Magyarország, 1907. október (14. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-01 / 233. szám
• Mert ez a bolondos ipar olyan, hogy ha egyszer egy országban felvirágzott, akkor azt többé az idegen konkurrencia saját hazájából ki nem verheti. A világpiaczokról és a szomszédos államokból kiszoríthatja, de odahaza az egyszer kifejlett és virágzó ipar átveszi az uralmat és nem adja át a teret többé semmiféle idegen inváziónak. Mi is -Szinte szeretnék, hogy egy kissé komolyabbra venné az osztrák hatalom az ő forgalmi mókázásait. Nagyon szomorú eredménye lehetne ennek Ausztriára nézve. De ne féljünk, csak afféle színpadi mennydörgésről van szó. A kulissza-tologató hajtja a színfalak mögött a vászondobokat és suhog a zápor, és hull a jégeső a színpadi instrumentumokban. Az osztrák sanda mészáros azonban ezalatt másra tekint. Ő már látja azt, hogy a kiegyezés meglesz, de remeg attól, hogy még nincs tető alá hozva a közös bank ügye. Mit szól majd ahhoz Európa, ha a közösség egyszer valósággal ki lesz kezdve ? Ha némi diszagió lesz a két állam bankjegyei között, kétségtelen, hogy a fogyasztási czikkek sem egyforma árak szerint kerülnek többé forgalomba, ami viszont megköveteli, hogy mindegyik állam őrködjék saját fogyasztási területének érdekei felett. A közös bank fentartásának és megszavazásának azonban ott van egy nagy akadálya: a függetlenségi párt. Ennek a pártnak szilárd elvi meggyőződése az önálló jegybank felállítása. Most azután ezt a témát variálják a bécsi lapok. Mindenféle áltudósításokkal szakadásokat fedeznek föl a függetlenségi pártban. Ezek akarják és ezek nem akarják a magyar jegybank felállítását. A régi fogások megint előkerülnek, hogy meginduljon a cselszövés Magyarország jogai ellen. Azt hiszszük azonban, hogy sem a függetlenségi párt, sem a többi koalíciós pártok az osztrák urak kedvéért semmiféle szakadási kedvet nem éreznek magukban. Az egész magyar közvélemény egységesen áll az osztrák törekvésekkel szemben. Ha az önálló jegybank áldásos az országra nézve, amint hogy az, ha a nemzeti önállóság kidomborítása is megköveteli annak létesítését, akkor a függetlenségi párt törekvései elé sem a kormány, sem senki akadályokat nem fog gördíteni. Nem 100 vagy 170 ember, nem egy töredék követeli a függetlenségi párton az önálló jegybank felállítását, hanem követeli azt egységesen az egész párt. Követeli az ország egész függetlenségi közönsége, mert a magyar nemzeti bank felállítása olyan kardinális pontja a függetlenségi politikának, amelyet soha senki semmiféle melléktekintetnek fel nem áldozhat, felelő tantemmel. Szóval, ő már útban volt ábrándjai valósulása, a meggazdagodás felé. Míg ő is Budapesten lakott, sokszor eljárt Szabóékhoz, de hogy elhagyta a fővárost, megszűnt minden összeköttetés közöttük és Szabó, amilyen szerény volt, azt hitte, vége a barátságnak. Most, hogy az ellenkezője bizonyult be, jóságos szíve megtelt hálával. Felragyogott az arcza és hűséges kék szemeivel szeretettel nézett barátja érdekes, szép arczába. — Köszönöm kérdésedet, Kálmánkám, én csak meg volnék valahogy, de a szegény kis — Talán beteg ő nagysága? — kérdezte Hidvéghy alig észrevehető remegéssel a hangjában. — Nagyon. Már régóta ideges. Bajához