Magyarország, 1907. március (14. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
MAGYARORSZÁG , --■---------------------■ --------------------------------------------- | | ............. ■ . BUDAPEST, 1907. MÁRCZIUS I. PÉNTEK XIV. ÉVFOLYAM 52. SZÁM. '■■■- ■ 1 -----1 .'u-----LT.--:— -------~~—■—r. dl'.íjj . , ........11 . , agami Előfizetési év negyedén-* 7 korona, egész éne 28 korona. Főszarkoszti: " Szerkesztőség és kiadóhivatal Teréz-kiird 19 ez. Egyes szám. Ara helyben 8 fillér, vidéken 18 fillér. Bolló Lajos: Hirdetések miniméter Kioittuai essuunerou. A magyar gazdaközönség érdeke. Budapest, február 28. Két nap óta a képviselőházat az a kérvény foglalkoztatja, melyet a magyar gazdák legtekintélyesebb testülete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület terjesztett a Ház elé. E kérvényben a magyar gazdák védelmet kérnek a törvényhozástól azok ellen a támadások és izgatások ellen, amelyek egy idő óta rendszeresen folynak a magyar földbirtok ellen. A kérés jogos és méltányos, teljesítését nagy, nemzeti közérdek parancsolja. A magyar állam, de az egész magyar gazdasági rend ma is még a földbirtokon nyugszik és ha ezt el hagyjuk pusztulni, összedől az állam és összedől az egész társadalmi és gazdasági rend. Nem volt tehát és nem is lehetett véleménykülönbség a képviselőházban az iránt, hogy a magyar gazdaközönségnek védelmet kérő kérvénye elől elzárkózni nem lehet. A kérdés tárgyalása mégis bizonyos izgalmat keltett. Túlzó jelszavak és még túlzottabb vádak hangzottak el innen is, amonnan is. Egyik oldalról a czélon némileg túllövő túlbuzgalom mutatkozott, mire a másik oldalon a reakció vádja merült föl. Érthető a nagy érdeklődés, hiszen a kérdés a legéletbevágóbb problémákat öleli föl és kiterjed a szólásszabadság, gyülekezési és egyesülési jog, a sajtószabadság és a legérzékenyebb gazdasági érdekek nagy területére. De az izgalom nem volt jogosult, mert ime kitűnt, hogy mindezeknek a nagy kérdéseknek a megoldását higgadtsággal, nyugalommal, kellő meggondolással meg lehet találni. Három beszéd hangzott el, olyan három beszéd, amely ezzel a nyugalommal és higgadtsággal tárgyalta a kérdést, és e három beszéd elég volt arra, hogy a kérdést kellő világításba helyezze, a helyes utat megmutassa, az ellentéteket kiegyenlítse. A függetlenségi párt részéről Holló Lajos, a kormány részéről Günther Antal igazságügyminiszter és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter voltak azok, akik helyes mederbe terelték a vélemények és indulatok túlcsapongó hullámait. Elérték ezt az eredményt azzal az egyszerű eszközzel, hogy mind a hárman a jog, a pártatlanság és a nemzet egyetemes érdekének alapjára helyezkedtek. És ez természetes is. Lehetetlen ezt a kérdést helyesen megítélni, ha azt akármelyik osztály érdekének a szemüvegén keresztül nézzük. Aki a dolog megítélésében az osztályérdekből indul ki, okvetlenül a jogtalanság, a pártatlanság és a partikuláris érdek fölülkerekedésének álláspontjához jut el. Ez az álláspont jogosult lehet valamely érdekképviselet kebelében, amelynek éppen az a hivatása, hogy az általa képviselt érdekekért harcoljon, de nem lehet jogosult a nemzet képviselőházában, melynek mindig az egésznek, tehát be az Írást, mintha Isten tudja, mióta gondolkoznék a darab és írója sorsa fölött. Közben pedig Chota kisasszonyra gondolt, a szép primadonnára s igy folytatta a böngészést Quarot kéziratában. Itt-ott jegyzeteket is csinált ..Érthetetlen“, majd odébb — bizonyosan Chota kisasszony kedvező hatása alatt — „Nagyon jó". Quarot pedig azalatt odakünn türelmetlenkedett és kezdett alkudozni a szolgávalValószínüleg megegyezésre jutottak, mert a szolga bement az igazgatóhoz : — Kérem a lássan, méltóztatott csengetni? — Ördögbe is, hát nincs magának füle ? Dehogy csengettem! — De az az ur odakünn már nagyon türelmetlen. — Hát kicsoda magának az az ur? Talán a testvére, hogy annyira protezsálja ? A szolga elmosolyogta magát: — Nem testvérem, igazgató úr, de két frankocskát adott . . . — Ja úgy ? No, hát ereszsze be, — válaszolt az igazgató, akit a szolga konfidencziája ezúttal levett a lábáról. Lastenne összecsukta a kéziratot, s csak a táblájáról olvasta el a darab czímét: „Pucelet asszonyság. Vígjáték három felvonásban.