Magyarország, 1907. november (14. évfolyam, 259-284. szám)
1907-11-01 / 259. szám
^SlAGYARORSZAt» PSSgSTSW* '«K. a sági ps Szocziális faj súlyát; *—* hogy ez mind figyelembe vehető legyen vhogy az erősebb aránylag is jobban legyen megterhelhető, mint a gyengébb ember, éppen azért létesíti a javaslat az uj személyes jövedelmi adót progreszsziv alapon, i j i I..il l.l1 ' 11 1 / Örömmel olvasom:az új, jövedelmi adójavaslat 23. §-át: «Kétszeresen számítandó azoknak az ingatlantulajdonosoknak föld- vagy házbirtokból eredő jövedelme, akiknek az ország területén belül állandó lakhelyük nincs, és az ország területén legalább 4 hónapot (évente) nem töltenek el.» Erős fegyver ez a külföldiek veszedelmes arányú birtokszerzése ellen és méltó súlyosabb megterhelése azon (hála Isten, mindinkább apadó számú) honfitársainknak is, akik a hazai földből csak jövedelmet húznak, de azt külföldön prédálják el és nem osztoznak szülőhazájuk örömében, bajában, borús életében. Érdekes, hogy ez szintén Kossuth Lajos egyik kedvencz pénzügyi elve volt s 1848-iki adóreform-tervezetében Ő ezen «absentesek» adóját pláne háromszorosra tervezte; a modern államok közül ezen elvet eddig csak Románia valósította meg 1886. évi XXXI. t.-czikkében. L. Mindent összevéve elmondhatjuk, hogy az összes modern szocziális adópolitikai elveket alkalmazni igyekezett a javaslat tervezője, hogy talán a nagy elvek megvalósitása teljes mértékben nem minden irányban sikerült neki sem, annak első és fő oka az, hogy nemzetünk társadalma ma még gazdaságilag gyengébb, mint nyugati szomszédainké. De egy tényt, hogy Ha megerősödünk és a szociális munkában tovább fogunk mehetni, a fejlődés azokon az Budapest, október 31. A képviselőház legközelebbi ülése hétfőn, november hó 3-án d. e. 10 órakor lesz, amelyen az indemnitás tárgyalását folytatják. Az ülés végén határoznak Ugron Gábor indítványa fölött, amely az üléseknek egy órával való meghosszabbítására vonatkozik. Az ülések azután november 4-től kezdve már délutáni 3 óráig tartanak. A horvátok. A horvát-kérdés ismét teljesen aktuálissá válik. A horvát képviselők és nemzetiségi képviselők hosszadalmas felszólalásai, erősen obstrukciós színezetűvé teszi a parlament tanácskozását. Erre a körülményre való tekintettel a Ház ismét meghoszszabbítja üléseit s keddtől kezdve már 3 óráig tart a tanácskozás. A képviselőházban különben ma az a hír volt elterjedve, hogy a horvát koalíció és a kormány között megegyezés készül. Illetékes helyről ezt a hírt azonban a leghatározottabban megcáfolták. A szerb radikálisok szervezkedése Újvidékről jelenti tudósítónk. A szerb radikális párt ma délelőtt a vármegyei választások ügyében látogatott gyűlést tartott Újvidéken. A gyűlés egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy egyetemlegesen vegyék fel a harczot a vármegyében még mindig hatalommal rendelkező szabadelvű- és darabont-frakciók ellen. A gyűlés a kompromisszumos terv megvalósítására választási , bizottságot is alakított, amely Zomborban székel és néhány nap múlva megkezdi a tárgyalásokat a függetlenségi párttal. A szerb radikálisok határozata az egész megyében élénk örömet kelt, mert ilyenformán elérhető lesz az, hogy a Vojnich báróféle párt listája megbukik. •— Akkor a dolog rendben vagyon, — felelt prédikátor uram és ott hevenyében megegzaminilván az ifjút, úgy találta, hogy Szalacsiné asszonyom szakasztott úgy megtanította a legényt a keresztyén igazságokra, és imádságokra, akár csak egy papi ember. Ennek folytán elhatározták, hogy Alit