vérszegénység is járult, most pedig alig egy hónapja köhögni kezdett. Nem szeretem a köhögését... Természetesen orvos tanácsát kértem ki. Az azt mondta, hogy minél előbb él Budapestről, Riviérát és Tátrát emlegetett. — Nos hát szót kell fogadni az orvosnak. Szabó zavartan mosolygott. — Azt könnyebb mondani, mint megtenni. Sokba kerül az ilyesmi és a magamfajta szegény embernek, a mostani időben... Hidvéghy nem hagyta őt kibeszélni. — Olyan rettenetesen sokba csak nem fog kerülni? Körülbelül mennyit szántál rá? — Kétezer korona kellene — mondta Szabó olyan csendes hangon, mintha az összeg nagysága teljes súlyával ránehezedett volna az ő aggódó szívére. — Annyiba okvetetlenül belekerül. — Nos és? ! — Édes Istenem, ha nekem annyi pénzem volna, már régen, mint hetyke és ledér szalmaözvegy koptatnám a körutak aszfaltját — próbált tréfálkozni a szegény ember. De a tréfa rosszul ütött ki, az ajkai remegtek és szemeiben gyanús nedvesség csillogott. — Váltóra is vennék szívesen, de ki írja alá? Hidd el, nincs nehezebb, mint a mostani időben kezest találni. Annyit törtem már a fejemet és nem tudtam semmi okosat kitalálni. . Hidvéghy lehajtotta a fejét, mintha nagyon gondolkoznék valamin, aztán éppen olyan meglepő, mint nagylelkű ajánlattal állott elő. — Sohase töprengj tovább, édes öregem. Hála az Istennek, olyan helyzetben vagyok, hogy könnyen nélkülözhetek annyi pénzt. Miért ne adhatnám én azt neked kölcsön? Csak kölcsön, természetesen. .Visszafizeted majd apró részletekben, hogy ne essék nehezedre. Kezdheted a törlesztést akkor, amikor neked legalkalmasabb. Ha öt, ha tíz év múlva is, nem baj, nem sürgős. Oly szembetűnő volt az igyekezete, amelylyel a pénzt úgyszólván ráoktrojálta barátjára, hogy az nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Nem is akarta elhinni, hogy jól hallott volna, csak többszöri ismétlés után győződött meg, hogy nem álom ez a páratlan előzékenység. Akkor felderült az arcza és a meghatottságtól némán nyújtotta jótevője felé becsületes, meleg kezét. Eközben betértek az utczába, ahol Szabóék laktak. Hidvéghy búcsúzni kezdett — Nem jösz fel hozzánk? — tartotta kezében Szabó a barátja kezét. — Klára nagyon megörülne. A kicsikét se láttad. Hidvéghy egy röpke pillantást vetett fel a nagy bérkaszárnya harmadik emeletének két fehérfüggönyös sarokablakára, aztán hirtelen elfordította a fejét... — Nagyon sajnálom, pajtás, de lehetetlen. Halaszthatatlan elintézni valóim vannak. Ami a kétezer koronát illeti, holnap a kezedben lesz. 1. Már elváltak, mikor Hidvéghy még egyszer visszatért. — Igaz, hogy el ne felejtsem! Nem szeretném, ha a feleséged megtudná, hogy... Találj ki valami mesét, pl. hogy egy régi adósod, akiről el is felejtkeztél, megemberelte magát és fizetett. — Ez olyan képtelenség, — mondta fanyar mosolylyal Szabó — hogy az asszony egyszerűen a szemem közé nevetne. Azonban mindenesetre ki kell találnom valamit, mert ő olyan érzékeny, finom lélek, hogy talán el se fogadná, ha megtudná, hogy a pénzhez milyen könnyű szerrel jutottam. Végre elváltak. Szabó óvatosságból nem szólt még aznap a feleségének. Az igazat megvárva, nem is hitt az egész dologban. Nem lehet az. Csodák nincsenek. És valósággal csodaszámba menne ha egy ember minden váltó és kötelező irás nélkül kétezer koronát adna a másiknak, csak azért, mert gyerekkorukban egymás mellett ültek az iskola padján és mert annak a másiknak beteg a felesége ... MAGYARORSZÁG Budapest, 1907. kedd, október , a kiegyezés. 