Magyarország, 1903. május (10. évfolyam, 103-128. szám)
1903-05-01 / 103. szám
BUDAPEST, 1903. MÁJUS 1. FENTEK Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona, Főszerkesztő Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos, X. ÉVFOLYAM 103. SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhivatal , Teréz-körut 19. szám Hirdetések nonpareille számítással duszneág szerint A vegyrokonság törvénye. Budapest, ápr. 30. A magyar párt . . . hát igen, a magyar párt! Mert ebben a pillanatban nemcsak a nagy jövendőre dolgozunk, hanem a kézzelfogható jelenre is. Tehát egyszerűen magyar párt! Semmi egyéb a mai akcióban ; nem közjogi, nem 48-as, nem függetlenségi. Csupán csak magyar! Tehát a magyar párt... nem tetszik ? Mi is a visszája ennek a szónak? Az volna jó, ugye, hogy mindig csak a felhők fölött szárnyalnánk ? Ámit mondjátok : a függetlenségi párt nincs kontaktusban az élettel; mindig elveken lovagol ; nem számol az időnek szükségeivel; szemét a távol jövendő ködös ábrándjaira szegzi és nem látja a jelent. Hát megfogadtuk a tanácsot. Itt vagyunk a földön. Nem révedezünk, hanem cselekszünk. Magyar párt vagyunk. Azt a bizonyos törvényes tért elfoglaltuk. A híres politikai bibliát felütöttük, elolvastuk, megértettük. Látjuk benne a magyar hadsereget. Körültekintünk az életben és ott is keressük azt, amit a törvényben látunk. Nincs. Hogyan? Hiszen a törvényt 1867-ben csinálták. Minden kormány arra esküdött, minden többség arra esküdött, hogy ragaszkodik ehhez a törvényhez, hogy megtartja, hogy változtatást nem tűr rajta. Nos hát ?! Jelen vagyunk. íme nem ostromoljuk a féltett törvényt. Ellenkezőleg. Hivatkozunk rá, végrehajtását követeljük. Semmi egyebet, mint a törvény végrehajtását. Csodálatos! A dolgok természetes rendje az volna, hogy kormány és többség két kézzel ragadják meg a jó alkalmat. A várva-várt egy akol létrejött. Az élet parancsszava a függetlenségi pártot leszólította a magas régiókból a földre. A párt rálépett arra az alapra, amelyet magáénak tekint a többség. Bement a nyitott ajtón és osztrákot talált magyar helyett. »Fiuk, a porta rosszul volt őrizve. Gyerünk, tisztogassunk! Kergessük le hajlékunkból a tolakodót!« így a magyar párt. »Ne bántsuk, már régen itt van, a felség parancsából van itt, nem tehetünk róla, hadd maradjon«, így a másik párt. »Nem látjátok ! ? Hiszen németül beszél, osztrákul érez, nem a mi vérünk, nem a mi fajtánk, fegyver van a kezében, henczeg, pöfög, lépten-nyomon megaláz, színeinket megveti, czimerünket nem viseli, parancsszóra kész ellenünk fordulni, intézményeinket kutyába veszi, hagyományainkat eltapossa. Nem látjátok?« A másik párt begombolkozik. Keblét nem zárja ki, hogy odaboruljon a nemzeti géniusz. A fajszeretet jajgatása elöl beburkolja magát a bécsi politika sötét köpenyébe. Ezáltal mind jobban különválik a küzdők tábora és minél tovább foly a harcz, annál feltűnőbb lesz a vegyrokonsági törvények hatása. Ekként, az események méhében kialakul egyfelől a magyar párt, másfelől az osztrák párt. A magyar párt egyedül áll. Támasza a törvény! Támasza az igazság. Az az öröktől fogva élő jog a támasza, hogy Hollandia a hollandoké. Olaszország az olaszoké, Magyarország a magyaroké. Hazánk szíve a magyar párt törekvése mellett dobog. Az Alföld termékeny barázdáiból kiemelkedik a nemzeti szellem. Százanként jönnek, ezerenként jönnek. Az új országház búcsujáró hely lett. Komoly csendben jönnek és méltósággal. Nem látjátok, hogy ez a földindulás ? Más támasza nincs a magyar pártnak. Csupán a magyarság, csupán a törvény, az igazság, a jog. Ez ugye semmi ? Bezzeg az osztrák pártnak más támasza van. Mert az osztrák párt ráakadt, a maga természetes szövetségeseire. Minap az oláh Tribuna jelentkezett. Tegnap a cseh Politik. Holnap a horvátok is jelentkeznek. A Neue Freie Presse már régen