Magyarország, 1906. szeptember (13. évfolyam, 212-237. szám)
1906-09-01 / 212. szám
BUDAPEST, 1906. SZEPTEMBER 1. SZOMBATI XIII. ÉVFOLYAM 212. SZÁM. EISfixetAai éri negyedéree 7 korona, atrész érre 18 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. -----------------------.U v./vrv. Főszerkesztő: Holló L Lajos. Szürke«xt6 cég és kiadóhivatal« Teréz-kAnni 18. mt mUintUi uuuoitfcma* Ollesab&s raarint, a tanév küszöbén. Irts: Hook János. Budspost, SHgC8?tB8 31. Szeptember elseje fordulópont a tanulóifjúság életében. Megkezdődik az új tanítási időszak, a vakáczió örömeinek és szabadságának pedig vége. A napsütéstől lebarnult és a jó falusi levegőtől kipirosult arczok ismét visszatérnek a kitatarozott, újra meszelt iskolákba, hogy az élet létráján egyegy fokkal magasabbra, az iskolában pedig egy-egy osztálylyal előbbre törjenek. Csapatostól jönnek vissza az üresen hagyott fészekbe, mint költözködésük idején a vándormadarak. Magukkal hozzák ifjúkoruk üdeségét, s életkedvét s derűs homlokukon még vérzik is talán az anyacsókok melegét. Csendesebb lesz a családi hajlék, zajosabb a város! Felélénkülnek a kihalt utczák. Megjöttek a diákok! Kicsendül az utczára a régi nóta és mosolygós arcocskák nyitogatják ki a szomszédban a muskátlis ablakokat. Ez az időszak azonban csak az ifjúságra nézve színes poézis. A szülőkre elitben nagy gond és aggodalom. Sok szegény családapa töri a fejét, hogy az élet mai nehéz viszonyai mellett honnan szerzik meg a gyermekneveléshez a legszükségesebbet ?! A tandíj magas, a könyvek drágák és a különféle iskolai szerek mellett még jól fel is kell ruházni őket télire. Hát még az eltartásuk ? ! Egy gyermek is gond, némely helyen pedig többet is kell egyszerre neveltetni. Az egyik már az egyetemen, a legkisebb pedig még csak most kezdi a középiskolát. Sőt a modern élet igényei megkövetelik, hogy a fiuk mellett a leányokat se hanyagoljuk el. Ezeket is ki kell adni sok helyen a házból, hogy tehetségükkel és szorgalmukkal megszerezhessék maguknak a megélhetés eszközeit, amelyekre szükség esetén biztosan támaszkodhatnak. Mennyi aggodalom és mennyi felelősség? Ha már a költségeket sikerült valahogyan a szülőknek összehozni, megkezdődik a harcz a behatásért. Kisebb vidéki központokban még csak megy a dolog, mert az iskolák befogadhatják a jelentkezőket. De már nagyobb városokban a baj is nagyobb. Kevés a hely, sok a tanuló. Idejében kell jelentkezni, vagy legalább is jó protekcióval. A fővárosi viszonyok pedig egyszerűen már botrányosak. Arra gondolni sem lehet, hogy a szülők gyermekeiknek hajlamai szerint választhassák a gimnáziumot, vagy a reáliskolát. Oda kell menniük, ahol még hely van. Nagyon sokan vannak pedig, akik mind a kettőből kiszorulnak. Svek óta állandó a panasz, hogy Budapeen az állami és felekezeti középisklák túlzsúfoltak. Pedig vannak kerülete, amelyek évtizedek óta deputácziózik már valamiféle középiskoláért. S van például a X. kerület, mely a központtól a város minden más részéné távolabb esik és negyvenezer lakosát oly területet foglal el, mint öt fővársi kerület együttvéve. Tíz év óta hasalanul könyörög középiskoláért! Eme kiterületen lakó szegényebb sorsú családok pedig hiába viszik gyermekeiket , legjobb bizonyítványnyal a fővárosközépiskolákba. Minden iskola első sorait a saját kerületeinek szükségletei akarja kielégíteni. Azt sem tudja, tömegestől utasítja vissza a jelentkeztet. A taasztaltabb szülők már június végén melnek előjegyeztetni gyermekeiket szeptember első napjaiban, mikor elkezdik a hivatalos beiratást, már cík néhány hely maradt üresen a közé, vagy felsőbb osztályokban. A négy- párhuzamos kezdő osztályok mindenve vannak. Újakat nyitni pedig nics az iskolában hely és ha még volna , nincs tanerő. Ső v Ezéra néhány helyért folyik most az odá tusakodás