Magyarország, 1905. március (12. évfolyam, 55-81. szám)
1905-03-01 / 55. szám
BUDAPEST, 1905. MÁRCZIUS 1. SZERDA. XII. ÉVFOLYAM 55. SZÁM. Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal Teréz-körut 19. sz Hirdetések nonparense számítással díjszabás szerint. A liberálisok feladata: Budapest, február 28. Tökfilkókból állana az ellenzék, ha felséges győzelmét kibocsájtaná a kezéből. A szabadelvű párt pedig saját bőréből bújt volna ki, ha minden disznóságot el nem követne elveszített fazekának visszaszerzésére. A harcz tehát természetes, miként virradatkor természetes a nappal harcra az éjszakával. Ez a harcz e pillanatban a király előtt foly. A nemzet előtt már lefolyt. Bírónak volt felhiva a nemzet és döntött az ellenzék javára. A bírói tiszt gyakorlására maga a király hívta föl a nemzetet. Nehéz tehát azt feltételezni, hogy a király nem hajlik meg a nemzet döntése előtt. A szabadelvű párt lesben áll. Anynyira megszokta a dividensiát, hogy nem tud elképzelni nála nélkül történő alakulást. Kínjában kész összeölelkezni Bánffyval, akit cserben hagyott, lehurrogott és akinek hazafiságát a Rosenberg-féle kísérlettel alattomos hurokkal próbálta megfojtani. Sőt kész ölelkezni a néppárttal is, amelyet évek óta iparkodott befullasztani a politikai kloáka legszennyesebb levébe. Arról nem is beszélek, hogy kész a disszidenseknek a saját kebelében vezérszerepet adni, akiket pedig a legközelebbi múlt időben lenézett, megrágalmazott és mint a feudalizmus sötét és rémes alakjait az ország vezérletére rettentő veszélyesnek hirdetett. Azoknak mondom, akik a közélet tisztességes kezelése után áhítoznak, hogy a szabadelvű párt leselkedése nem fog sikerrel járni. Megbontani az ellenzék föderáczióját sem kívülről, sem belülről nem lehet. Kívülről nem, mivel józan okosságért nem megyünk a szomszédba. Czélunkat ismerjük és a czélhoz vezető eszközöket szintén ismerjük. Belülről még kevésbbé, mert nincsen köztünk áruló. Mindannyian tudjuk, hogy nagy küzdelmek előtt állunk és a végleges győzelem kivívására erő kell. Azt is tudjuk, hogy erőnk, vallott igazságaink mellett, az egységben áll. Ennélfogva senki sem vállalkozik az egység megbontására. Konkolyhintő köztünk nincs. Először és mindenek fölött azért nincs, mivel legfőbb törvényünk a hazafiság. Másodsorban azért sincs, mivel a konkolyhintő mint országos gazember lenne megbélyegezve. De ha a szabadelvű párt mindenáron szerephez óhajt jutni, kövesse jó tanácsomat és bújjék ki a bőréből. Elismerem, hogy tanácsom hangja pórias. Kelletlenül írtam le, mert az erős kifejezéseket nem szoktam kerülni, de az útszéli stílus nem kenyerem. Hanem ezúttal mégis használtam a könnyű megértés szempontjából. A szabadelvű párt körében ugyanis ez a pórias beszéd otthonos. Tisza István gróf úr mondta a harczok füzében, hogy „majd ha megtanulok a bőrömből kibújni..." Ezt szájtátva hallgatták és igen szellemesnek hirdették. Nos hát, itt az alkalom. Tanulják meg. Bújjanak ki a bőrükből. Keresztelkedjenek meg a hazaszeretet vizével. Szolgálják a hazát önzetlenül. Ne Bécsben keressék üdvösségüket, hanem itthon. Becsüljék a magyar nyelvet többre, mint a német szót. A magyar zászlót ne rendeljék alá az osztrák zászlónak. A magyar iparfejlődést ne gátolják meg az osztrák ipar monopóliumával. Ne arra vigyázzanak, hogy hatalmukat az ország kárával biztosítsák, hanem arra, hogy hazánkat megoltalmazzák idegen befolyások káros hatása ellen. Egy szó, mint száz: keresztelkedjenek meg. Tudjanak lemondani a húsos fazék párolgó emlékeiről. Kezdjék azon, hogy lázadjanak fel a kormány gyalázatos kinevezései ellen. Ne tűrjék azt a hitvány korrupcziót, mely a rohamos czím- és állásadományozásokban lát napvilágot. Porig alázott helyzetükből álljanak végre talpra. Mondják föl uruknak a szolgálatot. Az érvelés egyszerű.Szóljanak