisztté a fiumei fővámhivatalhoz, a "czázmai adóhivatalhoz Petán Károly római adóhiva­­­­tali gyakornokot adóhivatali tisztjé ideiglenes minő­ségben, a fő- és székvárosi adófelügyelőhöz dr. Egerváriy Gyula budapesti lakost pénzügyi fogalmazó gyakornokká" ideiglenes minőségben, a nagybecskereki pénzügyigazgatósághoz Fülöpp János jogszigorlót pénzügyi fogalmazó gyakornokká ideiglenes minő­ségben, Balogh István zalaegerszegi díjtalan pénz­ügyi számgyakornokot ugyanoda ideiglenes minőségű segélydíjas pénzügyi számgyakornokká, Zina Gyula hajniki lakost ideiglenes minőségű segélydíjas pénz­ügyi számgyakornokká a segesvári pénzügy igazgatá­sáéhoz, végül Gilligl Jenő pécsi Jánost ugyanoda ideiglenes minőségű­ díjtalan pénzügyi számgyakor­nokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter Csizmás Szilárd aradi lakost az maradi járásbirósághoz végrehajtóvá nevezte ki. A budapesti Ítélőtábla elnöke hajniki Betegh Miklós végzett joghallgatót a buda­­..­pesti ítélőtábla kerületére díjas joggyakornokká kinevezte. A trencséni tör­vényszék elnöke Ondruska József alispáni tiszti szolgát a puchói­­bírósághoz 111. oszt. hivatalszolgává nevezte ki. Áthelyezés. A király Bolváry I. Lajos telek­könyvi betétszerkesztő birónak a törvényszéki bírák rendes létszámába va­n beosztása mellett, a debre­­czeni törvényszékhez leendő áthelyezését, úgyszintén Kövér Lajos" nagybecskereki és ifjabb Makk József komáromi törvényszéki bíráknak saját kérelmükre leendő kölcsönös áthelyezését megengedte. Ügyvédi kamarákból. Az aradi ügyvédi kamara köztü­rvá teszi, hogy dr. Lapp János ügyvédet Brád székhelyivel az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette. E rendelés. Az igazságügy miniszter ifj. Kádas Miklós alsótarczai­ látási szolgabirót az eperjesi ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottal ren­delte ki. Névmagyarosítás. Steiner Ármin budapesti lakos Hónaira magyarosította nevét KÖZGAZDASÁG. Szocziális reformok. Budapest, ápr. 21. A kereskedelemügyi minisztérium hivatalnoki státusában a legutóbbi napokban jelentős vál­tozás esett , melylyel ezúttal azonban kizá­rólag annyiban foglalkozunk, amennyiben ez a változás bizonyos tekintetben szoros összefüg­gésben van azokkal a szoc­iális reformokkal is, mely reformok létesítése elé jogos várako­zással tekint a kereskedői társadalom. Amilyen erős szándékkal és határozottsággal indult neki Baross Gábor a szocziális reformok létesítésének ,olyan visszaesést tapasztaltunk utódjainak munkásságában ezen a téren. Baross megkezdett munkájának a folytatására alig vállalkoztak és éppen csak egyes előkészí­tett törvénytervezetek közrebocsátásában ta­pasztalhatok a kereskedelmi kormányzásnak azt a szándékát, hogy a megkezdett munkát folytatni is kívánja. Bizonyos is, hogy így például csonka ma­radna a betegsegélyezésről szóló törvényalkotás is, ha azt nyomon nem követendi a kereske­delmi és ipari alkalmazottaknak rokkantság és aggkár esetére való k­telező biztosítása. Mert kétségtelen, hogy ugyanazok az indokok, me­lyek az ipari és gyári munkások betegség ese­tén v­aó segélyezéséről szóló 1891 : XIV. t.-cz. megalkotására vezettek, még sokkal erőtelje­sebben kívánják az általános, kötelező aggkori biztosítást. A szocziális reformok terén, első helyen áll a balesetbiztosításról szóló törvény is, mely tu­domásunk szerint már úgyszólván teljesen ké­szen áll és éppen csak az utolsó simításokat végzi rajta annak­ szerkesztője. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény agyonrendeletezett voltában szintén alapos re­formra vár. Nem a törvény maga, hanem a rendeletek tömkelege, melyekkel a tör­vényt alaposan megcsúfították. Tudjuk, hogy a keres­k­edelemügyi minisztériumban már régóta keresik a módját, hogy ennek a törvénynek az egysé­gességét is lehetővé tegyék, mert ahogy az így a rendeletek sokféleségével a gyakorlatban meg­van, éppenséggel nem mondható megfelelőnek annak a magasabb érdeknek a szó­gálatában, amely a törvény megalkotására vezetett. Ma minduntalan kivételek szakítják meg annak egységességét, integritását, minduntalan kivéte­lek figyelmeztetik a nagyközönséget, hogy állami intézkedéssel áll szemben és innét van, hogy a vasárnapi munkaszünet még mindig nem mehetett át teljesen a köztudatba. Ez tűrhetet­len állapot. A gazdasági élet organizmusában és általá­ban a köztudatban a természetes, föltűnés nél­kül való dolgok természetességével kell helyet adni az általános teljes vasárnapi munkaszü­netnek — áldásos intézményül szolgálván az egész hét keserves munkájában kimerült mun­kásnak, munkaadónak, alkalmazottnak, főnöké­nek. Legkivált a kereskedelmi alkalmazottak csonka szünete vár alapos rendezésre, mert semmiképpen sem igazságos, hogy míg az ipa­rosok legnagyobbrészt már a teljes vasárnapi munkaszünetet élvezik, addig a kereskedelmi alkalmazottaknak éppenséggel nincs része ab­ban. Ez nem igazságos, nem méltányos és a gyakorlati élet gazdasági tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy éppenséggel nem is észszerű. A fizikai és szellemi munkában egyaránt kime­rült alkalmazottak is joggal számíthatnak az üdülésre, pihenőre szánt egy vasárnapra és mindenképpen igazságtalan, hogy eddig ezt tőlük megvonták. Mert a munkaszünet még ön­kéntes, lehet ugyan passzió, kedvtelés is — de ha az egyik részt kötelezzük munkára, mi­kor a másik rész, a többiek szünetelnek — ez egyenesen igazságtalanság ! Az a mintegy év­tizedes harcz, mit a kereskedelmi alkalmazot­tak igazuk érdekében folytatnak — bizonyos, hogy az illetékes helyen sem maradhatott figyelmen kívül, mint azt már az évekkel ezelőtt tett előkészületek is igazolják — a teljes va­sárnapi munkaszünet érdekében,­ de igazolja ezt a kereskedelemügyi­ miniszternek a képvi­selőház 1602­ deczember hó 20 iki ülésén tett­­ kijelentése is. Kétségtelen, hogy ma már a

Next