az egész fővárosban és vasságosan megostromolják a középiskolák. Kora reggel, már kapunyitás előtt állnak a szülők, hogy kézzellábbalvényesithessék elsőbbségi jogaikat, rendőri segédlettel kell fentartani a trendet és már az első napon többnyir künn van a tábla az irodaajtón. - Fölvételre nincs hely! Csodatos egy állam vagyunk, ahol törvénykkel kötjük képesítéshez még a legkiset állást is, de a magasabb railvelődédgényei elől rendőrökkel záratjuk el ajtót?! Numerus clausus a mílvelőceben ! fremde, furcsa!? Pedig szükség, nehogy túlságosan sok legyen Mgyarországon az okos ember! Maga a kultusz kormány kénytelen úgy intézkeni, hogy a főváros túltömött iskoláiba utasítsák vissza a fölösleget. Így járik el még a leghivatottabb tehetségei is. A teliismeretes szülőkre nézve ez az iskolalány is csak még inkább súlyosbítja a gyermeknevelés gondjait. Pedig aagy is bőven kijut nekik. A modern lét rohamos haladásában gyorsan alakít át minden. Az iskolák is! Elmondttjuk, hogy néhány év alatt gyökerein megváltoztak köznevelési viszonyain. Egy-kt évtizeddel ezelőtt (tehát nem is olyan régen), hogyha valamely szülő gyermeke iskoláztatni akarta, számot vetett ayagi viszonyaival, a taníttatás költségével, és ha kifutotta, nehézség nélkül hallatta a fiút az iskolába és ott elhelyezve őt, bizonyos nyugalommal ment haza, így okoskodott: — Kisebb vagy nagyobb szorgalommal majd csak elvégzi valahogy. Ha pedig már egyszer kezében lesz az érettségi, nem féltem többé. Vagy fel megy valamelyik szakiskolába, vagy pedig valahol állást keres magának. Lesz biztos kenyere és a sok gondnak és áldozatnak is meglesz az eredménye ! Ez a számítás helyes és reális volt, mert rendesen bevált. Pár évtizeddel ezelőtt még a középiskolák termelését is föl tudta szívni az élet. Ez időből még több volt a fóka, mint az eszkimó ! A közlekedés fellendülésével új forgalmi vonalak nyíltak és mindig volt üresedés postánál, vasútnál. A pénzügyi igazgatás fejlesztésével tömegesen szervezték az állásokat az adóhivataloknál, számszékeknél, és szaporították a pénzügyi, közigazgatási és bírósági segédhivatalok személyzeteit is. Ha kijött egy-egy táj az iskolából, többnyire megtalálta életfeltételeit és elhelyezkedhetett a képesítésének megfelelő állásokban. Ezért a szülők is joggal tekinthették összekuporgatott, vagy kölcsönkért filléreiket olyan befektetéseknek, amelyek árán gyermekeiknek jövőjét, önmaguknak pedig lelki nyugodalmukat biztosíthatják. Ma már nem így áll a helyzet A szülőnek nem elég a fiát az iskolában elhelyezni, érettségivel és diplomával ellátni, mert még ez sem biztos kenyér. A nagy áldozatokkal járó neveltetés bevégzése után újabb gond és aggodalom szakad a nyakába: az álláskeresés! Az elhelyezés, a megszerzett biztkítványok értékesítése. Ahol eddig a középiskola is megfelelt, oda ma már jogvégzett emberek jelentkeznek fölös számban. Miért? Mert az iskolák túltermelését az élet nem tudja többé feldolgozni! A túltengő bürokratikus szervezetet, amelyet nem kiterjeszteni, de összevonni kell hazánkban, útjaink évekig nem tekinthetik többé biztos menedéknek. Hova fejlődnek ezek a viszonyok, ha az új nemzedék neveltetését mielőbb helyes irányba nem tereljük és életföltételeik biztosításáról idejében nem gondoskodunk? Szaporodik évről-évre az az improduktív osztály, amelynek vannak életigényei, de nincsenek meg az élet föltételei! ? Csupa meddőség és stagnáczió mindenütt, amely nagy társadalmi veszélyeknek és szocziális rázkódtatásoknak veti előre árnyékát.. Mindeme nyomornak és küzdelemnek forrása pedig a mi szerencsétlen politikai, illetve álamalakulati viszonyainkban rejlik. Idegen állam érdekeihez vagyunk lánczolva, mint a gályarab az evezőpadhoz. Nincs önrendelkezésünk, mozgásszabadságunk! Ez a függés és lapunk mai száma áloldal.