1— Saját tudósítónktól. Budapest, szeptember 30. Bécsből azt jelentik, hogy az osztrák kormány tagjai már holnap reggel Budapestre érkeznek a kiegyezési tárgyalások folytatására. A tanácskozás valószínűleg a hét végéig eltart s már a helyzet bonyolult voltából is az következik, hogy ez alkalommal, akár jobbra, akár balra, dűlőre kell jutnia a kiegyezés kérdésének. A kvóta-inczidenst leszámítva, az egész kiegyezés anyaga készen áll, ezt már a magyar kormány tagjai is kijelentették. Tulajdonképpen tehát csak az ütközőpont gyanánt felállított kvótaemelés kérdése s az, ami ezzel összefügg, lehet és lesz a tanácskozás tárgya. Természetes, hogy éppen ezen a réren revízió alá kell kerülnie a kiegyezési anyag egyes már elintézett kérdéseinek is, mert hiszen a magyar kormány materiális rekompenzációs követelései éppen a kiegyezés komplexumából valók. Újabb híreink itt következnek: A kiegyezési tárgyalások. Bécsből jelenti tudósítónk: Az osztrák miniszterek holnap, kedden reggel Budapestre érkeznek, ahol a kiegyezési tárgyalásokat aznap délután újra megkezdik. Koholt híresztelés. Valamelyik obskúrus laptudósító azt füllenti lapjában, hogy Holló Lajos és Batthyány Tivadar gróf, a függetlenségi párt alelnökei ivet köröztettek a függetlenségi pártban, a melyben a párt tagjai becsületszóval kötelezték magukat az önálló jegybank melletti állásfoglalásra. Ez a tudósítás elejétől végig valótlanság, soha senkinek esze ágában sem volt semmiféle ívet köröztetni a párt tagjai között. , Minisztertanács Bécsben. Bécsből jelenti tudósítónk, hogy ott ma délután minisztertanács lesz, melyen kizárólag a kiegyezéssel fognak foglalkozni a kormány tagjai. Bécsi lapok a kiegyezésről. A bécsi lapok a kiegyezés hetének nevezőit, a most kezdődő hetet. A «Neue Freie Fresse» hosszabb czikkben foglalkozik az önálló bank kérdésével. Egy másik cikkével a kiegyezési tárgyalások elé harangoz be elég békülékeny hangon. A «Zeit» vezércikk keretében méltatja a hely- Zetet s megállapítja, hogy ha az osztrák kormány álláspontja kevésbbé radikális is, mint a magyaré, azért bármilyen árért ő sem hajandó kiegyezést kötni. Érdekes on hitként elmondja a «Zeit», hogy a legutóbbi bécsi tanácskozások idején egyik osztrák miniszter nagyobb beszédet mondott s arra hivatkozott, hogy mögöttük az egész osztrák nép képviselete, valódi népparlament áll,míg Magyarország képviselőháza osztályparlament. Apponyi Albert gróf erre igy válaszolt volna: — De a mi alkotmányunk mögött kilenczszáz éves múlt áll s ez alatt az idő alatt sohasem dolgoztunk a papirosalkotmánynyal. A «N. W. Tagblatt» abbeli reményét fejezi ki, Fe htagy e hét végén kész kiegyezést visz haza mindkét kormány. Különösen abból a körülményeből, hogy mindkét kormány október 10-ikére hívta össze a képviselőházat, lehet arra következtetni,hogy addig tisztába akarnak jönni a kiegyezés kérdésével. Október 10-én mindkét minizterelnök nyilatkozni akar és ez csak oly módon lehetséges ha ekkorra a kiegyezés készen áll.