a legközelebbi Fehérvasárnapon a szent vízre bocsátják, keresztszülőkül ajánlkozván Detki Balogh uram és Szalacsiné nagyasszony. Detki Balogh Péterné mód felett dühbe jött, mikor az ura asszisztálásáról értesült. Elhatározta tehát, hogy ha nem bir az öreggel, a lányának beszél a lelkére. Eddig nem nagyon faggatta Mártát, mert azt hitte, hogy Detki Balogh uram is enged a szavából és kettecskén majd csak lebeszélik a lányt szerelméről. Úgy látszik azonban, hogy Balogh uramnak szintén tetszett a szorgalmas török ifjú és úgy gondolkozott, hogy jobb kézre nem bizhatja leányát és vagyonát, mint Alira. Fehérvasárnapon aztán tszteletes prédikátor uram megkeresztelte Alit, a szent keresztségben László nevet adván neki, ez alkalommal Szakácsi uraimék örökbe fogadták végleg az ifjút és e naptól kezdve Szalacsi László lett a török neve. Úgy illett ezek után, hogy László elmenjen a Detki Balogh uramék portájára. Márta édes érzéssel várta a fiút, bár tudta, hogy édesanyja nem a legnyájasabban fogadja jövendőbelijét. És talán a látogatás nem is ment volna elég simán, de Balogh uram meggyőzte hitestársát arról, hogy magyar ember nem néz görbe szemmel a vendégére, még akkor sem, ha nincs ínyére a látogatás. Szalacsi László azonban észre sem vette, hogy a nagyasszony szűkösen adta a szót, mert ő nem látott senkit, csak a szépséges Mártát. Annáig iigabb volt Detki Balogh uram és mikor vége volt a látogatásnak, a Kerena ajtajában ugyancsak biztatta Lászlót, hogy jöjjön el minél gyakrabban és igyekezzék a nagyasszony kedvébe járni. Megpuhul az, fiam, csak jól kell kezelni. Egy kicsit fikciós a naturája, ha azonban eltalálod a gyengéjét, madarat fogathatsz vele. Este aztán, mikor Márta bevonult az oldalszobába és a két öreg együtt maradt a pislogó mécsvilágnál, megtörte a csendet a nagyasszony, igy szólván az urához: — Édes párom! Meggondolta kigyelmed a maga valójában azt a dolgot, aminek az útját ellenemre kijárta? Rá meri bízni kigyelmed egyetlen lányát arra az idegenből jött törökre? Nem fél kigyelmed attól, hogy kitör a hitetlen natura abból az emberből, boldogtalanná teszi Mártát, a szégyen meg mirajtunk marad. Nyugtassa meg kigyelmed a lelkemet, mert Isten bizony nagy aggodalommal vagyok eltelve. Az elmúlt éjjel is nagyon rosszat álmodtam, már pedig emlékezik kigyelmed, mikor öt évvel ezelőtt egy gonosz álom megmondta a Galambos Eszter szomorú sorsát. Hanem kigyelmed ezt is elfelejtette, épp úgy, mint azt az ígéretét, hogy a lányunk élete sorát én intézzem, mert kigyelmednek egyéb dolga is vagyon. — Hát édesanyjukom, én nem félek attól, hogy Márta megbánja valaha cselekedetét. Szereti Laczit, hát legyen az övé. Nem látom dib-dált legénynek a fiút és te sem panaszkodhatol rá, mert a jámbor lélek ugyancsak jár a kedvedben. Ne szólj tehát egy szót sem, hanem hadd őket a maguk útján haladni. Ha nem jól sül el a dolog, hát magára vessen Márta. Ezt az egyet meg is mondhatod neki áperte. — Kigyelmed feleljen majd az én teremtő Istenem előtt, ha már igy határozta, — végze a szót a nagyasszony, annyit azonban mondhatok, hogy én sohasem szólítom és tisztelem fiamnak a kigyelmednek és a Mártának választottját. így aztán a lakodalmat megtartották, a nagyasszony azonban állott a szavának és egy igét, egy irgalmas szót sem szólt a vejéhez. Nehogy pedig veszedelem legyen a háznál, Detki Balogh uram egyik szentmiklós-utczai házastelkét rendezte be a fiataloknak, akik az esküvő után egyenesen odamentek, úgy azonban, hogy a Balogh uram gazdaságát László kezelte