fegyvertárs. Bécsnak, Grácznak, Brünnek hivatalos körei szintén. Maholnap megszólalnak az osztrák Landtagok. Lueger kezébe veszi az ügyet. Zsák a foltját megleli. A vegyrokonság törvénye nem csal. Várjuk a turóczszentmártoni népgyűlést, mert a tót izgatók csatlakozása nélkül hiányos volna a szövetség. Hát a zöld szászok mit csinálnak ? Hiszen érik a gyümölcs. Nem hasonlít hozzájuk, hogy elmaradjanak a szüretről. Hát csak rajta. Medgyes jó hely. Nagyszeben is jó. Fejezzék ki rokonszenvüket a magyar képviselőhöz osztrák pártja iránt. Siessenek, hogy a tejtölt ne csupán az oláhok szedjék le. Oh, a vegyrokonság törvénye nem csal. Az önkéntes csatlakozások megmutatták, hogy hányat ütött az óra. A magyar párt küzdelmét támogatja ötven vármegye. Aztán Debreczen, Kiskőrös, Nagykőrös, Félegyháza, Czegléd, Kecskemét, Zenta, Hódmezővásárhely, Orosháza, Eger, Gyöngyös, Hatvan, a Jászság, a Kunság, ezer kérvénynyel, hetven küldöttséggel. Tegnapelőtt ezerötszázan, tegnap ezerkétszázan járultak a képviselőház elé. Ellenben ime az osztrák párt törekvését is támogatják. Kik? Az oláh tribunusok, az osztrák sajtó, az osztrák politikusok, Harrach úr a Politikban kiáltványt tesz közzé. Azt kívánja, hogy valamennyi osztrák párt, tehát lengyel, cseh, szlovén, német egyesüljön a magyar nemzeti követelések ellen, a kétfejű sasnak és az osztrák hadseregnek oltalmára. A Tribuna is felszólította az oláhokat, hogy lépjenek akcióba a dinasztiánál az osztrák hadsereg érdekében. Lovat szőréről, embert barátjáról lehet megismerni. A politikát jellemzik a szövetségesek. Magyar párt áll szemben osztrák párttal. A magyar párt mellett áll a törvény, az igazság, a jog és hazánk magyarsága. Az osztrák párt mellett áll a törvénytelenség, az oláhság és az osztrák politikusok serege. — Melyik párt kell? Bartha Miklós. Budapest, ápr. 30. A helyzet. Holnap, május 1-én belelép az ország a törvényen kívüli állapotba. Ma a képviselőház ülésének végén komoly szavakkal aposztrofálta Kossuth Ferencz a többséget ezen állapot előidézéséért. Szomorú volt az a kép, ami a nézők elé tárult. A többség vígan, széles jókedvvel vette fel az egész helyzetet. Örültek, hogy többen vannak, hogy számuk, tenyerük, nevetésük elnyomta a kisebbség hazafias aggodalmát és ki-kitörő zugolódását. Alakjuk szinte kigömbölyödni látszott a nagy önteltségből. Mint a könnyen meghízott nyárspolgár duzzadozik a boldogságtól és gyűrűktől ragyogó kezeit jókedvűen jártatja gömbölyű termetén, úgy jártatták a többség tagjai is szemüket a jól megrakott padsorokon. Többség ! Többség ! — Ez a büszke önérzet áradozott szét soraikon. Hogy a mit többségükkel elnyomni akarnak, az a nemzet joga, nyelvéért, állami jelvényeiért, anyagi erőinek kíméletéért, hogy az osztrák katonai követelések erőszakolása kedvéért inkább pusztítják el az alkotmányosságot, idéznek elő törvénytelen állapotokat, ez egy perezre se jutott eszükbe. Akik annyira belegyakorolták magukat az udvari akarat szolgálatába, ime a nemzet legdrágább jogaiért sem képesek magukat abból egy pillanatra is kiszakítani. Inkább belerántják magukkal azokat is, akik eddig az ellenállás politikáját folytatták. Széll is elbizakodottnak látszott a többségnek láttára és a tengerek összeverődésére. Nem gondolta meg, hogy azok Bánffynak is épp úgy összeverődtek közvetlenül bukása előtt. Lehetetlenség, hogy ez az állapot így fentartható legyen. Adó nem lesz, katona nem lesz. Ki fogja ezt kitartani ? És Széll azt hiszi, hogy az ő szép szemei kedvéért tűrik ezeket az állapotokat. Az alkalmatlan eszközöket eldobják és próbálkoznak mással, majd ha úgy sem fognak semmire se menni, akkor törik csak meg az osztrák katonai hatalom régi gőgje és makacskodása. A nemzet várhat. Adót nem fizetni és ujonezot nem adni sohasem tartozott a kellemetlen állapotok közé. Lapunk mai száma 28 oldal.