ekként. Halomszámra csinálja a kormány a bárókat, a főrendeket, az udvari tanácsosokat. Szakmabeli állásokat ajándékoz politikai szolgálatokért. Rendjeleket osztogat képtelen alakok között. De ha végignézzük a kitüntetett egyének névjegyzékét, azt találjuk, hogy kizárólag olyan emberek részesülnek kitüntetésben, akik meggazdagodtak. Tehát kizárólag olyanok, akik szerencsés üzleteket csináltak. Hazánkban vannak tudósok, írók, költők, művészek, érdemben megőszült politikusok, jeles tanárok, kiváló mérnökök, nagyhírű orvosok, jeles papok, kitűnő bányászok, nagyizlésű építőmesterek, remek műiparosok. Közülök valamennyi lendületet ad a magyar közművelődésnek. Mindenik a közélet szolgálatában áll. Pénzkeresete egyiknek sincs arányban azon nehéz és nagy munkával, melyet lelke sugallatára önfeláldozó energiával végez. Hát nem durva elaljasodása-e a kormányzati szellemnek, ha a magyar kultúra ezen vezérlő tényezőit teljesen mellőzi és ezek helyett azokat jutalmazza, akik nem tettek egyebet, mint meggazdagodtak szerencsés üzleteik révén? Megtisztulni, urak, ez lehet a bukott szabadelvűek egyetlen kötelessége. Tegyék lehetetlenné a bukott kormányzási rendszer további garázdálkodását. Ne tűrjék, hogy gseftelők kitüntetésével rondíttassék be a magyar társadalom. Segítsenek eltakarítani ezt a romlott és ízléstelen rendszert. Abból a dögleletes légkörből lépjenek ki a tisztes elemek. Ne akadályozzák hazánk sorsának jobbra fordulását. Ne vessenek gáncsot a gazdasági önállóság és a magyar nyelv győzelme elé. Vezeklés által sok bűn jóvátehető. Térjenek meg. Vegyék föl a hazafiság szent keresztségét. Jöjjenek és munkálkodjanak a nemzeti feladatok kiépítésén. Bartha Miklós: Lapunk mai száma 22 oldal* A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 28. A szövetkezeti pártok teljes nyugodtsággal néznek a válság további fejleményei elé. Ilyen időkben már szokásos, hogy az újságírói fantázia pozitív tények hiányában szerte kalandozik és képtelenebbnél képtelenebb kombinácziókra ragadtatja magát Most a helyzet teljesen változatlan. Semmi új mozzanat semmi irányban fel nem merült. Úgy látszik, most Bécsben egész csendes körben folynak a tanácskozások afelett a pozitív formában tett előterjesztés felett, melyet Andrássy legutóbbi kihallgatása alkalmával a király előtt tett. Ma a lapok tele voltak azzal a híreszteléssel, hogy ebben az előterjesztésben a magyar vezényszóról szó sincs. Tudomásunk szerint ez az állítás teljesen valótlan. A nehézségek — amint el is lehet képzelni — éppen a katonai téren vannak. Enélkül Bécscsel könnyen tisztába lehetne jönni. Az is teljesen légből kapott állítás, hogy Andrássy a koalícziós lisztát magával vitte. A koalíczió kebelében semmiféle személyes kérdésről és semmiféle lisztáról még szó sem volt. Maguk a vezéremberek sem foglalkoztak még ezzel. Hiszen nem a személyes kérdések okoznak nehézséget, hanem a programm megállapítása. Az a kérdés, hogy Bécs meghajlik-e a nemzet akarata előtt. Elsősorban a megoldandó állami feladatokban kell megállapodni, és a nemzetnek kívánalmait kell teljesíteni, csak azután lehet szó koalíciós kormány alakításáról. Éppen az a különbség a régi kormányzati regime és a szövetkezeti pártok álláspontja között. Eddig csak a miniszteri állásokról folyt a diskurzus. A válságokat könnyű volt elintézni, mert akadt tíz vállalkozó is egyegy tárczára. Csak el kellett Bécsben dönteni, hogy ki lesz az új „vezér“ a szabadelvű párton. Ez azután összeállította a kis és ment vele Bécsbe. Személyi kérdésekről és lisztáról mindeddig még szó sem volt, ellenben van szó nemzeti irányban folytatott szívós küzdelemről. Minden magyar ember feszült várakozással néz ezen küzdelem eldőlte elé, mert a nemzet nagy eretekeiről és jövőjéről van szó. A vezérlő bizottság kebelében teljesen egy-