és vezette. Mi tűrés-tagadás benne, a nagyasszony szerette volna megnézni a fiatalok háztájékát, ámde büszkesége nem engedte. Balogh uram azonban eljárogatott Szalacsiékhoz és estenben a nagyasszony előtt ugyancsak kiszínezte a fiatalok boldogságát. A nagyasszony úgy tett, mintha nem érdekelte volna a fiatalok boldogsága, magában azonban sok könyet hullantott álmatlan éjszakáin, mikor eszébe jutott, hogy nagy könnyelműség volt kizárni szeretetéből azokat, akiknek nem volt egyéb gyámlóságuk, mint az, hogy szerették egymást... A László keze alatt napról-napra gyarapodott a Detki Balogh uram vagyona, mikoron pedig az Úr magához szólította a Szalacsi-párt, ennek vagyonát László ésMárta örökölték, mely örökség fejében csak azt kötötte ki a haldokló Szalacsiné, hogy Lászlóék vegyék magukhoz Szegő Máriát, keresztleányát, akit a szíve mellett nevelt fel a nagyasszony. I. Mária tizenhatodik évébe fordult, mikor a Lászlóék házához került. Jókedvű, dalos mardárkához hasonlított, akit annyira megszeretettMárta, hogy talán nem is tudott volna nélküle élni. Dolgos két keze volt a lánynak, szépsége pedig olyan, hogy párja nem akadt a városban. László nagyon figyelmes volt Mária iránt, ahol csak lehetett, kedvét kereste, ami nemcsak hogy fel nem tűnt Mártának, hanem ezt oly természetesnek találta, hogy még az idegenek előtt is eldicsekedett azzal, hogy mily boldogok mindketten, kedvenezük társaságában* j* alapokon fog tovább’ haladni, amiket Wekerle Sándor ezen javaslataiban lerakott és amelyek nevét mélyen bevésik hazánk legújabb gazdasági és szocziális történetébe. I ■ ! A feépviselőház ülése. - Saját tudósítónktól.. — Budapest, október 31. Az indemnitási vitában ma hárman vettek részt. Először Surmin György zágrábi egyetemi tanár mondott egy kétórás horvát beszédet, amelyben a horvátok sérelmeit tárgyalta igen széles mederben. Az indemnitást nem szavazta meg. Szünet után Bánffy Dezső báró mondott nagy figyelem mellett egy hosszabb beszédet,amelyben főleg a nemzetiségi és horvát kérdésről mondotta el véleményét. Felszólalásra tulajdonképpen az késztette, hogy Lukács László tegnap politikai halottnak mondta. Mindenekelőtt hangsúlyozta azonban, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, mert a kiegyezés és a kormány sok más alkotása nem elégíti ki, az indemnitást azonban mégis megszavazza, mert ennek létrejövetelét megakadályozni nem szabad. Ezután Lukács tegnapi beszédével foglalkozott s elmondta, hogy milyen nemzetiségi politikát kell követni, ha az egységes magyar nemzeti államot akarjuk kiépíteni. Sok uj dolgot nem mondott, de Lukács közbeszólásai elég mozgalmassá tették az ülést. Felemlítette a híres memorandum-pert is, s szemére vetette Lukácsnak, hogy a császárnál akartak orvoslást keresni. — Nem igaz! ,— vágott közbe Lukács László. — Nem gondolok arra, — vallotta be azután többek közt Bánffy, — hogy mint politikus feltámadok, de gondolok arra, hogy nemzetiségi politikám felébred. Egyetértés a nemzetiségiekkel mindaddig nem lesz, míg a magyar nemzeti állam ki nem épül. Nincs igazuk a nemzetiségieknek, amikor azt mondják,hogy törvénytelenül járunk el velük szemben. Ne kívánják azt, hogy másképp járjunk el,mint a keleti és nyugati államokban, ahol nemzeti államok vannak. A horvát kérdésről nyilatkozott ezután s beismerte, hogy mint miniszterelnök, a horvát kérdés kezelésében nem volt olyan erélyes, amilyennek kellett volna lenni. Különben babérkoszorút nyújt a kormánynak mostani erélyes horvát politikájáért. Vallomást tett ar ?