“ Tovább nem olvashatta, mert kopogtak az ajtón s belépett Quazot. Az igazgató rendkívül barátságosan fogadta, s leültette az íróasztala mellett szembe fordított nagy angol bőrszékre. — Kedves uram — szólt Quazothoz — igazán örömömre szolgál, amikor közölhetem a nemzet összes osztályainak és összes érdekköreinek jóvoltát kell szem előtt tartania. A képviselőház nem arra való, hogy ott a különböző osztályok és érdekkörök megküzdjenek egymással, hanem arra való, hogy ott ezek a különböző érdekek kiegyenlítődjenek. Megnyugvással vette tudomásul a Ház az igazságügyminiszter szájából, hogy a kormány a sajtókérdés rendezését ezen kiegyenlítődés szempontjából tervezi. A sajtó teljes szabadságát biztosítja azáltal, hogy félrelök minden preventív intézkedést (lefoglalás, elkobzás, letartóztatás stb.) és hogy biztosítja számára az esküdtszéki bíráskodásban rejlő nagy garanciát minden jogtalan üldözés ellen, de viszont korlátokat szab a sajtó visszaéléseinek és a sajtó útján elkövetett veszedelmes izgatásoknak azáltal, hogy a büntető eljárást gyorsítja, a büntetéseket szigorítja, a fogságbüntetés mellett érzékeny pénzbüntetést is statuál, és a felelősség kiterjesztése útján lehetetlenné teszi a megtorlás alóli kibúvást A sajtókérdés ilyetén megoldásába, bátran mondhatjuk, az egész közvélemény belenyugszik. Még közelebb jutottak a kérdés magvához azok a rendkívül érdekes fejtegetések, melyeket Andrássy Gyula gróf belügyminisztertől hallottunk. A magyar földbirtok érdekeit ma leginkább a kivándorlás és a munkásszervezkedés kérdései érintik. Andrássy tehát e két kérdés körül csoportosította a mondanivalóit, önnel, hogy a „Pucelet asszonyság“ czímű darabja nagyon jó és elsőrangú tehetségre valló munka. Quarot azonban tiltakozó mozdulatra emelte csontos mutatóujját: — Ah, igazgató úr! Ennyi igazán sok lesz az elismerésből, annál is inkább, mert kétséget kizárólag tisztában vagyok azzal, hogy darabomat sohasem fogja előadni... De hát fütyülök is rá. Fütyülök. Az igazgató felpattant helyéről és válaszolni akart, azonban Quarot hatalmas orrtrombitálással elnyomta a hangját s újra csak ő kezdett beszólni: — Bocsásson meg, hogy zavartam és hogy nem engedem szóhoz jutni, de el akarom röviden mondani, hogy miért is jöttem, mert ön azt nem is sejti. — Valószínűleg a darabja miatt. — Mily éles gondolkozó tehetség! Igazán nagyszerű. Eltalálta az igazgató úr. Lastenac a papírvágó késével kezdett játszani s monokliját a szemére illesztve, kezdte jobban szemügyre venni tréfás hangulatban levő látogatóját. Engedte beszélni. — De ha már itt vagyok, — folytatta Quazot — engedje meg az igazgató úr, hogy egy kocsit kitérjek és egyebekről is fecsegjek. Életemnek nincsen eseményekben gazdag története s mondhatom, nem a legboldogabbnak érzem magamat. Harmincz esztendeig szolgáltam az államot mint postamester s három katonát neveltem a franczia hadseregnek. Most 2196 frank és 23 centimes nyugdijamból élek, ha ugyan éleznek „Pucelet asszonyság.“ — A „Magyarország“ tárczája. — Lastenac éppen hat év óta állott a színház élén, amelyet a részvényesek legnagyobb megelégedésére vezetett. Valóságos réme volt a szerzőknek, akik félve, reszketve kilincseltek nála, s akik között a legkitartóbb ostromlója Edmund Quarot volt, aki minden szezon elején szorgalmasan elhozta a kis kéziratát s aztán minden héten küldözgette névjegyeit az igazgatónak. A szolga épp most is az ő kártyáját szorongatja a kezében, amikor belép Lastenne dolgozószobájába. — A darabja miatt jön ez az úr. Azt mondja, hogy már novemberben beadta és ez a hatodik, ami itt van a színháznál ... Az igazgató bosszúsan nyúlt a névjegy után: — Edmund Quazot? ... Quazot?. .. Hogy néz ki.. ? Ah, tudom már, az a vékony, magas ember. Az ördög vigye az unalmas fráterét. Majd csengetek, akkor eressze be. Az inas kiment, az igazgató pedig a kéziratokat kezdte keresgélni és elővette az indexet. — N ... D ... P ... Na itt van Q. Nézzük csak Quazot... Quazot. Mit is foglalkozom én ezzel az emberrel. Se tehetsége, se neve... De nézzük. Előkereste a kéziratát, kezébe vette a piaibászát és itt-ott titokzatos jelekkel tarkította kapunk mai száma 31 oldal